Schmitt Pál köztársasági elnök csütörtökön személyesen nyújtotta át az új alaptörvény első, eredeti példányát Mikó Zsuzsannának, a Magyar Országos Levéltár megbízott főigazgatójának.Magyarország újév első napján hatályba lépett alaptörvénye a levéltár Budai Várban található főépületében kap helyet, az itt őrzött jogtörténeti alkotmányok hiteles változatainak sorában, amelyek között 1267-től napjainkig született jogszabályok találhatók.
Az államfő újságírók előtt elmondott rövid beszédében úgy fogalmazott, jó helyre került az alaptörvény előző év húsvét hétfőjén, általa aláírt példánya.
Magyarország új alaptörvénye január 1-jén, vasárnap lépett hatályba. Az új alkotmány Nemzeti hitvallás elnevezéssel tartalmaz preambulumot, amely a Himnusz "Isten, áldd meg a magyart!" sorával kezdődik. "Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit" - olvasható a hitvallásban, amelyben az áll: "nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét".
(MTI - fidesz.hu)
fotó: Kitzinger Adrienn- csepel.hu
Kövesi Sándorné Györgyi néni, a Jedlik Ányos Gimnázium nyugalmazott tanárnőjének hamvasztás utáni búcsúztatása 2012. január 6-án (pénteken) 10. 30 órakor lesz a Pesterzsébeti temetőben.
Emlékét szeretettel őrzik: rokonai, barátai, tanártársai és tanítványai.
2012. január 4-én
A Csevak munkatársai hetekig dolgoztak azon, hogy rendbe tegyék a belső teret, amit nap, mint nap használni fognak iskolások, óvodások. Kicserélték a vegyszer adagolót, automatikus rendszert építettek ki a gépházban, kármentesítőt szereltek be, valamint helyrehozták a tanmedencét, a vizesblokkokat is. A 25 méteres medence vízének hőfoka megfelelő, a pH értéke is optimális: 7,5.
Az uszoda üzemeltetését a Csevak végzi ezentúl, az edzésekre Hliva Katalinnál lehet jelentkezni a 20/311-8578-as telefonszámon.
szöveg és fotó: Kitzinger Adrienn- csepel.hu
Eddig összesen tízezer példányra kapott megrendelést a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó az új alaptörvény díszkiadásából - nyilatkozta Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott kedden az MTI érdeklődésére.
Elmondta: az igényekhez alkalmazkodva utánnyomásra vannak berendezkedve, egyelőre azonban csak 1700 (1000 számozott és dedikált, valamint 700 sorszám nélküli) példány készült el, amelyekből csaknem 300-at a közjogi méltóságok rendelkezésére bocsátottak.
Az ezerből az 1-es számú példány Schmitt Pál államfő tulajdona, és saját rendelkezésre megkapta a 2-99 sorszámúakat is. A 100. számozott példány Orbán Viktor miniszterelnöké, és a 101-199 példányok felett is ő diszponál. A 200. példány Kövér László házelnöké, és ő rendelkezhet a 201-től 299-ig számozott példányokkal is.
A 300., 301. és a 302. kötetet a Magyar Nemzeti Galériában állították ki, a látogatók nyolc hónapon keresztül találhatják meg ott.
A három közjogi méltóság saját példányait a szerkesztők dedikálták. Több protokollpéldány nincs az új alaptörvényből, a többi számozott példányt bárki megvásárolhatja a Magyar Nemzeti Galéria boltjában 15 ezer forintért – tájékoztatott Kerényi Imre.
Az országban bárki megrendelheti a helyi önkormányzatnál vagy bármelyik kormányablaknál az alaptörvény díszkiadásának sorszám nélküli, dedikálatlan példányát, amelynek az ára 10 ezer forint, de az interneten nem lehet hozzájutni.
A tervezett 10 ezer példányból 2 ezret még februárban kihelyeznek az önkormányzatoknál található "alaptörvény asztalaihoz".
A kötet árával kapcsolatban Kerényi Imre megjegyezte: ez bevezető ár, később emelkedni fog.
Az új alaptörvény díszkiadása egyébként mintegy 3,3 kilogrammot nyom, A3-as formátumú és több mint 200 oldalas. "Ez egy könyvészeti különlegesség, szándékosan úgy gyártották, hogy ne férjen el a könyvespolcon, tehát különleges bánásmódot igényel" - hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott.
Csepelen az önkormányzat épületében, az ügyfélszolgálati- és okmányirodában elhelyezett "Alaptörvény Asztalánál" lehet megrendelni a díszkiadást egy adatlap kitöltésével.
A névre szóló, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke által aláírt ingyenes alaptörvény példányokat országszerte több mint ötvenezren igényelték 2011. szeptember 1-je óta. Csepelen több százan töltötték ki a nyomtatványt- sokan közülük már kézhez is kapták a január 1-jétől hatályos új alaptörvényt.
forrás: MTI-fidesz.hu
szerkesztette: Kitzinger Adrienn- csepel.hu
A gazdasági haszon eddig ismert mértékeit meghaladó profit vágyától hajtva a Nyugat - és benne Európa - olyan világgazdasági rendszert épített fel és tett általánossá, ami mára az erejét meghaladó kihívások elé állítja - jelentette ki Orbán Viktor hétfő este a Magyar Nemzeti Galériában.
Az új alaptörvény szövege elérhető itt
A Hősök, királyok, szentek - A magyar történelem képei és emlékei című kiállítás megnyitóján a miniszterelnök úgy fogalmazott: a magyarságot ezeréves történelme során két alapelv vezérelte, a kereszténység és az állami szuverenitás eszménye.
Most, amikor ezzel a grandiózus kiállítással a kommunizmus előtti korszak nagyszabású eseményeihez kívánunk csatlakozni, akkor tágabb hazánkat, Európát éppen a legmélyebb kétségek gyötrik – mondta köszöntőjében a miniszterelnök.
Hozzátette: megrendülés fenyegeti kontinensünknek az ipari forradalomtól máig kiharcolt és megérdemelt világpolitikai és világkereskedelmi pozícióit.
Megfogalmazása szerint „a gazdasági haszon és a pénzügyi nyereség eddigi mértékeit nagyságrendekkel meghaladó profit reményében, és zabolátlan vágyától hajtva a Nyugat – s benne a mi Európánk - olyan világgazdasági rendszert épített fe, s tett általánossá a Föld minden pontján, amely mára az erejét meghaladó kihívások elé állítja a kontinensünket.”
Fel tudjuk-e venni a kesztyűt, újjá tudjuk-e szervezni és megújítani hét évtizedes múltra visszatekintő európai politikai és gazdasági rendszerünket?– tette fel a kérdést Orbán Viktor. S ha igen, képesek lesznek-e a politikusok sikerrel kecsegtető tervekké kovácsolni e tudást? – fűzte hozzá. További kérdésként fogalmazta meg a kormányfő beszédében azt is, hogy e terveket Európa népei is elfogadják-e. „Visszatalálnak-e Európa nemzetei a kemény munka, az ésszerű gazdálkodás és az egyéni felelősség világába?” – emelte ki.
„Civilizációnk európai fele lemondani látszik korábbi sikereink és gazdasági felemelkedésünk mögött álló legfőbb hajtóerőiről, az élet spirituális mélységeiről; a házasság és az utódok nyújtotta boldogságról, a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról” – vélekedett. Ezzel összefüggésben a kormányfő aláhúzta: mi, magyarok megadtuk a magunk válaszát. Hozzátette: a kommunizmus megdöntését követő húsz zavaros év után végre gránit szilárdságú alapot vetettünk a jövő számára.
Felülkerekedtünk rosszabbik énünkön, rácáfoltunk korábbi gyengeségeinkre, legyőztük kishitűségünket, félretoltuk a hazánkat romlásba vezető erőket, és létrehoztuk hazánk történelmének legnagyobb összefogását – mutatott rá. Osztály, származás, vallás és politikai hitek határait átlépve, valódi nemzeti és kétharmados parlamenti forradalmat vittünk végbe – fogalmazott Orbán Viktor. Így és ezért jött létre Magyarország Alaptörvénye – szögezte le. Visszahelyeztük jogaiba az ősi, és ezer éve megtartó magyar életösztönünket és kultúránkat, a kereszténység felszabadító erejét, a nemzeti büszkeséget, őseink tiszteletét, a gyermekeink és unokáink iránti kötelességet, a munka becsületét, a szellem alkotásainak elismerését, az elesettek iránti irgalmat, és az idegenek iránti lovagias nagyvonalúságot - fűzte hozzá.
