A 96. Sólyom cserkészcsapat újraalapítását május 1-jén a Csepel-Királyerdői Református Egyházközség kertjében ünnepelték. Temesvári Imre, a gyülekezet helyi református lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szöllőssy Vágó János csapatparancsnok, a 96. Sólyom cserkészcsapat megálmodója tett fogadalmat Solymosi Balázs, a Magyar Cserkészszövetség országos vezetőtisztje előtt.
Ábel Attila alpolgármester az önkormányzat nevében gratulált a cserkészcsapat újjáalakuláshoz. Bejelentette, hogy a kerület vezetése nem csupán erkölcsileg támogatja jövőbeli munkájukat, hanem az újjáépítéshez s a királyerdei cserkészélet fellendítéséhez is igyekeznek minden lehetséges segítséget megadni.
A zászlószentelés előtt a királyerdői egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy a zászlóbotot ékesítő csúcsdísz létrejöttében a Szent György Lovagrend segített, melynek képviselői Szabadkáról érkeztek ünnepelni. A 96. Sólyom cserkészcsapat új zászlaját Kispál György katolikus plébános szentelte fel és Temesvári Imre református lelkész áldotta meg. A régi hagyományokat felelevenítve zászlóanyának Temesváriné Varga Melindát választották, aki a zászlórúdra felkötötte az újonnan megalakult cserkészcsapat első szalagját.
Ezután Csikós György, az egykori 96. Sólyom cserkészcsapat tagja az öreg cserkészek képviseletében elmesélte politikai akadályokkal teli küzdelmüket. A nyugdíjas pedagógus ez idáig hűen őrzött eredeti csapatzászlójukat meghatódva adományozta az új cserkészcsapatnak.
Az újjáalakuló ünnepségen részt vett Téglás Gergely, a X. Cserkészkerület vezető tisztje, Tóth Gergely, a 15. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapat parancsnoka, Vezér Endre, a 96. Sólyom cserkészcsapat egykori tagja, valamint a testvér cserkészcsapatok képviselői, a 813. Prohászka Ottokár cserkészcsapat tagjai és a Balmazújvárosból érkezett cserkészek.
Antal Zsuzsa
fotó: Bede Orsolya
Hirtelen beköszöntött a nyárias meleg, és erre hamar „reagáltak” a vízisportok szerelmesei is, akik kerületünket sem hagyták „vizes sportrendezvény” nélkül a hosszú hétvégén. Május 1-jén ismét benépesült a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület Hollandi úti bázisa, ami ismét nagyszabású programnak adott otthont.
Először a csepeliek korábbi sikeres edzőjének, Vass Istvánnak emlékére rendezett Masters kajak-kenu versenyre került sor, amelyre a korábbi évekhez hasonlóan ismét szép számmal neveztek az egykori bajnokok, és olyanok, akik az idő múlása ellenére is –szerencsére- gyakran ragadnak még evezőt.
A kitűnő időjárás és a csepeli kis-Duna part remek adottságainak lehetőségével sokan éltek, így nem csak a vízen volt nagyüzem, a parton is szép számú szurkoló és kíváncsiskodó nézte a versenyeket, melyek sokszor nagy csatákat is hoztak. A szárazföldön egyébként minden adva volt ahhoz, hogy a vendégek jól érezzék magukat: Valentin István, egykori hajóépítő mester bográcsban gulyást főzött, a büfé pedig - egy sörcsappal kiegészítve- teljes kapacitással üzemelt.
A hagyományos kajak-kenu versenyt követően a látványban sem utolsó sárkányhajósok vették át a terepet, akik Évadnyitó Sárkányhajó Kupa elnevezésű versenyükkel kezdték meg a 2012-es szezont. A Römi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Klub, a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szervezésében létrejött eseményen 22 fős csapatok vették fel a versenyt egymással, 4 kilométeres távon.
A hat csapatot felvonultató megmérettetést megelőzően komoly bemelegítő procedúrákat is láthattunk a vízparton, majd a hajóba szállást követően a dobosok ritmusára elindultak a csapatok a csőhíd irányába, hogy onnan vágjanak neki a versenytávnak, ami 2000 méteres egyenesből, plusz 2x 1000 méteres körből állt, látványos fordulókkal a Csepeli KKE vízitelepe előtt. A szemre is tetszetős egyenruhákban versenyző csapatok nagy küzdelemre késztették egymást, és a versenyzők láthatóan az utolsó leheletükig, kiadtak magukból mindent.
