A szép magyar nóta és népdalok kedvelőinek húzták a hegedűt Suki András és zenekara a szombat esti Kunszentmiklósi Művészeti Esten. Mint arról már az elmúlt év novemberében a Csepel.hu beszámolt, a Csepeli Népdal és Nótakör Kulturális Hagyományőrző Egyesület, valamint az őket elkísérő művészek nagysikerű énekes- táncos műsort adtak a kunszentmiklósi sportközpontban.
Viszonzásul a csepeliektől kaptak meghívást a Bács-Kiskun megyéből érkezők, akiket az est főszervezője, Balogh Ernő önkormányzati képviselő fogadott a Rákóczi Kert Civil és Közösségi Házban. A 43 fellépő vendéget a nótakedvelő kerületiek – köztük Morovik Attila alpolgármester is – megtisztelték részvételükkel - így az új elnök, Monoki Tamás is megjelent.
A művészeti est fellépő vendégeit Kunszentmiklós polgármestere, Bődi Szabolcs konferálta végig, vidám hangulatot teremtve a csepeli közönségnek. Először a Kiss József Daloskör énekesei lassú- és gyors csárdásokat daloltak, majd a Szappanos Lukács Népdalkörösök kunsági pásztor dalcsokorral és bordalokkal lepték meg a közönséget. Ezután nagy tetszést aratott a Kiskunsági Néptáncegyüttes felcsiki muzsikájukkal, kalotaszegi-, kunszentmiklósi- és Jókai polgári táncukkal. A közel két órás műsor zárásaként a csepeli népdal és nótakörösök köszönetük jeléül magyar nótákat adtak elő, aztán velük együtt énekelve a kunszentmiklósi vendégcsapat a Széles a Balaton vize keskeny a híd rajta és a Zöldre van a rácsos kapu festve kezdetű népdalokkal búcsúztak a csepeliektől.
Antal Zsuzsa
fotó: Zarándi Bence
Az Ady lakótelepen a Családsegítő Közösségi Ház által szervezett "Lakótelepi társadalmi akciók" című rendezvénysorozat június 8-án a végéhez ért. A záró rendezvényen a szervezők minden ott élő generáció számára színvonalas programokat szerveztek a szabadidő tartalmas eltöltéséhez.
A záró rendezvényen 15.00 órától 17.00 óráig a szervezők kézműves foglalkozásokkal, arcfestéssel, lufihajtogatással és bohócműsorral szórakoztatták a gyermekeket, majd a szüleik és a nagyszüleik örömére a Csepeli Nóta Népdal és Hagyományőrző Egyesület műsora következett. Őket követően Geburth Sándor örökzöld zenéket tartalmazó műsora biztosította a jelenlévők számára a jó hangulatot.
A Családsegítő Közösségi Ház munkatársai más források felkutatásával ezt követően is gondoskodnak róla, hogy továbbra is szolgáltatni tudják a színvonalas programokat az ott élők szabadidejének tartalmas eltöltéséhez.
Háttér:
A Humán Szolgáltatások Igazgatósága (korábbi Csepeli Szociális Szolgálatnak) és a Csevak szervezésében az Új Magyarország Fejlesztési Terv KMOP-5.1.1/C-2f-2009-0004 jelű pályázatának a keretében nyert támogatással megvalósított „Ady lakótelep integrált szociális rehabilitációja” elnevezésű, azaz „Ady projekt” 2009. október 5-én indult.
zelei
fotó: Zarándi Bence
Június 9-én, szombaton 22.00 órától vasárnap 04.00 óráig szakaszos korlátozások és teljes útlezárások várhatók rendőri irányítás mellett a Corvin úti csomópontban.
Kérjük, fokozott figyelemmel közlekedjenek a jelzett útszakaszon!
Mint arról már a Csepel.hu is beszámolt, június 5-én a Fővárosi Önkormányzat épületében két csepeli pedagógus is Bárczy István Díjat vehetett át Tarlós István főpolgármestertől: Dobákné Tábori Zsuzsanna, a Hétszínvirág Óvoda óvodapedagógusa és Tóth Zoltán, a Mészáros Jenő Speciális Általános Iskola igazgatója.
Németh Szilárd polgármester még januárban terjesztette fel a két pedagógust az elismerésre az alábbi indoklásokkal: Dobákné Tábori Zsuzsanna „magas fokú szakmai igényességével, munkásságával eredményesen szolgálja a csepeli gyermekek óvodai nevelését”, Tóth Zoltán pedig „a tanulásban akadályozott tanulók nevelése-oktatása terén elért kiemelkedő szakmai tevékenysége, sikeres közéleti és vezetői munkája elismeréseként” érdemelte ki a Bárczy István Díjat.
Ugyanezen a napon Suki András, a Vienna Konservatorium Budapest és az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára szintén Bárczy István Díjat vehetett át "a hátrányos helyzetben élő cigány-roma gyermekekért a zene segítségével végzett áldozatos oktató tevékenysége elismeréseként".
A Fővárosi Közgyűlés 2009-ben alapította meg a Bárczy István Díjat, amellyel a fővárosban működő közoktatási és gyermekvédelmi intézmények azon munkatársait ismeri el, akik hosszú éveken át kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárultak a jövő generációjának neveléséhez, oktatásához, képzéséhez, és ezáltal a főváros fejlődéséhez.