A kormányfő aláhúzta: mi, magyarok az elmúlt ezer esztendőben két alapelvet kristályosítottunk ki, amelyet mindmáig követünk, ez a kereszténység és az állami szuverenitás eszménye. Ez a két alapelv a történelem gyakran zavaros ködén is rendre átütött, és segítette a magyarokat, hogy jó irányba tarthassák hajójuk orrát és vitorláját. Megszállás, idegen uralom és ellenséges tankok sem tudták ledönteni ezt a két pillért – fűzte hozzá.
Orbán Viktor elmondta: a kiállításon azok a hősök láthatók, akik életüket, tehetségüket és erejüket a kereszténység és a nemzeti függetlenség szolgálatába állították. Ők a bizonyítékai annak az emberi vágynak, elemi életösztönnek, hogy kell lennie valaminek, ami nagyobb és lényegesebb nálunk, átível rajtunk: a Jóisten, a haza, a család. Ha szerencsés időkben élünk, és elég bátrak vagyunk, akkor mindhárom egyszerre – fogalmazott. Hőseinket tartjuk pajzsként magunk elé a cinizmussal szemben. Rájuk tekintünk, ha meg akarjuk erősíteni a lelkünket, és ők a lelkiismeretünk, ha elgyengülnénk a küzdelemben – tette hozzá.
A miniszterelnök szerint Magyarország azért tudott fennmaradni, és azért köszönthetjük az új alkotmányunkat, mert mindig voltak olyan magyarok, akik nehéz és súlyos helyzetekben meghozták a legfontosabb döntéseket. Meghozták a kiállás, a hűség és a szabadság sokszor nehéz döntéseit – fűzte hozzá. Most is egy ilyen pillanatban vagyunk, az újraalapítás pillanatában, amely megújítja azt a közösséget, amelyet magyar nemzetnek hívunk – jegyezte meg Orbán Viktor.
A miniszterelnök emlékeztetett: "1990-ben valahogy megakadtunk félúton, kellő összefogás és parlamenti többség híján, pártalkuk és pártkompromisszumok ingoványába süllyedtünk. Magunk sem tudtuk, merre van felfelé, nem jutottunk fel arra a magaslatra, ahonnan széttekintve, magabiztos kézzel, hosszú évtizedekre berendezhettük volna Magyarország életét". Orbán Viktor szerint elmaradt a világos és egyértelmű pillanat, amelyben mi, magyarok kinyilváníthattuk volna akaratunkat, hogy a diktatúra után megújítjuk szövetségünket a kereszténységgel és a nemzeti szuverenitás eszményével. Ma az a remény tölti el szívünket, hogy a XXI. századi magyar nemzet az őt megillető helyre kerül, a hozzá méltó magasságba emelkedik, és kiérdemli a tehetsége és szorgalma alapján neki járó elismerést az európai nemzetek közösségében – zárta beszédét Orbán Viktor.
Katona: Magyarország visszafoglalta saját történelmét
Katona Tamás történész beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország történelme során mindig alkotmányos ország volt. Az alaptörvény jelentőségét méltatva kiemelte: az ország ezzel visszafoglalta saját történelmét.
Mint a megnyitót megelőző tárlatvezetésen Bellák Gábor és Bakó Zsuzsanna kurátorok elmondták, a Schmitt Pál köztársasági elnök fővédnökségével létrejött kiállítás a kultúrtörténet szemszögéből, festményeken, szobrokon, kódexeken vagy kéziratokon keresztül, történeti kísérőszövegekkel mutatja be a magyar nép elmúlt évszázadait. A 84 műtárgyból és 27 dokumentumból álló anyagban többnyire neves művészek (mások mellett Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Barabás Miklós vagy Fadrusz János) ismert alkotásai kaptak helyet, amelyeket azonban ilyen formában és összefüggésben eddig nem láthatott a közönség. A művészettörténészek kiemelték Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményét: a 13,55 x 4,58 méteres vászon eddig soha nem hagyta el a Parlamentet.
A műtárgyak mellett a magyar államiság szempontjából nagy jelentőségű dokumentumok is szerepelnek a kiállításban, többi között a Szent István törvényeinek legrégebbről fennmaradt lejegyzéseit őrző Admonti-kódex, Werbőczy Tripartituma, Sylvester János Biblia-fordítása, a Habsburg-ház nőági örökösödését lehetővé tevő Pragmatica Sanctio, az 1848-as Áprilisi törvények, a Kiegyezési törvények eredeti, a király által aláírt kézirata vagy az 1949-es alkotmány Rákosi által szignált példánya.
Az új alaptörvényhez kapcsolódó ünnepségsorozat része volt a Hazánk múltja, jelene és jövője című gyermekrajz pályázat is. Mint Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott az MTI-nek korábban elmondta, a pályázat harminc nyertes alkotása az alaptörvény díszkiadásához elkészült tizenöt újhistorikus festménnyel együtt a Hősök, királyok, szentek című kiállítás kísérőtárlataként lesz megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában. Kerényi Imre a megnyitó előtt mutatta be az alaptörvény díszkiadását, melyet a tárlat közönsége is fellapozhat.
A Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Országos Levéltár együttműködésében megvalósuló kiállítás 2012. augusztus 26-ig látogatható.
(fidesz.hu, MTI)
2012. január 8-án, vasárnap Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata Wass Albert születésének napján emlékezik a magyar költőre, íróra.
14. 15 órakor a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia (1213 Budapest, Szent István út 216.) kertjében felállított emlékműnél Németh Szilárd, Csepel polgármestere és az alpolgármesterek helyezik el a megemlékezés virágait.
15. 00 órától a Nagy Imre Általános Művelődési Központ színháztermében (1214 Budapest, Simon Bolivár sétány 4-8.) „Az igazi Wass Albert” címmel veszi kezdetét Takaró Mihály író, irodalomtörténész előadása, melyben közreműködik Csurka László színművész.
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves családját az eseményre. Emlékezzünk együtt!
"Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap". (Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!)
Kitzinger Adrienn- csepel.hu
Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár levélben mond köszönetet mindazoknak, akik javaslataikkal, hozzászólásukkal, üzeneteikkel és munkájukkal támogatták a Nemzeti köznevelésről és a Nemzeti felsőoktatásról szóló törvény megalkotását.
Kedves Kollégák!
2011 Karácsonya előtt néhány nappal a magyar Országgyűlés nagy szavazattöbbséggel elfogadta a Nemzeti köznevelésről és a Nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, amelynek szövegét bizonyára volt már módjuk megismerni. Az új kódexekkel megteremtettük iskolarendszerünk minőségi megújulásának jogszabályi feltételeit. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik javaslataikkal, hozzászólásukkal, üzeneteikkel és munkájukkal támogatták ezt a bonyolult szép alkotó munkát!
Kedves Mindannyian!
A mai világ egyik legismertebb, és legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége, a Katolikus Egyház feje, őszentsége XVI. Benedek pápa a NEVELÉS kérdéseinek szentelte szokásos újévi körlevelét. Mondandója sok tekintetben felerősíti az új törvényeink üzeneteit. Fontosnak tartjuk, hogy a neveléssel bármilyen minőségben foglalkozók megismerhessék az egyházfő üzenetét, hogy ki-ki belátása szerint meríthessen belőle. Ezzel a céllal tesszük közzé és küldjük el közvetlenül a köznevelés intézményeinek.
Boldog új évet kívánunk minden diáknak, szülőknek, pedagógusoknak és irányítóknak, a most következő szakmai építkezésben pedig kérjük további szíves együttműködésüket.
Budapest, 2012. január 1.
Dr. Hoffmann Rózsa
a Nemzeti Erőforrás Minisztérium
oktatásért felelős államtitkára
(Oktatásért Felelős Államtitkárság)
forrás: kormany.hu
A FIATALOK NEVELÉSE AZ IGAZSÁGOSSÁGRA ÉS A BÉKÉRE
1. Az új év kezdete, amely Isten ajándéka az emberiség számára, arra indít, hogy nagy bizalommal és szeretettel forduljak mindenki felé különleges jókívánságommal az előttünk álló időszakra vonatkozóan, hogy azt valóban az igazságosság és a béke jellemezze.
