Nemzetőrként fékezte meg az indulatokat

2012. november 13. kedd, 08:37

csoportkp2A Csepel Örökség díjjal kitüntetett 85 esztendős, Ráckevén élő Forgács Jánosról mindenképpen meg kell említeni, hogy a nemrég elhunyt feleségével hét gyereket nevelt fel, 38 unokája és 18 dédunokája van. „Feleségemmel együtt vallásos családban éltünk, s eleve sok gyereket szerettünk volna” – emlékezik vissza a fiatalságára.

Forgács János Csepelen született, itt végezte el az elemi és a polgári iskoláit. A katonaságnál rádiós tisztnek osztották be 1948-ban. Amikor úgy látta, hogy a honvédség nem csak a haza védelméről szól, le akart szerelni, de politikai tisztje közölte vele: „Sokba kerülne az magának…” Szolgált Pécsen, Kaposváron, Kecskeméten, Táborfalván, Budapesten. A forradalom kitörésekor Ráckevén lett nemzetőrparancsnok, mivel arra kérték meg, hogy tartsa fenn a rendet. A városban történt tömegmegmozdulás után ugyanis elmenekültek a kommunista hivatalnokok és rendőrök, lincshangulat alakult ki. „Hat józan embert találtam, akikkel nemzetőrként kettesével járőröztünk a városban, hogy féken tartsuk az indulatokat, elejét vegyük a rendbontásnak. Egy alkalommal sikerült megakadályozni egy kommunista felakasztását, mert azt mondtam: ezt hagyjuk a bíróságra!” Forgács Jánost november elején letartóztatták, de a csepeli munkástanács, név szerint Malackó József közbenjárására pár nap múlva szabadon engedték. A csepeliek jól ismerték Forgácsot, de még az apja, nagyszülei is eleven emlékezetben éltek. 1957 márciusában azonban újra őrizetbe vették, s előbb Kistarcsára, majd Tökölre internálták hat-hat hónapra, s csak december végén szabadult. „Azzal vádoltak, hogy lázító beszédet tartottam és letartóztattam egy párttitkárt. Egy szó sem volt igaz.”

Forgács János ezután rendőri felügyelet mellett segédmunkásként helyezkedett el, majd a Vituki céghez került, ahol 22 éven át dolgozott. Szakmunkás, majd laborvezető lett és felsőfokú végzettséget szerzett. A Vízkutató és Fúró Vállalattól főenergetikusként ment nyugdíjba. Jelenleg a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnökhelyetteseként tevékenykedik, s népes családja szeretetét élvezi.

Cs. A.

fotó: Burger Barna

Csepeli BC: a Haladás ellen a CSB döntőjében

2012. november 12. hétfő, 20:42

CSBCA Magyar Birkózó Szövetség hivatalos honlapján közzétette a felnőtt férfi birkózó Csapat Bajnokság négyes döntőjének részletes programját. A kiírásból kiderül, hogy a Csepeli BC sportolói a Haladás ellen lépnek majd szőnyegre november 21-én.

A hivatalos versenykiírás alapján a két elődöntő négy továbbjutó csapata, a Csepel és a Ferencváros, illetve a Haladás és a Vasas került be a 21-i fináléba. A Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban sorra kerülő összecsapások 17 órakor kezdődnek, a III.-IV. helyért Csepel-Haladás, az I.-II. helyért Vasas-FTC találkozókra kerül sor.

 

 

                                                         2012. évi NBI. Birkózó CSB
Döntő I-II. és III-IV. helyért
Időpont: november 21. szerda
Verseny rendezője: Magyar Birkózó Szövetség
Verseny helye: Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok 1146, Budapest Istvánmezei út.1-3.
Mérlegelés: 15:30 - 16:00 óra között (Müller Ferdinánd edzőterem)
Verseny hivatalos kezdési ideje: 17:00 óra
Résztvevő csapatok:
Vasas SC - FTC I-II. helyért
Csepeli BC- HVSE III-IV. helyért

 

A verseny lebonyolítása: A MBSZ versenykiírása alapján, egy szőnyegen az alábbiak szerint:
I-II. és III-IV. helyért oda-visszavágó.

 

Légrádi Gábor

Forrás: MBSZ

Csepeli BC: a Haladás ellen a CSB döntőjében

2012. november 12. hétfő, 20:42

CSBCA Magyar Birkózó Szövetség hivatalos honlapján közzétette a felnőtt férfi birkózó Csapat Bajnokság négyes döntőjének részletes programját. A kiírásból kiderül, hogy a Csepeli BC sportolói a Haladás ellen lépnek majd szőnyegre november 21-én.

A hivatalos versenykiírás alapján a két elődöntő négy továbbjutó csapata, a Csepel és a Ferencváros, illetve a Haladás és a Vasas került be a 21-i fináléba. A Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban sorra kerülő összecsapások 17 órakor kezdődnek, a III.-IV. helyért Csepel-Haladás, az I.-II. helyért Vasas-FTC találkozókra kerül sor.