Az alábbiakban a két pedagógus kitüntetési javaslatát olvashatják:
KITÜNTESI JAVASLAT
Bárczy István Díj
Név: Dobákné Tábori Zsuzsanna
Munkahelye: Hétszínvirág óvoda
Beosztása: óvodapedagógus
A kitüntetési javaslat indoklása:
Dobákné Tábori Zsuzsanna óvodapedagógus 1975-től 11 évig, majd 1994-től dolgozik folyamatosan a Kiss J. alt. u. 22-26 sz. óvodában, mely jelenleg a csepeli Hétszínvirág óvoda tagóvodája.
1978-ban szerzett óvónői diplomát a Budapesti Tanítóképző Főiskola óvónői szakán. Óvodapedagógusi nevelőtevékenységét kiemelkedő hivatástudattal, gyermekszeretettel végzi.
Pedagógiai, pszichológiai irányú szakmai érdeklődése egyre magasabb szintű elméleti tudás megszerzésére motiválja.
Nagy hangsúlyt helyez a gyermekek hazafias nevelésére, szívügyének tekinti a nemzeti ünnepek méltó megünneplését. Jó ízlésével hozzájárul az óvoda esztétikai arculatának gazdagításához.
A szakmai munkáját elkötelezetten képviselő személyiség, érdeklődésének középpontjában, a gyermekek egészségnevelése, mozgásfejlesztése, a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása áll.
Az óvoda tárgyi felszereltségének javítása érdekében pályázatot is készített, mellyel hozzájárult a mindennapi mozgásfejlesztés feltételeinek biztosításához.
A minőségfejlesztési feladatok végzése során értékes tapasztalataival, a minőségi körökben megnyilvánuló aktivitásával segíti az intézmény minőségfejlesztő programjának megvalósulását.
Szívesen kapcsolódik mindazon rendezvények szervezésébe, melyek az óvodába járó gyermekek és családjaik számára élményt nyújtanak (pl. Családok napja, mesejelenetek eljátszása, farsang, Vásári mulatság stb.).
Lelkiismeretesség, megbízhatóság, és kellő határozottság jellemzi az értékek képviseletében, ezért javasoljuk számára a Bárczy István – díj odaítélését.
Budapest, 2012. február 2.
Németh Szilárd
"Magas fokú szakmai igényességével, munkásságával eredményesen szolgálja a csepeli gyermekek óvodai nevelését."
KITÜNTETÉSI JAVASLAT
Bárczy István Díj
Név: Tóth Zoltán
Munkahelye: Mészáros Jenő Speciális Általános Iskola
Beosztása: igazgató
Eddigi kitüntetései: Csepeli Gyermekekért, 1999.; Éltes Mátyás-díj, 2004.
Kitüntetési javaslat indokolása:
Tóth Zoltán igazgató úr 1986-tól vezeti a csepeli Mészáros Jenő Speciális Általános Iskolát. Gyógypedagógusként végzett 1977-ben, majd 11 évig dolgozott tanárként egy óbudai kisegítő iskolában, s ezt követően pályázat útján került jelenlegi beosztásába, amit szakmailag elismerésre méltó módon, lelkiismeretesen, minden területet folyamatosan figyelemmel kísérve lát el. Kiegyensúlyozott személyiség, rátermett vezető, aki nem csak kollegáival teremtett harmonikus munkatársi kapcsolatot, hanem pedagógiai tapintattal, körültekintő módon működik együtt a szülőkkel is, akik elfogadják tanácsait, intézkedéseit. A speciális általános iskola minden bizonnyal a pedagógiai gyakorlat legnehezebb terepe, ahol nem csak a tanulókkal van számottevő gond, hanem a szülők egy része is problémás személyiségű. Tóth Zoltán igazgató úr tevékenysége során nem csak szakmapedagógiai feladatokat lát el sikeresen, hanem nagyfokú empátiával közelít a szülők gondjaihoz is, és sikeresen old meg szocializálatlanságból eredő konfliktusokat is.
A tanulókkal – akiknek közel egyharmada halmozottan hátrányos helyzetű - kifejezetten jó a kapcsolata, és hozzáértően rendezi a körükben felmerülő iskolai és a szülői házhoz köthető problémákat. A tanulók értelmi akadályozottságából, sokuk családi hátterének rendezetlenségéből fakadó antiszociális megnyilvánulásait körültekintő módon, pedagógiai tapintattal kezeli és rendezi.
Az intézmény történetében egyedülálló módon, több mint negyed százada vezeti az iskolát dicséretes szakmai felkészültséggel, s ez idő alatt elismert színvonalú pedagógiai műhelyt teremtett, ahol nem csak a tanulók érzik jól magukat, kapnak igényes képzést, hanem munkatársai is nyugodt körülmények között, alkotó módon végezhetik nem könnyű munkájukat.
Vezetőként több korszerű pedagógiai eljárást honosított meg iskolájában (Meixner-módszer, Sindler-terápia, Ayres-program), amelyet munkatársaival sikeresen alkalmaz a gyermekek fejlesztésében hatékony felzárkóztatásuk, sikeres továbbtanulásuk és eredményes társadalmi beválásuk érdekében. Ezt a célt szolgálja az általa létrehozott és hosszú évek óta eredményesen működő Algernon Alapítvány, amely az iskolában végzett tanulók szakmai képzésében, és munkába állásában tölt be hiánypótló szerepet.