Milyen alapállással tekintsünk az új esztendőre? A 130. zsoltárban egy gyönyörű képet találunk. A zsoltáros úgy fogalmaz, hogy a hívő ember várja az Urat, „jobban, mint az őr a hajnalt” (Zsolt 130,6), biztos reménységgel, mivel tudja, hogy elhozza a fényt, az irgalmat, az üdvösséget. Ez a remény a választott nép tapasztalatából sarjad, amely tudja, hogy Isten arra neveli: a világot az igazság szemszögéből nézze és ne hagyja, hogy kedvét szegjék a megpróbáltatások. Arra buzdítalak benneteket, hogy ezzel a bizalomteli alapállással tekintsetek a 2012-es évre. Igaz, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben nőtt a keserűség érzése a válság miatt, amely próbára teszi a társadalmat, a munka világát és a gazdaságot; ám a válság gyökerei elsősorban a kultúra és az emberről alkotott felfogás terén keresendők. Szinte úgy tűnik, mintha sötét fátyol borulna korunkra, amely nem engedi, hogy tisztán lássuk a nappal fényét.
Ám ebben a sötétségben sem hagy fel az ember szíve azzal a hajnal várásával, amelyről a zsoltáros beszél. Ez a várakozás különösen élő és látható a fiatalok között, és ezért is fordul most feléjük gondolatom, arra, ami az ő lehetőségük és kötelességük a társadalom építésében. Ezért a Béke XLV. Világnapjára küldött üzenetemet a nevelés összefüggésében fogalmazom meg: „A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére”, mivel meg vagyok róla győződve, hogy ők, a maguk lelkesedésével és lendületével új reményt képesek adni a világnak.
Üzenetem szól a szülőkhöz, a családokhoz, továbbá a nevelés és képzés folyamatának minden szereplőjéhez és minden vezetőhöz is, akik a vallási, a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a kommunikáció területén tevékenykednek. Figyelemmel kísérni, meghallgatni és kellően értékelni a fiatalok világát nem csupán lehetősége, hanem elsőrendű kötelessége is a társadalom egészének ahhoz, hogy valóban az igazságosság és a béke jövőjét építhessük.
Tovább kell adni a fiataloknak az élet pozitív értékének megbecsülését, hogy megszülethessen bennük a vágy, hogy életüket a Jó szolgálatára szenteljék. Ez olyan feladat, amely személyes kötelessége mindnyájunknak.
Azok az aggodalmak, amelyeknek a világ számos táján megannyi fiatal adott hangot az utóbbi időkben, kifejezik a vágyat, hogy reménykedve tekinthessenek a jövőbe. Több olyan kérdés is van, amelyet jelenleg aggodalommal élnek meg. Szeretnének olyan képzésben részesülni, amely felkészíti őket, hogy mélyebben megértsék a valóságot: nehéz számukra családot alapítani és tartós munkahelyet találni, valamint ténylegesen hozzájárulni a politika, a kultúra és a gazdaság területén az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez.
Fontos, hogy ezek a vágyak és az eszményi lendület megfelelő figyelmet kapjon a társadalom minden szegmensében. Az egyház reménnyel tekint a fiatalokra, bízik bennük és bátorítja őket, hogy keressék az igazságot, védjék a közjót, legyenek nyitottak a világra és szemeik legyenek képesek meglátni az „új dolgokat” (Iz 42,9; 48,6)!
A nevelésügy felelősei
Melyek azok a helyek, ahol a békére és igazságosságra történő valódi nevelés érlelődik? Mindenekelőtt a család, hiszen az első nevelők a szülők. A család a társadalom eredendő sejtje. „A gyermekek a családban tanulják meg azokat az emberi és keresztényi értékeket, amelyek lehetővé teszik az építő és békés együttélést. A családban sajátítják el a nemzedékek közötti szolidaritást, a szabályok betartását, a megbocsátást és a másik ember elfogadását.”[1] Ez az igazságosságra és békére való nevelés első iskolája.
Olyan világban élünk, amelyben a család és maga az emberi élet is folyamatos fenyegetettségnek van kitéve és nem ritkán darabokra hullik. A munkakörülmények gyakorta nehezen összeegyeztethetők a családban vállalt felelősséggel, a jövő aggodalmakkal teli, felgyorsult az élet ritmusa, sokaknak el kell hagyniuk otthonukat, hogy megfelelő keresetre tehessenek szert, vagy hogy egyáltalán fenn tudják tartani magukat. Mindezen körülmények megnehezítik, hogy biztosítsák a gyermekek számára a legfontosabbat: a szülői jelenlétet, amely lehetővé teszi a mind teljesebb osztozást a közös útban, az évek során megszerzett tapasztalatokban és bizonyosságokban, amelyeket csak az együtt eltöltött időben lehet átadni. Azt szeretném mondani a szülőknek, hogy ne csüggedjenek! Életük példájával buzdítsák gyermeküket, hogy reményüket elsősorban Istenbe helyezzék, hiszen belőle származik a valódi igazságosság és béke.
Szeretnék most azoknak az intézményeknek a vezetőihez fordulni, amelyek nevelői feladatot látnak el: őrködjenek éberen, hogy minden személy emberi méltóságát tiszteletben tartsák és megbecsüljék minden körülmény között. Ügyeljenek rá, hogy minden fiatal fel tudja fedezni a maga hivatását, kísérjék figyelemmel, hogy gyümölcsöztetni tudják azokat az adományokat, amelyeket az Úrtól kaptak. Biztosítsák a családok számára, hogy a gyermekük olyan képzést kaphasson, ami nem áll ellentétben lelkiismeretükkel és vallási elveikkel.
Minden nevelő környezet legyen olyan hely, amely nyitott a transzcendensre és a többi emberre: legyenek ezek a párbeszéd, az összetartás és a meghallgatás helyei, amelyben a fiatalok azt érezhetik: itt értékelik a bennük rejlő lehetőségeket, belső gazdagságukat és megtanulhatják testvéreik megbecsülését. Adják tovább ezek a helyek annak az örömnek az érzését, ami abból fakad, ha valaki nap mint nap megéli a szeretetet és az együttérzést a felebarátai iránt és tevékenyen részt tud venni az emberibb és testvériesebb társadalom építésében.
Ezután a politikai vezetőkhöz szólok, s azt kérem tőlük, segítsék kézzelfoghatóan a családokat és a nevelő intézményeket abban, hogy a nevelés jogát és kötelességét gyakorolhassák. Soha nem hiányozhat az anyaság és az apaság megfelelő támogatása. Érjék el, hogy senki elől ne legyen elzárva a tanulás útja és a családok szabadon megválaszthassák azokat a nevelő intézményeket, amelyeket legalkalmasabbnak ítélnek gyermekeik fejlődése szempontjából. Törekedjenek rá, hogy újra egyesülhessenek azok a családok, amelyeket a megélhetés kényszere szétválasztott. Mutassák fel a fiatalok előtt a tiszta politika, mint a közjó szolgálatának képét.
Végezetül nem tehetem meg, hogy ne szóljak a tömegtájékoztatás világához, hogy ez is hozzájáruljon a nevelés feladatához. A mai társadalomban a tömegtájékoztató eszközöknek egészen különleges feladata van: nem csupán tájékoztatást adnak, hanem alakítják is az emberek szellemét, s ezért jelentős hozzájárulást adhatnak a fiatalok neveléséhez. Nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a nevelés és a kommunikáció között igen szoros a kapcsolat, hiszen a nevelés kommunikáción keresztül zajlik, s ez pozitív vagy negatív értelemben befolyásolja a személy fejlődését.
A fiatalok részéről is bátorság szükséges ahhoz, hogy elsősorban ők maguk is megéljék azt, amit a körülöttük élőktől megkívánnak. Nagy a felelősségük abban, hogy elég erejük legyen a szabadság jó és tudatos használatában. Ők maguk is felelősek azért, hogy az igazságosságra és a békére lehessen őket nevelni!
Nevelés az igazságra és a szabadságra
3. Szent Ágoston tette fel a kérdést: „Quid enim fortius desiderat anima quam veritatem? - Mit kíván erősebben az ember, mint az igazságot?”[2] Egy társadalom emberi arca nagyban függ attól, hogy a nevelés mennyiben járul hozzá ennek az elnyomhatatlan kérdésnek az életben tartásához. A nevelés ugyanis a teljes személyiség formálását jelenti, beleértve a lét erkölcsi és szellemi vetületeit is, tekintettel személyes végcéljára, valamint annak a társadalomnak a javára, amelynek az egyén tagja. A környező valóságot csodálva a zsoltáros így gondolkozik: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,4-5). Az alapvető kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, ez: ki az ember? Az ember olyan lény, akinek szíve szomjazza a végtelent, az igazságot (de nem egy részleges igazságot, hanem olyat, amely képes megmagyarázni az élet értelmét), mivel Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Ha hálával elfogadjuk tehát az életet, mint felbecsülhetetlen ajándékot, ez elvezet oda, hogy felfedezzük minden személy saját, legmélyebb értelemben vett méltóságát és sérthetetlenségét. Ezért a legelső nevelés abban áll, hogy megtanuljuk felismerni az emberben a Teremtő képmását: így tudunk majd valódi mély tiszteletet érezni minden egyes emberi lény iránt, valamint segíteni mindenki másnak olyan életet élni, amely megfelel ennek a magasztos emberi méltóságunknak. Soha nem szabad elfelednünk, hogy „az ember valódi fejlődése a személy teljességére vonatkozik a maga egységében és minden dimenziójában”,[3] ideértve a transzcendens dimenziót is. Miként azt sem feledhetjük el, hogy nem lehet a személyt feláldozni egy részleges jó elérése érdekében, legyen az bár gazdasági vagy társadalmi, egyéni vagy közösségi cél.