A parton tartózkodók árgus szemekkel figyelték a vízben zajló eseményeket, ahol az alábbi eredmények születtek a nap folyamán:
Vass István Masters Emlékverseny
C-2 500 m 40-50 év között
1. Fehér Imre – Viktor Endre
2. Zala György – Klenyán Tamás
3. Prohászka Péter – Bencsik Attila
C-2 500 m 50 év felett
1. Foltán László – Schreiter László
2. Péter Iván – Szemán János
3. Tóth János – Pataki András
C-2 500 m 40 év alatt
1. Jakus Zoltán – Kéri Attila
2. Végh Attila – Buzál Miklós
3. Kozma Péter – Gönczöl János
K-1 férfi 500 m 50 év felett
1. Arnold Péter
2. Gröbl János
3. Galambos Gábor
K-1 férfi 500 m 40 év alatt
1. Márton Károly
2. Szabó Balázs
3. Monostori Ferenc
K-1 férfi 500 m 40-50 év között
1. Gyenge Ferenc
2. Metz László
3. Révész Attila
Sárkányhajó Kupa
1. Römi Sárkányhajó I. csapat
2. Römi Sárkányhajó II. csapat
3. Paks Sárkányhajó Csapat
4. T-Mobile Sárkányhajó Csapat
5. Kolónia Sárkányhajó Csapat
6. A-Híd Sárkányhajó Csapat
Légrádi Gábor
Forrás: Vass Krisztina
Fotók: Zarándi Bence és Vass Krisztina
Tisztelt Ház, tisztelt Elnök urak, Miniszterelnök úr, Hölgyeim és Uraim, tisztelt Honfitársaim!
Amikor az ember elfogadja a felkérést, hogy Magyarország Köztársasági Elnökének jelöljék, mielőtt igent mondana, önmagával és honfitársaival szemben is kötelessége alapos önvizsgálatot tartania. Én is erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy önvizsgálatot tartsak.
Akik ismernek, pontosan tudják rólam, sosem ijedtem meg a feladattól, a felelősségvállalástól. A mostani önvizsgálat mégis minden korábbinál nehezebb helyzet elé állított. Nehéz munka volt ez, hiszen hogyan is lehetne könnyű önmagunkat egy olyan feladat súlyával összemérni, mint amit a Köztársasági Elnöki megbízatás jelent? Ha valakik, az előttem járók mind ismerik ezt az érzést. És velük együtt most már ismerem én is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország 5. Köztársasági Elnökeként kimondott első szavam a köszöneté.
Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik támogatták, és azoknak is, akik kritikával illették jelölésemet. A támogatás mindig sok erőt ad az embernek, a bírálat pedig arra jó, hogy józanságra, mértéktartásra intse. Ezért is köszönöm meg Önöknek tiszta szívemből a bizalmat és a fenntartásokat is. Számomra ez így együtt fejezi ki mindazt, amit a demokrácia és a nemzet egysége jelent. Egy nemzet igazi egysége ugyanis épp olyan összetett, mint a zenében az összhang, a harmónia, ami mindig sokféle hangban, sokféle szólamban ölt testet. De ahhoz, hogy ebben az összhangban mindig szívesen ismerjünk önmagunkra, mindössze egyetlen dologra érdemes, és kell is vigyáznunk.
Arra, hogy soha, egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg arról, mit is jelent a demokrácia. A demokrácia igazsága ugyanis mindig vitákban születik meg. Ezek a viták lehetnek élesek, lehetnek kemények, de sohasem hiányozhat belőlük egymás tisztelete. magyarságunk tisztelete, európaiságunk tisztelete, nemzeti közösségeink tisztelete, alkotmányos jogintézményeink tisztelete.
A második legfontosabb szó ezért számomra a tisztelet szava.
Mert fontos tudnunk, és nem lehet eléggé tudatosítanunk egymásban, hogy a sokféleséget mindig csak egyetlen apró különbség választja el a széthúzástól, azaz attól, hogy bármelyik pillanatban terméketlen, ártó, önző, a közösséget indokolatlanul megosztó vagy önpusztító erővé váljék. És ez a különbség nem másban van, mint a tiszteletben, vagy annak hiányában. Csakhogy ez az egyetlen leheletnyi különbség egész világokat választ el egymástól. Meggyőződésem, hogy mi magyarok elsősorban azzal bizonyíthatjuk életrevalóságunkat, ha mindig képesek leszünk, ha lehet szép szóval, ha kell kemény érveléssel, de mindig a tisztelet hangjánál maradva megbeszélni közös dolgainkat.
