1957. május 6-án tartoztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János hadbíró százados vezette tanácsa szervezkedés vezetése, valamint a társadalmi tulajdon megrongálásának vádjával halálra ítélte 1957. december 14-én. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével 1958. március 4-én megtartott ülésen jogerőre emelte, 6-án kivégezték.
Nyughelye: 301-es parcella 16/23 sírhely
Szülei gazdasági cselédek voltak, az 1945. évi földosztás során ötholdas birtokot kaptak, ezen gazdálkodtak. A hat elemi elvégzése után ő is cselédként kezdett dolgozni, majd 1942-ben önként jelentkezett katonának; korengedménnyel a szekszárdi gyalogezredhez vonult be. 1944-ben egységét a szovjet frontra vezényelték, itt azonban megszökött az alakulatától. 1945-ben szülei földjén dolgozott, majd a következő évben a Budapesti Elektromos Művekben laborosként helyezkedett el. 1950-ben továbbszolgálatra jelentkezett a néphadseregbe. Az írnok tiszthelyettesi, majd tiszti iskola elvégzése után 1952-ben avatták tiszté. A forradalmat megelőzően az egyik budapesti alakulatnál szolgált könyvtárosi beosztásban. 1945-ben tagja lett az MKP-nak, majd az egyesülés után az MDP-nek. Nős volt, házasságából négy gyermek született. 1956-ban főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot.
1956. november 2-ig, az egyik honvéd üdülőben töltötte szabadságát. A rádióból értesült, hogy csapattestükből elszakadt tiszteknek a nemzetőrségnél kell jelentkezniük, ezért felkereste a csepeli rendőrkapitányságon lévő nemzetőr-parancsnokságot. Itt megbízták a szolgálat vezetésével. Nyilvántartást vett föl, tervezte, szervezet a szolgálatot, gondoskodott a nemzetőrök ellátásáról, a sebesültek ápolásáról, és mindkét oldal halottainak eltemetéséről. Megkísérelték a szovjetek feltartóztatását: a nemzetőrökkel együttműködve felrobbantotta a fővárosba vezető utat, majd november 8-án öt, vasbugával megrakott vasúti szerelvénnyel is eltorlaszolta azt. 9-én elvállalta, hogy a csepeli harcokról hírt visz Bécsbe, azonban Budafokon a szovjetek fogságába esett.
Még ugyanebben a hónapban tartalékállományba helyezték. Letartoztatásáig a Cementáru Ipari Vállalatnál dolgozott gépmunkásként.
Tamási Lajos költő Nagykónyiban született egy nagyon szegény családban. A család 1928-ban vidékről a fővárosba, Pesterzsébetre költözött. Tamási felnevelkedésének színtere a külváros, itt erednek a költészet gyökerei. 1941-ben érettségizett, azután szükségmunkás volt az OTI-nál, 1944-ben megszökött a sorozás elől, a felszabadulásig bujkálni volt kénytelen.
1945 után pártmunkás, a Belügyminisztériumban fogalmazó. 1950-től 1956-ig a Magyar Írók Szövetségének munkatársa, 1953-ban a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette, 1954-ben az írószövetség párttitkára. Több versében megjósolta a forradalmat, a leghíresebb verse a Piros a vér a Pesti utcán. A minisztertanács 1956. október 31-én a Magyar Rádió kormánybiztosának helyettesévé nevezte ki. 1957 elején (kihagyásokkal) még megjelenhetett Keserves Fáklya című kötete, a forradalom előtt és alatt írt verseivel. 1957-től a SZOT munkatársa, 1959-től 1983-ig a Csepel Vas- és Fémművek szakszervezti bizottságának munkatársa, a Csepel Újság irodalmi mellékletét szerkesztette, a hatvanas évek elején megszervezte és vezette az Olvasó Munkás Irodalmi Kört a Csepeli Munkásotthonban.
Tamási a kultúra segítségével olyan munkásközösséget teremtett, melynek tagjai ráébredhettek a magasabb rendű erkölcsiségre és tevékenységre, testvéri szolidaritásra, a közösség tehetségesebb tagjai pedig a magyar irodalom országos fórumain is megállták a helyüket. Tamási Lajos még megérte emberi és költői igazának érvényesülését, a Piros a vér a Pesti utcán című verse iskolai tananyag, és benne van minden fontosabb versantológiában.
Többszöri kórházi kezelés után végül a szíve vitte el, 1992. november 26-án. Posztumusz megkapta a Nagy Imre emlékérmet, majd az ’56-os emlékérmet is.
Kovács Sándor (nyugdíjas), a Történelmi Igazságtételi Bizottság Katonai Szekciójának elnökhelyettese.
Az autó- és motorszerelő szakma elsajátítását követően 1949-ben a demokratikus honvédség hivatásos katonája lett. 1956-ban aktívan közreműködött a közbiztonság megteremtésében és a Nemzetőrség szervezésében. 1957 májusában letartoztatták. A bíróság először halálra ítélte, majd 10 évi fegyházra módosította, ahonnan 6 év letöltése után 1963-ban közkegyelem révén szabadult.
