Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata 200 millió forint uniós támogatást nyert a „Nevelési intézmények fejlesztése” című pályázaton az Új Széchenyi Terv keretében. A mintegy 245 millió forint összköltségvetésű projektben a csepeli Aprajafalva Óvoda 3 új csoportszobás épületszárnnyal történő bővítése és a jelenlegi épületek részleges felújítása valósul meg.
Szakmai beszámoló
Environmental Protection in Focus workshop szeptember 12-e és 15-e között került megrendezésre Csepelen az Ifjúsági Táborban, Budapesten. A helyi önkormányzat bonyolította le az esemény megszervezését és koordinációját, a Mindspace Non-profit Kft. pedig a rendezvény szakmai tartalmának előkészítését és megvalósítását vállalta magára.
A program célja az volt, hogy Csepel öt Közép- és Kelet-Európai testvérvárósából (Wolomin (PL), Szcecin (PL), Kielce (PL), Rijeka (HR) és Nagyszalonta (RO)) olyan 15 és 18 év közötti fiatalok számára biztosítson platformot a találkozásra és a közös gondolkodásra, akik környezetvédelemre és a városi környezet kérdéseire nyitottak. Ezek a témák rendkívül népszerűek, és a résztvevők könnyen azonosulhatnak velük. A további célok között szerepelt, a helyi résztvevőket a helyi önkormányzattal kapcsolatépítésre, valamint minden résztvevőt a nemzetközi együttműködésre buzdítsunk. A fiatalok még jobban megérthették saját városuk működését is, azáltal, hogy összehasonlították azt a többi várossal, valamint találkozásuk során ráébredhettek, hogy bár különböző helyekről érkeztek, érdeklődési körük azonos.
Csütörtök
A program csütörtök este, Csepel alpolgármestere, Ábel Attila nyitóbeszédével kezdődött, mely során üdvözölte a fiatal résztvevőket és a tanárokat a helyi önkormányzat nevében. Ezután a fiatalok és a tanárok bevonásával “jégtörő” játékok következtek, hogy résztvevőknek segítséget nyújtsanak abban, hogy elfelejtsék otthoni gondjaikat, illetve esetleges félelmeiket azzal kapcsolatban, hogy egy idegen országban vannak. A játékok célja az volt, hogy a résztvevők otthon érezzék magukat, és örömmel vegyék a lehetőséget, hogy a workshop részesei lehetnek. Mialatt a fiatalok megismerték egymást kézfogások és papírrepülőre írt gondjaik eldobása közben, a Mindspace csapata megbeszélést tartott a hat régió tanáraival. A meeting célja az volt, hogy megválaszoljuk a tanárok esetleges kérdéseit, egyeztessük elképzeléseinket és elvárásainkat, valamint a tanárok röviden beszámoltak diákjaikról (kor, tagozat, angoltudásuk szintje stb.). Az esti foglalkozás végén a fiatal résztvevőket nyolc, színek után elnevezett, nemzetközi csoportba osztottuk. Minden csoportba minden városból kerültek fiatalok. Hogy jó érzéssel vághassunk bele közös munkába, arra ösztönöztük a résztvevőket, hogy ne úgy tekintsenek a programra, mint az iskolára, az összeismerkedtető workshop-ot azzal zártuk, hogy olyan csoportképeket készítettünk, ahol a csapatok rock zenekart imitálva álltak fel a színpadra.
Péntek
A pénteki program kilenckor kezdődött, lehetőséget adva ezzel a különböző régiókból érkezett csapatoknak, hogy prezentálják előadásaikat városaikról, és bemutassák posztereiket, melyeket környezeti, környezetvédelmi témában készítettek.
A program ezen része fontos és izgalmas volt minden fiatal résztvevő számára, hisz bemutathatták városaik különlegességeit, valamint kommunikációs és egyéni készségeiket a hallgatóságnak.
Elsőként megnyílt az egész rendezvény alatt megtekinthető „Zöld város” kiállítás, mely a fiatalok jövőbeli ötleteit jelenítette meg. A kiállításra több mint 250 fő látogató érkezett.
