Lengyel-Magyar Barátság Napja a XXI. kerületben
„Tisztelettel adózva a magyar nemzetnek” - e szavakkal kezdődik az az emléktábla, melyet Csepelen avatnak fel március 22-én. A tábla pontos másolata egy tavaly felavatott varsói emlékműnek. Azt a történelmi eseményt örökítik meg, amikor 1920-ban a Magyar Királyság lőszer- és fegyverszállítmányokkal segítette a lengyel hadsereg győzelmét a Vörös Hadsereg felett. A szállítmányok a csepeli Weiss Manfréd Művekből indultak, és fontos szerepük volt a „visztulai csodaként” emlegetett csatában, amely fordulópont volt a lengyel történelemben.
A Lengyel-Magyar Barátság Napja alkalmából megrendezett ünnepségen a két államfő mellett – többek között - jelen lesz Andrzej Krzysztof Kunert, a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács főtitkára, Piotr Krzystek, Szczecin polgármestere, Tadeusz Sayor, Kielce alpolgármestere, valamint Ryszard Madziar, Wolomin polgármestere is. A táblaavatás után sor kerül Jerzy Popiełuszko emlékére állítandó harangláb alapkőletételére. A kommunista politikai rendőrség által 1984-ben meggyilkolt lengyel plébánosról a közelmúltban utcát neveztek el Csepelen.
Így segítettünk a lengyeleknek
Az 1919-21-es lengyel-szovjet háború az 1918-ban függetlenségét visszaszerző Lengyelország keleti határainak kialakításáért és függetlenségének megőrzéséért folyt. Józef Pilsudski, az új lengyel állam vezetője tudatában volt annak, hogy ütőképes hadseregre lesz szüksége, és azonnal neki is látott ennek felállításához a világháború alatt különböző hatalmak hadseregeiben harcoló lengyel alakulatokból. Szovjet-Oroszország 1918 decemberében életbe léptette a “Visztula-hadműveletről” szóló hadparancsot: ebben a “burzsoá” lengyel állam munkásainak-parasztjainak “felszabadításáról” volt szó.
A magyar kormány 1920. július 8-án utasította a lőszergyártó csepeli Weiss Manfréd Műveket, hogy minden készletét tartalékolja Lengyelország számára. Két hét múlva Csepelen már csak a lengyeleknek gyártották a lőszert.
A magyar segítség fontosságát kiemeli, hogy a bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására 1920. július 10. és augusztus 25. között Lengyelország csak a magyarországi és a magyar közvetítéssel továbbszállított francia lőszerre számíthatott.
Az újjászülető Lengyelország hadserege nagy győzelmet aratott a Vörös Hadsereg felett, és ebben a sikerben a magyar lőszerszállítmányoknak jelentős szerepük volt, ha a varsói csatát – amely “visztulai csoda” néven vonult be a történelembe – nem is döntötték el. A győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, melynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték.
Csepel.hu
„Nem könnyű embert ölni” – mondja Végh József, az ismert bűnügyi pszichológus, akit a közvélemény túsztárgyalóként is számon tart. A rendőröknek tréningeket tartó, külföldön is gyakran megforduló és nem mellesleg Csepelen élő szakember a Sétáló utcai könyvtárban beszélgetett az érdeklődőkkel arról, hogy mit lehet tenni vészhelyzetben, szemtől szemben a bűnözővel.
- Hogy érti azt, hogy nem könnyű embert ölni?
- Adatok bizonyítják, hogy a férfiaknak legfeljebb a két százaléka képes megölni egy másik embert. Közülük a fele pszichopata, a másik része pedig hivatásból teszi ezt, mert például katona. De bennük is azt tudatosítják, hogy jogosan használja a fegyverét, mert ellenséggel áll szemben, s meg kell védenie a hazáját, családját. Gyakorlatilag mindenkiben létezik egy erős belső gát, hogy embert nem ölhet! Ez a belénk vésett elv pedig működik, és ez így van rendjén.
- Hogyan értelmezhető akkor az a helyzet, amikor fegyverrel támadnak valakire?
- A fegyveres bűnözőnél általában azért van fegyver, hogy nyomatékot adjon szándékának, vagyis azt várja el: vegyék őt komolyan. Nem ölni, hanem rabolni akar. Tudni kell, hogy a bűnöző is stresszes állapotban van a bűncselekmény elkövetésekor, ezért azt kell tenni, amit mond. De sem többet, sem kevesebbet! Nem szabad hirtelen mozdulatot tenni, a legjobb, ha a sértett meg sem moccan. Tanácsos megőrizni a lélekjelenlétet, s ebben a kritikus helyzetben is emberi tartást mutatni, hogy nem puszta tárgyak vagyunk. Ez bizonyos tiszteletet vált ki a bűnözőből.
- Visszatartó lehet-e, ha a bűnöző tudja, hogy maga is pórul járhat, mert a sértett akár támadhat is, például egy betöréskor lelőheti a támadót?
- Ez nem riasztja vissza a betörőt! A bűnözők egy része ugyanis eleve úgy él, hogy bekalkulálja a kockázatot. Úgy gondolja, hogy ha lebukik, legfeljebb leüli a büntetését. A sértett viszont, aki esetleg önvédelemből gyilkolt, lelkileg tönkremehet abba, amit tett, mert nem tud elszámolni a lelkiismeretével… Tehát nem javaslom, hogy fegyverrel toroljuk meg a támadást, ezt bízzuk a rendőrségre!
- Mit tanácsol, ha valakinek a lakásába betörnek, vagy az utcán megtámadják?