Ebben kitüntetett szerep hárul mindazokra, akik politikusként vállalnak felelősséget akár falujuk, akár városuk vagy épp hazánk boldogulásáért.
Nem mindegy, hogy milyen mintát adunk.
Nem mindegy, milyen értéket közvetítünk.
Tisztelt Honfitársaim!
Ma szinte nincs olyan ember, nincs olyan család, nincs olyan közösség, aki ne érezhetné úgy, hogy az elmúlt években, évtizedekben sok méltánytalanság érte, és nehezen gyógyuló sebeket is szerzett. Ez igaz a politika világára is.
Mit tegyünk hát ebben a helyzetben?
Én azt javaslom, ne arról szóljon az életünk, miként toroljuk meg a másikon sérelmeinket! Ehelyett szóljon inkább arról, hogyan tegyük helyre kudarcainkat és tévedéseinket. Őszintén hiszem, hogy Magyarország népe sikerre született. De ahhoz, hogy valóban siker koronázhassa törekvéseinket, néhány dolgot el kell még rendeznünk egymás között, amelyeket eddig elmulasztottunk.
József Attila szép szavával élve, „a múltat be kell vallani”. Végre nekünk is helyre kell tennünk tévedéseinket. Tanulnunk kell kudarcainkból. Mit is kíván tőlünk ez a feladat?
Netalán nagy és emberfeletti erőfeszítéseket? Én azt mondom, semmiképpen.
Egyszer az életben álljunk meg egy percre, és kérdezzük meg önmagunktól: vajon hova juthatunk egymás teljesítményének állandó semmibevételével, az igazság relativizálásával, egymás lekicsinylésével, vagy épp a kettős mérce állandó alkalmazásával? Csakis rajtunk áll, milyen sorsot választunk magunknak. Érdemes belátnunk: amit önmagunkról gondolunk, olyan lesz országunk.
Mert egy országunk van. Mert egy nemzetet alkotunk. Mert egyetlen államalkotó közösség tagjai vagyunk. Lehet eltérő az értékrendünk, lehet eltérő a meggyőződésünk, lehet különböző a hitünk, de a mi hazánk Magyarország. Nem véletlenül mondta Deák Ferenc, akiben a „haza bölcsét” tiszteli az utókor, hogy „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Magyarország köztársasági elnökeként én is ezt javaslom mindenkinek. Mindenkinek, akinek fontos közös boldogulásunk.
Tisztelt Országgyűlés, tisztelt Honfitársaim!
Annak a generációnak a tagjai, akik a rendszerváltás idején, 1990-ben születtek, épp mostanában fejezik be egyetemi és főiskolai tanulmányaikat, vagy most töltik gyakorlóéveiket első munkahelyeiken. Számukra is szeretném felidézni a demokratikus Magyarország köztársasági elnökeinek szavait és küldetését. Göncz Árpád elnök úr megválasztását követő parlamenti beszédében azt hangsúlyozta, hogy nem fél a vitáktól, és nem fogja véka alá rejteni véleményét, mert bízik az igazság erejében, és abban, hogy a magyar nép végül felismeri igazát és érdekeit. Csaknem 22 év telt el azóta, de ma már világosan látszik, Göncz elnök úrnak mennyire igaza volt. A magyar nép csakugyan felismerte azt, hogy meg kell követelnie vezetőitől, hogy a magyar érdekeket képviseljék. Néhai Mádl Ferenc elnök úr első beszédében a belső béke fontosságát hangsúlyozta, és a nemzet egységének szolgálatát állította középpontba.
Valljuk be, az ő türelmére és bölcsességére ma is nagy szükségünk volna.
Sólyom László elnök úr beszédében azt hangsúlyozta, hogy „az elnök úgy fejezi ki a nemzet egységét, hogy annak sokféleségét megőrzi és bátorítja; a sokféleségből nem szürke átlagot akar kikeverni, hanem egy ideált: Magyarország arcát, ahogy az emberek ünnepnapon szeretik magukat látni.” Sólyom elnök úr sok honfitársunk szándékát fogalmazta meg ezzel. „A következő elnök húszéves demokráciánk történetében eddig példa nélküli helyzettel találja magát szemben: a nép szuverén hatalmát egyetlen pártszövetségre ruházta át, ami óriási lehetőség, és ugyanakkor óriási felelősség.” – figyelmeztetett mindannyiunkat Schmitt Pál elnök úr megválasztásakor. Mindez azt is jelenti, hogy bár a népakarat mindig rész szerint osztja ki a kormány- és az ellenzéki pártok súlyát, ám e súlytól függetlenül minden parlamenti pártot egyetemlegesen terhel az ország sorsáért, jó híréért, hiteléért viselt felelősség.