Minden régiós csapat előadása húsz és ötven perc közötti időt vett igénybe. A következő témákban adtak elő a csoportok:
Környezetvédelem Lengyelországban (Wolomin)
A jövő zöld városa (Szczecin)
Kielce általános környezeti bemutatása és Kielce természetes környezetének védelme (Kielce)
Fenntartható turizmus – Csökkenthetjük az ökolábnyomunkat? (Rijeka)
Mit tennék én egy jobb környezetért? (Nagyszalonta)
Dél-Buda víztisztításának fontossága és a Kis-Duna ökoszisztémája (Csepel).
A prezentációkat és az ebédszünetet követően a résztvevőket arra invitáltuk, hogy a délután folyamán fedezzék fel Budapestet szakmai kirándulás keretében. A belvárosi túrát szórakoztató és kreatív módon úgy szerveztük meg, hogy a résztvevők számára összeállítottunk egy stratégiai játékot (Gyilkosság C-mollban), mely során külö
nböző jeleket kellett követniük a városban, így egyfajta nyomozásba vontuk be őket, mely során Budapest legjelentősebb pontjait járták be. Mindeközben a fiataloknak azt az egyéni feladatot adtuk, hogy készítsenek öt olyan képet Budapestről, melyen hasonló elemek láthatóak, mint saját városukban, és öt olyan felvételt, melyek azoktól eltérő dolgokat ábrázolnak. Természetesen környezeti, környezetvédelmi vonatkozásban.
Szombat
A program kilenckor, az aznapi instrukciók megadásával és ébresztő, bemelegítő játékokkal kezdődött. Ezután a jelentős helyi civil szervezetek meghívott előadói prezentáltak röviden, környezeti, helyi közösségfejlesztő, Budapesttel és smart cityvel kapcsolatos témákban, hogy a résztvevők még tisztább képet kaphassanak arról, hogy hol is vannak. A Mindspace a folyó és város kapcsolatáról beszélt, a Zöfi az ehető kertekről tartott előadást, míg a Klímanagykövetség Egyesület a városi projektek egy gyakorlati példáját, a Porzó Korzót mutatta be.
A nap hátralévő részét a diákok az első este kialakított nyolc nemzetközi „szín csapatokban” töltötték. Minden csapathoz hozzárendeltünk egy-egy Mindspace tagot, hogy a csoportokat koordinálja és mentorálja. A csapatok különböző épületekbe, termekbe mehettek, hogy teljes mértékben koncentrálhassanak kiscsoportos feladataikra.
A workshop első egy órájában a diákok megmutatták és megvitatták a csoporttal, városaik és Budapest hasonlóságait és különbségeit, azon fotók alapján, melyeket az azt megelőző napon, a belvárosban tett túrájuk során készítettek.hátralévő részét a diákok az első este kialakított nyolc nemzetközi „szín csapatokban” töltötték. Minden csapathoz hozzárendeltünk egy-egy Mindspace tagot, hogy a csoportokat koordinálja és mentorálja. A csapatok különböző épületekbe, termekbe mehettek, hogy teljes mértékben koncentrálhassanak kiscsoportos feladataikra.
Ebédszünet után résztvevők együtt tettek egy rövid felfedező sétát a Kis-Duna öbölnél.
Miután a séta véget ért, a fiatalok visszatértek a nemzetközi csoportokba, a workshop második felére. A délután célkitűzése az volt, hogy minden csoport megvitassa a Kis-Duna öböl fejlesztésének lehetőségeit. A csapatok számára biztosítottunk nagyméretű papírlapokat, színes filceket, és számos más alapanyagot, hogy lehetőségük legyen ötleteiket és kreativitásukat megmutatni.