 

 

                                                         2012. évi NBI. Birkózó CSB
Döntő I-II. és III-IV. helyért
Időpont: november 21. szerda
Verseny rendezője: Magyar Birkózó Szövetség
Verseny helye: Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok 1146, Budapest Istvánmezei út.1-3.
Mérlegelés: 15:30 - 16:00 óra között (Müller Ferdinánd edzőterem)
Verseny hivatalos kezdési ideje: 17:00 óra
Résztvevő csapatok:
Vasas SC - FTC I-II. helyért
Csepeli BC- HVSE III-IV. helyért

 

A verseny lebonyolítása: A MBSZ versenykiírása alapján, egy szőnyegen az alábbiak szerint:
I-II. és III-IV. helyért oda-visszavágó.

 

Légrádi Gábor

Forrás: MBSZ

Kedves Barátaink!

A Csepeli Német Önkormányzat és a Csepeli Svábok Szabad Kulturális Egyesülete 2012. november 24-én (szombaton) 18.00–02.00-ig Német Nemzetiségi Kulturális- és Táncgálát, valamint Erzsébet és Katalin napi táncos rendezvényt szervez, melyre ez úton szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját, barátait.

A rendezvény színhelye: Királyerdei Művelődési Ház (1213 Bp., Szent István út 230.)

Műsor

  • A színházteremben:

18.00-20.00 óráig

Árpád utcai Óvoda német nemzetiségi csoportjainak előadása,

Csepeli Német Nemzetiségi Táncegyüttes Óvodás Csoport bemutatkozása,

Eötvös J. Ált. Iskola német nemzetiségi I.-II.-III.-IV.-V. osztályainak bemutatkozó műsora,

Csepeli Német Nemzetiségi Ifjúsági Táncegyüttes előadása.

Kísér:  Lustige Musikanten együttes

  • A táncteremben:

20.30-02.00-ig               Táncos est

Játszik:  a Lustige Musikanten együttes

23.00 órakor                 Tombola (a tombolára felajánlásokat várunk)

A BELÉPÉS DÍJTALAN!

A műsor támogatói:

- Csepeli Svábok Szabad Kulturális Egyesülete

- Csepeli Német Önkormányzat

Asztalfoglalás: (csak előre bejelentés alapján)

  • Kaltenecker Antalné 06-1/276-1300 (munkaidőben)
  • Lászlóné Balázsovits Magdolna 06-20/ 967-4145

 

Csepeli Német Önkormányzat Testülete

Paragi-Ferenc1Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.

Nem könnyű elérni Paragi Ferencet, a tudakozó és az atlétikai szövetség sem tudta megadni a telefonszámát. Pedig a magyar atlétika utolsó világcsúcstartója nem a világ végén, hanem a közeli Pesterzsébeten él. Sőt a sportágtól sem szakadt el, létrehozta a Paragi Ferenc Gerelyhajító Alapítványt, amely fiatal tehetségeket támogat.

– Emlékszik még 1980. április huszonharmadikára?
- Hát persze. Nem mindennap dob az ember világcsúcsot. Tatán edzőtáboroztam a válogatottal. Hűvös, borús idő volt, ezért megbeszéltem edzőmmel, Tamás Lászlóval, hogy ha délután esik az eső, akkor nem indulok a szövetség délutáni dobóversenyén.

– Aztán délután a Népsport szerkesztőségében felhívott Mintszenty János, a szövetség szakfelügyelője, hogy Paragi világcsúcsot dobott. Emlékszem, a napos szerkesztő először azt hitte, csak viccelek.
– Pedig a 96,72 méteres rekord nem volt váratlan. Az év elején Új-Zélandon edzőtáboroztunk, s ott a felkészülési időszakban dobtam kilencvenkét métert. A verseny előtti héten pedig edzésen tucatszor hajítottam a gerelyt nyolcvanöt fölé. A tatai versenyen elsőre javítottam meg Németh Miklós a montreali olimpián, szintén az első sorozatban elért 94,58 méteres világcsúcsát. A harmadik dobásom még nagyobb volt, de a szektoron kívül esett le a gerely. Mondták, hogy lemérik, de nem kértem.

– Külföldön és itthon is kissé tamáskodva fogadták az új rekordot, amely egy edzőtáborban rendezett viadalon született.
– Pedig előre bejelentett verseny volt, sőt nemzetközi, mert francia dobók is indultak. Ugyan nem törődtem a rosszindulatú megjegyzésekkel, de aztán minden tamáskodónak befogtam a száját, amikor néhány hét múlva a walesi válogatott viadalon 96,20-szal győztem.

– Mindezek után óriási csalódás volt, hogy a moszkvai olimpia döntőjében nyolcvan méteren aluli eredménnyel csak tizedik lett.
– A mai napig nem tudom túltenni magam ezen. Pályafutásom legnagyobb csalódása volt. Az olimpia előtt begyulladt a térdem, amire a Sportkórházban kezelést kaptam. Mindezek után is még reménykedtem, mert a selejtezőben nyolcvannyolc métert dobtam, amivel éremesélyes maradtam. Aztán a döntőben két dobásnál is erős fájdalmat éreztem a térdemben. Ez lelkileg még most is fáj.