Magyarország köztársasági elnökeként magam is maradéktalanul viselni fogom az Alaptörvényben rám rótt felelősséget. Miként abban is biztos vagyok, hogy mindannyian azt várják tőlem, hogy a rám ruházott jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesítsem.
És érvényesíteni is fogom.
Tisztelt kormánypártiak és tisztelt ellenzékiek!
Magyarországnak 1990-ben sikerült visszatérnie az európai polgári demokráciák családjába. Bár rögös volt az út, ami idáig tartott, és a múlt árnyéka is hosszan elkísért bennünket, végre azt is elmondhatjuk, ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy új alapokra helyezzük jövőnket. Mára beláttuk, hogy az új kihívásokra nem lehet régi válaszokat adnunk. A 20. század kérdéseire 20. századi válaszok születtek.
De hogy melyek a 21. század igazi nagy kérdései, és hogy azokra vajon milyen helyes válaszok adhatók, azt csak most kutatja a világ. Ebben a világ népei előtt álló nagyszabású munkában egy dologban biztosak lehetünk. A mi válaszainkat nekünk kell megtalálnunk. 22 évvel ezelőtt kivívott szabadságunknak hála, igen jó alapokkal rendelkezünk mindehhez.
Megvan a lehetőségünk érdekeink megfogalmazására és képviseletére. Megvan a lehetőségünk, hogy szabadságban éljünk, hogy bármiről, bármikor szabadon alkossunk véleményt, és szabad akaratunkból cselekedjünk. S mindemellett ma már azt is elmondhatjuk, hogy van új, 21. századi, szabadságban és demokráciában született alaptörvényünk, amely szilárd és legitim fundamentuma közös értékeinknek. Olyan alaptörvényünk van, amely kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, melynek államformája köztársaság. Olyan alaptörvényünk van, amely az egyetemes emberi értékekre és nemzeti hagyományainkra épül. Új alaptörvényünk Európa legfiatalabb alkotmányaként azonban új korszakhatárt is jelez a magyar állam 1000 esztendős alkotmányos fejlődésében. Meggyőződésem, hogy az új alaptörvényünk minden tekintetben megfelelő irányt és kereteket jelöl ki számunkra ahhoz, hogy politikai nemzetként mindig helyes megoldásokat találjunk a 21. század alapkérdéseire és kihívásaira.
Tisztelt Honfitársaim!
Most külön is szeretnék szólni mindazokhoz, akik a mindennapi életben helytállva gyermekeket nevelnek, gondoskodnak családjukról, szeretteikről, idős szüleikről, nagyszüleikről. Mindazokhoz, akik vigaszra szorulnak, és mindazokhoz, akik vigaszt nyújtanak másoknak. Mindazokhoz, akik becsülettel keresik a személyes és közös boldogulás útját. Önöknek, honfitársaimnak azt ígérem, hogy köztársasági elnökként mindig, mindenütt, itthon és nagyvilágban az Önök érdekeit és értékeit képviselem, azaz a magyar érdekek, a magyar értékek szószólója leszek. Gazdasági, tudományos, kulturális értékeinké és érdekeinké.
Szeretném, ha tudnák, ha minden magyar tudná, a Sándor-palota díszes falai sem fogják eltakarni előlem hazámat. Kötelességem, hogy abban nyújtsak segítséget, hogy mi magyarok olyasmikről is szót váltsunk végre, amikre eddig még sosem jutott igazán erőnk és figyelmünk. Elégedett lennék, ha 5 év múlva azt mondhatnám, hogy ennek eredményeként sikerült közös nevezőre jutnunk legalább néhány aprónak tűnő, mégis alapvetően fontos kérdésben. Olyan kérdésekben például, hogy hogyan becsüljük meg a teljesítményt.
Mert ezzel bizony régóta adósai vagyunk önmagunknak. Ha nem így volna, méghozzá csakugyan régtől fogva, akkor alighanem Széchenyi István sem azt írta volna Naplójába, mint amit azon a nevezetes napon írt, amikor felajánlotta birtokai egyéves jövedelmét a tudományos akadémia létrehozására. S hogy mit tartalmazott ez a csaknem 200 évvel ezelőtt írt naplóbejegyzés? Egyetlen mondatot csupán. Így szól. „1825. november 3.: A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem.” Hogy miről beszélt Széchenyi az országgyűlés kerületi ülésén, tudjuk. Felajánlotta birtokai egyéves jövedelmét. De miért írta vajon, hogy ezzel minden honfitársát ellenségévé tette? Mert az önzetlenség és a teljesítmény elismerése nem volt divat akkoriban? Mert az irigység, a széthúzás, az önérdek virágzott volna Magyarországon? És ha így is volt akkor, vajon ma, közel 2 évszázad múltán mit írna naplójába Széchenyi István?