- Lakásba, házba való betörés előtt a bűnözők felmérik a terepet. Jellemző módon nem törnek be oda, ahol otthon tartózkodnak a háziak. Visszatartó lehet, ha látják, hogy a ház vagy lakás jeladóval, riasztóval van ellátva. A feltűnően túlbiztosított ház azonban felkeltheti a bűnözők figyelmét, mert arra gyanakodhatnak, hogy biztosan nagy értékek lehetnek ott. Ha a betörő éppen a kiszemelt házba igyekszik, tegyünk úgy, mintha máris a rendőrségre telefonálnánk: jó hangosan, hogy a betörő is hallja, közöljük, hogy betörtek hozzánk és várjuk a rendőröket… Ez többnyire elriasztja a betörőket, akik ilyenkor inkább elállnak a szándékuktól. Utcai támadás esetén azt érdemes sugározni magunkról, hogy nem félünk – még akkor sem, ha egyébként „be vagyunk rezelve”. A támadó ugyanis metakommunikációs úton és testszagon keresztül érzékeli, hogy a kiszemelt áldozat „legyűrhető-e” vagy képes akár fizikailag is megvédeni magát. A sértett belső nyugalma, békéje eltántoríthatja a bűnözőt. Esetleges áldozatként előre elképzelhetjük, hogyan viselkednénk egy kiélezett szituációban; ez pedig máris segíthet abban, hogy éles helyzetben ne blokkoljunk le és lehetőség szerint jól reagáljunk. Olyan praktikus tanácsok is adhatók, hogy ne tartsunk magunknál sok pénzt, ne viseljünk feltűnő ékszereket. Az idősebbek, akik könnyebben válhatnak áldozattá, fogjanak össze, s inkább ne egyedül menjenek ügyeiket intézni, hanem kérjék meg rokonaikat, ismerőseiket: ha többen vannak, csökkenthető a rablás veszélye. Ha pedig mégis megtörténik a támadás, érdemes hangosan felhívni magunkra a figyelmet, lehet sikítozni, segítségért kiáltani.
- Általában kik azok, akiket a bűnözők áldozatnak kiszemelnek az utcán?
- Többnyire a gyengének látszó emberekre vadásznak, tehát leginkább a fiatalok és az idősebbek válnak célponttá. A gyengeséget jelezheti a félénk testtartás is, ellenben a magabiztos, természetes járás erőt sugározhat. A testen hordott ékszerek, és azok elhelyezése is felkelthetik a rossz szándékúak érdeklődését.
- Lelkileg mivel magyarázható, hogy bizonyos emberek az átlagosnál gyakrabban válnak bűncselekmények áldozatává?
- Vannak emberek, akiknek az élettörténetében tetten érhető: olyan formában hívják fel magukra a figyelmet, hogy támadást szenvednek el. Ez nem tudatos törekvés, hanem a lélek mélyén, a tudat alatt lejátszódó folyamat. Figyelmet akarnak elérni maguk iránt, amit a szeretet jeleként élnek meg, noha az igazi szeretet nem ez. Ezek az emberek akkor érzik magukat fontosnak és jelentősnek, ha valamiképpen felfigyelnek rájuk, akár olyan módon is, hogy bűncselekmények áldozatává válnak többször is.
Csarnai Attila
fotó: tv2.hu
Németh Szilárd, Csepel polgármestere az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján kerületünk testvérvárosában - Arany János szülővárosában -, Nagyszalontán mondott ünnepi beszédet.
Németh Szilárd Borbély Lénárd alpolgármesterrel, országgyűlési képviselővel utazott a városba Török László polgármester meghívására, ahol 17 órakor ünnepi istentiszteleten, majd a Kossuth Lajos köztéri szobránál rendezett megemlékezésen vettek részt. Meghallgatták Király András oktatási államtitkár ünnepi köszöntőjét és megkoszorúzták az emlékművet.
A csepeli polgármester, országgyűlési képviselő beszédében kitért arra, hogy „1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk”.
A beszédet teljes egészében elolvashatják alább:
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Államtitkár úr!
Tisztelt Ünneplő Nagyszalontai Közösség
Kedves Magyar Testvéreink!
164 évvel ezelőtt, március 15-én a magyar történelemben olyan bátor eseményekre került sor, amelyek sok tekintetben meghatározták az eltelt másfél évszázad magyar gondolkodóinak, politikusainak cselekedeteit. A pesti Pilvax kávéház ifjai és velük együtt az egész magyar nemzet, az országban élő nemzetiségek java-része, hittel és bizalommal tekintett a jövőbe.
A márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal és nem félve a megtorlástól a legkeményebb fegyverrel, a tiszta szavak erejével indultak harcba. Március 15-én egy maroknyi fiatal elindított egy lavinát, amely örökre megváltoztatta e nép életét.
Az ő tiszteletre méltó bátorságuk ezer éves magyar álmot hozott a felszínre: a szabadságról, a függetlenségről, a magyarok összefogásáról, a magyar becsületről, az adott szóról és hűségről, a magyar kultúráról, mindannyiunk tisztességéről, amiért annyi szabadságharcot, rendi felkelést indítottunk, s vívtunk meg. Olyan hagyományok ezek, amelyekbe a Kárpát-medencére törő külső, idegen hatalmi erők mindig beleütköztek.
„Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!”
1848. áprilisában írta ezen sorokat Arany János, Nagyszalonta híres szülötte Nemzetőr-dal című versében. A Toldi írója 1848 novemberében a szalontai nemzetőrökkel együtt szállt táborba Arad védelmében.