Személyes szabadságának értelmét is csak az Istennel való kapcsolatban állva érti meg az ember. A nevelés feladata pedig nem más, mint felkészíteni a valódi szabadságra. Ez pedig nem a kötöttségek hiányát, a szabad akarat önkényét vagy az én uralmát jelenti. Az az ember, aki önmagát abszolútnak képzeli, aki nem függ semmitől és senkitől, és megtehet mindent, amit csak akar, végül ellent fog mondani a saját igazságának és elveszíti a szabadságát. Az ember ezzel szemben társas lény, aki életét a többi emberrel és főként Istennel összekötve éli. A hiteles szabadságot soha nem lehet úgy elérni, hogy valaki eltávolodik Istentől.
A szabadság fontos érték, ugyanakkor érzékeny is, könnyű félreérteni és könnyű rosszra használni. „Manapság különösen alattomos akadályozója a nevelés művének a társadalmunkban és kultúránkban erőteljesen jelen lévő relativizmus, amely semmit sem ismer el véglegesnek, így mindennek végső mértékévé magát az ént és annak vágyait avatja, s a szabadság látszata alatt mindenki számára börtönné válik, hiszen az embereket elválasztja egymástól és mindenkit bezár a saját »én«-jébe. A relativizmusnak ebben a perspektívájában nem lehetséges tehát valódi nevelés. Az igazság fénye nélkül előbb utóbb minden ember kételkedni kezd az élet és az életet átszövő kapcsolatok jóságában is, valamint a közös, másokkal összefogva létrehozott értékekért vállalt feladatok fontosságában”.[4]
Ahhoz, hogy az ember gyakorolhassa szabadságát, túl kell lépnie a relativizmus horizontján és meg kell ismernie az igazságot saját magával, valamint a jóval és a rosszal kapcsolatban. Lelkiismeretének mélyén az ember felfedez egy olyan törvényt, amit nem maga alkot magának, hanem engedelmeskednie kell neki, és amelynek hangja arra hívja, hogy szeressen, tegye a jót és kerülje a rosszat, s vállalja a teljesített jótettek és az elkövetett rossz tettek felelősségét.[5] Ezért a szabadság gyakorlása szorosan összetartozik a természetes erkölcsi törvénnyel, amely egyetemes jellegű, kifejezi minden ember méltóságát, megalapozza alapvető jogait és kötelességeit és ezáltal végeredményben az emberek közötti igazságos és békés együttélést.
A szabadság helyes használata tehát központi szerepet játszik az igazságosság és a béke előmozdításában, amely megkívánja, hogy tiszteljük önmagunkat és a másik embert is, még ha távol esik is saját lét- és életfelfogásunktól. Ebből a hozzáállásból származnak azok az elemek, amelyek nélkül a béke és az igazságosság tartalom nélküli szavakká szűkülnek: a kölcsönös bizalom, az építő párbeszédre való képesség, a megbocsátás, amelyet annyiszor szeretnénk elnyerni ám fáradságunkba kerül megadni másoknak, a kölcsönös szeretet, az együttérzés a gyengébbekkel, valamint a készség az áldozatok felvállalására.
Nevelés az igazságosságra
4. Világunkban, amelyben a személy értékét, méltóságát és jogait, minden pozitív szándék kinyilatkoztatása ellenére komoly veszély fenyegeti azáltal, hogy általában mindennek kizárólagos mércéjéül emelik a hasznosságot, a birtoklást és a hasznot, nagyon fontos, hogy ne engedjük megfosztani az igazságosság fogalmát transzcendens gyökereitől. Az igazságosság ugyanis nem pusztán emberek közötti megegyezés, hiszen nem a pozitív jog határozza meg eredendően, mi az igazságos, hanem az emberi lény identitása. Csak a teljes emberkép teszi lehetővé, hogy ne szűkítsük le az igazságosságról alkotott felfogásunkat valami szerződésre, hanem ezen keresztül is a szolidaritás és a szeretet nézőpontjára nyíljunk meg.[6]
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a modern kultúra egyes áramlatai, amelyek a racionalista és individualista gazdaságszemléletre támaszkodnak, elkülönítették az igazságosság fogalmát annak transzcendens gyökereitől, vagyis elválasztották a szeretettől és a szolidaritástól. »Az ember városát« nem csupán a jogok és a kötelességek alkotta viszonyok mozdítják elő, hanem sokkal inkább, és még ezt megelőzően, az ingyenesség, azaz az irgalom és a közösség alkotta viszonyok. A szeretet az emberi kapcsolatokban is mindig Isten szeretetét jeleníti meg, ez ad teológiai és üdvösségre segítő értéket az igazságosság minden művének a világban.”[7]
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6). Eltelnek majd vele, mert arra éheznek és szomjaznak, hogy igaz kapcsolatuk legyen Istennel, embertársaikkal és az egész teremtett világgal.
Nevelés a békére
5. „A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül”.[8] A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke elsősorban Isten ajándéka. Mi, keresztények, hiszünk benne, hogy Krisztus a mi igazi békénk: Őbenne és az ő keresztjében engesztelte ki Isten önmagával a világot és ezzel rombolta le azokat a gátakat, amelyek elválasztották egymástól az embereket (vö. Ef 2,14-18); benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk.
Ám a béke nem csupán ajándék, amit elfogadunk, hanem olyan mű is, amit mi építünk. Ahhoz, hogy valóban békességszerzők legyünk, nevelni kell saját magunkat az együttérzésre, a szolidaritásra, az együttműködésre, a testvériességre, és tevékenyeknek kell lennünk a közösségeinken belül. Éberen kell őrködnünk, hogy felébresszük a lelkiismereteket nemzeti és nemzetközi kérdésekben; és hogy belássuk a gazdagság újraelosztását, a növekedés előmozdítását, a fejlődés érdekében történő együttműködést és a konfliktusok megoldását célzó megfelelő megoldások keresésének fontosságát. „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket”, mondja Jézus a Hegyibeszédben (Mt 5,9).
A mindenkire vonatkozó béke az egyes emberek igazságosságából születik meg és senki sem kerülheti meg azt az alapvető kötelességet, hogy saját hozzáértésének és felelősségének megfelelően törekedjen az igazság előmozdítására. Különösképpen az eszményekhez mindig ragaszkodó fiatalokhoz fordulok, hogy legyen türelmük és kitartásuk az igazságosság és a béke kutatásában; s hogy még akkor is ápolják önmagukban az igazságosság és igazság iránti elkötelezettségüket, ha ez áldozatokat követel és szemben kell haladni az árral.
Emeljük fel tekintetünket Istenhez
6. Amikor az igazságosság és a béke nehéz útját kell járnunk, hajlamosak vagyunk feltenni a kérdést, amit a zsoltáros így fogalmazott: „Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?” (Zsolt 121,1).
Mindenkinek, ám különösképpen a fiataloknak szeretném leszögezni: „Nem az ideológiák menthetik meg a világot, csak egyedül az, ha az élő Istenhez fordulunk, aki a mi teremtőnk, szabadságunk biztosítéka, mindannak a biztosítéka, ami valóban jó és igaz… ha fenntartások nélkül Istenhez fordulunk, aki mindannak a mértéke, ami igazságos és aki ugyanakkor maga az örök szeretet. És mi más menthetne meg bennünket, ha nem a szeretet?”.[9] A szeretet örül az igazságnak, ez az az erő, amelynek révén képesek leszünk munkálkodni az igazságért, az igazságosságért, a békéért munkálkodni, mert a szeretet mindent elfed, mindent remél, mindent elvisel (vö. 1 Kor 13, 1-13).