Tisztelt Honfitársaim!
Vegyünk végre egy nagyon nagy levegőt, és fújjuk ki magunkból múltunk minden belénk ivódott átkát és rossz szokását! Egyszer s mindenkorra tegyük közös életünk központi kérdésévé a teljesítményt, a cselekvést, a tenni tudó és tenni akaró sikeres emberek megbecsülését! Ha ezért bármit tehetek, örömmel teszem. Magyarországon rengeteg nagyszerű teljesítmény születik, ami azt bizonyítja, hogy mi magyarok nemcsak dolgos, hanem elismerten tehetséges népe vagyunk a világnak. És itt most nemcsak a világraszóló magyarokra gondolok, tudósainkra, feltalálóinkra, művészeinkre, világklasszis sportolóinkra, hanem azokra is, akik munkahelyeiken, a földeken, az iskolákban, a kórházakban, a vendéglátásban, a szolgáltatóiparban vagy a hivatalokban teszik becsülettel a dolgukat. Mert sokmilliónyi ember és sokmilliónyi család mindennapi erőfeszítése, elismerésre méltó teljesítménye működteti országunkat. Miért nem ezt, a mindennapok teljesítményét tesszük közös életünk legfontosabb céljává és értékmérőjévé, hogy aztán együtt örülhessünk egyéni, családi és közös sikereinknek?
Tudom, egyetlen beszéd nem változtatja meg a világot. Mégis mindenkit arra kérek és buzdítok, fontoljuk meg együtt, min kellene változtatnunk és mit kellene tennünk azért, hogy életünk, közéletünk a teljesítmény megbecsüléséről szóljon.
Tisztelt Honfitársaim!
Szólítom az anyákat, a családjuk boldogulásáért küzdő szülőket, és tiszta szívemből kívánom, sorsuk adjon számukra jókedvet, bőséget, mert ők nevelik a jövő Magyarországát. Szólítom a tisztességben megőszülteket, adják tovább unokáiknak tapasztalataikat, életszeretetüket, mert Magyarországnak nagy szüksége van türelmükre és bölcsességükre. Szólítom a fiatal, feltörekvő nemzedékek tagjait, akiknek sikerén nem kevesebb, mint hazánk 21. századi nyugatos polgárosodása múlik, és arra kérem őket, igyekezzenek mindig úgy tekinteni az idősekre, mintha tükörbe néznének, mert unokákból egyszer majd ők is nagyszülőkké lesznek.
Szólítom a piaci versenyben becsülettel helytálló magyar vállalkozókat, akik millióknak adnak munkát és megélhetést hazánkban. Szólítom hazám minden egészséges, életerős polgárát, és arra kérem őket, vigyázzanak jobban egymásra és önmagukra, mert Magyarország számít az ő teljesítményükre és megvalósításra váró álmaikra.
Szólítom fogyatékkal élő honfitársaimat, azokat a százezreket, akiktől komoly teljesítményt követel mindaz, ami másoknak természetesnek számít. Üzenem nekik, Magyarország nem lenne teljes az ő akaraterejük, és az általuk képviselt értékek nélkül. Szólítom a megtévedteket, a megalázottakat és megszomorítottakat, és arra kérem őket, ne adják fel a tisztes életbe, a tisztes boldogulásba vetett reményt, mert Magyarország nem mondott le róluk. Szólítom a hívőket, és szólítom a nem hívőket.
Arra kérve őket, hogy mindig lássuk meg egymásban mindazt, ami összeköt bennünket, mert egymás megértésével mindannyian gazdagabbá válunk. Szólítom nemzeti kisebbségeink tagjait, és azt üzenem nekik, biztos vagyok abban, hogy saját identitásuk megőrzése olyan teljesítmény, amely magyarságukat is erősíti. Szólítom ’56 velünk élő hőseit, akik életüket kockáztatták a magyar szabadságért. Fejet hajtok ’56 hősei előtt, mert az ő teljesítményük nélkül ma más lenne a világ, és más lenne Magyarország.