Tisztelt Emlékezők! Kedves Testvérvárosunk!
1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar büszke, határon innen és túl egyaránt. Kokárda, 12 pont, Nemzeti dal, Táncsics Mihály, Petőfi, Jókai, Vasvári, Landerer nyomdája, Nemzeti Múzeum, szabadság. Ezekről a példaképpé vált bátor hősökről, a fogalmakká vált szavakról minden magyar embernek ugyanaz jut eszébe: a legnagyobb nemzeti ünnepünk, 1848. március 15-e, a 48-49-es szabadságharc és forradalom.
Ez a nap adott erőt, és mindig is erőt ad ahhoz, hogy higgyünk magunkban, hogy büszkék legyünk a magyarságunkra!
Javaslom, hogy ne csak az ünnepen, hanem a hétköznapok során is olvassuk el újra a Nemzeti dalt, próbáljuk meg elképzelni Petőfit, amint papírra veti a szavakat, és amint szavalni kezdi: „Talpra magyar, hí a haza!” Ebben az egyetlen versben benne ég az egész forradalom tüze, benne van a forradalom ifjainak hívó szava. Egyszerű gondolatok ezek, hogy minden magyar megértse. Benne van a bátrak igazsága, elszántsága, és az a hit, hogy jobbá tehetik a hazájukat.
„Felködlő arcukat
az érkező századok
mossák meg majd fénnyel,
hogyha ideérnek,
hol Petőfi emléke
- magyar föld csudája -
soha ki nem húnyó
csillagként világol
minden árnyakon át,
gyötrött hazám egén.
S amit most tűzszívem
a napba lobogtat,
bámulják akkor is
s zúgják túl az Időn:
Március!... Szabadság!”
Nyolc évtizede vetette papírra Március idusán című versét Sinka István, hogy emléket állítson a dicső elődöknek, az eszme hű folytatóinak. Nagyszalonta e másik nagy költőjének nyomán, nekünk a márciusi ifjak mai követőinek is ki kell mondanunk: tisztelettel tartozunk azoknak a bátraknak, akik egykoron – szemben az árral, az idegen elnyomással, szemben az elvárásokkal – mertek a szabadságért harcolni.
Tisztelet a bátraknak, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe: „ne merjétek”, „ne tegyétek”, „nektek ezt nem szabad”.
Tisztelet a bátraknak, akik megelégelve azt, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke.
Tisztelet a bátraknak, akiket a szeretet vezetett, a haza szeretete, mert tudták, gyűlölködésre hazát építeni nem lehet.
A bátrak tabukat döntöttek és erőt adtak azoknak, akikben a félelem még erősebb volt a bátorságnál. A forradalom hősei jól tudták, amit Kossuth Lajos Perczel Mórhoz írt levelében így fogalmazott meg: „az örökös hátrálás lever minden bátorságot a nemzetben”.
A bátor embert arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is, amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekszik akkor is, amikor mások intik őt. Cselekszik, amikor tudja, nincs több vesztegetni való idő. Cselekszik, amikor cselekedni kell. A bátor cselekszik akkor is, ha tudja, bírálat és értetlenség kíséri. Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik akkor, ha tudja, drága a szabadság ára. A bátrak cselekszenek, mert tudják, egyetlen örök van a földön: a haza.
1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ezernyi szállal kötődik a mához, ezernyi útmutatást ad, adhat a ma embere számára is.
Ennek okán idézzük fel Görgey Artúrnak, a magyar honvédséghez intézett kiáltványát, amelyet 1849. április 29-én a komáromi győztes ütközet után tett közzé, de szellemiségében legalább annyira szól a mához, mint egykoron a főparancsnok hős honvédeihez.
„Alig egy hónapja, hogy még a Tisza mögött állottunk, kétkedő tekintetet vetve kétes jövőnkbe. De ki hitte volna akkor, hogy egy hónap múlva már átlépjük a Dunát és felszabadítjuk szép hazánk legnagyobb részét egy idegen dinasztia igája alól. A legmerészebbek sem merték volna közülünk ezt egész biztosra várni. De a honszeretet magasztos érzése lelkesített benneteket s az ellenség szám nélküli hadakat látott vitézségetekben. Győztetek – hétszer szakadatlanul egymásután győztetek, és győznötök kell ezután is”!„
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Államtitkár úr!
Kedves Nagyszalontaiak!
Néhány évvel ezelőtt gondolták-e, hogy eljöhet még az, az idő, amikor itt a Kossuth szobor tövében, mi magyarok szabadon együtt ünnepelhetjük március 15-ét. Nem, nem gondoltuk! De hittünk az ügyben, bíztunk magunkban, vettünk egy mély levegőt, s bátran kiálltunk a közösségünk érdekeiért, s ma itt vagyunk, együtt, közösen és szabadon! Köszönet és tisztelet a nagyszalontai bátraknak!
Gondoltuk-e, hogy olyan oktatási program születik az anyaországban, amely lehetővé teszi, hogy minden tanuló 14 éves koráig legalább egyszer eljusson határon túli magyar testvéreinkhez, megismerkedhessen életkörülményekkel, kultúrájukkal és közösen élhessék át a nemzeti összetartozás felemelő érzését? Nem gondoltuk, de akartuk, ezért cselekednünk kellett. Ezen a nyáron csak Csepelről több száz diák fog Erdélybe és a Partiumba, ide Nagyszalontára is megérkezni.