– Hallottam akkor olyan véleményt, hogy az olimpiára elfogyott a koksz ereje.
– Én is hallottam ilyen hülyeséget. Hetvenhattól ugyanis bevezették a doppingellenőrzéseket. A montrea­li olimpián én voltam az első magyar sportoló, aki doppingvizsgálaton esett át. Nyolcvanban is sokszor ellenőriztek, s akkor még nem voltak csodaszerek, ha kokszoltam volna, akkor lebukom. És a versenyzés befejezése után összementem volna, mint egy léggömb. De hála istenek a hatvanhoz közel is jó erőben vagyok.

– Edzőként hogyan látja, miért volt a csúcson a hetvenes években a magyar gerelyhajítás?
– Volt olyan év, hogy a magyar ranglistán az első tízbe csak nyolcvan feletti eredménnyel lehetett bekerülni. Az eredményesség oka a mennyiség és a minőség volt. Akkor volt ötven felnőtt gerelyhajítónk, most öt van. A kiváló edzői gárdának köszönhettük, hogy uraltuk a nemzetközi élmezőnyt. Koltai Jenő, Kulcsár Gergely, Tamás László, Várszegi József, Lázár István, mindegyikük kiváló szakember volt.

– Miért nem lett abból a kiváló gerelyes gárdából senki sem nemzetközi szintű edző?
– Az atlétaedzőket soha sem fizették hazánkban jól, de ami most van, az már nem is elszomorító, hanem nevetséges. Egy másodállású edző húszezer forintot kap, egy főállású nyolcvan-százezret. Edzői fizetésből nem lehet eltartani egy családot. Ezért kényszerűségből még a fanatikusok is elhagyják az atlétikát. Ez a csodálatos alapsportág haldoklik. Negyven éve Budapesten legalább ötven szakosztály volt, most a tizede van. Hiába tehetséges valaki, ha befejezi a tanulmányait, vagy éhen hal, vagy abbahagyja, és elmegy dolgozni.

– Talán javul a helyzet, mert az állam kiemelten támogatja majd az atlétikát is.
– Ez nagyon jó hír, azonban csak akkor hoz javulást, ha a több pénzt hatékonyan költik el. Milyen sokat vártunk kétezer elején a sok millió forintba kerülő Nemzeti atlétikai programtól is, aztán nem több, hanem kevesebb lett az igazolt atléta. Nem a jól fizetett vezetők, hanem az atléták számát kellene a pluszpénzből növelni.

– Pályafutása alatt hűséges maradt a Csepelhez. Milyenek voltak a hetvenes években a körülmények Csepelen?
– Akkor az ország harmadik-negyedik legerősebb atlétikai szakosztálya működött Csepelen. A személyi feltételek igen jól voltak. A körülményekről már ezt nem mondhatom el, mert a dobópálya mellett szeméttelep volt. És egy gumiszőnyeg nekifutóról jutottam el a nemzetközi élvonalba.

– Lehangoló a jelenlegi helyzet, nincs magyar gerelyhajító az első százban a világranglistán.
– Ezért hoztam létre a gerelyhajító-alapítványt, amelynek a célja, hogy segítsük, menedzseljük a fiatal tehetségeket. Egy sportcipő tizenötezerbe, egy gerely nyolcvanezerbe kerül, ezért anyagi okok miatt sok tehetségből nem lehet gerelyhajító. A gond az, hogy nagyon kevesen támogatják anyagilag az alapítványt. Németh Miklóstól kaptunk gerelyeket, amelyeket tehetséges gyereknek adunk, hogy tudjanak mivel edzeni, tanulni.

– Nem bánta meg, hogy testnevelő tanár lett?
– Nem, mert szeretek fiatalokkal foglalkozni. Az elején még élveztem is, de aztán egyre nehezebb lett. A számítógép előtt ülő gyerekek annyira ellustultak, hogy egyre nehezebb rávenni őket a sportolásra. Nagyon veszélyes jelenség, hogy sok fiatal megveti a mozgást, és sajnos a szülők is rossz példát mutatnak.

– Két gyermeke közül valamelyik követte az apja példáját?
– Eszter és Zsuzsanna is szereti a sportot, a mozgást, azonban élsportoló nem lett belőlük. Talán nem is bánom.

– Ötvenkilenc évesen milyen céljai vannak?
– Lehetőségem szerint mindent megteszek azért, hogy a magyar gerelyhajítók ismét visszakerüljenek a világ élvonalába. Jó lenne megélni, hogy legalább a világcsúcs közelébe repülne a magyar gerely. És szeretnék sokat játszani majd az unokáimmal. Egy már van, s nagyon aranyos. S mivel vadászom, szeretnék lőni egy nagyon vén, nagy agyarú vadkant.