Az iskola működteti a kerületi logopédiai hálózatot, s Tóth Zoltán igazgató úr kezdettől fogva hozzáértéssel szervezi a beszédhibás gyermekek szakszerű ellátását, s kiemelkedő szerepe volt abban, hogy két évtizede sikerül megszervezni a kerületben az óvodások komplex diszlexia szűrését. Vezetői kvalitásainak, kiemelkedő szakmai felkészültségének, és emberi magatartásának meghatározó szerepe van abban, hogy iskolája pedagógiai színvonala, a tanulók felkészültsége, neveltségi szintje elismerésére méltó, a pedagógusok nevelő-oktató munkájukkal sikerrel ellensúlyozzák a családi környezet negatív hatásait.
A speciális iskolák számára alapított tanulmányi versenyek mellett hosszú évek óta szervezi a tanulásban akadályozott gyermekek színjátszó körét, s hozzáértésének köszönhetően több első helyet, aranydiplomát, és egyéb elismeréseket értek el tanítványai a különböző fesztiválokon, még az ép értelmű tanulók versenyein is.
Figyelemmel kíséri a legfrissebb szakmai eredményeket, több pedagógiai publikációja jelent meg, rendszeresen részt vesz továbbképzéseken, és munkatársait is a folyamatos önképzésre ösztönzi. Elvégezte a közoktatás-vezetői szakot, és évek óta gyakorlatvezető tanárként feladatot vállal a közoktatási vezetők képzésében. Iskolája szakmai elismertségét mutatja, hogy gyakorlóterepként segíti a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolára járó hallgatók felkészítését, de egyéb segítő foglalkozású szakembereket képző intézmények hallgatói is hospitálnak az iskolában, s emellett sűrűn tartanak nyílt bemutatókat, s fogadnak továbbképzésre járó pedagógusokat.
„Csepel joggal lehet büszke erre az intézményre, mert feladatait kiválóan látja el, önállóságával, innovációs gyakorlatával a hasonló intézményeknek példát mutathat.”- olvasható egy szakértői véleményben, ami az iskola szakmai munkájáról készült. Ez mindenekelőtt Tóth Zoltán igazgató úr érdeme, akinek több mint negyedszázados, kiemelkedő szakmai tevékenysége, sikeres vezetői munkája alapján javasoljuk a Bárczy István-díj odaítélését.
Budapest, 2012. január 25.
"A tanulásban akadályozott tanulók nevelése-oktatása terén elért kiemelkedő szakmai tevékenysége, sikeres közéleti és vezetői munkája elismeréseként"
Kitzinger Adrienn - Csepel.hu
Az 1957-ben letartóztatott, 1958-ban halálra ítélt, majd nyolc hónapi siralomház után kegyelmet kapott, majd több évet börtönben töltött, 75. születésnapját ünneplő Wittner Máriát köszöntötték 56-os harcostársak, barátok, politikusok. A Testnevelési Egyetem előadótermét zsúfolásig megtöltő vendégek előtt Balog Zoltán úgy fogalmazott, nincs az életben nagyobb kincs annál, mint az igazságért harcolni, és az igazsággal legyőzni milliók hazugságát, fegyverét, gonoszságát. Képgalériánk megtekinthető itt.
Köszöntő beszédében Balog Zoltán aláhúzta: vannak közöttünk néhányan, akik azt a tíz-egynéhány napot úgy belevésték a lelkükbe, szívükbe, vagy belevésették velük, hogy azután arról szólt az egész életük; ebből a tíz napból lett minden. Ebből az alig több mint tíz napból lett a 200 nap is a siralomházban a halálra várva, a 13 év börtön, utána még húsz év egy tágasabb börtönben, Magyarországon – utalt a politikus Wittner Mária megpróbáltatásaira. A miniszter felidézte az 56-os halálraítélt egyik interjúját, ahol Wittner Mária azt mondta, hogy néha azt gondolta, jobb lett volna nem tovább élni, mert sokszor nehezebb tovább élni, mint ottmaradni, befejezni, abbahagyni, lezárni. De nektek, itt néhányótoknak az a sors jutott, hogy tovább kellett élni – húzta alá a miniszter.
Nincs az életben nagyobb kincs annál, mint az igazságért harcolni, és az igazsággal legyőzni milliók hazugságát, fegyverét, gonoszságát. Ez az igazság győzött, még ha hiányzik is ebből a győzelemből sok minden. Azért kell megünnepelnünk Wittner Mária születésnapját, hogy a gyerekeink, unokáink tudják azt, hogy a szabadságnak ára és értéke van – fogalmazott Balog Zoltán. A miniszter hangsúlyozta, Magyarországot nyolc év után ismét újjá kell építeni a romokból, mint ahogyan az történt hatvan, vagy több mint kilencven éve. Ha ebben az újjáépített Magyarországon nem lesz benne az a tudás gyerekeink fejében és szívében, hogy a szabadságnak ára és értéke van, akkor nagyon szegény lesz az a Magyarország még akkor is, ha a gazdasági növekedés megindul.
1956 öröksége nélkül Magyarország nem Magyarország, és gyermekeink, unokáink sem lehetnek igazán magyarok. Meg kell értetni gyermekeinkkel, unokáinkkal azt is, hogy a szabadságnak ára van. Mert aki nem tudja, hogy a szabadságnak ára van, az akkor is rab lesz, amikor már szabad lehetne, vagy a könnyen kapott szabadságot eltékozolja, mert nem tudja, hogy milyen értéke van – fogalmazott Balog Zoltán.
1956-ért és az azóta eltelt 56 év miatt szeretünk téged, ezért óvunk, ezért védünk téged, ezért nem adunk oda senkinek. És van még egy fontos ok, a legfontosabb, azért szeretünk, mert szeretetre méltó vagy – zárta köszöntő beszédét Balog Zoltán.