Szólítom a határainkon túl élő magyarokat, éljenek bár szülőföldjükön, vagy más, távoli országokban. A nemzet egysége iránti kötelezettségemnél fogva üzenem nekik, nagyra tartjuk mind egyéni, mind közösségként elért teljesítményeiket, és Magyarországnak sohasem lesz közömbös sorsuk. Szólítom a velünk szomszédos országok népeit, és velük együtt szólítom Európai Uniós és NATO-beli szövetségeseinket, és innen üzenem nekik, barátsággal és tisztelettel vagyunk irántuk, ami azt is jelenti, hogy ugyanezt a tiszteletet és barátságot a magunk irányában is elvárjuk tőlük. És végezetül szólítom szülőföldem lakóit, a Rábaközi embereket, akik arra tanítottak engem, hogy csak az elvégzett munka termi meg gyümölcsét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarország polgárai!
Kölcsey Ferenc, aki maga is országgyűlési követ volt, s akit Deák Ferenc is példaképének tartott, négy szócskát üzen nekünk, mai magyaroknak. Ezt a négy szót. „A haza minden előtt.”
A haza minden előtt.
Több mint kétharmados többséggel Áder Jánost választotta köztársasági elnöknek hétfőn az Országgyűlés. A Brüsszelből visszatérő európai parlamenti képviselő 2017-ig költözhet be a Sándor-palotába.
Áder János Magyarország új köztársasági elnöke, mivel a parlamenti képviselők több mint kétharmada (262 képviselő) biztosította bizalmáról. Nemmel 40-en szavaztak. Lezsák Sándor tájékoztatása szerint 307 képviselő vette fel a szavazólapot, melyek közül 305 került be az urnákba. Három szavazat érvénytelen volt. Így a köztársaságielnök-választás érvényes és eredményes volt.
A képviselők ezek után elénekelték a Himnuszt, majd Áder János letette a köztársasági elnöki esküt.
Korábban a Fidesz–KDNP-frakciószövetség részéről 262 képviselő javasolta elnökké választani Ádert, aki mellett nem volt más jelölt, hiszen az ellenzéki frakciók ehhez nem tudták összegyűjteni az országgyűlési képviselők legalább ötödének írásbeli ajánlását.
Ádert Schmitt Pál lemondása után Orbán Viktor jelölte köztársasági elnöknek április 16-án. A jelölést a Fidesz–KDNP frakciószövetség támogatta. A miniszterelnök, a Fidesz elnöke javaslatát azzal indokolta, hogy Ádert olyan „horgonyszemélyiségnek” tartja, aki biztonságot és kiszámíthatóságot tud nyújtani Magyarországnak, a magyar politikai rendszernek, egyik legfontosabb feladata pedig az új alkotmányos rendszer megerősítése, megszilárdítása lesz.
forrás: MNO.hu
A csepeli családok együtt tölthették szabadidejüket május 1-jén a Királyerdei Művelődési Ház rendezvényein. Reggel már ugrálóvár várta a gyerekeket, az ügyes kezűek pedig a kézműves foglalkozáson krepp-papírból virágot vagy három dimenziós színes képeket készíthettek.
Délelőtt megérkezett a nevettető Moha bácsi is. A gyerkőcök kedvenc bohóca interaktív családi műsorral várta az érdeklődőket, amelynek végén az egész család apraja-nagyja közös beltéri „ejtőernyőzésen” vehetett részt.
Boldizsár József és zenekara hangszer- és magyar néptáncbemutatót tartott, majd a május 1-jei népszokásokat elevenítették fel a gyerekeknek. Ezután Tálas Ágnes vezetésével csoportos tánctanítás kezdődött.
A vidám hangulatú családi majálison a peonza pörgettyűs játékkal is megismerkedhettek a kicsik és nagyok.
A majálisozóknak mediterrán dallamokat a Santorini Duo játszott.
Antal Zsuzsa
fotó: Bede Orsolya
Elmarad a csepeli Madarak és fák napi civil rendezvény – értesült a Csepel.hu. A rendezvény május 5-én az Ifjúsági táborban lett volna megtartva.
Tombolával, zenekarral, babgulyással és palacsintával fogadták a vendégeket a "Romajálison" a Rákóczi Kertben május elsején, amelyet a Csepeli Roma Kisebbségi Önkormányzat szervezett. Ekkor adták át a Madarász utcai Gyermekkórháznak azt az inkubátort is, amelyet a Ki Nyújt Kezet a Gyermekekért Alapítvány ajánlott fel.