Pályakép

Paragi Ferenc
Született: 1953. augusztus 23., Csepel. Egyesülete: Csepel 1967–1988. Edzője: Tamás László. Legjobb eredményei gerelyhajításban: 96,72 méter, világcsúcs, 1980. április 23., Tata (régi: 94,58, Németh Miklós, 1976). Olimpián: 19876-ban selejtezőben 77,48, 1980-ban selejtezőben 88,76, a döntőben: 79,52-vel tizedik. Az 1978-as Eb-n a selejtezőben 86,04, a döntőben 79,08-cal kilencedik.

 

forrás: Magyar Hírlap

Ahogy arról hétfőn reggel a Csepel.info hírblog beszámolt, a rendőrség tájékoztatása szerint megalapozott a gyanúja annak, hogy Juhász Ferenc MSZP-közeli vállalkozó jelentős anyagi kárt okozó csalás bűntettét követte el a csepeli önkormányzati lakások felújítása során. Mivel a vállalkozóhoz kapcsolódó cégek 2010 októbere előtt sok százmillió forint értékben kaptak megbízásokat a csepeli adófizetők pénzéből, és mert ugyanaz a cég az MSZP-nek nagy értékű telket és irodaépületet is eladott, Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata hivatalosan is az Állami Számvevőszékhez fog fordulni. Önkormányzatunk arra kíváncsi, hogy kerülhetett-e a csepeli adófizetők pénze ingatlanügyleteken keresztül MSZP-s pártkasszába vagy a fővárosi MSZP pártirodáiba.

A Fidesz-KDNP képviselőjeként 2010. április 6-án tettem meg az első rendőrségi feljelentést a csepeli lakásmutyiként elhíresült botrányban. Az azóta eltelt 31 hónapban Csepelen az elszámoltatás keretében számos büntető feljelentést tett az önkormányzat vagyonkezelője a feltárt bűncselekmény-gyanús vagy korrupciós ügyekben. Elzártuk az MSZP-s pártkasszához vezető pénzcsapokat, és megszüntettük a politikai korrupciót, amivel több, mint kétmilliárd forintot tud most megtakarítani a csepeli önkormányzat minden azóta eltelt évben. Ezt úgy tudtuk véghezvinni, hogy az önkormányzati szolgáltatásokat vagy a korábbi színvonalon tartottuk, vagy jelentősen bővítettük.

A számonkérés során megtett feljelentések ügyében eddig öt olyan rendőrségi meggyanúsítás történt, amely politikusokat is érint. Három ügyben Szenteczky Jánost, a csepeli MSZP jelenlegi vezetőjét és polgármester-jelöltjét, egy ügyben Takács Krisztián frakciótársát, és egy ügyben Juhász Ferenc soroksári MSZP-közeli vállalkozót gyanúsította meg a rendőrség bűncselekmény elkövetésével.

Ugyanakkor azt aggasztónak tartom, hogy az elmúlt 31 hónapban a feljelentések közül egyetlen egy sem került át a nyomozati szakaszból ügyészségi szakaszba, tehát egy esetben sem történt vádemelés. Ez azt a benyomást erősíti, hogy a politikusok úgy lophatnak el akár sok százmillió forintot is, hogy nem történik utána felelősségre vonás. A magyar közélet csak akkor tisztulhat meg, ha a nyilvánvaló bűncselekmények nem maradnak következmények nélkül.

 

Budapest, 2012. november 12.

Németh Szilárd
polgármester
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata

CSM_lakas_Venusz_u_2010_04Jelentős kárt okozó csalás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsított lett Juhász Ferenc, az Inveszt Alfa Kft. ügyvezetője – értesült a Csepel.info. Juhász Ferencet információink szerint a “csepeli lakásmutyi” üggyel kezdődő botránysorozatban az önkormányzati lakások felújításánál feltárt jelentős túlszámlázásért és fiktív számlákért jelentették fel.

A feltételezett kár ebben az esetben több mint húszmillió forint, ami a megbízás összegének a fele. A Csepel.info úgy tudja, hogy a Juhász Ferenchez kacsolódó cégek 600 millió forint értékben kaptak különböző megbízásokat a csepeli adófizetők pénzéből az MSZP-s önkormányzati vezetés idején, és ezek közül más esetekben is feljelentést tett az új önkormányzati vezetés.

Juhász Ferenc 2002-2006 között a soroksári önkormányzat pénzügyi bizottságának és a Soroksár Városfejlesztéséért Közalapítvány felügyelő bizottságának volt az MSZP által delegált tagja, a Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Vagyonkezelő Zrt-nél pedig 2011. május 31-ig volt vezető tisztségviselő, igazgatósági tag. Míg az egyik oldalon, Csepelen sok száz millió forint értékben kaptak megbízásokat a hozzá kapcsolódó cégek, a XVII. kerületben éppen az egyik ilyen cégétől került át egy ingatlan az MSZP tulajdonába. A mostani meggyanúsítás sorrendben az ötödik, amit a csepeli számonkéréshez kapcsolódóan a rendőrség politikusok ellen tett. Szenteczky János, a csepeli MSZP elnöke eddig három, Takács Krisztián frakciótársa pedig egy ügyben lett gyanúsított.

feljtsi-szerzdsSzenteczky, a stróman

Szenteczky János, a csepeli MSZP jelenlegi elnöke, a párt 2010-es polgármester-jelöltje 2005. október 12-én  vásárolt egy soroksári önkormányzati ingatlant a Vizisport utcában. A telek ekkor még nem rendelkezett vízparttal, de a politikus a Fővárosi Vízművek Rt-től két hónap múlva, december 22-én megvásárolhatott hozzá egy 310 m2-nyi partszakaszt is. Ezzel a lépéssel az addig vízpart nélküli telek egy pillanat alatt sokkal értékesebbé vált. A Fővárosi Vízművek 2006. január 2-án adta birtokba a politikusnak a telket, sőt a telekátalakításához is hozzájárult, amit a Földhivatal már három nap múlva, január 5-én be is jegyzett a tulajdoni lapon.