A foglalkozás során három különböző komponensre kellett összpontosítaniuk a résztvevőknek (aktív tevékenység, pihenés és információ), valamint három különböző korcsoportot adtunk meg: gyerekek, felnőttek és idősek. Így azon kihívás elé állítottuk őket, hogy legalább kilenc példát hozzanak fel a terület hasznosítására. Hogy ötleteiket vizuálisan is prezentálhassák, arra kértük a csoportokat, hogy rajzoljanak egy-egy csapatposztert, melyen keresztül bemutatják és összegzik a rövid időn belül megszületett és megvitatott ötleteiket. A workshop ezen része kifejezetten izgalmas volt a fiatalok számára, hiszen egyénileg lehetőséget kaptak, hogy a közös munkából kivegyék a részüket, olyan nemzetközi csapatban dolgozzanak együtt, melynek tagjaival egyidősek, de korábban nem ismerték egymást. A csoportok élvezték a foglalkozásokat, inspirációt merítettek és sokat nevettek.
Vasárnap
Az utolsó napon, mielőtt a résztvevők elhagyták a tábort egy rövid beszámolót tartottak, nemzetközi csapatonként, az előző napi workshop eredményeiről. A fiatalok prezentálták posztereiket és legjobb ötleteiket a Kis-Duna öböl térség fejlesztésével kapcsolatosan. Az előadásokat a búcsúölelések és a személyes tapasztalatok cseréje követte. A régiók csapatai azt a “házi feladatot” kapták, hogy a hazaúton beszélgessenek azokról az ötletekről, melyek a workshop során ébredtek bennük, és gondolkozzanak azon, hogy minként tudnák ezeket a fejlesztés ötleteket a saját városukban implementálni. Az eseményt a helyi önkormányzat és Csepel polgármestere, Németh Szilárd zárta le.
Esemény számokban:
Valamennyi rendezvényen összesen 100 állampolgár részvételével zajlott, akik közül 16 fő Wolomin (Lengyelország), 15 fő Kielce (Lengyelország), 17 fő Szczecin (Lengyelország), 16 fő Salonta (Románia), 16 fő Rijeka (Horvátország) és 20 fő Budapest (Magyarország) lakosai. Az eseményeken természetesen sok meghívott és látogató is részt vett. Pénteki nap délelőttjén a kiállításra, valamint az előadásokra 250 fő volt kíváncsi.
Csizmadia Károly még a Csepel Művek elődjében kezdett dolgozni, volt kifutó, idomszerész, mérnök, és osztályvezető-helyettesként vonult nyugdíjba. Élete során mindig foglalkoztatta a köz ügye. Hosszú évek óta folytatott közéleti tevékenységet. Lelkes patriótaként foglalkozott Csepel történetével, a helytörténeti értékek megmentésével.
Számos publikációja jelent meg a Weiss Manfréd Gyárról, a csepeli rendőrségről, a tűzoltóságról, a papírgyárról, a nagy csepeli árvízről, és még nagyon sok kerületi érdekességről. A CSEPP TV-ben több, Csepelről szóló filmjét mutatták be. Több előadást tartott Csepel Történetéről, a csepeli polgárok, iskolások ismereteit gyarapítva.
Aktív részese volt a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény és a volt CSM Gyártörténeti Múzeum anyagát egyesítő törekvéseknek, rendezője – a kerület határát is átlépő – csepeli szerszámgépgyártás, illetve a kerékpárgyártás évfordulós kiállításoknak, alelnöke a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesületnek, tagja a Régi Csepeli Sportolók Baráti Körének, elnöke a Gépipari Tudományos Egyesület csepeli szervezetének, elnöke a Gróf Széchenyi István Általános Iskola iskolaszékének, tagja a Csepel Galéria Egyesületnek, szoros kapcsolatot tartott a csepeli művészeti és tudományos élet reprezentánsaival.
1990. és 2006. között, mind a négy ciklusban önkormányzati képviselő volt. Közéleti megbízatását, esküjéhez híven, lelkiismeretesen, pártatlanul, Csepel értékeinek megőrzését, a kerület jobbítását szorgalmazva látta el, mindaddig, amíg egészsége ezt megengedte. Mindezen túl példamutató családapa és nagyapa is volt.
Mindannyiónk „Karcsi bácsijának” példaadó életútja, Csepelhez való nagyon erős kötődése tette méltóvá őt arra, hogy az önkormányzat 2008-ban a Csepeli Nívódíj kitüntetést adományozta számára – írt róla a nívódíj akkori méltatása.
