A csepeli eperföldön elkövetett sorozatgyilkosságnak újabb áldozatai lehetségesek, de erről egyelőre nem kívántak bővebben beszámolni a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) hétfő délutáni sajtótájékoztatóján. A tavaly megtalált négy elásott áldozaton kívül egy ötödik embert is biztosan megöltek, de a holttestének csak a nyomaira bukkantak az eperföldön.
Deme Tamás, az NNI életellenes osztályának vezetője sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta azt az értesülésünket, hogy az ötödik áldozat holttestét megcsonkították, darabjait szétszórták és részben elégették. A főnyomozó ugyanakkor elismerte, hogy a diósdi férfiként számon tartott áldozat nyomait szintén az eperföldön lelték meg.
Új elem a nyomozásban, hogy a szerb származású B. Dragant és öt társát már nemcsak sorozatgyilkossággal, hanem különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel is gyanúsítják. A szerb férfiről kiderült, hogy tíz éve élt Magyarországon, s az utóbbi öt esztendőt töltötte Budapesten, nagyrészt Csepel északi részén, az eperföldön. A hajléktalanok által lakott területen ismerkedett meg a gyanúsítottakkal, illetve a sértettekkel, akik egy sajátos szubkultúrában éltek együtt ezen a kihalt vidéken. Közös életformát alakítottak ki, jól ismerték egymást. Megélhetésüket részben alkalmi munkákból, részben kisebb bűncselekményekből fedezték. Az itt élők személyes vagyona csekély volt, de mégis konfliktusforrássá vált közöttük. Az emberöléseket azért tervelték ki, hogy megszerezzék az áldozatok néhány ezer, legfeljebb pár tízezer forint készpénzét. A gyanú szerint B. Dragan 2008 és 2011 között öt ember megölésében vett részt. A példanélküli gyilkosságokra tavaly augusztusban derült fény, amikor az egyik hajléktalan sértett kiásta magát a földből, s feljelentést tett a rendőrségen. Az ő esetében emberölési kísérlet miatt gyanúsították meg B. Dragant. A szerb férfit egy kecskeméti férfi kirablásával is összefüggésbe hozták, aki feljelentést tett. Az eset 2010 októberében történt Csepelen.
A nyomozás során felmerült, hogy egy ércsi férfit is megöltek, de róla kiderült: életben van. Egy házkutatáson azonban fegyvereket és lőszert találtak nála, ezért ellene is nyomoznak.
Deme Tamás közölte, hogy a gyilkosságok elkövetésének gyanújával jelenleg hat embert tartanak előzetes letartóztatásban. A gyanúsítottak egy része beismerő vallomást tett. A szakértői vizsgálatok is megerősítették, hogy a gyilkosságokat brutálisan követték el. A nyomozás tovább folyik, mert feltételezések szerint további áldozatok is lehetségesek. Nem kizárt, hogy egy hatodik és egy hetedik holttestre is rábukkannak Csepelen, az eperföldön.
Csarnai Attila
A jól sikerült március 15-ei programot követően szusszanásnyi idejük sem volt a Gróf Széchenyi István Általános és Kéttannyelvű Iskola diákjainak és tanárainak, hiszen március 16-tól folyamatosan érkeztek az Európai Bizottság által kiírt Comenius program keretében hazánkba látogató külföldi vendégek.
Az érkezést követően március 19-én, a csepeli tanintézményben hivatalosan is köszöntötték a lengyel, litván, olasz, német, angol, finn és spanyol küldöttségeket, és színvonalas műsor keretében kívántak kellemes „itt tartózkodást” az egy hétig hazánk vendégszeretetét élvező tanárokból és diákokból álló delegációknak.
A Comenius program célja az oktatás európai dimenziójának erősítése a résztvevő országokban működő iskolák együttműködése által. A projektek lehetőséget adnak a nemzetközi együttműködésekben dolgozó diákoknak és tanároknak a közös munkára egy vagy több, közös érdeklődésükre számot tartó témában. Az iskolai együttműködések segítenek a tanároknak és diákoknak, hogy megszerezzék és fejlesszék tudásukat nemcsak a választott téma tekintetében, de ugyanúgy a csapatmunka, szociális kapcsolatok, projekttevékenységek tervezése és megvalósítása, valamint az információs és kommunikációs eszközök használata terén is.