Szenteczky, aki akkor már a Csepeli Vagyonkezelő (Csevak Zrt.) első embere volt, nem sokkal az ingatlan értékét jelentősen megnövelő manőverek után, 2006. június 30-án eladta a telket Juhász Ferenc fiának. Hogy mindez aligha történhetett a puszta megérzés és a hivatali működés szokatlan felgyorsulása véletlenszerű összjátékának eredményeképpen, talán az is jól mutatja, hogy Juhász Ferenc a betéti társaságán keresztül a soroksári önkormányzati ingatlanok értékbecslőjének szerepét is ellátta. (Szenteczky soroksári ingatlanügyeivel a dokumentumokat is bemutatva itt foglalkoztunk.)

Juhász, a megkerülhetetlen

Juhász Ferenc cégei a soroksári telekbuli után Csepelen valóságos “aduászok” lettek. Akár épületbontásokról, akár a szociális lakások felújításáról volt szó, egymás után nyerték a megbízásokat. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, még arra is volt példa, hogy Juhász egyik cége úgy nyert megbízást egy pályázaton, hogy el sem indult azon (ebben az ügyben is feljelentés történt).

Szenteczky János vezérigazgatósága idején ömlöttek a közpénz-százmilliók az MSZP-SZDSZ-es vállalkozókhoz: úgy tudjuk, hogy az MSZP-s Juhász és a Csepelen SZDSZ-es politikusként tevékenykedő Kál Károly cégei nyolcszáz millió forintnál is többet kaszálhattak a vagyonkezelőnél. A 2010. októberi választások után azonban lehetővé vált a Juhász Ferenchez kapcsolódó cégek által kiszámlázott munkák ellenőrzésére – legalábbis azokban az esetekben, ahol a felújított lakásokat még nem értékesítették.

Ebben lett most gyanúsított

Az egyik ilyen megvizsgált kivitelezés keretében a Csevak Zrt. az Invest-Alfa Kft-vel kötött szerződést 18 önkormányzati lakás felújítására. A cég bruttó 52 938 767 forintért vállalta a lakások felújítását. A számlák, teljesítésigazolások, a lakásonként felvett költségösszesítők és részletes elszámolások alapján a felújításokat a vállalkozó elvégezte. A bizonylatok szerint a benyújtott díjak alapján a vállalkozói díj kifizetése is megtörtént. Azon kívül, hogy Juhász cége  elképesztően drágán dolgozott, papíron minden a legnagyobb rendben volt.

A Csevak új vezetése 13 lakást, valamint két külön szerződés alapján felújított lakást helyszíni bejárás alapján mért fel, miután panasz érkezett, hogy olyan munkákat is kiszámlázott az MSZP-s vállalkozó, amiket nem végeztek el. Ekkor vált egyértelművé, hogy a teljesítettként leigazolt munkálatok csak részben kerültek elvégzésre, illetve több esetben a ténylegesnél több munka, anyag és költség került elszámolásra. Kicsit sarkítva: egy garzonlakás kifestéséhez annyi festéket használtak fel papíron, amiből egy iskolai tornatermet is ki lehetne festeni.

A szakmai ellenőrzések, majd a megtett feljelentések szerint a vizsgált lakásoknál összesen bruttó 24 662 017 forint összegű munka nem került ténylegesen elvégzésre, noha azok a számlamellékleteket képező, lakásokra lebontott költségvetésekben szerepeltek, illetve ellenértékük kifizetésre került. Ezen túlmenően az ellenőrzés során megállapítható volt az is, hogy még 2011-es árakon is összesen bruttó 24 103 935 forinttal kisebb összegből megoldható lett volna a lakások felújítása. Ez azt jelenti, hogy 50%-kal magasabb összegért rendelte meg az MSZP-s vezetés a lakásfelújításokat, mint ahogy az indokolt lett volna. A rendőrség most ebben az ügyben jelezte, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsították meg Juhász Ferencet.

Furcsa ingatlanügyek

A Csepel.info nem egyszer foglalkozott már az MSZP ingatlanügyeivel. Mint azt a tulajdoni lapokat is bemutatva megírtuk, a párt budapesti szervezete ingatlan-felvásárlásba kezdett, majd több mint félmilliárd forintos hitelt vett fel abban a 2005-2009 közötti időszakban, amikor katasztrofális helyzetbe hozták az országot, majd Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesi felügyelete mellett csődpályára juttatták a BKV-t.