Rost Andrea Budapesten született 1962-ben. Édesapja Rost Ferenc révén – aki a Csepel Vas- és Acélöntödéjében, mint diszpécser dolgozott, a vállalattól Csepelen kapott lakást, így Kőbányáról Csepelre költözött a család.
Rost Andrea tanulmányait Csepelen a Katona József Általános Iskolában kezdte, majd azt követően a Jedlik Ányos Gimnáziumban fejezte be. Itt ismerkedett meg közelebbről a zenével és az énekléssel. Érettségi után jelentkezett is a Színház és Filmművészeti Főiskola musical szakára, de a többlépcsős felvételi utolsó fordulójában kiesett. A musical műfaja helyett az operaéneklés felé fordult.
Jelentkezett az akkori népszerű tehetségkutató műsorba, a Ki mit tud?”-ba is. Itt sem nyert, de hatalmas közönségsikert aratott, és az egész ország megismerte a nevét. Ezek után második próbálkozásra – végül fölvették a Zeneakadémiára.
A főiskolai évek alatt kislánya született, akit nagy szeretettel és gondoskodással vett körül. A kedvéért még ki is hagyott egy évet a főiskolán.
Már elismert operaénekes volt, miközben megszületett második gyermeke is, akire azonban már sokkal kevesebb ideje maradt. Mikor kisfia fél éves lett, újra „munkába” állt és folytatta az éneklést. Szinte hihetetlen, milyen derűvel, állandó kedvességgel éli meg mindkét szerepet, amit a sors ráosztott: a családanyáét és a világhíres operaénekesnőét. Mindig elegáns, alakjára tornázással és úszással vigyáz – mint mondja: „Megtisztelem a közönséget azzal, hogy ne kelljen egy színpadon föl-alá guruló Gildát, vagy Violettát hallgatniuk.”
A főiskola diákjaként már énekelt az Operaházban, először csak kisebb szerepeket kapott, egy ízben azonban, 1989-ben megkapta a női főszerepet Gounod Rómeó és Júliájában. Ebben a szerepben pedig rögtön felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét. Meghívták a bécsi operaházba, ahol egyre nagyobb szerepeket kapott. 1994-ben felkérték a Gilda szerepére a Rigolettóban, a milánói Scalában! Itt énekelni pedig egyet jelent a világhírnévvel és a legnagyobb szakmai elismeréssel. Mindig szívesen emlékezik Csepelen eltöltött gyermek és iskolaéveire, kapcsolatot ápol volt és szeretett tanáraival. Ha teheti, szívesen tesz eleget csepeli meghívásoknak. Kötődésének szép példája volt a Duna TV-ben nemrég bemutatott portré filmje.
Szinte állandóan utazik, hiszen a világ legkülönbözőbb neves operaházai kérik fel szereplésre. Énekelt már Párizsban, Salzburgban, Chicagoban, Washingtonban, New Yorkban, Los Angelesben, s még nem is teljes így a sor.
Opera énekesi nagyságára jellemző, hogy több évre lekötött fix éneklési programja van.
Kitüntetései:
Néhai Takács József 1947-ben született Ajakon. Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, majd főiskolai tanulmányait a Bánki Donát Gépipari és Műszaki Főiskolán Budapesten végezte.
Életét folyamatos tanulás jellemezte, melyet munkája során a környezetében lévő fiatalok és idősek körében is terjesztett. Különböző felsőfokú szaktanfolyamok, Felsőfokú Anyagi Műszaki Ellátási, Külkereskedelmi, majd Közoktatási vezetői szaktanfolyamok elvégzésével képezte magát az újabb feladatok szakszerűbb ellátása érdekében. Szívügyének tekintette a nehézsorsú fiatalok képzését, szakmához juttatását.
1965-ben kezdett a Csepel Művek Gépgyárában dolgozni, mint géplakatos, majd a Csepel Erőmű és Szolgáltató Vállalatnál dolgozott 1970-1991-ig. Munkája mellett folyamatosan társadalmi megbízatásain keresztül az emberek ügyeinek felvállalását tartotta legfontosabb feladatának.