Legalább titkon gondoltuk-e, hogy legnagyobb traumánk, a trianoni tragédia dátuma, június 4-e egyszer a Nemzeti Összetartozás Napja lesz? Bizony nem gondoltuk, de hittük, s bíztunk benne, hogy e mély gödörből egyszer ki fogunk mászni! Sőt, minden ellenszél, gáncsoskodás, jajveszékelés ellenében a Magyar Országgyűlés 2010. május 31-én, 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett törvénybe iktatta a Nemzeti Összetartozás Napját.
Gondolták-e, hogy eljön az, az idő, amikor Magyarország Alaptörvénye, alkotmányunk így fogalmaz:
„Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
2004. december 5-e nyomasztó és szégyenteljes légkörében gondolták-e, kedves nagyszalontai barátaim, hogy egyszer, még a mi időnkben magyar állampolgárságot kaphatnak a határon túlra sodort magyar testvéreink? Ugye nem gondolták? De reménykedtünk, nem adtuk fel, keményen dolgoztunk, áldozatokat hoztunk, és meglett, amiért küzdöttünk! Nekem örök emlék marad a tavalyi advent második vasárnapja, amikor ötven nagyszalontai magyar, Török László polgármester úr vezetésével azért jött Csepelre, hogy magyar állampolgársági esküt tegyen.
„Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak h? állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erômhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelôen szolgálom. Isten engem úgy segéljen." – visszhangozta a Szent Imre tér többszáz csepeli előtt.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
1848 márciusa, egy szétszakíthatatlan kapcsot, erős mágnest kell, hogy jelentsen minden magyar ember lelkében és szívében most és mindörökké! Nekünk, magyaroknak múltunkra büszkén, emelt fővel kell tekintenünk a jövőbe!
Ezért tisztelet azoknak a Kárpát-medencében élő bátraknak, köztük a nagyszalontai bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét.
Isten, áldd meg a magyart! Isten, áldd meg Nagyszalontát!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
szöveg és illusztráció: Kitzinger Adrienn
A fotón a nagyszalontai Kossuth Lajos szobor látható. Forrás: panoramio.com
A Csepeli Gerincút építése kapcsán a Corvin út – Kossuth Lajos utca kereszteződésében a közúti jelző építése több ütemű sávlezárással jár. A korlátozás ezen hétvégén (március 17-18.) is érvényben lesz, ezért, kérjük fokozott figyelemmel haladjanak a jelzett útszakaszon!
Az 1848-as példára utalva újra a bátor változások városának nevezte Budapestet Tarlós István főpolgármester a Nemzeti Múzeumnál elmondott ünnepi beszédében.
A főpolgármester kiemelte, hogy a főváros új vezetői nem félnek hozzányúlni több évtizedes tabukhoz. „Nem rettenünk vissza, amikor a város működését szinte ellehetetlenítő hagyatékkal kell szembenéznünk vagy amikor a sokszor egymással is ellentétes egyéni ambíciók kuszaságában kell a köz érdekét szolgálnunk” – jelentette ki, hozzátéve hogy ebben az 1848-as ifjak példamutatása is segít.
A szabadság akkoriban függetlenséget, önrendelkezést és választójogi törvényt jelentett – mondta, majd úgy folytatta: az elmúlt években Magyarországon ugyanakkor „egyeseknek egészen furcsa dolgot jelent, a fővárosban például szabad volt a közjót, a többségi érdekeket naponta lesöpörni az asztalról, szabad volt gyanútlan járókelőket gumilövedékkel lövöldözni, szabad volt szemetelni, graffitizni, és szabad volt a hajléktalanoknak ott meghalni és úgy, ahogy akartak”.
A szabadság felelősség is
A városvezető úgy vélekedett: ezzel szemben a fővárosi többség érdekében be kell tartani az emberi együttélés írott és íratlan szabályait, emberi, de következetes szabályozással kell működtetni a várost. „A szabadság nem egyenlő a korlátok nélküliséggel, nemcsak jog, kötelesség és felelősség is” – szögezte le Tarlós István az ünneplők előtt, akik megtöltötték a Múzeumkert múzeumi lépcsők előtti terét, és több százan álltak a kerítésen kívül, az utcán is, döntő többségükben lengyelországi szimpatizánsok, akik saját nemzeti lobogójuk mellett a Gazeta Polska lengyel lap transzparenseit és a Lengyel–Magyar Barátság Szolidaritás zászlaját emelték a magasba.
A főpolgármester külön köszöntötte a lengyel vendégeket, és a közös történelmi szálakat felidézve köszönetet mondott nekik a baráti biztatásért. „Európa sokat tanulhat a hagyományaira büszke, önazonosságát őrző, de összetartozását a legnehezebb időkben is bizonyító lengyel és magyar nemzettől” – fogalmazott.
Ünnepi beszédében arról is szólt, hogy a magyarság mindig egyénien vizsgálta, szűrte meg az európai sorskérdéseket, s ez nincs másként ma sem. „A színességére büszke Európa ugyanakkor valamiért szűnni nem akaró aggodalommal figyeli nemzeti öntudatunk szűrőjén lepárolt válaszainkat, pedig soha nem voltunk rosszabbak másoknál – ma sem vagyunk azok –, és nem akarunk rosszat senkinek” – mondta a főpolgármester, hozzátéve hogy „egyszerűen csak szeretjük a hazánkat, és úgy gondoljuk, hogy ezt egy nagyobb közösség hasznos tagjaként is meg szabad tennünk”.