A csepeli tanintézmény immáron két éve vesz részt a Comenius programban a projekt hivatalos hazai szervének, a Tempus közalapítványnak segítségével. A Széchenyi iskola angol szakos tanára Kovács Attiláné a program fő koordinátora, tekintve, hogy a Comenius hivatalos nyelve angol. A XXI. kerületi iskola részvételével zajló projekt központi eleme a víz és a hozzá kapcsolódó témák, például a hajózás, környezetvédelem, a víz vizsgálata, így a szakmai és kulturális programok szorosan kötődnek ehhez a témákhoz. A projekt további fontos része az idegen nyelv ismerete és használata, ami a Széchenyi-ben évek óta zajló két idegen nyelv oktatásával alapvetően biztosított.
A csepeli küldöttség három alkalommal látogatott el külföldre: 2010-ben Spanyolországban, 2011-ben pedig Litvániában és Finnországban vendégeskedtek, ahol megismerhették az ottani partneriskolákban zajló munkát, az ott tanuló diákok és emberek hétköznapjaiba is betekintést nyertek. Csakúgy, mint most itt Csepelen, ott is családoknál szállásolták el a tanulókat, akik mindenhonnan élményekkel, illetve tapasztalatokkal telve tértek haza.
Március 18-a és 25-e között a csepeli intézmény a program házigazdája, akik számos színes, és tartalmas elfoglaltsággal kedveskednek az ide látogató diákoknak, tanároknak, iskolaigazgatóknak. Az egy hetes látogatásba igyekeztek olyan elemeket tenni, ami –lehetőség szerint- szervesen kapcsolódik a projektben meghatározott feladatokhoz, s ami bemutatja Budapestet, a főváros látnivalóit, magyaros, - s benne csepeli- vendéglátással körítve.
A sokrétű program megszervezése nem kis feladatot jelentett a szervezők számára, főleg úgy, hogy a normál hétköznapoknak megfelelően az intézményben folyamatos tanítás zajlik. A programban éppúgy helyet kap egy budai várlátogatás, mint az úgynevezett „workshopok”, amiben többféle játékos és kézműves feladatmegoldások szerepelnek a nemzetközi csapatok részvételével. Az így elkészített munkákból a hét folyamán kiállítás is nyílik majd, amelynek darabjait a vendégek magukkal vihetik majd hazájukba. A további menetrendben szerepel egy buszos kirándulás, Parlamenti látogatás, Visegrádon várjátékokat és lovagi tornát csodálhatnak meg, majd Szentendrére is ellátogatnak. A Csodák Palotájában a vízről szóló angol nyelvű előadáson vesznek részt, majd egy interaktív „vizes-kísérletezésnek” is szemtanúi lehetnek, amit a gellérthegyi víztározóban tett séta tehet felejthetetlenné. Budapest éjszakai fényeit hajóról nézhetik meg a vendégek, és egy rögtönzött divatbemutató részeseivé is válhatnak, melyet a különböző nemzetek ruháiból mutatnak majd be az iskola diákjai. Az utolsó napon sem pihenés, sokkal inkább aktív program vár majd a diákokra, míg a tanárok koordinátori megbeszélést tartanak: lesz tánc-tanítás, sport- és egyéb játékos vetélkedőkön mérhetik össze erejüket, majd egy bogrács-gulyás ebédet követően a Tropicariumban zárul az egy hetes látogatás, ahol közösen nézik meg az eltelt időszakban készített kisfilmeket, tartanak bemutatókat, és egy táncmulatsággal vesznek búcsút egymástól.
A Comenius program záróakkordja májusban lesz Németországban, ahol szintén nem unatkoznak majd a résztvevők: többek között Strasbourgba is átruccannak majd, ahol az Európa-nap programjában vesznek részt egy uniós fogadás keretében.
Cserépné Varga Veronika a Gróf Széchenyi István Általános és Kéttannyelvű Iskola igazgatónője elmondta: nagyon bízik abban, hogy a partnerországok képviselői jól érzik majd magukat az egy hét alatt, és Magyarországgal, illetve Csepellel kapcsolatban életre szóló élményekkel térnek majd vissza hazájukba.
Légrádi Gábor
Fotók: Bede Orsolya
TISZTELT ÜGYFELEINK!