17_01A Csepel.info által megismert tulajdoni lapok szerint a XVII. kerületi Kaszáló utcában egy 1085 m2-es ingatlant és irodát, valamint a IX. kerületi Lónyai utcában egy 88 m2-es irodát vásárolt az MSZP Hagyó Miklós „fénykorának” időszakában. A XVII. kerületi ingatlant 2005 nyarán szerezte meg, és 2007-ben adta tovább az MSZP-nek ugyanaz az Inveszt-Alfa Kft., melyről a feljelentéssel kapcsolatban írtunk.

De nem csak egy ilyen, nyilvánvalóan MSZP-közeli tulajdonossal találkozhatunk. Az MSZP IX. kerületi, Lónyai utcai, 88 m2-es irodáját az MSZP-SZDSZ-es vezetésű Ferencvárosi Önkormányzat tulajdonolta 2007 nyaráig, amikor azt – szintén Hagyó fénykorában – a párt tulajdonába sikerült kiprivatizálni. Az MSZP XIII. kerületi, Teve utcai, 121 m2-es irodája 2000-től 2002-ig az Angyalföldi Lakásépítő Rt tulajdonában volt, mielőtt az MSZP-hez került. Nem nehéz kitalálni, hogy volt-e kapcsolat a cég és a helyi önkormányzati vezetés között…

forrás: Csepel.info

Tavaly 20, idén pedig 30 szociális bérlakást hirdetett meg pályázaton az önkormányzat, míg korábban – 2005 és 2010 között – mindössze 26 ilyen lakást kínáltak fel a rászorulóknak.

A korábbi évekhez hasonlóan most is többszörös volt a túljelentkezés, és a lakások elosztását egy pontrendszer szerint végezték. 2011-től kezdődően a nyertesek által beadott pályázatok hitelességét is ellenőrzik, és arról is meggyőződnek, hogy a bérlők eleget tesznek-e a bérleti szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Ábel Attila alpolgármester szerint azért tudnak most sokkal több lakást megpályáztatni, mert a vagyonkezelő (a korábbi Csevak) végre azzal foglalkozik, ami a dolga.

Nagy Gábor, a Csepeli Városgazda Zrt. ingatlangazdálkodási osztályvezetője elmondta, hogy idén 243 pályázat érkezett az önkormányzat által felajánlott 30 szociális bérlakásra. Tavaly 20 lakást hirdettek meg, amelyekre akkor 230-an pályáztak. A korábbi években a következőképpen alakultak a számok: 2005-ben hét, 2007-ben tizenkettő, 2009-ben hét szociális bérlakást kínált fel az akkori önkormányzat, vagyis öt év alatt összesen 26-ot. A lakásokra azokban az esztendőkben is sok százan pályáztak. A most meghirdetett 30 lakásból végül 27 talált gazdára, mert kettőre nem akadt jelentkező, egy pályázat pedig érvénytelen lett.

Többszörös ellenőrzés, szigorú feltételek

A szociális lakásokra pályázóknak először is igazolniuk kell, hogy megfelelnek-e a követelményeknek. A feltételek között szerepel, hogy a kérvényezők családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a 75 ezer forintot, és nem rendelkeznek beköltözhető ingatlannal. A rendszeres havi jövedelem igazolása azért fontos, hogy a pályázó képes legyen kifizetni a lakásbérleti díjat, valamint a közüzemi számlákat. Szempontként veszik figyelembe a család lakhatási körülményeit, egészségügyi helyzetét is.

Akárcsak tavaly, idén is feltételül szabták, hogy a beköltözők saját erejükből újítsák fel a lakást. A felajánlott szociális bérlakások túlnyomó része összkomfortos lakótelepi lakás. A legalacsonyabb bérleti díj 327 forint négyzetméterenként és havonta. A bérlőkkel először csak egy évre kötnek szerződést. Ezt követően ellenőrzik, hogy a lakók rendesen fizették-e a bérleti díjat, a közüzemi számlákat, valóban elvégezték-e a felújítási munkákat. A tavalyi pályázók – néhány kivételtől eltekintve – ezeket a feltételeket teljesítették. Akik pedig nem tettek eleget kötelezettségeiknek, féléves halasztást kapnak, és ha akkor sem váltják valóra ígéretüket, el kell hagyniuk a lakást – tudtuk meg Nagy Gábortól.

Érezni kell a felelősséget

Ábel Attila alpolgármester szerint azért tudott az önkormányzat két éven belül sokkal több lakást megpályáztatni, mint a korábbi önkormányzat öt év alatt összesen, mert már nem az egyéni haszonszerzés a fontos, hanem a vagyonkezelő gazdaságos működtetése.