"A némaságra ítélt száj kinyílt, és nekünk szólni kellett"
Wittner Mária felidézte, korábban mindig úgy érezte, hogy őket, 56-osokat a nemzet szégyenpadjára akarták ültetni. Ott ültünk sokáig, de nem lehajtott fejjel, hanem összeszorítva az állkapcsot makacsul, konokul, kitartottunk addig, amíg el nem jött az az idő, hogy megszólalhattunk. A némaságra ítélt száj kinyílt, és nekünk szólni kellett – fogalmazott.
A fideszes képviselő leszögezte: helyre kell tenni 56-ot, úgy, ahogy valójában történt, minden gyalázat és mocskolódás nélkül, mert a forradalom nagyon szép volt. Nagyon egyek voltunk, és ez volt a legnagyobb dolog – fűzte hozzá.
Nagy bajban van az ország, nekünk nem elmenni, hanem ittmaradni kell - fogalmazott Wittner Mária Gyurcsány Ferenc elhíresült mondása kapcsán. Együtt kell felépítenünk az országot, együtt kell kilábalnunk a gondokból. Wittner Mária mindenkinek türelmet és együttműködést kívánt. Mert hazánk csak egy van, és nekünk ezt kell felépítenünk – hangsúlyozta a fideszes képviselő.
A köszöntő ünnepségen Wittner Mária előtt tisztelgett a jászfényszarui huszár bandérium, énekelt Petrás Mária népdalénekes, és bemutatták „A Magyarok vére” című előadást, melyet Koltay Gábor rendezett Wittner Mária emlékei alapján. Az 56-os harcostársak nevében Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetője mondott beszédet.
Wittner: Nem lehet abbahagyni + videó
A 75. születésnapját ünneplő Wittner Mária volt pénteken az m1 Ma reggel című műsorának vendége.
Wittner Mária elmondta, a kivégzés árnyékéban döbbent rá arra, hogy őt tulajdonképpen éltre ítélték. Ez az életre ítélés sokkal nehezebb, mert nagyon nagy keresztet tesz az ember vállára. Amikor az egyik társamat elvitték, akkor megesküdtem, ha egyszer módom lesz rá, én nem hallgatok, emlékezni fogok rájuk, és teszem azt, amit tenni kell értük – fogalmazott Wittner Mária.
A fideszes képviselő aláhúzta: a halottakért sokkal könnyebb harcolni, ők már nem rivalizálnak. Viszont a halottnak is kijár az igazság. Nagyon nagy harcba került, hogy Tóth Ilonának igazságot szolgáltassanak, hiszen gyalázatos módon végezték ki – fűzte hozzá.
Én megérzem, ha valaki belső meggyőződésből beszél az 56-os forradalomról; ez egy belülről jövő kisugárzás, nem lehet letagadni. Azt szoktam mondani, 56 forradalma még nem ért véget, akkor fegyverekkel harcoltunk, vér festette be a pesti utcákat, ma viszont szellemi síkon folytatódik ez a harc. Ezt folytatni kell, nem lehet abbahagyni – jelentette ki a politikus.
Wittner Mária megdöbbentő példaként említette, hogy egy, a tanárképző főiskolán - az MSZP-SZDSZ nyolc éves kormányzása idején - végzett diák azt mondta, hogy ellenforradalomként tanították 56-ot, és amikor ő forradalomról beszélt, akkor lerontották a jegyét. Itt tartottunk, és ezért kell hatványozottan küzdeni és harcolni – jegyezte meg Wittner Mária.
(fidesz.hu)
„Eminescu vérmes antiszemitizmusa és nacionalizmusa kritikusok és moralisták hordáját hívná ki maga ellen, akik a legjobb esetben is kioktatnák Románia kötelezettségeiről a kisebbségekkel szemben, a humanitárius hozzáállásról, francia szövetségeseinkről stb.” Mircea Eliade filozófus és vallástörténész írta ezt 1936. július 5-én a Vremeában.
Eliade a legismertebb román értelmiségi. Amúgy a Vasgárda aktív tagja, szintúgy antiszemita, és nem utolsósorban magyargyűlölő. Éppen olyan magyargyűlölő, mint Geo Bogza. Akinek Jakob Oniszia című novellája világirodalmi remekmű, már 14 évesen forgatókönyvet írtam belőle, és hosszú-hosszú ideig dédelgettem az álmot, hogy majd én fogom megfilmesíteni. Arról az Eminescuról írta ezt Eliade, akinek minden sarkon szobra van Romániában, lévén a románság nemzeti költője. Méltán az. Publicisztikája pedig mélyen és fanatikusan antiszemita. Csak a legenyhébbet idézzük tőle: „Ahol Európában emancipálják a zsidókat, beleavatkoznak az ország kultúrájába, meghamisítják és elrontják azt.” Ettől még ugye nem fogják Eminescut kiutálni a román szellemi panteonból? Gondolom, nem. Már csak azért sem, mert a román rendszerváltás hajnalán a román zsidó hitközség felemeli szavát Eminescu mellett, mondván, Eminescu attól függetlenül óriási költő, hogy antiszemita írásai voltak. A magyar rendszerváltás hajnalán Landeszmann rabbi arról értesített bennünket, hogy a magyar kultúra a fütyülős barackból és a bő gatyából áll. Hmm… Amúgy a Beszélőben értekeztek néhány esztendeje arról, vajon mekkora is a felelősségük a román értelmiségieknek a második világháborúban s azt megelőzően elkövetett bűnökért: „Eliade nemzedékének sokkal súlyosabb a felelőssége, mintha csupán megtévelyedett »párttagok« vagy »útitársak« lettek volna. Politikailag támogatták a Gárdát, ezenfelül pedig a Gárda minden cselekedetéhez ideológiai támogatást szolgáltattak. Nekik köszönhető a gyilkosságok, sőt pogromok »ideológiai, metafizikai magyarázata«. A vasgárdista jelenség éppen azért olyan hosszú életű, mert olyan ragyogó elmék propagálták, mint például Cioran és Eliade.”