Kedves fiatalok, ti nagy ajándékot jelentetek a társadalom számára. Ne engedjétek, hogy úrrá legyen rajtatok a kicsinyhitűség a nehézségek láttán és ne engedjetek a hamis megoldásoknak, amelyek gyakorta a problémák megoldásának rövidebb útjaként tárulnak elétek. Ne féljetek elköteleződni, vállalni a fáradságot és az áldozatot és ne féljetek olyan utat választani, amely hűséget és kitartást, alázatot és önátadást követel tőletek. Éljétek meg bizalommal fiatalságotokat és azokat a mély vágyakat, amelyeket éreztek a boldogság, az igazság, a szépség és az igazi szeretet iránt! Éljétek meg intenzíven életeteknek ezt a gazdag és lelkesedéssel teli időszakát!
Legyetek tudatában, hogy ti magatok is példák vagytok a felnőttek számára és annál inkább azok lesztek, minél inkább törekedtek rá, hogy túllépjetek az igazságtalanságon és a romlottságon, minél inkább kívánjátok a jobb jövőt és minél inkább munkálkodtok ennek megvalósulásán. Legyetek tudatában a bennetek rejlő lehetőségeknek és ne zárkózzatok be magatokba, hanem legyetek képesek dolgozni egy mindenki számára fényesebb jövőn. Soha nem vagytok ebben egyedül. Az Egyház bízik bennetek, figyelemmel kísér benneteket és szeretné felajánlani legnagyobb kincsét, annak lehetőségét, hogy felemeljétek a tekinteteteket Istenhez, találkozzatok Jézus Krisztussal, aki maga az igazságosság és a béke.
Most mindazokhoz a nőkhöz és férfiakhoz szólok, akik szívükön viselik a béke ügyét! A béke nem olyan kincsünk, amit már megszereztünk, hanem cél előttünk, amely felé mindnyájunknak törekednie kell. Tekintsünk megnövekedett bizalommal a jövő elé és bátorítsuk egymást ezen az úton. Dolgozzunk azon, hogy világunknak emberibb és testvériesebb arcot kölcsönözzünk és érezzük át egységünket a jelenlegi és eljövendő fiatal nemzedékekért viselt felelősségben, legfőképp abban, hogy békeszeretőknek és béketeremtőknek neveljük őket. Ennek a tudatosságnak az alapján küldöm számotokra ezeket a gondolatokat és a felhívásomat: egyesítsük szellemi, erkölcsi és anyagi erőinket, hogy „a fiatalokat az igazságosságra és a békére neveljük”.
Vatikánvárosban, 2011. december 8-án
Benedictus PP XVI
[1] XVI. Benedek, Beszéd Lazio tartomány, Róma városa és a római provincia vezetőihez (2011. január 14.): L’Osservatore Romano, 2011. január 15., 7.
[2] Kommentár Szent János Evangéliumához, 26,5.
[3] XVI. Benedek, Caritas in veritate enciklika (2009. június 29.), 11: AAS 101 (2009), 648; vö. VI. Pál, Populorum progressio enciklika (1967 március 26), 14: AAS 59 (1967), 264.
[4] XVI. Benedek, Beszéd a Lateráni Szent János bazilikában tartott egyházmegyei egyházi konferenia megnyitásán (2005. június 6.: AAS 97 (2005), 816.
[5] Vö. II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes konstitúció, 16.
[6] Vö. XVI. Benedek, Beszéd a Bindestagban (Berlin, 2011. szeptember 22.): L’Osservatore Romano, 2011. szeptember 24, 6-7.o.
[7] Uő, Caritas in veritate enciklika (2009. június 29), 6: AAS 101 (2009), 644-645.
[8] A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2304.
[9] XVI. Benedek, Virrasztás a fiatalokkal (Köln, 2005. augusztus 20.): AAS 97 (2005), 885-886.
Az áfa általános kulcsa 25-ről 27 százalékra emelkedett, az új cégek fokozott adóhatósági felügyelet alá kerülhetnek, a saját főzésű pálinka árulható a szűkebb környezetben - egyebek mellett ezt tartalmazzák a január 1-jétől hatályos adótörvények.
Az eva kulcsa 30-ról 37 százalékra emelkedik, de az adónem választhatóságának összeghatára is változik: a korábbi 25 millióról 30 millió forintra nő.
A személyi jövedelemadó törvény új szabálya, hogy akik jövőre 2 millió 424 ezer forintnál többet keresnek, az adóalapjukat 27 százalékkal kötelesek megemelni, a törvény ezt adóalap kiegészítésnek hívja, hatására 20,2 százalék lesz az adója. A 202 ezer forintos havi bruttó jövedelem alatt megszűnik a szuperbruttó, és 2012-ben már nem lesz adójóváírás sem.
Új elem az adótörvényekben, hogy a lakását bérbeadó személy a kapott lakbérből levonhatja a más településen általa bérbe vett lakás bérleti díját. Ennek feltétele, hogy a bérléshez ne kapjon térítést.
Új adónem a kulturális adó, amelyet a pornográf termékekből nyert árbevétel után kell megfizetni. A kulcsa 25 százalék, de filmvetítésből származott árbevételnél csak 3 százalék.
A népegészségügyi termékadó (chips-adó) törvényből kikerülnek azok a termékek, amelyek legalább 50 százalékban tejet tartalmaznak. Így mentesül például a Túró Rudi és a kakaós tej.
A baleseti adót a biztosítók fizetik a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás (kgfb) díja után, a kulcsa 30 százalék. A parlamenti tárgyalás során a 30 százalékos kulcs mellé bekerült egy napi 83 forintos maximális adó, amely a nagyobb teljesítményű, és nagyobb kockázattal járó kocsik tulajdonosainak kedvez.
Az adózás rendjéről szóló törvénybe újként bekerült az adóregisztrációs eljárás. Ennek lényege, hogy az adószám kiadása előtt az adóhatóság egybeveti az alapítók adatait a nála meglévőkkel, és meghatározott esetekben megtagadja az adószám kiadását. Ilyen eset például az, ha az új cég vezető tisztségviselője vagy a képviseletre jogosult tagja, illetve 50 százaléknál több szavazattal rendelkező tulajdonosa 180 napon keresztül 15 millió forintnál több adóval tartozik, vagy 5 éven belül vezető tisztségviselője volt olyan cégnek, amely 15 millió forintnál nagyobb adótartozást hátrahagyva szűnt meg.
A másik új szabálycsoport az adózás rendjéről szóló törvényben a fokozott adóhatósági felügyelet. Az adóhatóság az adószám kiadása után kérdőívet küldhet a frissen alapított cégnek, amelyben a tevékenysége részleteiről, valamint az annak végzéséhez szükséges technikai és pénzügyi eszközökről érdeklődik. A válaszok után az adóhatóság - legfeljebb egy évre - fokozott adóhatósági felügyelet alá vonhatja a céget. Ennek egyik eleme, hogy sűrített áfa-bevallást és -fizetést írhat elő számára a hatóság.
A bizonytalan adójogi helyzet - mint új szabály-csoport - lényege, hogy ha az adózó bizonytalan az adó-jogszabályok értelmezésében, akkor adótanácsadó, vagy ügyvéd által ellenjegyzett jegyzőkönyvben közli az adóhatósággal azt az értelmezést, amely alapján bevallotta és megfizette az adót. Ilyenkor - ha csak nem nyilvánvaló képtelenséget állít - nem bírságolható. Amennyiben a hatóság szerint megalapozott az értelmezés, akkor soron kívül jeleznie kell ezt a körülményt az adópolitikáért felelős miniszternek.
A helyi adótörvény kimondja, hogy az önkormányzat nem állapíthat meg magasabb adómértéket a törvény általi maximumnál, továbbá a helyi iparűzési adóra csak egy adókulcs alkalmazható.
Átalakult a gépjármű adó, korábban a 1.600 köbcenti alatt 7 ezer, a felett 15 ezer forint volt az adó. Az új rendszer - négy lépcsőben - kilowattban méri a motor teljesítményét, és a környezetvédelmi osztály szerint is differenciál. Például egy 1.600 köbcentis, 80 kilowattos, legfeljebb 4-es környezetvédelmi besorolású kocsi adója 22 ezer forint, 6-os és 10-es besorolás között 11 ezer forint.
A regisztrációs adó csökkenését mutatja, hogy a 8-asnál jobb környezetvédelmi besorolású, legfeljebb 1.100 köbcentis benzines autó adója 250 ezer forintról 45 ezerre esik. Az autók átírási illetékének drágulását példázza, hogy egy 1.600 köbcentis, 80 kilowattos motorral szerelt 5 éves kocsi átírása a tavalyi 28.800 forintról 44 ezer forintra emelkedett. A változtatások ugyanakkor illetékmentességet határoznak meg az elektromos autókra.