Biztonság van az út végén
A városvezető kitért arra is, hogy vannak néhányan, akik „arcukra a hazaféltés téves vagy hamis álarcát öltve látszataggodalmaikkal kürtölik tele a világot”. Ennek kapcsán kijelentette: lehet a regnáló hatalmat szeretni vagy nem szeretni, de a nemzet tagjaként a nemzetet nem szeretni vagy a nemzetnek ártani súlyos hiba és bűn. A kétkedőknek azt üzente, nincs mitől félniük, s hangsúlyozta: „senkinek ne legyen kétsége, hogy Európához akarunk tartozni”.
Kitért arra is, hogy „a gazdasági válság és a nyomás nem ok arra, hogy meginduljon a föld a lábunk alatt, hogy eltérjünk az iránytól, amit kitűztünk magunk számára”. Szavai szerint az út végén igazságosabb, közteherviselésen alapuló, mindenki felelősségére támaszkodó biztonság van, Magyarország pedig büszke lehet önmagára, hogy „önerejéből képes eltüntetni a múlt elkopott bálványait, és az azok által hátrahagyott romokat”. A főpolgármester azt is elmondta, Magyarország ha nem is nagyhatalom, egészséges tartása és saját értékei vannak, amelyek miatt véleménye szerint Európának nincs oka szégyenkezni. Tarlós István beszédét az Alaptörvény szavaival zárta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
„Közeleg a mi időnk”
A Múzeumkertben felszólalt a nemzeti ünnepre Lengyelországból érkező Tomasz Sakievicz, a Gazeta Polska főszerkesztője is, aki magyarra tolmácsolt beszédét azzal kezdte: „Ha a lengyel és a magyar történelemben van valami egyedülállóan értékes, akkor az éppen a szabadság szeretete”, majd több példát is hozott a két ország közös történelmi eseményeiből.
A nyakában magyar és lengyel nemzeti színű sálat viselő főszerkesztő, akinek szinte minden mondatát tapssal fogadták az ünneplők, közölte: Budapestre utazásukkal a magyar változások iránti támogatásukat akarják kifejezni. „Mielőtt bárkinek eszébe jutott volna létrehozni az EU-t, mi, magyarok és lengyelek Közép- és Kelet-Európa más nemzeteivel együtt már régen megteremtettünk egy hasonló közösséget évszázadokkal ezelőtt. És most más államok számos politikusa arról szándékozik kioktatni bennünket, miként kell alkalmazkodnunk az egyesült Európához” – mondta Sakievicz, a zászlókat lengető ünneplők pedig nagy tapssal reagáltak szavaira. Szónoklatát azzal zárta: „Közeleg a mi időnk, a kor, amelyben szabad nemzetek önként fognak össze, azért, mert erre belső késztetésük van, nem pedig azért, mert valaki ezt diktálja nekik”.
A résztvevők a beszédeket követően elindultak a Várba.
forrás: mno.hu
Ez a nap a szabadságharcosok napja, ez a tér pedig a szabadságharcosok tere. Azért jöttünk ma éppen ide, mert mi magyarok a szabadságharcok népe vagyunk.– szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében.
Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott: ez a nap a szabadságharcosok napja, ez a tér pedig a szabadságharcosok tere. Azért jöttünk ma éppen ide, mert mi magyarok a szabadságharcok népe vagyunk. Nem azért jöttünk, hogy megemlékezzünk a dicsőséges múltról, hanem azért, hogy emlékeztessük magunkat a márciusi ifjak bátorságára. Mert mi, magyarok 1848 politikai és szellemi örökösei vagyunk. 1848-ban úgy hangzott a program: nem leszünk gyarmat. 2012-ben a magyarok kívánsága ugyanígy hangzik, nem leszünk gyarmat - nyomatékosította Orbán Viktor.
Magyarország a ránehezedő nemzetközi nyomással és diktátumokkal szemben nem tudta volna felvenni a kesztyűt 2011-2012 telén, ha nem lépnek sorompóba százezrek, hogy tudtára adják mindenkinek: a magyarok nem fognak idegenek diktátumai szerint élni, nem fogják feladni sem a függetlenségüket, sem a szabadságukat, és nem fogják feladni az alkotmányukat sem - mondta a miniszterelnök.
Jó okunk van arra, hogy 164 év múltán is kövessük a negyvennyolcasok példáját - folytatta a miniszterelnök. Az ember ifjúkorában radikális, mint Petőfi, férfikorban józanul tettre kész, mint Kossuth, később pedig inkább hajlik a bölcsességre és a fontolva haladásra, mint Széchenyi. Orbán Viktor idézte Mikszáth Kálmánt: “nem fontolgattak semmit, hanem nekivágtak és megcsinálták március tizenötödikét egy verssel és egy pár csörömpölő jurátus karddal.” Mi most is ebből élünk, 1848 óta egy versből élünk. Mikszáth írhatta volna sorait az ’56-os pesti srácokról, vagy a ’89-es rendszerváltó tömeggyűlésekről is - húzta alá.
Soha nem voltunk ilyen közel a szabadsághoz
Orbán Viktor úgy folytatta, felmerül a kérdés, hogy tartjuk-e még az esküt, szabad-e a magyar. Szabad-e az a magyar, akit víz alá nyom az adóssága, akinek a saját otthon csak vágyálom, aki háromszor is meggondolja, hogy vállaljon-e gyermeket? Aláhúzta: soha nem voltunk ilyen közel a szabadsághoz, mert soha nem voltunk ennyire egységesek, mint ma. Hosszú évtizedek óta nem állt még ennyi politikai, alkotmányos, és gazdasági eszköz a rendelkezésünkre, hogy kitörjünk a kiszolgáltatottságból. Ma már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy szabadságjogaink után kivívjuk a szabad magyar életet is - fűzte hozzá.