1991-93 Csepeli Kereskedőház Kft.,
1994-95 Univer Trans Kft.,
1995-98 CSÚCS 91 Kft.,
1998-ban választották a 3. számú egyéni választókerület önkormányzati képviselőjévé.
1998-2002-is az Önkormányzat oktatásért, művelődésért is felelős alpolgármestere. Mint alpolgármester, és mint egyéni választókerületi képviselő szívvel lélekkel arra törekedett, hogy Csepel és a csepeli választópolgárok érdekeit képviselje minden fórumon a lehetőség határain belül megvalósuljanak a célkitűzések. Az EU csatlakozás elkötelezett híve volt. Rendszeresen találkozott a körzete lakóközösségével, kikérte véleményüket, meghallgatta gondjaikat és mindent megtett a jobbítás érdekében. Elindította a lakótelepi összefogás mozgalmát a Miénk ez a Nap mozgalmat. Csepel művelődéséért, sportjáért, egészségügyéért, szociális ellátásáért, a környezet védelméért alpolgármesterként és képviselőként kimagasló eredményeket ért el. Folyamatosan tenni akaró az utolsó percig helytálló a közösségért érzett felelősséget élethivatásának tekintő ember tragikus körülmények között hunyt el 2009. január 7-én. Tragikus halála egész Csepel számára feldolgozhatatlan veszteség.
Papp László Budapesten született 1977. augusztus 30-án. Általános Iskolai tanulmányait Pesterzsébeten és Csepelen végezte. Az élet már gyermekkorában próbára tette, korán elvesztette édesapját és édesanyját. Nevelőapja pótolta a pótolhatatlant. Papp László a Csepelen működő Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában érettségizett. Az iskolában közgazdasági, kereskedelmi ismereteket szerzett, de érdeklődése széleskörű volt és maradt. Vonzotta a költészet, a zene. Tehetségét mindkét területen kamatoztatta. Iskolatársaival, barátaival zenekart alapított, és igen sok fiatalnak szerzett kellemes perceket, emlékezetes élményeket. Verseiben már akkor a később is személyes érzésit, természet iránti rajongását fejezte ki. Az érettségi után munkája mellett a gépjárművezető szakoktatói vizsgát tett.
Évekig gépjárművezető oktatóként dolgozott, mindenki megelégedésére. Felkészültségét, emberségét, türelmét nagyra értékelték mindazok, akik tőle sajátították el a vezetés fogásait, a közlekedés szabályait és mások iránti tiszteletet. Tehetsége, munkabírása újabb és újabb célok elérésére ösztönözte. Ennek köszönhetően jelentkezett a Budapest Műszaki Egyetemre, ahol műszaki tanárszakon végzett 2006-ban. Egy évvel később már a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában dolgozott, mint képzési koordinátor. Az új feladattal kiválóan megbirkózott. A tanárok, iskolai alkalmazottak, a diákok már néhány hónap után elismeréssel beszéltek róla, mert Papp László a munkáját a szakképző iskolában is teljes odaadással, és- mint többen ma is elmondják- nagyfokú lelkesedéssel végezte. Csepelen és a Széchenyi utcai intézményben egyaránt szükség volt a fiatal, tehetséges áldozatkész szakemberre: 2008 szeptemberében ezért nevezték ki az iskola igazgatóhelyettesének. Ebben a munkakörben dolgozott 2009. január 7-ig.