A jövedéki adó törvényben a bioetenol adója - ezer literre vetítve - 40 ezer forintról 70 ezerre emelkedett.
A közúti közlekedésről szóló törvény módosítása kimondja, hogy gépjármű csak magyar hatósági jelzéssel vehet részt a forgalomban, kivéve, ha külföldi vagy belföldi flottaüzemeltető a tulajdonosa, és az a regisztrációs adót a jármű után megfizette. A gépjárműflotta-üzemeltetőnek az Európai Gazdasági Térségben kell székhellyel bírnia, és az év első napján legalább 100 darab, külföldi hatósági jelzéssel ellátott személygépkocsinak kell a tulajdonában lennie. További feltétel, hogy az árbevétele 75 százalékának gépjármű bérbe- vagy lízingbe adásából kell származnia.
Aki magyarországi lakóhellyel rendelkezik, az külföldi rendszámú járművet az eddigi 30 nap helyett legfeljebb csak egy napig használhat az országban, de a külföldi üzembentartónak ehhez is írásban hozzá kell járulnia.
A kgfb törvény módosítása nyomán az állami gépjárművek mentesíthetők a kötelező felelősségbiztosítás megkötése alól. Az érintett gépjárművek körét a kormány határozza meg (eddig a HM mentesítése jelent meg).
A jövedéki törvény módosítása miatt a jövőben szűkebb lakókörnyezetében, vagy vendéglátás keretében árulhatja saját főzésű pálinkáját az, aki azt palackozza és zárjeggyel is ellátja.
A cégbejegyzést követően 5 napon belül be kell jelentkeznie a társaságnak a területileg illetékes gazdasági kamaránál. A kamarai hozzájárulás évi 5 ezer forint lesz.
(MTI-fidesz.hu)
Csepel - Vidor a csibészebb, de amikor Ákos kosárra dob a röplabda bajnok levegőt sem mer venni.
A 75 éves Galgócz Deák Antal nem egy átlagos ember. Ő maga is elismeri, hogy különc, és nem is rejti véka alá nézeteit, véleményét, szokásait.A Csepel egykori háromszoros magyar bajnok röplabdázója, Buzek László felfedezője a családjára is méltán lehet büszke, hiszen gyermekei, unokái is sikeresek az élet számos területén, így a sportban is. A Keller-fivérek, Ákos, Vidor és Iván a székesfehérvári Albacomp csapatában kosárlabdáznak, korosztályuk legjobbjai közé tartoznak.
A csepeli panellakás leginkább az állatkerti pálmaházra hasonlít, annyi a növény minden helyiségében. Televízió is akad bőven, szám szerint négy és fél, illetve ott van még a számítógép, hiszen tulajdonosa avatott szakértő, saját bevallása szerint internetfüggő, a Facebook, az iwiw és minden egyéb közösségi oldal regisztrált tagja. Érdeklődésünkre készségesen és szívesen mesélt a többi között az unokáiról és a kosárlabda iránti rajongásáról is.
– A családban népes társaság veszi körül, hiszen négy gyermeke és hat unokája van.
– Az egyik fiam tűzoltó alezredes, a legnagyobb magyar tűzvédelmi egység parancsnoka, kilencven munkatársa van. Egy kislány és öt fiúunoka van, és a többség sportos, vagy sportol. Nem csak a Keller-fiúk, mert ott három fiú van, a legkisebb, Iván is kosárlabdázik az Albacompban. A lányom, Anikó szerint ő a legügyesebb. 17 éves, és 191 centi magas, és lehet, hogy nem lesz 208, mint a bátyjai, de az édesanyja azt mondja, hogy ő nem centertípus, hanem irányító. Az ő édesapjuk, Keller János evezős magyar bajnok és válogatott volt a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Nem egyesben, hanem kettesben és négyesben. Ő is kétméteres, a lányom meg 181 centi. Mindig azért szurkoltunk, nehogy lányok szülessenek, mert égimeszelők lesznek. Jól sikerült, mert három fiú született. Anikó juniorként felnőtt magyar bajnokságot nyert evezős négyesben, 1981-ben vagy 82-ben. Az IBV-n, Snagovban is nyertek négyesben, tehát ifjúsági Európa-bajnokságot, annak idején. Úgy jött össze a Kellerrel, a férjével, hogy evezős volt. Van még egy unokám, aki olimpiai bajnokságot is nyert. A rákból kigyógyult gyerekek Varsóban rendezett olimpiáján több érmet is szerzett. Például a százméteres síkfutásban is ő győzött. Nyolc vagy tíz országból voltak ott versenyzők, tehát nem volt valami színvonalas, inkább a jótékonykodás, vagy valami ilyesmi volt a lényeg. Manapság már 18 éves. Ő futballkapus különben, de most épp szünetelteti, mert gépkocsi-tanfolyamra jár, és nem fér bele az idejébe. Olyan színvonalú volt, hogy el akarták vinni ebbe az Orbán-féle felcsúti iskolába. De amiatt, mert 11 éves korában nyirokmirigyrákja volt, és egyedüli gyerek, nem engedték. De nem is nagy baj, mert szerintem átlagos képességű, tehát nem lett volna belőle nagy kapus. Én is kijártam a meccsekre, és néztem a többi kapust is. Nem érdemes tanulás helyett sportolni, ha nem nagy tehetség valaki. Most a csajokra koncentrál, és gépkocsivezetői tanfolyamra jár, meg angol nyelvet tanul külön. Mostanában nem tud járni edzésre, és azt mondja, hogy abbahagyja. Van még egy unokám, Amerikában, egy hétéves kislány, aki focizik. A gyerekeim közül volt, aki csak néptáncolt, de azt is sportnak tekintettem annak idején. Van egy másik unokám, ő 18 éves koráig vízipólózott, aztán abbahagyta. Tehát elég sportos család. Én azért örülök neki, mert meggyőződésem, hogy a felnőtté válás korszakában nagyon jó hatású a sport, a versenysport főleg. Nem csak a fizikai adottságok miatt, hanem azért, mert az egyéniség kialakítását döntően befolyásolja. Megtanul küzdeni, veszíteni, látja a saját munkája eredményét, szóval millió előnnyel jár ez, anélkül, hogy tudnánk róla. Nagyon sokat számít. Kialakul az elsőszámú törekvés, a siker vágya. Ezt nem én mondtam, hanem II. János Pál. Ő mondta, hogy a siker, a pénz és a hatalom utáni vágyat nem lehet kiirtani az emberből. Ezzel magyarázta ő, hogy megbukott a kommunizmus. A siker a sportban nem olyan, mint a lottóban, hogy szerencsém volt, hanem meg kell érte dolgozni! Az egyik unokámból ez csinált embert. Amikor a kemoterápia után meglátta az orvos, kopaszon, kövéren, azt mondta, hogy kéne valamit sportolnia a gyereknek... Azért lett kapus, mert akkor nem tudott még szaladni sem, le volt gyengülve, és az egyik ismerős betette őt a kapuba. Két év múlva már nyurga volt, beilleszkedett, nem volt betegségtudata, és minden futóversenyt megnyert. Ez elsősorban szerintem a sportnak köszönhető.
- A családban a sport fontosságát mennyire kellett hangoztatnia, népszerűsítenie, elterjesztenie? Vagy ez természetes volt?
- A tornatanáron múlik minden. Ha olyan, és észreveszi, akkor küldi vagy viszi a gyereket. Anikó például kosárlabdázott is a Csepel ifiben. Úgy hívta őt Gróf Attila, az edzője, hogy Garaba. Mert a Garaba Imre nevű futballista akkoriban egy nagy küzdő középpályás volt. Ő volt mindig az úgynevezett szűrő. És Anikó is ilyen volt, ő volt a legnagyobb harcos a társaságban. Az alaptulajdonsága ilyen volt neki, és nem véletlenül. Ha nem lett volna eredménye evezésben, például a snagovi, akkor meg is maradt volna a kosárlabdánál. Nekem nagy szerepem nem volt abban, hogy ők sportolók lettek, egyiküket sem én vittem le. A Keller-fiúkat meg pláne nem, ugye ők vidéken laknak, és a család nem mindennapos összejáró. Nem vagyunk haragban, most is itt voltak egy vagy két hete. Még a volt feleségeim is idejárnak, egy héten belül mindkettő itt volt. Mindenkivel jóban vagyok, de azért annyira nem, hogy a Keller-unokáimat befolyásolni tudtam volna. Annak örülök, hogy labdasportot választottak, mert ahol nem pattog a labda, azt nem tartom komoly sportnak.
- Nézőként mennyire elfogult a röplabdával?