„2010 előtt nem ellenőrizték a pályázókat, és nem volt környezettanulmány sem, hogy valóban rászorulók vagy éppen csalók próbálnak a csepeli adófizetők pénzén szociális lakásokba költözni. Emellett korábban közpénzből felújított lakásokat adott ki az önkormányzat, a bérlők pedig ezt vagy megbecsülték, vagy nem. Sokan nem, és pár év alatt úgy lelakták az ingatlanokat, hogy siralmas állapotba kerültek. Ráadásul a felújítást egy soroksári MSZP-s vállalkozó cége végezte folyamatosan túlszámlázva és fiktív számlákat benyújtva, így a felújítások csillagászati összegekbe kerültek. Ezekben az ügyekben éppen október végén lett gyanúsított Szenteczky János soroksári párttársa. Szenteczky, aki most a csepeli MSZP vezetője, akkor a Csevak vezérigazgatója volt, tehát felelősség terheli, hogy mik történtek a lakáspályázatok ügyeiben. De az önkormányzatnak nem csak ez okozott sok tíz- vagy százmilliós károkat. A rendkívül magas felújítási költségek miatt az üressé váló lakásoknak csak egy kisebb részét lehetett felújítani, és így évről évre egyre több üres ingatlan fűtését, rezsiköltségeit kellett kifizetni. Eközben több száz ember hiába várt bérlakásra”– mondta az alpolgármester. Még hozzátette: A beköltözés feltétele ma már az, hogy a bérlők a saját pénzükből áldozzanak a felújításra. Az anyagköltségeket levonhatják a bérleti díjból, de a lényeg, hogy a saját munkájuk vagy pénzük is benne van a falakban. „Érezniük kell a felelősséget. Ez a biztosíték arra, hogy jobban megbecsüljék a lakást. Az a tény, hogy egy év után az új bérlők javarésze, több mint nyolcvan százaléka teljesítette a vállalását, meggyőző bizonyíték arra, hogy jól döntöttünk.”

Cs. A.

Márton napi vigasságok Csepelen

2012. november 11. vasárnap, 20:21

vigassagok6November 11-én, Márton napján a libák és a belőlük készült finomságok kapták a főszerepet a Radnóti Miklós Művelődési Házban.

A Márton napi vigasságok Csepelen mottója: „Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.” – ennek jegyében a látogatókat finom ízek és az érdekes programok várták. Az egész napos rendezvényt az időjárás is kegyeibe fogadta: a szabadtéri programok éppoly sikeresek voltak mint a művelődési ház színháztermében lévő kézműves foglalkozások.

A nap eseményeiből készült fotógaléria elérhető ide kattintva.

A rendezvény reggel egy igazi kuriózummal kezdődött: egy veterán Csepel teherautón megérkezett az újbor, amelyet Szent Márton mellett szintén november 11-én ünneplünk. A Csepel D344 típusú jármű marcona megjelenése ellenére – vagy éppen amiatt – elnyerte a kisebbek és a nagyobbak tetszését is. 10 órakor kezdődött Tárnok Marica Legyél te is Ludas Matyi című interaktív meseelőadása. A bátrabb gyerekek Ludas Matyi, az apukák pedig Döbrögi bőrébe bújhattak a humoros előadás keretében. Negyed 12-től a libaól vadorzói kerültek a középpontba: egér, patkány, róka, görény, nyest és borz is megfordult a rendezvény színpadán. Tóth Gábor állatbemutató előadása egyszerre volt látványos és tartalmas, a vadállatok tulajdonságait közérthetően mutatta be a nézőknek. Az érdeklődők testközelből is megismerkedhettek a nap főszereplőivel: a libabemutató jó alkalom volt, hogy a gyerekek alaposan szemügyre vehessék a szárnyasokat.

vigassagokValamivel a déli harangszó után elérkezett a várva várt pillanat, néhány percre fehér tollruhába öltözött a Radnóti Miklós Művelődési Ház kertje. A párnacsata már tavaly is óriási sikert aratott, ez idén sem volt másképp: az önfeledt játékot hangos kacagás kísérte. Az épület színháztermében rendezték be a Márton napi játszóházat, itt kézműves játékok sokasága várta a családokat. „Libatollból készítünk krumplipuskát. Ez egy nagyon régi népi játék, valószínűleg a libapásztor gyerekek találták ki. A libatoll üreges részéből készítünk egy olyan eszközt, amely a burgonyából készült dugókat kilövi. A gyerekek miután elkészítették a krumplipuskát, célba is lőhetnek vele, próbára tehetik az ügyességüket.” – mondta el Mózes László, a rendezvény egyik legsikeresebb kézműves szakoktatója. Népszerűnek bizonyult a kenőtoll-készítés is: „Ezt a hagyományos konyhai eszközt nem csak elkészíteni jó, hanem örömet is lehet okozni vele. A gyerekek tudják, hogy az anyukájuk majd az ő ajándékukkal fogja megkenni a pogácsa tetejét.” – mesélte Priskinné Kis Herczegh Judit, a Csepeli Kertbarát Kör tagja.