Élni akaró, kedve, szerény vidám embernek ismerte meg mindenki a szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. Haragosai, ellenségei nem voltak, hiszen aki problémájával hozzáfordult, annak kivétel nélkül segített. Segített az iskola nehéz sorsú diákjainak és segített a pedagógusoknak. Még nagyobb rohanás, a feszített munka közben is volt mindenkihez egy pár kedves szava, ami másokat is átsegített a fáradtságon. Mint érzékeny, a művészetekkel is foglalkozó ember átérezte mások gondját, mások életének ezernyi buktatóját. De nem elégedett meg ennyivel: jó szóval, együttműködéssel járult hozzá mások gondjainak orvoslásához. Csepel gyarapítója és a csepeliek közkedvelt társa maradt. Mint a csepeliek legjobbjai csendben, de határozott léptekkel haladt a maga választott úton. Értéket hozott létre a saját környezetében és főként a Csepel-sziget Szakiskolában Teveinek megvalósításával jelentős mértékben járult hozzá Csepel fejlődéséhez és igen sok hátrányos sorsú diák felemelkedéséhez. Újabb terveket készített Csepel, tanítványai tudásának és saját életművének gazdagítására., de 32. születésnapja előtt a munkahelyén, az iskolában gyilkosság áldozata lett.
Nagy József igazgató, népművelő 50 éve kezdte tevékenységét Csepelen.
1960-ban ipari tanulóként, majd a Csepeli Szerszámgépgyárban szakmunkásként dolgozott, mellette a Csepel Táncegyüttesben táncolt.
Nagy József 1973 óta dolgozik a Csepel Munkásotthonban. Kezdetben főfoglalkozású népművelőként, majd 1981-1988 között a Csepel Táncegyüttes művészeti vezetőjeként dolgozott. 1988 óta pedig a Munkásotthon igazgatója. Több éven keresztül tagja volt a Nemzeti Kulturális Közművelődési Kollégiuma pályázatokat elbíráló bizottságának. Jelenleg is alelnökként tagja a Területi Művelődési Intézmények Elnökségének. Minden munkakörben arra törekedett, hogy a népművelést a legmagasabb szinten művelje. A Csepeli Munkásotthon igazgatójaként a szakmai munka kiváló végzése mellett, jó gazdaként gondoskodik az 5400 m² -t kitevő épület fenntartásáról, állapotának megőrzéséről. A Fővárosi Közgyűlésen elért sikeres pályázatokból, a Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzat támogatásával, valamint saját erőből 10 éven keresztül újították fel, illetve restaurálták a Fővárosi Közgyűlés által védettség alá helyezett, 1920-ban épült szecessziós színháztermét.
E munkálatokért az Alapítvány 2009-ben Forster Gyula Kitüntetésben részesült.
A Munkásotthonban 13 szakkör és klub, 6 művészeti együttes tevékenykedik. Táncegyüttesük 2008-ban ünnepelte alakulásának 50. évfordulóját. Koncert Fúvószenekaruk 90 éves. Együtteseik fellépése sok örömöt, művészi élményt nyújtanak nemcsak a csepeli lakosságnak, hanem a határainkon kívül is sikerrel szerepelnek.
Évente 26-28 gyermek-, középiskolás-, és felnőtt színházi előadást tartanak- befogadó színházként. Csepel és környezetébe tartozó települések közönsége megszerette a Csepel Színházat és kialakult a törzsközönsége. A Csepel Színházat a Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata megalakulás óta támogatja.
Magánéletében is példamutató-szép családi életet él. Három leánygyermeke van.
Eddigi kitüntetései: többszörös kiváló dolgozó, Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitűntetett.
Kiss Tamás kenus 1998 óta tagja a Csepeli Kajak-Kenu Szakosztálynak, Ludasi Róbert négy éve vezeti felkészülését.
Az idei évi nyári válogató versenyeken elért eredménye és felkészültsége, valamint Kozmann György csapattárs javaslata alapján, edzőjük Ludasi Róbert is egyetértett azzal, hogy Kiss Tamás a tragikus körülmények között elhunyt kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György „helyére” lépjen és a 2008. évi pekingi olimpián C-2 1000 méteren induljon Kozmann Györggyel. Nagyon rövid ideig tartó közös felkészüléssel olimpiai 3. helyezést értek el.
Az Olimpián elért bronz érme nemcsak az ország sikere, hanem csepeli kötődésük okán Csepel hírnevének öregbítése is, valamint méltó tisztelet a sporttárs – Kolonics György – emléke előtt.
A pekingi versenyen kenu kettesben Kozmann Györggyel nyújtott hihetetlen teljesítménye, küzdeni akarása, sportemberi magatartása elismerésreméltó és példamutató mindenki számára.