- Most nem leszek büszke arra, amit mondani fogok, de ha kézilabdameccs van a tévében, mondjuk külföldi, és röplabda, akkor a kézilabdát nézem. Hogy miért, azt nem tudom. A veszprémi fiúk és a győri lányok megkedveltették velem. A vízipólót nem szeretem, csak akkor kapcsolom be, ha olimpiai döntőt játszik a magyar válogatott. Olyan érzésem van, hogy a bíró azt csinál, amit akar. Tehát nem vagyok röplabdafüggő. Például az idén nem voltam még a csepeli röplabdások meccsén. Az előző években, amíg Börcsök Csaba volt az edző, kijártam rendszeresen, mert e-mailben mindig írta, hogy meccs lesz, és akkor kimentem. Idén még nem voltam, de ez kicsit a befelé fordulásom jele is. Nem csak oda nem megyek, hanem ahogy öregszem, még kevésbé mozdulok ki. Nekem 16 éve csípőprotézisem van, és rossz időben nem tudok jól biciklizni. Van kocsim is, de biciklivel járok itt, Csepelen. Nem lehet észrevenni a járásomon, de csak egy-kétszáz métert tudok könnyen menni, utána már nem megy. Már rég cserélni kellett volna ezeket a protkókat, mert csak nyolc-tíz évre szólnak. Mostanában már nemigen ülök biciklire. De amikor még csak hetvenéves voltam, nem érdekelt, hogy hideg van. Fölvettem a sálat, és mentem. Most már, ha szar idő van, nem megyek. Meg egy kicsit számítógépfüggő is lettem. Internetfüggő. Sokat ülök a számítógép előtt.
- Ez hogy alakult ki hetven év fölött?
- Nyolc éve, amikor a feleségem elköltözött innen - de még nem vagyunk elválva -, beiratkoztam egy nyugdíjasklubba, hogy az öreglányok között én majd elkakaskodok. Ami nem ment, mert az öreglányok tényleg öregek voltak. A munkásotthon itt van a szomszédban, és szimpatikus programok voltak, elvegetáltam ott. Egyszer megjelent egy önkormányzati tisztviselő, és szót kért. Azt mondta, hogy internettanfolyamot indítanak idősek részére. Senki nem jelentkezett. Én ezt szégyelltem, ezért fogtam magam, és jelentkeztem. Ez a pillanat megváltoztatta az életemet. Addig be sem tudtam kapcsolni a számítógépet. Elvégeztem ott hat hét alatt egy alaptanfolyamot, és vettem egy gépet. Persze, nem azzal kezdődött, hogy az első nap mindjárt öt órát ültem előtte, de fokozatosan belelendültem. Magyarul egy véletlen folytán indult, de azóta a baráti körömben próbálom ezt elmondani. Nekem is hiába mondták, úgy voltam vele, hogy én ezt már kinőttem, én ezt már kihagyom, satöbbi. De hogy miért mondtam, azt nem tudom. És most, a többi öreg fasz is ilyen. Nem akarnak számítógépezi a világért sem, hiába mondom. Egy srác van, háromszor beszéltem vele, le akart rázni. Mondtam neki, hogy gyere föl. Föl is hoztam. Elmondtam, hogy lehet ultizni rajta. Az megfogta őt. Az ulti. Azóta már háromszor annyit tud az interneten, és nem győz hálálkodni. Különben van gépkocsim is, és van a kilencedik emeleten egy nagyon szép asszony, az ő kocsiját is szerelgetem néha, kisebb dolgokat csinálok neki. A feleségem szerint azért, mert más céljaim vannak, de sajnos nem vesz már komolyan engem, meg fiatal is. Egy alkalommal a liftnél összefutottunk. Húúú, mondom, ezzel a szépasszonnyal most össze leszünk zárva. Behúztam a hasam, beszálltam, próbáltam mindjárt fiataloskodni, erre azt mondja: „Hogy tetszik lenni?!” Rögtön kiengedtem a hasamat. Na mondom, ez már nem vesz engem férfiszámba! De nem csodálom, hát hogy nézünk már ki levetkőzve... Elmúlt az az idő. Pedig nagyon jó volt fiatalnak lenni. Azóta nagyon jóban vagyunk, ezt már el is meséltem neki többször. Jóban vagyunk, de csak így:„Anti, gyere már falat fúrni, vagy a kocsin cseréld ki az ablaktörlőlapátot, meg akkumulátortöltés, satöbbi!” A feleségem meg marha pipa, de cukkolom is őt. Minden héten idejár, találkozunk, csak nem tudtunk együtt élni. Egyébként azonkívül, hogy van négy gyerekem, ezen a fényképen öt látszik. Közülük négy Galgócz, egy nem. Ez farkaslyuki lány, és a szomszédoktól azt hallotta: „Te a Galgócznak a lánya vagy!” És 21 éves korában mondta neki az anyja, hogy igen, te tényleg a Galgócznak a lánya vagy, és akkor megkeresett engem, s azóta apjának hív. És aki az embert apjának hívja, arra nem mondhatja, hogy nem a gyereke. Gondolhatod, hogy milyen életem volt... Itt Csepelen is isteni volt röplabdásnak lenni. Talán még többre vihettük volna, ha egy kicsit sportosabban élünk. Egy kivételével senki nem volt alkohol-kötődésű, csak bulizósak voltunk... Lehet, hogy jóképű is lehettem, de nagyon jó volt fiatalnak lenni. Csak úgy visszagondolok néha... De kár, hogy nem lehet újraélni, és kihagyni a hülyeségeket, például két hülye házasságot. Azért nősültem meg először, mert a haverok megnősültek, és akivel akkor jártam, elvettem feleségül. Mindenki tudta, hogy nem hozzám való.
- Ezt a fajta vagányságot mennyire örökölték például a Keller-fiúk? Vagy napjaink élsportja már nem teszi lehetővé ezt?
- A Keller-fiúk közül a Vidor az csibész, sőt amikor itt volt nálam a múltkor, úgy vettem észre, hogy egy kicsivel többet is iszik, mint amennyi nekem tetszik. A másik fiú, Ákos kevésbé vagány, de most már ő is kezd...
- A srácok mennyire tekintik természetesnek azt, hogy a nagyapjuk a Facebook-on, és egyéb közösségi oldalakon kommunikál velük?
- Természetesnek veszik. Még soha nem mondta senki, hogy papa, de klassz vagy! Minden gyerekemnek van, minden unokámnak van, de nem elődleges a velük való kapcsolattartás. Haverokkal, kollégákkal inkább. A Keller-unokáknak talán hónapok óta nem küldtem semmit. Amikor Ákos egyszer dobott két hárompontost egy meccsen, na akkor írtam neki, hogy: „Kurva büszke voltam rád! Nem mertem levegőt venni, amíg a labda be nem esett a kosárba!” Mondtam neki, ha legközelebb is bemegy, akkor a kamera felé forduljon, és integessen, s akkor tudom, hogy nekem szól. A hetvenötödik születésnapomon is itt volt mind a három. Aranyosak voltak. Buzek, Csík, a három Keller-fiú, meg a lányom volt itt. De azért nem olyan igazi a család... Ha olyan házasságom lenne, hogy a nagyanyjuk itt lenne, aki navigálja a családot, csomagolná a karácsonyi ajándékot, akkor más lenne az összetartás. De hát én is ilyen voltam a nagyszüleimhez és a szüleimhez is. Például egyszer vonattal jöttünk haza Olaszországból, és amikor átjöttünk a határon, jött a kalauz, Policsányi azt kérdezte tőle:„Megmondaná-e, hogy a Keletiből mikor van csatlakozás Salgótarjánba?!” Ő is salgótarjáni volt, ott lakott az anyukája. Én meg kérdeztem, hogy mi a túrónak ez? Azt mondja: „Megyek haza egyből, mert az anyukámat nem láttam már két hónapja!” És akkor elgondolkodtam, hogy én már karácsony óta nem láttam, de nekem eszembe sem jutott, hogy haza kéne menni. Valahogy nálunk az egész családi kötelék nem olyan volt, mint például Policsányiéknál. Ami aztán fordított lett, mert például a gyerekei nem voltak ott a temetésén, tehát ő a leszármazottaival nem volt jóban.
- A kosárlabdával milyen viszonyban van, nézőként?