Fontos mondatok ezek, a nagy Nyirőzés és nyilasozás közepette. S ha már felmerült Cioran neve, álljon itt egy idézet tőle is: „A magyarok messziről gyűlölnek, a zsidók középen, centrumunkban. Miként asszimiláljuk mi, szegény nép a történelem legirreduktibilisebb jelenségét. Egy népet, amelynek aktívumát a történelem legnagyobb népein aratott győzelmei alkotják, miként asszimilálhatna egy olyan nép, amely a magyarok, törökök és görögök sötétjében látott napvilágot? A zsidó vitalitás olyan agresszív és a zsidó szerzési vágy olyan szívós, hogy ezzel a munkás és kizsákmányoló néppel szembeni toleranciánk biztos bukásunkat jelentené.” A szöveg 1936-ból való. Eliade ’37-ben pedig így jajdul fel: „Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem – hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért?”
Amikor most a román újságírók Kövérnek szegezték Nyirő József antiszemitizmusát, és a válaszban előkerült Eliade neve is, a román újságíró így felelt: „Az más.” Ugyanis a román újságíró az román. Ott nem fordulhatna elő az, ami idehaza természetes: hogy egy publicista akár szemenszedett hazugságok leírása árán is hátba szúrja a kormányát. Aczél Endre megteszi a Népszabadságban. Ő az egykori kommunista ügynökök legfelkészültebbje, ezért szavait nem tudhatom be tudatlanságnak, kizárólag tudatos gazemberségnek. Aczél-Acsádi ezt írja többek között: „Kövér (…) bukaresti politikustársai soha nem akkor utaztak külföldre, amikor a célországban önkormányzati választásokra készültek.” Ócska hazugság. Román politikusok egymásnak adják a kilincset Kisinyovban, úgy kampányolnak például a Bukarestnek tetsző főpolgármester megválasztásáért. Aczél-Acsádi másik érve, hogy Moldovában hetven százalék a románok aránya, tehát oda mehetnek kampányolni a románok. Székelyföldön nyolcvan százalék feletti a magyarság aránya, Székelyudvarhelyen pedig 96 százalék. Végül pedig ezt írja az ügynök: „Spanyolországban semmiféle román politikai erők nem léteznek”, csak román vendégmunkások, „akiknek a szavazata odahaza minden választáson számít.” Aljas hazugság.
Alcala de Henares-ben például az ottani 18 ezer román vendégmunkást keresték fel román politikusok Bukarestből. A vendégmunkásoknak szavazati joguk van a helyi önkormányzati választásokon, és képviselő-testületi tagokat, sőt polgármestert is indítottak! A román politikusok pedig arra agitálták őket, hogy vegyenek részt a HELYI szavazáson, és támogassák a HELYI jelöltjeiket. Az egyik román miniszter így fogalmazott: ha a spanyol hatóságok vegzálják őket, annak egy ellenszere van: juttassanak minél több képviselőt a HELYI önkormányzatokba. Ennyit Aczél hazugságairól. Remélem, jól fizetik érte, akár Romániából is…
S mindez persze üzenet Ponta úrnak is. Akinek a szemüvege nagyon európai, de nem illik az arcához, s mindahhoz, ami a fejében fészkel. Ahhoz a Ceausescut idéző ügybuzgósághoz, amellyel megszünteti a marosvásárhelyi magyar kart az orvosegyetemen. Ahogy kirugdalja a magyar prefektusokat a magyar többségű megyék éléről. Ahogy ártani akar nekünk bármi áron, mert nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az örök barát RMDSZ-en kívül más politikai szervezetei is vannak az erdélyi magyarságnak. Az persze tökéletesen érthető, hogy Ponta az RMDSZ-t szereti. Azt az RMDSZ-t, amelynek felső vezetéséből nyolc főt még a nyolcvanas években szerveztek be a román titkosszolgálatba – legalábbis így tudják odakint a magyarok. Azt az RMDSZ-t, amelynek egykori elnöke 2002-ben elsőként gratulált a „23 millió románozó” Kovács Lászlónak. Igen, Markó Béláról van szó, aki ezután Kovács Lászlóval együtt törölteti a státustörvényből az „egységes magyar nemzet” fogalmát. Arról a Markó Béláról, aki miniszterelnök-helyettesként a román alkotmánybíróságot megelőzve alkotmányellenesnek nyilvánítja a Székely Nemzeti Tanács népszavazási kezdeményezését a székelyföldi autonómiáról. S aki aztán pofátlanul ráírja minden választáskor a plakátjaikra, hogy „AUTONÓMIÁT”. Igen, ez az az RMDSZ, amelyik Bunta Levente polgármester segítségével az utolsó pillanatban lehetetlenné teszi Nyirő temetését, majd cserébe azt kéri a román kormánytól, hogy tiltsák ki Kövér Lászlót Erdélyből. Ahogy annak idején ez az RMDSZ és ez a Markó Béla tiltatott ki engem is, méghozzá azzal a váddal, hogy terrorista vagyok. Ez a Markó most a Vörösmarty téren dedikál éppen, és arról gügyögnek mind, hogy nem szabad magyar politikusoknak kampányolni Erdélyben, mert megosztják a kinti magyarságot.