Vályi Hugó bencés szerzetes, tanár, a volt Jedlik Ányos Gimnázium első igazgatója. 1945-ben a szülők és az elöljáróság kérésére a pannonhalmi főapát hét szerzete tanárt küldött Csepelre és szeptember 9-én megkezdődött a tanítás.
Vályi Hugó nagyszerű ember és kiváló szervező volt, ezt bizonyította, amikor 1944-ben Pannonhalmát a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma lá helyezték. Vezetése alatt elhagyott gyermekeket, üldözött felnőtteket és betegeket, mintegy 3000 személyt fogadtak be és oltalmaztak.
Csepelen mostoha körülmények között kezdték munkájukat, de nagyon sok segítséget kaptak. Hugó atya a felnőtteknek esti gimnáziumot szervezett és tanított a Felsőfokú Ipariskolában is. Gondoskodott a növendékek nyaraltatásáról és természetesen lelkipásztori tevékenységet is folytatott.
Három évig tartó vezetése alatt meghonosította Csepelen is a bencés nevelés jellemző vonásait: a családiasságot, a szellemi és testi munka fontosságát, a tiszta örömöt és a mindenkire kiterjedő szeretetet. Mint tanár és igazgató szigorú és igényes volt, tanítványai mégis szerették, mert megérezték benne az értük élő nevelőt.
Kapcsolata az államosított iskolával 1949 után sem szűnt meg.
Egyszerűségével, bölcsességével, tárgyszerű megnyilatkozásaival megnyerte a hallgatóságát. Ennek titka a minden szavából sugárzó szeretet volt.
Csepelen maradandót alkotott, egy jól működő gimnáziumot hagyott ránk és olyan szellemiséget, amely mérce lehet minden időben.
Muray Róbert festőművész jól ismert alakja, szereplője, résztvevője a csepeli művészeknek. Gyakran láthatók speciális festményei a különböző kiállításokon, de megtalálható a művésztársak bemutatóin is.
Festészetéről, melyben kiemelt szerepet kap a természet, az állatok, s ezek közül is jelesen a madarak, ő maga is azt állítja speciális, sajátos művészet, hiszen az ismeretterjesztés áll a középpontban.
Muray Róbert 1931. július 11-én született Rákospalotán, 1954-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán. A legjobbaktól tanulta a mesterséget, hiszen mesterei voltak Papp Gyula, Konecsni György, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Koffán Károly.
Számos kitüntetést és elismerést kapott köztük 1982-ben a környezet védelméért kitüntetést, a Szt. Hubertus-érmet (NSZK) vagy 1985-ben az Emberi környezetért díjat. A természet szeretete meghatározó Muray Róbert életében és tevékenységében, ennek köszönhetően örökítette meg védett területünk a Tamariska-domb növényvilágát is. Tíz éven át volt munkatársa az Országos Környezet-és Természetvédelmi Hivatalnak, 1990 óta címzetes egyetemi docens.
Nagyívű életpálya az övé, hiszen ismerjük, mint festő, grafikus, illusztrátor, plakáttervező, alkalmazott grafikus, dioráma tervező, sőt, mint egyik méltatásában Feledy Balázs művészeti író írja róla, mint szőnyegtervező művész.
Fest olajjal, akvarellel, de ami nála különösen fontos, hogy állatábrázolásait legtöbbször saját megfigyelései alapján készíti. Ezért is tartja magát ismeretterjesztőnek, hiszen sohasem elképzelt, sosemvolt állatokat, tájakat ábrázol. Mindig létezőt, a valóságot.
Az elmúlt évtizedek alatt számtalan kiállításon mutatta be hangulatos természeti képeit, vadászjeleneteit Budapesttől Kanadán át az USÁ-ig, valamint Európa számos országában. Állandó tárlata van a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. Tagja az Angol Királyi Madárvédelmi Társaságnak.
Muray Róbert festőművész a természetfestés egyik legkiválóbb mestere, mely mögött egész életműve, alkotásainak aranyfedezete áll Csepel művészeti, kulturális életének kiemelkedő egyénisége.