Ezt követően a Jármű KTSZ-nél fizikai dolgozóként, majd a Csepeli Papírgyárban tmk csoportvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. A rendszerváltást követően kapcsolódott be Csepel közéletébe. Az 56-os Emlékbizottság alapító tagjaként aktív segítséget nyújtott a forradalom 35. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás megrendezéséhez és a kopjafa felállításához. A Történelmi Igazságtételi Bizottság Katonai Szekciójának elnökhelyetteseként vállalta és eddig minden évben biztosította a kerület Október 23-i ünnepség méltó katonai tiszteletadással történő megrendezését.
Jelenleg az 56-os Emlékbizottság tagja.
Bácsi József születése óta Csepelen él, itt végezte az elemi és polgári iskoláit. Édesapja nyomdokait követve a Weiss Manfréd Gyárban helyezkedett el. Ipari tanulóként vasesztergályos szakmát tanult. 1956-ig a Csepel Acélmű Nemesacél Üzemben dolgozott. Nyugdíjazásáig a Csepel Művek különböző vállalatainál dolgozott. 1956 novemberében a Csepeli Központi Munkástanács alelnökévé választották, s e minőségében tartoztatták le 1957. január 12-én 10 évre ítélték. 1963 márciusában amnesztiával szabadult. Jelenleg is köztiszteletben álló munkásember.
Jelenleg az 56-os Emlékbizottság tagja.
Csepeli Szabó Béla – József Attila díjas költőt ez év május 14-én köszöntöttük 80. születésnapján.
A költő zsenge korától öregségéig – a kisemberek igazságáért perlekedett, a nemzet-fenntartó sokaság szószólója volt. Gyakran gáncsolták, nem egyszer igazságtalanul támadták Őt, ám a céltábla sosem lőtt vissza: olyan méltósággal tűrte a méltánytalanságokat, amilyennel csak a zajtalan tisztességű kétkezi munkások és a hallgatag földtúrók rendelkeznek.
Munkássága, művei – egy igazi ember életének hiteles dokumentumai.
A József Attila díjas költő végig hű maradt a magas kitüntetés névadójának szelleméhez: mindig a Mindenséggel igyekezett mérni magát, de úgy volt az egész „Föld fia”, hogy közben sosem szűnt meg a „kusza tájak garabonciása” lenni.
Nemcsak szemléletét, de képi világát is elsősorban a „Láng és Füst Városának” szívverése határozta meg.
1949. augusztus 4-én született Penészneken, több gyermekes szabolcsi család tagjaként. Tanulmányait szülőföldjén végezte.
Csepelen, királyerdőn 1970 óta él és dolgozik. Mint sok más tíz- és százezer embernek, a volt Csepel Művek, azon belül is az Egyedi Gépgyár adta első munkahelyét. Szorgalma, tehetsége, kimagasló szervezőkészsége adta azt az alapot, hogy családi vállalkozásba kezdett férjével, majd a Karancs MGTSZ ponyvagyártó részlegét vezette, ezt követően önállóan dolgozott. A gyártás mellett fejlesztette kereskedelmi tevékenységét is, előbb Kertvárosban, majd a volt Csepel Művek területén nyitott kereskedelmi üzletet.
Ma a volt Csepel Művek területén 20 embernek ad megélhetési lehetőséget ponyvakészítő és kereskedelmi üzletében. Csepeli vállalkozóként aktív részese a közéletnek. Kulturális és sport rendezvények aktív támogatója. Szívesen, önzetlenül segíti a karitatív szervezeteket. Jelnetős anyagi támogatást adott a Csepeli Kórháznak. Az elmúlt években sok segítséget adott a csepeli emlékhelyek kialakításához. A volt Csepel Művek területén működő vállalkozások érdekeinek képviseletében jelentős szerepet játszik.
Emberszeretete, az elesettekről való gondoskodása példamutató. A családok és a gyermekek támogatásában biztosan számíthatnak rá a civil szervezetek is.
Csepel fejlődése, az épített környezet létrehozása, az emberek tisztelet és szeretete, a közösségért vállalt tevékenysége is kiemelkedő.
Hídvéginé Tóth Erzsébet a XXI. kerületi Egyesített Bölcsődék vezetője, több mint negyven éve kötelezte el magát a gyermekegészségügy szolgálatával. Kórházi gyermekápolónőként kezdte a Szent László Kórházban és a Csepel bölcsődéinek első számú irányítójaként dolgozik immár 23 éve.
Az elmúlt több, mint két évtized alatt részese volt bölcsődei nagy sikereknek, az intézményrendszer intenzív fejlődésének, az évről-évre egymás után kapuit megnyitó gyermekintézményeknek, de átélte és – a gyermekek, a szülők és a kollégák érdekeit maximális empátiával kezelve – irányította a gyermeklétszám csökkenése miatt működését beszüntető bölcsődék tevékenységének szüneteltetését, majd végleges bezárását, tehát a traumatikus helyzeteket egyaránt.