S akkor álljon itt egy idézet végezetül Ujhelyi Istvántól, aki 2008 szeptemberében Nagyváradon ezt mondta az ott összegyűlt ifjú RMDSZ-es aktivistáknak: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mi mindig mindenben támogattuk őket, de ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog.” Istenem, édes jó Istenem…
Bayer Zsolt
Tanárok, szülők, diákok, nagyszülők és meghívott vendégek gyűltek össze ma délután a Gróf Széchenyi István Általános és Kéttannyelvű Iskolában rendezett hagyományos iskolanapon. Cserépné Varga Veronika igazgató nyitotta meg a rendezvényt, amit az iskolások színes műsora követett.
A Széchenyis Színjátszók Az ezeregyéjszaka meséiből egy átdolgozott változatot adtak elő, de a 2. b-kel megelevenedett németül a Hófehérke és a hét törpe is az aula színpadán. A Szivárvány Bábcsoport tagjai a csalafinta kiskakasról meséltek, mely jelenettel a Budapesti Bábfesztiválon ezüstminősítést nyertek el. Az iskolanap hangulatát a vers- és prózamondások után hegedűszóló és zongorajátékok emelték.
Az iskola hagyományaihoz híven az idei tanév végén is átadásra kerültek a Széchenyi-érmek egy arra érdemes 8. osztályos tanulónak, egy pedagógusnak és egy szülőnek. A végzős diákok közül idén tízen nyújtották be pályázatukat az érem elnyerésére, melyhez a 8 év alatt kiváló tanulmányi eredmény, példás magatartás és szorgalom, valamint kiemelkedő versenyeredmények szükségesek. A 2011/2012-es tanév Széchenyi-éremmel kitüntetettjei Tolmácsy Eszter 8. b osztályos tanuló, Papp Loretta igazgatóhelyettes és Krasznai Krisztina SZMK elnök lett. Széchenyi Iskoláért Emléklapot Bíró Renáta, Borsányi Zsófia, Mészáros Zsófia és Perecz Laura kapott.
A díjátadások után a műsort az Európa vizei projektben résztvevő diákok németországi látogatásuk felejthetetlen élményeiből merített hangulatos produkciója zárta.
Az iskolanap végén az érdeklődők a tanulók egész évi munkáiból művészeti-, fotó- és plakátkiállításokat tekinthettek meg a Comenius projektről, az erdei iskoláról, a hon- és népismereti táborról és a szabadidős programokról.
Antal Zsuzsa
fotó: Bede Orsolya
Kétszáz nap a halál árnyékában. Ennyit, vagyis kétszáz napot töltött Wittner Mária a siralomházban az ’56-ot követő megtorlás idején, de végül életfogytiglanra változtatták az ítéletét. Neve összeforrott a forradalommal és szabadságharccal, ma ő a Fidesz egyik legmarkánsabb parlamenti képviselője. Holnap ünnepli hetvenötödik születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
– Önnek kétségtelenül nehéz élete volt. Többszörösen is nehéz, s ebben a halálos ítélet csak egy állomás…
– Nem volt könnyű, ez igaz. Állami gondozásban, pontosabban a karmelita nővéreknél nevelkedtem tizenhárom éves koromig. Anyámat nem is ismertem. Nehéz élet? Én jóleső érzéssel gondolok vissza a karmelitáknál töltött esztendőkre. Nyugodt, békés évek voltak, a háború borzalmaiból szinte semmit sem éreztünk. Az oroszok feldúlták a zárdát, mi a pincében voltunk ezalatt. Egy tizennégy éves lány fenn maradt, szegényt el is kellett temetni utánuk.
– Mikor találkozott először az édesanyjával?
– Épp tizenhárom éves koromban. A nagyanyámnál voltam, s jött egy asszony, meg egy kislány. Az asszony adott egy puszit, a kislány meg azt mondta, ez a te anyukád, én meg a húgod vagyok. De hát ettől még nem változott semmi.
– Milyen pályára készült, mi szeretett volna lenni?
– A képzőművészeti gimnáziumban szerettem volna tanulni, mert jól rajzoltam, de nem vettek fel. Helyhiány miatt, mondták. Valójában a karmeliták, vagyis a klerikális neveltetésem zavarta az iskolát. Reálgimnáziumban kellett továbbtanulnom, noha humán érdeklődésű voltam. A második osztály után otthagytam. A szolnoki nevelőintézetbe kerültem, Patkós Gyula igazgató úrhoz. Ő helyezett el dolgozni Kunhegyesre, a járási tanácshoz. Segített bennünket, ahogy tudott. Sok volt az intézetben az osztályidegen gyerek. Nem tanulhattak tovább. Patkós igazgató úr hivatalosan állami gondozásba vetette őket, így már felvételizhettek, akár egyetemre is.
– Kommunista volt az igazgató?
– Volt párttagkönyve. De ettől még nem kellett elveszítenie az emberségét. Amikor kijöttem a börtönből 1970-ben, egyenesen hozzá vezetett az utam. Nála nevelkedett a fiam, és rendszeresen látogatott odabenn.
– Hogyan kapta el fiatal lányként a forradalom forgószele?
