Asztalosként dolgozott a Weiss Manfréd Gyárban. A Szociáldemokrata Párt csepeli szervezetének elnökeként politizált, a háború után a Szociáldemokrata Párt küldötteként országgyűlési képviselő volt. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, életfogytiglani fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1956-ban szabadult. A forradalom alatt a kerületi Nemzeti Bizottság elnökeként működött. Igen népszerű, elismert közéleti ember volt, hiszen egész életében mások érdekében tevékenykedett.
A Csepel Művek vállalati jogelődjének 1892-t követő megalapítása után jelentősen, meghatározó módon hozzájárult az egykori község fejlődéséhez: a gyár fejlesztésével nagymértékben nőtt a község lélekszáma, változott szakmai, szellemi összetétele. Lakásokat épített, kórházat és szanatóriumot, stadiont és sportcsarnokot létesített a községben. Megteremtette az alapját a csepeli Kis -Duna part vízisport életének, de támogatta az 1920-ban „téglajegyekből” épült Munkásotthon létrehozását és tevékenységét is.
A Jedlik Ányos Gimnázium néhai fizika tanára, aki 38 évig tanított a gimnáziumban, s ezalatt csepeli diákok ezreit nevelte, akik közül sokan sikeres életpályát futottak be, elismerést szerezve a gimnáziumnak és Csepelnek. Tevékenységével hozzájárult az idén 50 éves gimnázium fejlődéséhez, a csepeli pedagógus társadalom hazai és nemzetközi elismertségének, tekintélyének növekedéséhez.
A közel két évtizeden át a Csepel SC színeiben versenyző Kőbán Rita Atlantában olimpiai aranyérmet nyert.
Példaértékű kitartása, a sport és az egészséges életmód iránti elkötelezettsége, tevékenysége követendő példa minden korosztály számára.
A Csepel SC színeiben versenyző Kolonics György párjával Horváth Csabával az elmúlt évek egyik legsikeresebb magyar férfi kenusa volt. 1993-as világbajnokságon nyerte kenu párosban első aranyérmét, majd Duisburgban a rekordnak számító 5 arany után az atlantai olimpián 500 méteren szerzett olimpiai aranyéremmel koronázta meg pályafutását.
Hosszú évek eredményes munkája, példamutató sportolói magatartása minden sportolónak és fiatalnak követendő példa lehet. Fiatalon érte a tragikus halál, mely egész Csepel és a sportkedvelők számára feldolgozhatatlan veszteség.
A Csepel SC színeiben versenyző Horváth Csaba párjával Kolonics Györggyel az elmúlt évek egyik legsikeresebb magyar férfi kenusa. 1993-as világbajnokságon nyerte kenu párosban első aranyérmét, majd Duisburgban a rekordnak számító 5 arany után az atlantai olimpián 500 méteren szerzett olimpiai aranyérem koronázta meg pályafutását.
Kiemelkedő tehetségű, példamutató sportoló.
Az első munkásigazgató a Csepel Művekben, aki 26évesen már a Golyóscsapágy Gyár vezetője volt. A munka, a Gyár volt az élete, ahonnan megrendült egészsége miatt 1975-ben ment nyugdíjba. Legendás munkabírása, szorgalma, szakmaszeretete példamutató minden korosztály számára.
Méltán nevezhetjük az öttusa sport történetének legnagyobb alakjának az ötszörös világ, kétszeres olimpiai bajnok versenyzőt, aki Csepel színeiben aratta sikereit. Nemcsak egy kerület, de egy ország példaképe, hihetetlen kitartása, erkölcsi szilárdsága, elkötelezettsége okán.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1948-ban szerzett ének-zene szakos tanári diplomát. Tanulmányait nagy igyekezettel végezte, hamarosan kitűnt szorgalmával, kitűnő eredményeivel, miközben elmélyült önként vállalt hivatástudata, amely életét végigkísérte. Neves tanárai Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, akik mint muzsikusok és egyben emberinagyságok állítottak példát elé. Különösen Bárdos tanár úr mély humanizmusa hatott rá. 1956-ban került Csepelre. Először a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában látott el zenepedagógusi feladatokat. Kiemelkedő tehetsége alapján végzett magas színvonalú zenetanári munkája alapján 1958-ban felkérték a Kolozsvári utcai Általános Iskola ének-zene tagozatos képzésének megindítására és vezetésére. Ilonka néni az életét tette fel a hivatására. Elmélyülten tanulmányozta a „Kodály módszer”-t, amely segítségével azután a csepeliek generációit tanította meg az éneklésre, a hangszeres játékra. Humanizmusa, pedagógusi elkötelezettsége erőt adott ahhoz, hogy gyakran 10-12 órán át tanítsa a gondjaira bízott gyerekeket. Számára a tanítás nem ért véget a kicsengetéssel, később is bármikor, bárki fordulhatott hozzá tanácsért, segítségért. Felsorolhatatlan mindazok neve, akik az Ő munkája révén ismerték és szerették meg a zenét. Tanítványaként sok zenész, zenetanár, előadóművész és gyermekét a zene szeretetére nevelő szülő került ki a Kolozsvári Iskolából, akik Magyarországon kívül az egész világba elvihetik a csepeli iskola hírét. Pályája során több ezer gyermekkel megismertette a hangok birodalmát és megszerettette a zene szépségét. Nyugdíjazásáig, 1977-ig mindvégig a „Kolozsvári”-ban tanított, majd 9 évig járt vissza az iskolába, hogy együtt énekeljen a gyermekeivel és fogja kezüket a hangszeren. Munkájától, hivatásától azóta sem tudott megválni. Ma is önzetlenül és fáradhatatlanul tanítja a gyerekeket szolmizálni, zenét és embert szeretni. 1997-ben Csepeli Gyermekekért kitüntetést kapott, amelynek megünneplésére az iskola közel 200 volt növendéke gyűlt össze.
Hosszú pedagógusi pályája során komoly életművet, maradandót alkotott.
Kovács József Csepelen született 1946. május 21-én. Az általános iskola elvégzése után autószerelő szakmai képesítést szerzett és a Csepel Művekben dolgozott. A Magyar Televízió 1967-ben szervezett táncdalfesztiválon első helyezést ért el. Elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Számos nemzetközi TV gálaműsorban dolgozik, majd 5 éven át az Operett Színház tagja. 1987-ben a német és osztrák művészek és közéleti személyeknek – a kultúra ápolásáért, az országért tett szolgálatokért – adományozható „LOVAG” címet kapott. 1989-ben megfelelő nemzetközi hírnévvel hazatért azért, hogy mindent amit megtanult művészként a világban, azt Magyarország javára kamatoztassa. Megalapítja az Interoperett társulatot, amely évente 120 operett gálaműsort ad a Pesti Vigadóban, ugyanitt 7 alkalommal rendezte meg az Újévi koncertet a Magyar televízióval. Saját sorsából kiindulva igyekszik lehetőséget teremteni fiatal tehetséges művészeknek a pályakezdésben, illetve a lehetséges karrier elindításában.
A Magyar-Osztrák Baráti Társaság alelnöke.
A művészet terén kifejtett értékteremtő tevékenysége mellett sokat tett Csepel kulturális életének fejlesztéséért, a helyi tehetségek támogatásáért, s ezzel maradandót alkotott.