Ezúton tájékoztatjuk Önöketet, hogy a Hivatal Szent Imre tér 10. szám alatti épületében és a Petz Ferenc utca 1-3. szám alatt található Ügyfélszolgálati- és Okmányirodán az ügyfélfogadás 2012. március 22. napján 11 órától szünetel, a Hivatal zárva tart.
Felhívjuk kedves időpontot foglalt ügyfeleink figyelmét, hogy 2012. március 23-án ügyeiket 15.30 óráig soron kívül intézhetik az Okmányirodán.
KÉRJÜK SZÍVES MEGÉRTÉSÜKET!
dr. Szeles Gábor
jegyző
A gazdasági válság és a főváros súlyos pénzügyi helyzete miatt egyre nagyobb hangsúly esik a kerületek takarékos működtetésére és a helyi adók hatékony kihasználására. A csepeli önkormányzat decemberben úgy módosította a vállalkozói építményadót, hogy az a helyi kisvállalkozásoknak adócsökkentést jelent. A képviselőtestület a fővárosi kerületek közül szinte utolsóként vezette be a telekadót, ami a lakosságot ugyanakkor nem érinti. A helyi adókról Borbély Lénárd alpolgármesterrel beszélgettünk.
- Miért volt szükség tavaly év végén a helyi adózásban bevezetett változásokra?
- Az önkormányzatoknak önfenntartóbbá kell tenniük magukat, mivel a gazdasági válság és a korábban mértéktelenül felvett hitelek miatt az állam és a főváros is kevesebb működési támogatást tud biztosítani. Csepel gazdálkodásában az elmúlt másfél évben olyan fajsúlyos változásokat vezettünk be, melyeknek köszönhetően az önkormányzati szolgáltatások szinten tartása vagy javítása mellett milliárdokat tudunk megtakarítani. Emellett azonban a helyi adózásban is meg kell találnunk az arany középutat. Olyan adókra van szükség, melyek nem nyomják el a vállalkozásokat, de hozzájárulnak a kerület költségvetéséhez is. A hatékonyság növelésébe beletartozik egyes adók mérséklése, és más adók, mint például a telekadó bevezetése is. Így Budapesten az utolsók között vezettük be a telekadót, miközben az építményadót módosítottuk és igyekeztünk igazságosabbá tenni.
- Mit értenek az igazságosabbá tételen? Van összehasonlítási alap, hogy ez milyen összeget jelent?
- Köztudott, hogy a kisvállalkozások nehezebb körülmények között és magasabb fajlagos költségekkel működnek, mint a nagyobbak – nem is beszélve a multinacionális óriáscégekről. A csepeli önkormányzat korábban azonban ennek ellenére a helyi kisvállalkozásokra és a multinacionális nagyvállalatokra ugyanolyan mértékű adóterhet rótt ki. Ez szerintünk igazságtalan. Amikor az előző vezetés 2007-ben brutálisan, 50 százalékkal megemelte az építményadót, mi azt az álláspontot képviseltük, hogy az adóknak kiszámíthatónak és igazságosnak kellene lenniük.
Ezért történt, hogy tavaly év végén ezt az adót úgy módosítottuk, hogy a jellemzően 100 m2-nél kisebb építménnyel rendelkező legkisebb vállalkozásoknál csökkentettük az összegét. A közepes vállalatoknak csak az inflációval változott az összege, ami reálértékben nem jelent növekedést. Az
Az építményadó maximális értékét az ide vonatkozó törvényi szabályozás 1650 forint/m2-ben határozza meg. A gyakorlatban természetesen a fejlettebb városokban magasabb a kivetett adó mértéke, amely nálunk a legmagasabb esetben, a nagy cégekre jellemző
- A telekadó milyen változásokat jelent a csepelieknek?
- Az ide vonatkozó törvényi szabályozás szerint a telekadó legfeljebb 301 forint/m2 lehet. Ehhez képest mi – Budapesten az utolsók között – úgy vezettük be ezt a helyi adót, hogy azok a telektulajdonosok, akiknek a beépítetlen telekrészük nagyobb, mint
Bár az adó szó hallatán sokan azonnal a szívükhöz kapnak, azt azért ki kell hangsúlyozni, hogy ilyen pénzből működnek az iskolák, óvodák, a rendőrség, a közterület-felügyelet, a szociális ellátórendszer, de még a tömegközlekedés is. A jól meghatározott adók és szolgáltatások tehát kifejezetten segítik a vállalkozások működését és fejlődését, és természetesen az önkormányzat működtetését, szolgáltatásainak fenntartását is.