– Egyrészt szerettem a történelmet, sokat olvastam róla. Másrészt a karmelita nővérek hazaszeretetre neveltek bennünket. Március 15. és augusztus 20. kitüntetett ünnep volt ott náluk. Harmadrészt pedig az első munkahelyem a kunhegyesi járási tanács begyűjtési osztálya volt. Itt annyi lelketlenséget és kegyetlenséget láttam és tapasztaltam, hogy egy idő után ott is hagytam az egészet. Megmutatta nekem a rendszer az igazi arcát.
– Igen, de hogyan lett fegyveres felkelő?
– Akkor már újra Pesten éltem, mosásból, takarításból tartottam el magam. Amilyen egy fiatal, engem is érdekelt az a különös fellángolás, ami október 23-án kezdődött. Sokan gyűltünk össze a sajtóháznál, vártuk a tizenhat pont kinyomtatását, ám egyszer csak jött a hír, hogy az ávósok embereket ölnek a rádiónál. Gyorsan átmentünk oda. Onnan kerültem aztán a Corvin közbe október 24-én délután, ott ismerkedtem meg a Katival is, barátnők lettünk.
– Le is vannak fényképezve együtt. Mindkettejüknél fegyver van, önnél talán épp egy dobtáras géppisztoly. Honnan tudta, hogyan kell azt kezelni?
– Akkoriban volt még honvédelmi oktatás a gimnáziumokban, és szigorúan is vették. Fiú vagy lány, mindegy, meg kellett tanulni a fegyverek kezelését, lőttünk is velük.
– Egyáltalán, meghúzta valamikor is a ravaszt a forradalom alatt?
– Egyszer. Ávós orvlövészek bújtak valamelyik ház tetején. Velük váltottunk tüzet. Eltalálták a mellettem álló fiú kezét, akinek szinte felrobbant ettől a kézfeje, mert az ávósok dum-dum golyóval lőttek. Később is sok, dum-dum okozta borzalmas sebet láttam.
– Félt?
– Nem értem rá félni. Csak később gondoltam bele, mi lett volna, ha…
– Mit remélt, mi következik a forradalom után?
– Azt, hogy kimennek a szovjet csapatok. És persze véget ér a Rákosi-rendszer. Hazugságaival, padláslesöpréseivel, ávós brutalitásaival együtt. Aztán jött november 4. Tudtuk, minden elveszett. Meg is sebesültem akkor, aknaszilánkot kaptam. Hosszú évtizedek után a szilánk elmozdult, s a gerincembe vándorolt. Csak 1980-ban operálták ki onnan.
– Önt 1957. július 16-án tartóztatták le. Addig már megjárta Ausztriát, mégis hazajött. Miért?
– Kati egészen Svájcig jutott, ő onnan jött vissza… Kádár büntetlenséget ígért a forradalom résztvevőinek, eszembe sem jutott, hogy le fognak tartóztatni. Úgy gondoltam, amit mi csináltunk a Katival, azért fél Budapestet börtönbe zárhatnák.
– Hogyan akadtak a nyomára?
– Feljelentettek. Az Árgyélusné és a Kerekes. Eredetileg mindketten nemzetőrök voltak, de a Kerekes már rendőr szakaszvezetőként jelent meg a tárgyalásomon. Vajon hány ilyen ember volt beépítve a forradalom különféle csoportjaiba és szervezeteibe? És ki gondolt akkor erre?! Nekünk, fiataloknak tiszták voltak a szándékaink, ha mondják, el sem hisszük, hogy ennyire mocskos a világ.
– Halálra ítélték, akárcsak a Katit. Ön kétszáz napot töltött a siralomházban, végül életfogytiglant kapott. Katit viszont kivégezték. Miért nem kapott életfogytiglant ő is?
– Nem tudom. Ezt nem lehetett kiszámítani, mint ahogy semmit sem. Jog, törvény, ilyesmivel nem törődött a hatalom.
– Volt-e valamilyen túlélési stratégiája odabenn, a börtönben?
– Nem volt. Kalocsán kevesen kaptak annyi fegyelmit a pofájukért, mint én. Ha valami igazságtalanságot tapasztaltam, azt igyekeztem helyretenni.
– Ezek szerint sokszor kapott szigorított zárkát is... Hogy bírta?
– Csak a héját ettem meg a kenyérnek, mert ha a belsejét nyállal keveri az ember, akkor olyan lesz, mint az agyag. Jól lehet formázni vele. Kisplasztikákat csináltam, rájöttem, hogy ehhez is van érzékem, nemcsak a rajzhoz. Így telt az idő. Egy darabig őrizgettem ezeket a szobrokat, de jött a hipis, vagyis a kutatás, s akkor elvették őket. Aztán kezdődött minden elölről.
– Mi volt a helyzet a könyvekkel? Hisz azt mondta az előbb, szeretett olvasni.
– A könyv, az irodalom, a történelem nagyon sokat segített odabenn. Igaznak éreztem a mondást, tényleg a könyv a legjobb társ. És nem is jelenti föl az embert. Nagy könyvtára volt a kalocsai börtönnek. Sok olyan kötettel, amelyet odakint tiltólistára tettek. Az a vicc, hogy amíg az elvtársaknak kint Marxot és Lenint kellett forgatniuk a „foxi-maxin”, én odabenn Kantot olvashattam.
– Miért maradt ki a nagy, 1963-as amnesztiából?
– Mert ahogy az ügyész mondta, engem nem nevelt át a börtön.
– Próbálták beszervezni?
– Még a Markóban, amikor előzetesben voltam. Nem ment. Talán a neveltetés, a zárdai közösségi élet miatt nem. Ezért rá kellett húznom egy hetest. Kádár nagy hangon hirdette később, hogy nincsenek már politikai foglyok Magyarországon, én meg ott ültem benn Kalocsán.