A kellemesen nyári időben rengeteg család múlatta az időt a helyszínen késő délutánig. Többnyire romák vettek részt az eseményen, akik családostul, gyerekestül érkeztek. Lehetett zenét hallgatni, táncolni, bízni a szerencsében a tombolán, a gyerekeknek pedig játszani. A gyerekek szavaltak, énekeltek, valamint tájegység kutatásban is részt vettek. Délidőben babgulyást és palacsintát szolgáltak fel. Összesen 140 liter babgulyást főztek három kondérban, ami legalább 300 embernek volt elegendő.
Farkas László, a Csepeli Roma Kisebbségi Önkormányzat elnöke, aki a Ki Nyújt Kezet a Gyermekekért Alapítvány vezetője is, ekkor adta át azt az inkubátort a Madarász utcai Gyermekkórháznak, amely a koraszülöttek életmentésére szolgál. A roma elnök azt mondta, hogy a több millió forint értékű, a legmodernebb felszereléssel ellátott készüléket adományként ajánlották fel a gyermekkórháznak. Előtte három kórház is jelentkezett érte, de úgy gondolták, a Madarász utcában lesz a legjobb helye. Ez az intézmény ugyanis anyagi gondokkal küszködik, és szintén alapítványként működik. Ráadásul itt sok a koraszülött gyermek, az inkubátor tehát jó néhány életet megmenthet.
Az adományt dr. Kemény János, a Gyermekkor Alapítvány kuratóriumának elnöke vette át, aki közölte, hogy alapítványuk 1990 óta végzi a kórház fejlesztését, anyagi támogatását. Azóta az ápolási körülmények javultak, jelenleg éppen a sebészeti osztályt bővítik. Hozzájárultak egyebek között ahhoz, hogy úgynevezett anyás szobákat hozzanak létre a koraszülöttek számára. Az alapítvány cégektől, magánszemélyektől kap támogatást, illetve az adók egy százalékából jut pénzhez.
A majális fontos résztvevője volt Rácz Miklós, az Extrémplast Bt. üzletvezetője, aki az inkubátort a roma alapítványnak eljuttatta. A Sukorón élő üzletvezetővel együtt jelent meg lánya, a 21 esztendős Rácz Olívia, aki annak idején koraszülöttként jött a világra. Apja akkor megfogadta, hogy hálából lánya szerencsés életének, segíteni fogja a koraszülötteket, mihelyst erre módja nyílik. Az alkalom most jött el, és éppen a csepeli roma alapítványt találta a legmegfelelőbbnek, amelyre rábízta a készülék sorsát.
Csarnai Attila
fotó: Kitzinger Adrienn - Csepel.hu
A 813. sz. Prohászka Ottokár cserkészcsapat tagjai április 28-án először verték fel sátrukat a Béke téri katolikus plébánia udvarán. A cserkészek a két nyolc személyes sátrat a csepeli önkormányzattól még karácsonykor kapták ajándékba.
A fiatalok közel két napig igazi tábori életet éltek a szabadban: gyakorolták a sátorverést, zászlórudat, fakeresztet és májusfát állítottak, közösen imádkoztak, vacsorát főztek, csajkából ettek, tábortüzet raktak és éjszaka kétóránként őrködtek.
A 18 csepeli cserkészhez a szombat esti tábortűzre ellátogatott dr. Nagy Mihály atomfizikus, Csepel díszpolgára is. aki kisgyerekként volt a 813. sz. Prohászka Ottokár cserkészcsapat tagja – tájékoztatta a csepel.hu-t Kispál György plébános.
A minitábor kalandjai után az ifjú cserkészek hétfő délben felfrissülve és kipihenve tértek haza szüleikhez.
Antal Zsuzsa
fotó: Zarándi Bence
Sem az időjárásra, sem pedig a résztvevők számára nem lehetett panasz április 28-án, az I. Joma-Pagoda Kupa utánpótlás labdarúgó tornán. A Halászi Focisuli területén 29 gyerek és 3 felnőtt csapat vett részt az első alkalommal kiírt megmérettetésen.
A több száz embert megmozgató rendezvény egyértelmű sikerének köszönhetően a jövőben is minden bizonnyal helyet kap majd csepeli sportnaptárban.
A viszonylag korai kezdés ellenére már reggel fél 9 táján sokan gyülekeztek a tornának otthont adó egykori Posztó pályán, ahol a hivatalos megnyitón Morovik Attila alpolgármester és Hevele Zoltán a rendező Sziget B.S.E. elnöke köszöntötte a megjelenteket, és sportszerű küzdelemre buzdították a kicsiket és nagyokat egyaránt. A kitűnő adottságokkal rendelkező utánpótlás centrumban ezután kezdetét vette a küzdelem, az összes pályán útjára indult a labda, s a szép számú szurkolósereg sem fogta vissza magát, lelkesen buzdították a rekkenő hőségben is fáradhatatlanul focizókat.