A pályán eltöltött több évtized alatt tevékenységét mindig a szakmai igényesség jellemezte. A bölcsődei gondozónők alap-, illetve rendszeres évenkénti továbbképzése, illetve az intézményvezetők speciális vezetői továbbképzése volt vezetői munkájának egyik kiemelkedő területe, melynek programjait a fővárosi szakmai irányító szervezet is pozitívan értékelt.
1971. május 4-étől tevékenykedik kerületünkben. A XXI. kerületi Tanács VB. Egészségügyi Osztályának főelőadója, majd 1979-ben az Egyesített Bölcsődék vezetője lett, mely feladatkört jelenleg is kiemelkedő szakmai hozzáértéssel, a gazdasági feladatok megoldásában példamutató precizitással látja el. Az új működési struktúra megszervezése, bevezetése követendő példát adott a főváros többi kerületében is.
Az általa vezetett intézmény dolgozói – az ő személyes irányítása és közreműködése mellett – kiemelkedő színvonalon látják el kerületünk jelentős társadalmi eseményeinek, ünnepeinek fontos részét képező fogadások vendéglátó feladatait is.
Jelentős szerepet tölt be kerületünk társadalmi életében is. A Járó Dóra Gyermekvédelmi Alapítvány kuratóriumának a szervezet megalakulása óta elnöke. Az elmúlt 10 év alatt többezer gyermeknek szerzett örömet Mikulás és Karácsony közeledtével, illetve nyaranta a különböző helyeken lebonyolított tábori programokkal.
A közéletben is társadalmi aktivistaként rendszeresen részt vesz.
Dr. Lotz Károly 1937-ben született, Csepelre házasságkötése révén 1963-ban költözött.
Az ENSZ ösztöndíjasaként előbb Angliában, majd 1975-től mint UNIDO szakértője Brazíliában, Mexikóban, Kubában és Ausztriában végzett munkát. 1987 és 1990 között a Világbank támogatásával épült beruházások világbanki tanácsadója. 1990 óta az SZDSZ színeiben országgyűlési képviselő, de a pártnak nem tagja. A parlamenti képviselővé választása után első országgyűlési ciklusban az Európai Tanács Gazdasági Bizottságában dolgozott. 1994-1998 között a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot irányította.
Jelenleg az Európai Unió Integrációs Bizottságnak tagja, és a Költségvetési Bizottság elnöke. A magyar parlament Európai Uniós Bizottságának, valamint Számvevőszéki és Közbeszerzési Bizottságának tagja.
Országos megbízatásai mellett aktív részese a kerület közéletének, valamennyi csepeli megbízatásának szívesen tesz eleget (Európai Uniós előadások, kisebbségi rendezvények). A Csepeli Polgári Kör elnöke.
Jelentős szerepe volt a Csepeli Német Kisebbségi Önkormányzat létrejöttében, mind a mai napig támogatja az önkormányzat munkáját és részt vesz rendezvényeiken. Csepelen a József Attila utcában lakik családjával.
Az elmúlt évtizedekben Csepel érdekéért, lakosságáért nagyon sokat tett, s mint magyar vívó-válogatott tagja Csepel hírnevét öregbítette.
1945. után az ország különböző városaiban katonazenészként dolgozott, sok éves jó munkája eredményeként a Magyar Néphadsereg Központi Zenekarának karmestere lett.
Érdemes Művész címmel tüntették ki. Emberi magatartásával, közvetlenségével, kitűnő szakmai munkájával sok barátot szerzett a magyar fúvószenei mozgalomnak.
Aktív tagja a Magyar Fúvószenei Szövetségnek, ezen keresztül is komoly segítséget nyújt az országban működő fúvószenekaroknak, illetve karnagyoknak. A Csepeli Munkásotthon Koncert Fúvószenekarát több mint 10 éven át irányította, ezen idő alatt az együttes szakmailag tovább fejlődött és Fesztivál Fúvószenekari minősítést ért el. Felléptek hazai és külföldi színpadokon, fesztiválokon, találkozókon és ünnepségeken, tovább öregbítette a csepeli fúvósmozgalom jó hírnevét.
Személyes segítségével, precíz próbarendjével nagyban hozzájárult a Csepeli Ifjúsági Fúvószenekar megalakulásához. Csepeli karnagyként kidolgozta a Zenés Történelemórákat, illetve a Népek zenéje című fúvószenekari koncertsorozatot a csepeli ifjúság zenei és történelmi ismereteinek továbbfejlesztése céljából. Az elmúlt években 72 előadást szervezett a Csepeli Munkásotthonba, ezzel is színesítve Csepel rendkívül gazdag millenniumi rendezvényeit. Az elmúlt évtizedekben mindent megtett azért, hogy Csepel zenei életét gazdagítsa (pl. Szent Imre téri és budai koncertek).
2001. július 30-án elhunyt.
Évek óta a legjobbak közé tartozó, a kajak páros egységek specialistájaként számon tartott sportoló. Sydney-ben dobogós helyen végzett Bátfai Krisztiánnal kajak kettesben 1000 méteren bronzérmet nyertek.
Kitartása, akaratereje teszi példaértékűvé teljesítményét, mely követésre méltó.