– Meddig figyelték a szabadulása után?
– Hát 1989-ig biztosan. Amikor kijöttem a börtönből, azt hittem, hogy a söprűhöz nem kell erkölcsi bizonyítvány, azaz takarítani bárhová felvesznek. Tévedtem. Iskolában például azért nem engedtek takarítani, mert még megfertőzöm a diákokat az ellenforradalmi eszméimmel. Volt más baj is. Egy téeszben dolgoztam, s ha bármi eltűnt onnan, bármit ellopott valaki, rögtön engem gyanúsítottak, elvégre börtönviselt voltam. Ez nagyon kiborított, többször kaptam emiatt ideg-összeroppanást.
– Időnként elég nagy a zaj az ön személye körül mostanság. Főként mióta parlamenti képviselő. Megbánta, hogy bekapcsolódott a politikai életbe?
– Dehogy. Én annak idején a siralomházban megesküdtem arra, hogy ha valaha az életben változik a rendszer, s beszélni lehet majd, mindent elmondok a forradalomról és a megtorlásról. Nem is az élőkért, hanem a holtak emlékéért. Akkor fogadtam ezt meg, amikor a Katit elvitték.
– Megkapta a becsületét az 1956-os forradalom?
– Nem. Ha megkapta volna, akkor nem feküdnének még mindig öten-hatan egy sírban, arccal lefelé, összedrótozva. Itt kezdem. És nem lehetnének részesei az ország irányításának az egykori pártállam emberei. Ez a másik. Semminek sincs vége, csak most szellemi síkon folytatódik a küzdelem, a harc.
– Hogyan érzi magát a parlamenti padsorokban? Egy forradalmárnak való ez a hely?
– Amikor a szocialisták meg a liberálisok elkezdenek hazudozni, azt nem tudom elviselni. Ilyenkor ki is megyek. Egyébként az első négy év nagyon rossz volt, épp ezért, vagyis az SZDSZ és az MSZP parlamenti túlsúlya miatt. Nem akadt olyan jobboldali módosító vagy törvényjavaslat, amit elfogadtak volna. Most viszont ők panaszkodnak a leghangosabban, hogy mellőzik őket. De az, hogy ott lehettem a kettős állampolgárság és az új alkotmány megszavazásánál, nagyon felemelő érzés volt. Annál is inkább, mert az 1949-ben átvett sztálini alkotmányban ott bújt a KGB negyvenöt pontból álló hatalomtechnikai filozófiája. Ezt bizonyítani lehet.
– A Duna tévé június 11-én leadja az önről készült portréfilmet, a Hóhér, vigyázz!-t. Ezt 2008-ban nem engedték levetíteni a Parlamentben…
– Régi kommunista módszer: amiről nem beszélünk, az nincs.
– A gyerekeinek mit adott át az életpályájából?
– Hogy ígérjen bárki bármit, sohasem szabad Magyarország tönkretevőivel tartani. Soha! A fiam egyébként már nem él, meghalt 2005-ben.
– Ön szerint Dániel Péter afféle magányos bolond, vagy irányítják valamilyen magasabb szintről?
– Dehogy bolond! Irányítják. És persze gonosz ember, aki pont megfelel erre a feladatra. A megtorlás idején mindennek elmondtak bennünket. Söpredéknek, gyilkosnak, rablónak, prostituáltnak. Az erő birtokában beszélt a hatalom, nem volt tanácsos tiltakozni. Én mégis megtettem. Ennek az lett az eredménye, hogy hatodrendű vádlottból előresoroltak elsőrendűvé. De ma már nem olyan időket élünk. A napokban tudtam meg, hogy az ügyészség beszállt a Dániel Péter-ügybe, ezzel közvádassá vált a per.
Sinkovics Ferenc - Magyar Hírlap
Tisztelt csepeli lakosok!
Június 11-én megkezdődik Királyerdő szennyvízcsatornázása. Az első néhány hétben az alábbi utcákat érintik a munkálatok:
- Királyerdő út
- Móri utca
- Vihorlát utca
- Gyimesi út
- Fűz utca
- Pálma utca
- Jegenye utca
- Százszorszép utca
- Sügér utca
A fenti utcákban zajló építési munkálatokat a Strabag MML Kft. végzi. Amennyiben bármilyen kérdése merülne fel a kivitelezéssel kapcsolatban, kérjük jelezze a projektvezetőnél az alábbi elérhetőségen: Szabó Péter, telefon: 06/1 372-8141
- Sáska utca
- Medve út
- Méhes út
- Daru utca
- Arany János utca
A fenti utcákban zajló építési munkálatokat a Penta Kft. végzi. Amennyiben bármilyen kérdése merülne fel a kivitelezéssel kapcsolatban, kérjük jelezze a felelős építésvezetőnél az alábbi elérhetőségen: Pászik Zoltán, telefon: 06/30 370-4505
Tisztelt Adózók!
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 55/B. §-a alapján „az önkormányzati adóhatóság a helyi adó és gépjárműadó vonatkozásában a tízezer – magánszemélyek esetében az ezer – forintot elérő adótartozással rendelkező adózó nevét, címét és az adótartozás összegét az esedékességet követő 10. nap 0 órától a helyben szokásos módon közzéteheti.”
Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata
Kérem az érintetteket, lejárt esedékességű adótartozásukat mielőbb szíveskedjenek a
Budapest, 2012. június 8.
jegyző sk.