Elmondta: nekünk a szabadság azt is jelenti, hogy nem vagyunk alábbvalóbbak másoknál. Azt jelenti, hogy nekünk is kijár a tisztelet. Magunknak, magunkért dolgozunk, és nem fogjuk adósrabszolgaként leélni az életünket. A szabadság azt jelenti, hogy nekünk is jár az esély, hogy megdolgozhassunk a saját felemelkedésünkért. Mi nem ajándékba kértük a jó életet, mi mindig dolgoztunk érte, és dolgozunk érte ma is. A szabadság azt is jelenti, hogy magunk állapítjuk meg saját törvényeinket. Nincs szükségünk szamárvezetőre, nem kérünk az idegenek kezünket irányítani akaró, kéretlen segítségéből sem.
Új utak kellenek
A miniszterelnök úgy folytatta, a nehéz nemzetközi gazdasági és politikai helyzet miatt ma egyszerre van szükségünk a radikális Petőfire, a tettre kész Kossuthra, és a bölcs Széchenyire.
Egy dolgot senki sem vitathat, a szabadságharcaink előbbre vitték a világot. ’48-ban le kellett rombolni a feudalizmust, ’56-ban meg kellett roppantani a kommunizmust, és most is nekünk lesz igazunk. Gyanakodva néztek ránk korábban is, és az európai bürokraták gyanakodva néznek ránk most is, mert azt mondjuk: új utak kellenek. Azt is mondjuk, hogy ki kell törni az adósság börtönéből, hiszen Európát csak az erős nemzetek tehetik újra naggyá.
Már a márciusi ifjak is látták azt, amit Európában sokan ma sem akarnak észrevenni, hogy a pénzügyi függetlenség a szabadság előfeltétele. Ezért kellett a 12 pontba kerülnie a nemzeti bankra vonatkozó mellőzhetetlen követelésnek. Tudták, nem az a független nemzeti bank, amelyik a nemzetétől független. Az a nemzeti bank független, amely az idegen érdekektől megvédi a nemzet gazdaságát.
Nem vagyunk egyedül
Orbán Viktor külön köszöntötte a téren megjelent litván és lengyel csoportokat. Sokszor tűnik úgy, hogy a magyarok egyedül maradnak szabadságharcaikkal, de mi tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Kiállnak mellettünk cseh, lett, szlovén és román barátaink - sorolta.
A miniszterelnök elmondta azt is, temérdek igazságtalanság érte a magyarokat az elmúlt másfélszáz évben, és sok igazságtalansággal nézünk szembe ma is. Pedig mi soha nem kívántuk a másét, és senkinek sem akartuk megmondani, hogyan éljen és mit gondoljon. Mégis többször áldozatául estünk a világpolitikai széljárás irányváltásainak. Mégsem engedhetünk a csábításnak, hogy az olcsó önsajnálat szélcsendes, és langyos vizű kikötőjébe manőverezzük Magyarország hajóját. A győzelemhez, a sikerhez, a méltányos bánásmód kiharcolásához bátorság és erő kell.
A szabadságharc értelme nem a harc
A miniszterelnök hangsúlyozta: a szabadság nem a jólétben élők luxusa, ahogy az emberi méltóság sem a jómódúak kiváltsága. Minden, amire vágyunk, csak a szabadságból nőhet ki, ez a törvény. Szabadság nélkül soha nem lesz jobb az életünk. A szabadságharc értelme soha nem a harc, hanem az, ami utána jön. Nem elég a rosszat leszavazni, le is kell győzni azt. És nem elég legyőzni, meg is kell teremteni a jót, hogy a rossz ne tudjon visszatérni.
Sokat tettünk ezért az elmúlt két évben: családok százezreit szabadítottuk ki az adósságcsapdából, a bankokat bevontuk a közteherviselésbe, van már időt álló alkotmányunk és lebontottuk az utolsó gátakat is a nemzet határok feletti újraegyesítése előtt. Sokat tettünk, de még mindig nem eleget – szögezte le a miniszterelnök.
Az igazság tesz szabaddá
Hazánknak szüksége van gazdasági sikerekre, jobb tanügyre, egészségügyi ellátásra és magasabb bérekre. De leginkább igazságra van szüksége, mert túl sokat hazudtak neki és róla – fogalmazott a miniszterelnök, aláhúzva: Magyarország sokat változott két év alatt, de ahhoz, hogy elindulhassunk, fel kell állnunk. Ami történt, az súlyos és mély, de még nem elég.
Mi megértjük, hogy Európában sok baja van. De ezeréves európai nemzetként van egy követelésünk: egyenlőséget követelünk a magyarnak. Európai nemzetként követeljük az európai elbánást, nem leszünk másodrendű európai polgárok. Jogos követelésünk, hogy ugyanazt a mércét alkalmazzák velünk, mint más országokkal szemben. Mi megtanultuk, hogy Európa és Magyarország felemelkedése elválaszthatatlan. Valahányszor Európa bajba került, Magyarország csillaga is leáldozott. Európa nem adhatja meg és fel önmagát, az összetartozás érzése nem gyengülhet tovább. Ez Európa vereségéhez és bukásához vezetne, ezért nem hagyhat Európa egész országokat az út szélén.
forrás: kormany.hu
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepség 8.30-kor kezdődött a Görgey téren, ahol koszorúkat helyeztek el Kossuth Lajos emléktáblájánál és Petőfi Sándor szobránál. A megemlékezés a Királyerdei Művelődési Házban folytatódott, ahol az Eötvös József Általános Iskola és a Csepel Táncegyüttes műsora után beszédet mondott dr. György István.