Az építményadót és a telekadót szabályozó rendeleteket a csepel.hu oldalon az „Önkormányzat” menüpontban, a „Rendeletek” között találják meg olvasóink.
Zelei László
Én tudom, hogy nem halt meg.
Azért nem halt meg, mert nem halhatott meg. Az oroszlánok egyszerűen nem halandók.
Meg aztán nagyon jó volt vele lenni.
Ha vele volt az ember, olyan végtelenül egyszerű, természetes, magától értetődő és gömbölyű volt minden. Vannak ilyen emberek. Vannak ilyen oroszlánok.
Kaszkadőr volt.
Lássuk be, ez már önmagában egy halhatatlan foglalkozás.
Aki azzal keresi a kenyerét, hogy mások helyett elvégzi a veszélyes dolgokat, az annyira közel van a halálhoz, hogy a végén egészen összebarátkozik vele.
Aki meg összebarátkozott halál úrral, Halál Őfelségével, az nagy valószínűséggel nem hal meg soha.
Hát, ezért gondolom, hogy Ő él.
Mert nélküle ugyan milyen lesz a nyári Balaton?
Hogyan fognak kifutni a nyílt vízre a karcsú vitorlások, és miképpen fognak felébredni a sirályok?
Ki szedegetné össze a maradék jókedveket, fáradtságtól megtépázott mosolyokat, ki szólna mindig rá a kétkedőre, hogy azért az élet alapvetően mégis csak rendben van – és akkor is rendben van, amikor ez nagyon nem látszik rajta.
Vannak ilyesféle emberek, ilyesféle oroszlánok, akik el tudják hitetni a környezetükkel, hogy nemcsak érdemes élni, de még jó is. Sőt, annyira jó, hogy teljesen felesleges időtöltés lenne meghalni.
Ez a mi Oroszlánunk ilyesféle oroszlán volt.
Ezért mondom, hogy például a nyári Balaton soha többé nem lesz már olyan nyári Balaton.
A bográcsok fognak például hamar elkomorodni, mert eltűnik most belőlük valami íz, ami nem megismételhető, nem utánozható – mert egyvalakihez kötődik, nincs mese.
Meg aztán – de tényleg – ki fog ráripakodni a hajnali háromnegyed hétkor munkába igyekvő kocsmárosra, hogy „akkor most hogy lesz ebből pontban hétkor nyitás?”
És mondom nektek, nektek mondom, akik ismertétek, hogy az ilyesféle ráripakodások teszik valahogyan gömbölyűvé a létezést.
Mert természetesen lehet élni egészen másképpen is.
Lehet élni nagyon rendesen, ilyesféle ráripakodások nélkül is, bográcstalanul, meg legfőképpen egészségesen, csak az nem afféle oroszlános élet.
Az oroszlános élet viszont izgalmas. Mi tagadás.
Egy életen át mások helyett cipelni a veszélyt, mások helyett megcsinálni a mutatványt, mások helyett háttérben maradni és a munka dandárját elvégezni – nehéz dolog az, férfias, emberes dolog az, régi ízű, igazi dolog az, oroszlánoknak való, na.
És azért lássuk be, legalább most, ha félve is, életünk bizonyos szakaszában vagy rosszabb esetben egész életünk során oroszlánok szeretnénk lenni mindahányan.
Megülni a szilaj lovakon, vívni, verekedni, lőni s harcolni, kunsztot tudni autókkal s motorokkal: azért mégis csak fenségesebb valahogyan, mint a kettős könyvelés, nemdebár?
Dehogyisnem.
S ebből a mindannyiunk közös álmából áll össze valahogyan aztán a halhatatlanság.
Ő meg elvégezte mindannyiunk helyett a munkát, összeszedegette mindannyiunk álmát és álomba szőtt halhatatlanságát, gyerek s kamasz maradt mindannyiunk helyett, és lovagolt, vívott, verekedett, s kunsztokat tudott autóinkkal, motorjainkkal – mi meg elhittük neki, hogy mindannyiunk életét éli. Vagyis halhatatlan.