vigassagok2A tollfosztás tradícióját mutatta be a Csepeli Népdal és Nótakör Kulturális Hagyományőrző Egyesület 12.30-kor kezdődő zenés műsorában. A felhőtlen hangulatú rendezvény egyik legvidámabb programjaként a lúdgége-tésztakészítő versenyt említhetjük, ahol a mennyiség mellett a minőséget is figyelték a zsűri tagjai. Nyeremény nélkül egyik induló sem maradt: Márton napi finomságokkal és a saját készítésű tésztával jutalmazták a kitartást és a precizitást. A kedélyes légkörhöz hozzájárult a Borvirág Zenekar nagyszerű műsora, népi hangszeres zenéjük kellemes kísérőként szolgált a hagyományos ludas falatokhoz. Az éhes látogatók libaleves, ludaskása, fokhagymás libacomb, sült libamell, libatepertő, libazsíros kenyér és pörköltek közül válogathattak. Az édes ízek kedvelői is megtalálták számításukat: többek között lúdláb torta és helyben nyújtott tésztából készült rétes várta őket. „Több mint száz adag rétes fogyott, a mai nap kedvence a tökös-mákos volt. Mindig van annak valami varázsa, amikor látjuk a rétestészta nyújtását, talán ezért is volt ilyen kapós minden íz.” – mesélt a rétes sikeréről Szatmári Erzsi, a házi édesség készítője. 14.30-kor a Bab Társulat Matyi, a ludas, avagy a liba az Ön készülékében van című óriásbábos komédiája csalogatta a nézőket a színpad elé.

A rendezők fantasztikus népzenei meglepetéssel készültek: a Fonó Zenekar először saját repertoárjából adott ízelítőt, majd a Csepeli Öregtáncosok Együttesével közösen léptek színpadra. Az együttes tagja, Somogyvári Gyula szerint az ország egyik legelismertebb népzenei együttesével fellépni megtiszteltetés: „A Fonó Zenekar valóban fantasztikus. A profizmusukat mutatja, hogy bár közös próbára nem volt mód, mégis tökéletesen tudtunk együttműködni.” A népzenei vonalat vitte tovább a Csepeli Német Önkormányzat 16 órakor kezdődő Márton napi műsora, amely az utolsó produkció volt a rendezvény színpadán. „Szent Mártonnak ünnepén, égő lámpást viszek én.” – invitálták zenés, lampionos felvonulásra a résztvevőket. Sötétedés után, 16.30-kor a családok szép számban gyülekeztek, hogy saját készítésű lampionjaikkal bejárják a művelődési ház környékét. A menet Kaltenecker Gábor harmonikás felvezetésének zenéjére, lampionok fényében búcsúzott a Márton napi vígasságoktól.

vigassagok3vigassagok4vigassagok7
tancrokakutyaAngel Marianna - Csepel.hu

fotó: Bede Orsolya és Zarándi Bence

A Márton nap története

2012. november 11. vasárnap, 09:58

marton_napSokaknak egyre inkább természetes, hogy november közepén Márton napot tartunk, amit libaételek evésével és borogatással illik ünnepelni, de vajon honnan is ered ez a hagyomány, és miért is alakult ez gasztronómiai eseménnyé.

Márton nap! A ma emberének elsősorban a finom libaételek és a jófajta borok jutnak az eszébe erről az ünnepről, vagyis elsősorban kulináris élvezethez kötik a neves eseményt. De mi a háttere ennek a manapság oly divatossá vált ünnepnek?

Nos, magának az ünnepkör magyarázatának két változata van, s mai világban használatos monda és háttér történet ezen két magyarázatnak az ötvözetét tükrözi.

Az első legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban egy elöljáró fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak majd aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. A későbbi néphiedelem ezért a libákat "árulóknak" tartották, és ezen a napon belőlük készítettek pecsenyét. Innen ered tulajdonképpen a mai ünnep libákkal való kapcsolata. Különben pedig Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az újbort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. Ebből a történetből származik az ünnepkőrnek a borokkal, s főleg az újborkóstolással való hagyománya. De azért libák a történetben is előkerülnek, ugyanis a rómaiak Aesculapiust, az orvos istent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve "avis Martis" (Mars isten madara); régi szófejtéssel "Márton madara"-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

Sőt, a reformációnak korában is folytatódott a hagyomány további eseményekkel való kiegészítése, a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor, ami szintén az ünnepkőrt erősítette.

Márton napjának ünnepe bizonyítható és sokkal gyakorlatiasabb formában is létezett, Márton napi liba lakomákról az első feljegyzések 1171-ből valók, mivel Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át, de ez már egy másik történet.

Márton napjához az évszázadok során tucatnyi néphit és népszokás alakult ki, főleg a paraszti sorban élők között, nálunk és napjainkban is sok ismert szólás kapcsolódik ezekhez. Legismertebbek például: 
"Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezni fog"
"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán kemény tél várható"
"Ha Márton napján a lúd jégen jár akkor karácsonykor sárban jár"

Hogy minek hatására fejlődött fel ismét ennyire ez az ősi népszokás és egyházi ünnepkőr, azt nehéz megmondani, de tény, hogy az ilyenkor megtizedelt libák kivételével mindenkinek jó ez hagyományőrzés, hiszen egy remek gasztronómiai ünnep kerekedett ki a sokrétű történetből.

 

forrás: Népszava.hu - Zamody Gábor