- Nagyon szeretem a kosárlabdát. Ha nincs kijelölt csapatom, akkor mindig a gyengébbnek szurkolok. Én edző is voltam. Az orvos-egyetemistáknál voltam négy évig, és ott megtanultam, hogy az edző szemével másként kell nézni a meccset, és a sportolói teljesítményét, és most elemzem, például azt, hogyan játszik a Trepák az Ákoshoz viszonyítva. Hogy például a lepattanónál most nem oda kellett volna neki állnia, meg egyebek. Tehát a kosárlabdát egy kicsit edzőszemmel is nézem, de csak mióta az unokáim itt vannak. Amikor megnézek egy spanyol meccset, látom, hogy sokkal gyorsabban játszanak. Tehát nincs olyan, hogy ide nézek és oda passzolom. A képernyőn sem sejtettem, hogy ő arra indul, és már ott kapja a labdát. Szóval ezeket észreveszem, és rendszeresen nézek minden kosárlabdameccset, amit közvetítenek. De nem csak most, mert például amikor a pécsi és a soproni lányok olyan jól szerepeltek, minden meccsüket láttam. És nagyon sok kosaras barátom is van itt Csepelen: Sahin Tóth, Csúzli Pista, Lacházi... Annak idején a szakosztályok jó kapcsolatban voltak, egymás meccseire elmentünk. Nagyon jó kézilabda, kosárlabda, röplabda volt, a futball mellett, itt Csepelen. Minden nemzetközi meccsünket és rangadónkat olyan teltház előtt játszottuk, hogy külön széksorokat kellett berakni. Voltak olyan meccsek - például amikor idejött a Kecskemét, amelyik akkor még kutyacsapat volt - amelyeken csak harminc vagy ötven néző volt, de a Dózsa és a Honvéd elleni mérkőzéseken teltház volt. Élmény volt. És megismertek. Ha elment a HÉV az orrom előtt, kiálltam a Boráros térre a Soroksári út és a Petőfi híd találkozásánál, és bár nem integettem, de beállt egy kocsi, és felvettek. Mert ismertek. Ezek a nagy házak nem voltak még itt. Régi vidéki városi jellege volt Csepelnek. Nagyon jó volt, szerettem itt lenni. Nem beszélve arról, hogy Salgótarjánnak, Ózdnak és Csepelnek még a levegője is ugyanolyan volt.
- Vissza a kosárlabdához: hogyan élte meg, hogy Ákos folyamatosan extrateljesítményt nyújtott a tavaszi bajnoki döntőben, a csapat mégis kikapott kettő-nullás összesített előnyről a Szolnok ellen?!
- Mint pesszimista alaptulajdonságú, végig nem bíztam benne, hogy megnyerik. Nem bíztam benne, de inkább csak azért, hogy ahhoz képest, amire számítok, kellemes meglepetés érjen. Tehát erre számítottam rá, és inkább az zavart, hogy vajon hogy érzik magukat a fiúk, főleg Ákos. A negyedik meccset meg kellett volna nyerni! De nem voltam elkeseredve különösebben. Ákost sokáig féltettem a válogatottól is, mert én érzem, hogy ő azért nem klasszisjátékos, inkább csak a küzdeni tudása meg a fizikai ereje, a gyorsasága, mozgékonysága átlagon felüli. Mindig szorongásom van, hogy milyen irányba fog előrelépni. Azért örültem a hárompontos-dobásoknak is. Adok neki tanácsokat. Elmondom, hogy mivel nem vagyok elégedett. Például nem vagyok elégedett a támadólepattanókkal. Olyan nincs, hogy itt állok, és nem oda jön a labda. Figyelni kell, ha egy kicsit túldobta, akkor a gyűrűről arra fog pattanni. Ezt valahogy ki kell számolni. Nem véletlen, hogy egyesek mindig megszerzik a lepattanót, mert valahogy ki tudja számolni. Ilyen tippeket adok neki, meg kritikát is. Mondom: „Láttam, hogy vonszoltad magad! Amikor jó erőben vagy, úgy szaladsz, mint a paripa, emeled a lábad, és amikor már csak vonszolod magad, akkor kérjél cserét!” Meg ilyeneket szoktam neki mondani, és tátott szájjal figyeli, hál’istennek.
- Fogékony rá? Mennyire hallgat a korábban szintén élsportoló nagypapára?
- Figyeli, nagyon figyeli. És látom, hogy az anyja, Anikó is örül neki, hogy mondok neki ilyeneket. Mondom: „Láttam a bemelegítésnél, hogy milyen szépen dobtad a kosarakat. Magabiztosan!” Tényleg, azon a konkrét meccsen a bemelegítésnél néztem a távoli dobásait, nyolcvan százaléka csont nélkül bement. Ugyanakkor eleinte a bűntetőzésnél már oda sem mertem nézni, mert gondoltam, hogy biztosan ki fogja hagyni. Mondtam: „Mikor odaállsz, ne szorongjál, hanem gondold azt, hogy én ezt be szoktam dobni! Az előbb a bemelegítésnél is bement. Nehezebb kihagyni, mint bedobni! Ilyen gondolataid legyenek!” Nekem volt egy olyan edzőm, Antalpéter Tibor, aki személyre szólóan tudott bánni mindenkivel. Volt egy olyan meccsünk, amikor győztünk, és utána az öltözőben ő értékelte a dolgokat. Nagyon mérsékelt teljesítményt nyújtottam, de nyertünk. Nekem csak egy mondatot mondott:„Nem ez volt a csúcsmeccsed, öreg!” Nekem ennyit lehetett mondani, mert tudta, hogy ha nagyon lebaszik engem, akkor nem leszek használható a következő hetekben. Pedig azt is mondhatta volna, hogy: „Öreg, kurva szarul játszottál, ez kevés lesz a jövőben!” Policsányi a mezőny egyik legjobbja volt, de az első játszmalabdát horoggal behúzta a hálóba, feladás helyett. Antalpéter úgy lebaszta őt azért az egy horogbehúzásért! A többiről, ami jó volt, nem beszélt. Utána szóvá tettem, és azt mondta: „Figyelj, ha én a Policsányit megdicsérem, akkor a következő meccsen minden második labdát horoggal a hálóba fogja húzni. Őt csak lebaszni lehet!” Erre mondom, hogy Antalpéter tudta, hogy engem nem szabad, pedig megérdemeltem volna, Policsányit pedig megdicsérni nem szabad. Nem véletlen, hogy ő diplomata is volt. Tanulni lehetett tőle. Amikor az OSC-nél edző lettem, vittem magammal a megszerzett kis rutinomat. Volt egy játékos, Both Zolinak hívták, aki bemelegítéskor remekül ütött, edzésen is jó volt, de a legnagyobb meccseken mindig csődöt mondott. Én azt a megoldást választottam, hogy egy kis üvegben vittem neki rumos kávét. Nagyon kevés rum volt benne, inkább kávé. Egy kicsit még füllentettem is neki, hogy az én életemben is volt olyan, hogy kellett egy ilyen kis doppingszerű valami. Elhitettem, hogy ettől kilazul, nem fog szorongani. „Csak annyit kell nyújtanod, amit edzésen szoktál, vagy bemelegítéskor!” Körülbelül másfél évig mindig vittem neki ezt a bigyót, és a Zoli a legjobb ütő lett. Hálás is volt. A későbbiekben már nem is nagyon kellett a rumos kávé...
- Az edzők közül Braniszlav Dzunicsról mi a véleménye?
- Jó véleménnyel vagyok róla, elsősorban Ákos miatt. Szerintem jó edző. Én az egyik legjobb edzőnek a veszprémi kézilabdaedzőt, Mocsai Lajost tartom. Elsősorban azért, mert amikor nyilatkozik, olyanokat mond, amitől rádöbbenek, hogy tényleg ez volt. Amikor kezdi, hogy miért nyertek, vagy miért vesztettek, akkor rájövök, hogy tényleg az volt a lényeg, hogy ebben vagy abban nem voltak jók, satöbbi. A másik, hogy viszonylag kulturált, de mégis feltüzelt. Van az orosz kézilabda-válogatottnak az a hülye edzője, az nem szimpatikus nekem, de mégis nagy eredményeik vannak. Ugyanakkor azt mondom, hogy egy edzőnek mégis égnie kell, tehát nem lehet az, hogy én ülök nyugodtan. Feltüzelt állapotban kell lenni, mert az átragad. A szeméből látja a játékos, hogy menni kell, hajtani kell. Mocsai Lajos kulturált szinten ezt is tudja produkálni, nem úgy, mint az az orosz edző. Néztem a világbajnoki döntőt, és sajnáltam is a francia edzőt, hiába nem borotválkozott, szegénykémnek üveges volt a szeme. Vagy másnapos volt, vagy nem tudta, hogy mit mondjon. De lehet, hogy nem is lehetett mit mondani, mert a norvégok sokkal jobbak voltak.
Rodics Dániel
forrás: bb1.hu