A főpolgármester-helyettes ünnepi beszédében hangsúlyozta: a szabadságharc alakjai méltán állíthatók példaképül a fiatalok és idősebbek elé.
Németh Szilárd polgármestertől Csepel Szolgálatáért díjat vehetett át Erdei Éva képzőművész, Juhász Katalin, a Mátyás Király Általános Iskola igazgatónője, dr. Oláh Ilona háziorvos, diabetológus, Fatérné Rothbart Mária, a Családtámogatási Iroda vezetője és Rónai István, a Csepeli Közterület-felügyelet csoportvezető helyettese. A műsor után kézműves foglalkozás és 1848/49-es honvéd egyenruha-, fegyver- és életmód bemutató várta az érdeklődőket. A rendezvényt a Föltámadott a tenger című film vetítésével zárták.
Németh Szilárd polgármester a mai napon erdélyi testvérvárosunkban, Nagyszalontán mond ünnepi beszédet.
Angel Marianna
fotó: Bede Orsolya és Zarándi Bence
Tisztelet a bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét - hangsúlyozza Orbán Viktor a határon túli magyaroknak szóló üzenetében.
Tisztelt Honfitársaim!
Március 15-én a Kárpát-medence és a nagyvilág minden magyarja főhajtással emlékezik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Több mint másfél évszázada ezen a napon újjászületett az egységes magyar nemzet. Azóta minden évben megünnepeljük az egykor élt, és a ma élő magyar emberek erős szövetségét. Felidézzük legjobbjaink cselekedeteit, a forradalom lázas pillanatait, a harc dicsőségét. Az ünnep azonban minden alkalommal tükröt is állít, és kérdésre sarkall: hűek vagyunk-e a 48-asok örökségéhez? Szolgáljuk-e mi is a nemzetet? Hagyunk-e örökül mi is fontos művet?
Tavaly ilyenkor tettek elsőként állampolgársági esküt Magyarország határain kívül élő magyar emberek. Az eltelt egy esztendő alatt a magyar állampolgárok közössége 150 ezer honfitársunkkal gazdagodott, és hamarosan még százezren vehetik kézbe magyar okmányaikat. Aligha kerülhetett volna ennél méltóbb ajándék a nemzet asztalára a mai ünnep alkalmából. A nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni mindig is a bátrak erénye volt. Így volt ez 1848-49-ben is, amikor a hős vezérek oldalán bátor emberek elszánt tömege fordította meg a történelmet. Ma sincs ez másképp. Tisztelet a bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét.
Akkor hű egy ünnep, ha nemcsak az eseményeket, de az egykori érzéseket is képes feleleveníteni. Kívánom ezért, hogy ma mindannyian együtt idézzük fel a 48-asok tüzét, és mondjuk ki együtt: nehéz időben is jó magyarnak lenni!
Orbán Viktorv
Eddig 230 ezer állampolgársági kérelem érkezett, és mintegy 130 ezren tették le az állampolgársági esküt - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság az MTI kérdésére. A nemzeti ünnep alkalmából idén is több önkormányzatnál és a kiemelt külképviseleteken tartanak eskütételt.
Az államtitkárság Wetzel Tamás egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos adatai alapján azt a tájékoztatást adta, hogy eddig 230 ezer honosítási kérelem és mintegy 110 ezer névmódosítási kérelem érkezett.
A legtöbb kérelmet Erdélyből adták be, a legidősebb igénylők 104 évesek, az egyik férfi New Yorkból, a másik Máramarosszigetről kérelmezte a magyar állampolgárságot. A legfiatalabb egy 2 hetes csecsemő, akinek kérték az állampolgárságot. Az idén már adtak be kérelmet Abu-Dzabiban, Katarban, Chisinauban, Podgoricában, Pretoriában és Sanghajban is.
Több mint 130 ezren a külhoni magyarok közül immár magyar állampolgárnak tudhatják magukat, a kérelmezők közül ennyien már letették az esküt.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is nagyon sok önkormányzatnál és a kiemelt külképviseleteken - Csíkszeredán, Kolozsváron, Szabadkán - lesznek eskütételek. A kormánytagok közül Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Isztambulban, Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkár vancouveri eskütételen vesz részt.
Egyszerűsített honosítási kérelmeket 2011. január 3-tól lehet benyújtani.
A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
(MTI-fidesz.hu)
fotó: Kitzinger Adrienn
Magyarország köztársasági elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából
Kossuth Nagydíjat adományoz:
CSOÓRI SÁNDOR Kossuth-díjas költőnek, írónak a magyar irodalom megújításához való tevőleges hozzájárulásáért, gazdag képvilágú költészetünk hagyományainak megőrzéséért és továbbviteléért, közösségi elkötelezettségű, csodálatos verseiért, sokoldalú és műfajgazdag irodalmi munkásságáért, a magyarság szellemi összetartozás-tudatának ápolásáért, példaértékű életútja elismeréseként.
