Vezér Endre a Versics család késői leszármazottja, családjára vonatkozóan hiteles adatokat találunk az 1720-as csepeli összeírás lapjain. Géptervező mérnökként dolgozott, de műszaki emberként is komoly elhivatottságot érzett szűkebb pátriája, Csepel története, történelme iránt. Nyugdíjba vonulása után több ideje maradt levéltári és múzeumi kutatásokra, ezek összegzésére. Helytörténészként sok-sok régi csepeli életkép és épület fotóját őrzi. Családi fotóalbumának köszönhetően rendelkezünk ma - többek között - az újjáépített ereklyés országzászlónk eredeti képeivel, illetve cserkészeink történelmi fotóhagyatékával. A 300. jubileumi év megemlékezéseinek őszinte támogatója és aktív résztvevője. Ízig-vérig csepeli, minden e földhöz köti. Az ősök emléke, példamutatása és az unokák mosolya.
A jövőre 80 esztendős pedagógus 1956-ban végzett az ELTE magyar-román szakán. A diploma után egy Baja melletti kis faluban kezdett el tanítani, majd néhány év múlva visszatért Csepelre, ahová születése óta kötődik. Egykori általános iskolájában – az akkori „Kalamár 232.”-ben, mai Eötvös József Általános Iskolában – kezd el tanítani, ott, ahol kisdiákként tanulta a betűvetést. Szegedy Lujza magyar nyelvet és irodalmat oktatott, szigorúan, de következetesen. Diákjai szerették, s nem csak az órákon találkoztak vele: jártak hozzá hímző-szakkörre, együtt kirándultak, énekeltek. Hosszú ideig vezette a Perczel Mór Úttörőcsapatot, ahol nagy szeretettel és odaadással szervezte az iskola szabadidős tevékenyégét. Egész életet a tanításnak, a gyerekeknek szentelte. Kezei alatt nemzedékek nőttek fel, akik számára valódi mintát adott megbecsülésből, tiszteletből, igaz emberségből.
Sárdy József az igazi doktor bácsi volt. Az 1940-es évektől hosszú évtizedeken át gyermekorvosként dolgozott a kerületünkben. Megjelenésével, megnyugtató szavaival és hatalmas szakmai tudásával Csepelen nagy tiszteletet vívott ki gyermekek és felnőttek előtt egyaránt. Ha valaki éjjel csöngetett be a Rákóczi téri házába, orvosi táskáját kézbe véve azonnal indult, hogy ellássa a kis beteget. Orvosként és emberként a csepeliek részéről megbecsülés és elismerés övezte, ellenben a Kádári állambiztonsági szolgálat állandó megfigyelés alatt tartotta. Ő pedig csak a csepeli családok generációit gyógyította, követve gyermekeik egészséges fejlődését. Élete és munkássága, szakmai elhivatottsága, követendő példa a mai egészségügyben dolgozók számára.
A Csepelen élő kiváló szakember idén július végén tölti be a 78. életévét. Élete során a sport, a kézilabda jelentette, jelenti számára az igazi kihívást, a megmérettetést. Klubcsapataival többször nyert magyar és osztrák bajnokságot, az ő irányításával, a magyar női kézilabda válogatott 1995-ben világbajnoki ezüstérmes, egy évre rá Atlantában olimpiai bronzérmes lett. Soha meg nem alkuvó, határozott emberként ismerték, ismerik napjainkban is. Idős kora ellenére sem pihen, hiszen élete a kézilabda. Munkáját, tudását és tapasztalatát adta a Csepel Diáksport Egyesület megalakulásához. Szakmai vezetőként őszintén bízik a fiatalokban, a sikeres csepeli és magyar „kézis” utánpótlás megteremtésében.
A két tiszteletre méltó királyerdei alkotó hosszú ideje közismert és elismert tagja a magyar és csepeli művészeti életnek. Sorsuk több évtizede összeforrt, hiszen társak az életben és az alkotásban is.
A Lacza – Dékány páros a nagy generáció tagjai, alkotásaik számtalan díjat és elismerést kaptak, festményeiket és grafikáikat Európa számos kiállítótermében tekinthették meg a látogatók.
1999 telének szörnyű éjszakája után - amikor leégett a házuk, benne a műteremmel - hatalmas akarattal, az alkotás, az értékteremtés vágyával álltak talpra, művészi pályájuk töretlen. Derűjük, végtelen nyugalmuk, egymás iránti szeretetük és emberségük példa valamennyiünk számára.
A nádudvari születésű sportoló 1971-1982 között a Csepel SC birkózója. Pályafutása során 12 alkalommal nyert magyar bajnoki címet. 1979-ben San Diegóban, a 82 kg-os súlycsoportban, szabadfogású világbajnoki címet szerzett. Ez a bravúr, a sok sikert megélt magyar birkózó-sportban, azóta sem sikerült senkinek.
1980-ban a moszkvai olimpián, amelyet egy vállficam miatt gyakorlatilag fél kézzel küzdött végig, a dobogó harmadik fokára állhatott. Küzdeni akarásával, kivételes technikai képességével és fizikai erejével, önuralmával lett korának birkózóbajnoka, élő legendája.
Élete és pályafutása követendő példa a fiatal csepeli birkózóknak a szőnyegen, és azon túl is…
1976 óta él Királyerdőben, vezetőedzőként három évig irányította a Csepel SC ökölvívó csapatát. Fiatal bokszolóként hatszoros korosztályos bajnok volt, aztán trénerként olyan legenda mellett dolgozhatott, mint a háromszoros olimpiai bajnok, Papp László, akivel nagy nemzetközi sikereket értek el. 1996 óta a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke, irányításával teljesen megújult a szervezet. Dr. Csötönyi Sándor a boksz és üzlet világában megtanulta, hogy egy pillanatra sem szabad megállni, a küzdés, az akarat meghozza a sikert. Eddigi életútját, eredményeit elismerve méltán nevezik a „magyar boksz pápájának”.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben az első naptól részt vett. A Magyar Rádió ostroma közben csatlakozott a felkelőkhöz. 1957-ben letartóztatták és első fokon, 21 éves korában halálra ítélték. Kétszáz napot töltött a börtön siralomházában halálraítéltként, a másodfokú bíróság 1959-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta ítéletét. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra. A rendszerváltás óta aktívan részt vesz több 56’-os szervezet munkájában, országgyűlési képviselő. Eskü, becsület, hűség, kitartás, ezek a fogalmak válnak élővé, elevenné a ma nemzedéke előtt. Valódi példává akkor válik, ha olyan magyar ember életét, sorsát ismerjük meg, mint Wittner Máriáét, 1956 hőséét.
A nemzeti válogatott mezét 12 alkalommal öltötte magára, melyek során 5 gólt szerzett. Tagja volt az 1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar csapatnak. Technikás, jól cselező, gyors és kapura is veszélyes szélsőként tartották számon. Csepeli klubjában 296 bajnoki mérkőzésen 78 gólt lőtt. Tagja volt az 1958-59-es bajnoki idényben magyar bajnokságot nyert együttesnek. Bozsi bácsi évtizedek óta Csepelen él, minden siker, emlék és szeretett családja is kerületünkhöz köti.
