Luther Márton korszakalkotó módon összegezte az európai társadalmi megújulási mozgalmak eredményeit. A sokszínű politikai, filozófiai, vallási újító szándék szintézisét nevezzük reformációnak. A változás kezdetét egy dátumhoz, 1517. okt. 31-éhez kötik, Luther 95 tételének nyilvánosságra kerülésének napjához.

Tudnunk kell azonban, hogy a reformáció egy sokak által előkészített és utóhatásaiban is századokon átívelő történés. Lényege: az igazságtalan rendi társadalom méltányosságon alapuló, hivatásrendi társadalommal való leváltása. Ez azt jelenti, hogy az ember ne származása révén, hanem munkája révén nyerjen megbecsülést. Ez a társadalmi rend bibliai ihletésű. A Biblia szereplői Isten előtt állnak. Elsősorban neki tartoznak számadással, hogy tetteiket a szeretet és igazságosság határozta-e meg. A középkori rendi társadalom hierarchikus volt. Egyik ember a másik fölé volt rendelve származás, vagyon, egyházi rang alapján. A reformáció nyomán fokozatosan alakult ki a hivatásrendi társadalom, amely meghatározta Európa jövőjét. Ebben az emberek többé nem egymás fölé s alá voltak rendelve, hanem ki-ki a maga hivatása szerint a társadalom megbecsült tagjává lett. A törvény előtt egyenlő volt a másikkal, véleményét szabadon kifejthette. Szavainak értékét nem a rangja, hanem a szavak igazsága határozta meg.

A reformáció nem egyik napról a másikra ment végbe. Nagy ellenállással találkozott mind a pápa vezette egyház, mind az uralkodók részéről. Máig sem teljesültek maradéktalanul célkitűzései. Azt azonban mindenképpen ki kell mondanunk, hogy a demokrácia, a társadalmi jogegyenlőség, a munka megbecsülése, az oktatás széles körű kiterjesztése, a nők egyenjogúsága, a vallási tolerancia, a tudományos kutatás szabadsága mind ennek nyomán bontakozott ki. Európa országaiban különböző tempóban ment végbe a változás. Ahol a reformáció szabadon érvényesült, ott a fejlődés gyors és látványos volt. Ahol azonban – mint hazánkban is – a római pápa és az uralkodók önkénye vérbe fojtotta, ott a fejlődés évszázadokra elakadt.

Az újkori magyar történelmet is súlyosan megterhelte az idealizált múltba ragadt gondolkodás, a modern társadalmi berendezkedést aláásó hátratekintgetés. Vajon nem kísért-e ma is a hatalom kegyeltjeinek anakronisztikus „rendi társadalma”? Elér-e minket – 500 év múltán – végre a reformáció frissítő szele?

Zólyomi Mátyás

evangélikus lelkész