Köszönhetően a szervezőknek és a támogatóknak mindenki élményekkel telve, szép emlékekkel távozhatott Csepelről. Az emlékeken kívül „kézzelfogható” relikviákat is kaptak a résztvevők: minden kategória győztese, és helyezettje kapott díjat, és - szintén a támogatók jóvoltából- egyéb jutalmak is „ütötték a sportolók markát”.
Az I. Joma-Pagoda Kupa végeredménye:
2000- es korosztály:
1. Csepel Dream Team
2. CSHC ’94
3. Csepel FC
4. Kelen SC
2001-2002-es korosztály
1. Hajdúnánási Focisuli
2. Grund 1.
3. Honvéd 2.
4. CSHC ’94
2003-2004-es korosztály
1. Kecskeméti Hírös
2. Dinamo Star
3. Ferencváros
4. CSHC ’94
A felnőtt Gálatorna végeredménye
1. RKKA Police
2. Újságíró Válogatott
3. Színész Válogatott
A 2000-es korosztály legjobbja Tóth Dominik lett a Ferencvárosból, a 2001-2002-es korosztályból Szabó Zsombor (Honvéd) bizonyult a legjobbnak, érdekesség, hogy ők mindketten csepeli nevelésűek. A 2003-2004-es korosztályban egy Hajdúnánási focipalána teljesített a legkiemelkedőbben. A 2000-es korosztályban végső győztes Csepeli Dream Team csapatát szintén egykor Csepelen pallérozódó ifjak alkották, akik a torna tiszteletére álltak össze és szakvezető nélkül bizonyultak a legjobbnak.
A tornával kapcsolatos hosszabb beszámolót a Csepeli Hírmondó május 4-i számában olvashatnak.
Légrádi Gábor
Fotók:Halászi Vilmos
A nemzedékek közötti kapocs az egész ország, a nemzet hatalmas erőforrásává válhat - hangoztatta Réthelyi Miklós szombaton a budapesti Millenáris parkban tartott, a generációk közötti szolidaritás témájában meghirdetett európai rendezvény megnyitóján.
A nemzeti erőforrás miniszter szavai szerint a kölcsönös felelősség, az egymásra való odafigyelések láncolata alkotja a családot, a közösségeket, a társadalmat, az országot, amely ezáltal válik hazává, lelki közösséggé.
Réthelyi Miklós arról is beszélt, hogy a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének üzenete is az egymásra való figyelést, az "együtt, egymással, egymásért" hármasságát kívánja a figyelem középpontjába állítani.
Elmondta, az év nyitányaként az Európai Bizottság egy füzetet jelentetett meg, amellyel tudatosítani akarják, milyen fontos, hasznos szerepet töltenek be az idősek a társadalomban.
Úgy fogalmazott, a társadalomban minden nemzedéknek megvan a helye, a szerepe, és a fiataloknak szükségük van arra, hogy szüleik, nagyszüleik tapasztalataiból tanulhassanak, hogy tovább vigyék a család hagyományait.
Közölte, a minisztérium is a családi történetek megőrzését és megismertetését akarta elősegíteni azzal, hogy kiírta az Életút-pályázatot, amelyben az idősödő nemzedék - akár a fiatalabb generációk, az unokák segítségével - írhatta meg személyes történelmi emlékeit.
Jókai Anna író, a bírálóbizottság elnöke a pályázatok díjkiosztója előtt a műveket méltatva azt mondta, meglepően sok értékes, csaknem 2.500 írást kaptak, és azokat szeretnék az interneten is közzétenni.
Arról beszélt, az írások különleges személyes történeteken keresztül mutatják be a magyar történelem egy-egy fájdalmas eseményét, a Benes-dekrétumok utáni időszakot, a magyarországi kitelepítéseket, a délvidékiek vagy a zsidóság tragédiáját. Utóbbira utalva elmondta, volt akit később az ÁVH is elvitt, majd az 1956-os forradalom után is megtorlás várt rá.
Soltész Miklós szociális ügyekért felelős államtitkár a megnyitóra egybegyűlt nyugdíjasok előtt II. János Pál pápa szavait idézve azt hangoztatta: nincs az az életkor, amely akadálya lehet egy tökéletes életnek.
(MTI-fidesz.hu)
fotó: illusztráció