Kossuth-díjat adományoz:
BALÁZS PÉTER Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója részére nagy népszerűségnek örvendő, groteszk bájjal és fanyar humorral megformált emlékezetes alakításaiért, mesefilm-figurákat legendássá tevő szinkronizálásáért, igényes rendezői munkássága, közösséget kovácsoló színházteremtő-vezető tevékenysége elismeréseként;
DÁRDAY ISTVÁN Balázs Béla-díjas filmrendező részére új utakat kereső, kísérletező szellemű, a valóság megismerésének folyamatában a filmet eszközül használó, a magyarországi társadalmi problémák iránti kivételes érzékenységgel megalkotott műveiért, a magyar film megújításában játszott szerepéért;
DEMJÉN FERENC előadóművész, zeneszerző részére az igényes magyar rockzene megteremtésében játszott meghatározó szerepéért, valamennyi korosztályhoz szóló, csodálatos zenei hangzású, mély eszmei mondanivalójú dalaiért és dalszövegeiért, azok magával ragadó interpretálásáért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló művészi pályafutása elismeréseként;
FEKETE GYÖRGY Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, érdemes művész részére a belsőépítészet csaknem minden területét átfogó gazdag művészi alkotómunkájáért, a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat újraindításáért, a nagy múltú magyar iparművészet értékeinek folyamatos bemutatásáért, szakmai-közéleti tevékenységéért, egész életpályája elismeréseként;
HARANGOZÓ GYULA GYÖRGY balettművész, koreográfus, érdemes művész részére a klasszikus és kortárs balettrepertoár szinte valamennyi jelentős férfi főszerepének emlékezetes megformálásáért, a magyar táncművészet nemzetközi hírnevének öregbítéséért, rendkívül sikeres koreográfusi, társulatépítői és irányítói tevékenysége elismeréseként;
KELEMEN BARNABÁS Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi docense részére világszerte nagy sikert aratott virtuóz hegedűjátékáért, kimagasló adottságokkal rendelkező, sokszínű - szóló- és kamaradarabok mellett a klasszikus, nagy hegedűversenyig terjedő - repertoárral rendelkező előadóművészetéért;
KOVÁCS ÁKOS előadóművész, zeneszerző részére stílusteremtő zeneszerzői, előadóművészi tevékenységéért, az igényes pop-rock magyarországi térnyeréséhez való tevőleges hozzájárulásáért, műfajgazdag és sokoldalú, a zene, a próza, a vers és a színház világában egyaránt maradandót alkotó, nagy népszerűségnek örvendő művészi munkássága elismeréseként;
MIKLÓSA ERIKA Liszt Ferenc-díjas operaénekes részére az operairodalom szoprán szerepeinek emlékezetes, magával ragadó megformálásáért, a világ legjelentősebb operaszínpadait is meghódító, közönségét itthon és külföldön egyaránt fantasztikus zenei élménnyel megajándékozó előadóművészetéért;
PÁSZTOR ERZSI Jászai Mari-díjas és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes művész részére színházi és filmszerepeiben egyaránt maradandót alkotó, kimagaslóan tehetséges művészetéért, karakterszerepek frappáns, legendás megformálásáért, a közönség odaadó és igényes szolgálatában eltöltött szakmai életpályája elismeréseként;
PIROS ILDIKÓ, a Soproni Petőfi Színház Jászai Mari-díjas színművésze, érdemes művész részére a lényéből áradó szelíd tisztasággal megformált színházi és filmszerepeiért, sokoldalú, nagy sikerű művészi pályafutása elismeréseként;
REVICZKY GÁBOR, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze részére groteszk, ironikus karakterek fanyar humorral és kivételes művészi erővel történő megformálásáért, nagy főszerepek és karakter-epizódszerepek interpretálásában egyaránt kimagaslót nyújtó, sokoldalú, rendkívül közkedvelt művészi pályafutása elismeréseként;
SEBŐ FERENC Állami-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének egyetemi tanára részére népművészeti örökségünk ápolásáért, a népművészet, a zene és tánc kutatásának és mai alkalmazásának módszertani központjául szolgáló Hagyományok Háza, valamint újító szellemű műsorok létrehozásáért, határainkon túl is számon tartott sokoldalú művészi munkássága elismeréseként;
SOMOGYI GYŐZŐ Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, kiváló művész részére a magyar történelmi sorsfordulók, a vallás és a hétköznapi élet által inspirált, korhűségre törekvő, egyéni utat járó, irányzatoktól független műveiért, nemzeti hagyományainkat ápoló, Magyarország neves személyiségeit példaképül állító arcképsorozatáért, kimagasló művészeti tevékenysége elismeréseként;
SZÉKELY LÁSZLÓ Jászai Mari-díjas díszlettervező, érdemes művész részére fantáziadús, alapos stílus- és drámatörténeti ismeretekről tanúskodó, a modern színpadtechnika eszközeit alkotó módon felhasználó látványos, formagazdag díszleteiért, a mesterség titkait tökéletesen ismerő, elhivatott művészi életpályája elismeréseként;
SZENTANDRÁSSY ISTVÁN festőművész részére a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait sajátos színvilággal ábrázoló műveiért, csodálatos Madonna-képeiért, a hazai cigány kultúra megőrzésében és széles körű megismertetésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, külföldön is nagy sikert aratott kiállításaiért, példaértékű művészetéért;
VASADI PÉTER József Attila-díjas költő, író részére, klasszicizáló világképű, etikai megalapozottságú, keresztény hagyományokat őrző költői-írói munkásságáért, irodalmi életpályája elismeréseként;
VUKÁN GYÖRGY Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész részére lenyűgöző sokoldalúságú, kivételes stílusgazdagságú előadóművészi és zeneszerzői munkásságáért, a kortárs zene és dzsessz nagy hatású képviselőjeként végzett rendkívül gazdag és szerteágazó, nagy nemzetközi sikerekben is bővelkedő zenei életpályája elismeréseként.
MHO/MTI