Mert oroszlán. Ő az Oroszlán.
Aztán most, amikor valakinek be kellett volna ugrania a legutolsó veszélyes szerepbe őhelyette, hát nem akadt senki sem.
Már megint nem akadt senki sem.
És most nézünk bután, ostobán, s leginkább azt nem értjük, hogy Ő ugrott be megint, mindnyájunk helyett, a legutolsó szerepbe.
Meghalt helyettünk – hogy mi maradhassunk szürkék és szegények. Szegényebbek őnélküle.
Ég áldjon, Oroszlán. Mi Oroszlánunk. Főzzél nekünk valamit az égi kondérban. Hogy ha majd megérkezünk hozzád, álmodhassuk tovább az öröklétet…
Bayer Zsolt
Lengyel-Magyar Barátság Napja a XXI. kerületben
„Tisztelettel adózva a magyar nemzetnek” - e szavakkal kezdődik az az emléktábla, melyet Csepelen avatnak fel március 22-én. A tábla pontos másolata egy tavaly felavatott varsói emlékműnek. Azt a történelmi eseményt örökítik meg, amikor 1920-ban a Magyar Királyság lőszer- és fegyverszállítmányokkal segítette a lengyel hadsereg győzelmét a Vörös Hadsereg felett. A szállítmányok a csepeli Weiss Manfréd Művekből indultak, és fontos szerepük volt a „visztulai csodaként” emlegetett csatában, amely fordulópont volt a lengyel történelemben.
A Lengyel-Magyar Barátság Napja alkalmából megrendezett ünnepségen a két államfő mellett – többek között - jelen lesz Andrzej Krzysztof Kunert, a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács főtitkára, Piotr Krzystek, Szczecin polgármestere, Tadeusz Sayor, Kielce alpolgármestere, valamint Ryszard Madziar, Wolomin polgármestere is. A táblaavatás után sor kerül Jerzy Popiełuszko emlékére állítandó harangláb alapkőletételére. A kommunista politikai rendőrség által 1984-ben meggyilkolt lengyel plébánosról a közelmúltban utcát neveztek el Csepelen.
Így segítettünk a lengyeleknek
Az 1919-21-es lengyel-szovjet háború az 1918-ban függetlenségét visszaszerző Lengyelország keleti határainak kialakításáért és függetlenségének megőrzéséért folyt. Józef Pilsudski, az új lengyel állam vezetője tudatában volt annak, hogy ütőképes hadseregre lesz szüksége, és azonnal neki is látott ennek felállításához a világháború alatt különböző hatalmak hadseregeiben harcoló lengyel alakulatokból. Szovjet-Oroszország 1918 decemberében életbe léptette a “Visztula-hadműveletről” szóló hadparancsot: ebben a “burzsoá” lengyel állam munkásainak-parasztjainak “felszabadításáról” volt szó.
A magyar kormány 1920. július 8-án utasította a lőszergyártó csepeli Weiss Manfréd Műveket, hogy minden készletét tartalékolja Lengyelország számára. Két hét múlva Csepelen már csak a lengyeleknek gyártották a lőszert.
A magyar segítség fontosságát kiemeli, hogy a bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására 1920. július 10. és augusztus 25. között Lengyelország csak a magyarországi és a magyar közvetítéssel továbbszállított francia lőszerre számíthatott.
Az újjászülető Lengyelország hadserege nagy győzelmet aratott a Vörös Hadsereg felett, és ebben a sikerben a magyar lőszerszállítmányoknak jelentős szerepük volt, ha a varsói csatát – amely “visztulai csoda” néven vonult be a történelembe – nem is döntötték el. A győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, melynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték.
Csepel.hu
„Nem könnyű embert ölni” – mondja Végh József, az ismert bűnügyi pszichológus, akit a közvélemény túsztárgyalóként is számon tart. A rendőröknek tréningeket tartó, külföldön is gyakran megforduló és nem mellesleg Csepelen élő szakember a Sétáló utcai könyvtárban beszélgetett az érdeklődőkkel arról, hogy mit lehet tenni vészhelyzetben, szemtől szemben a bűnözővel.
- Hogy érti azt, hogy nem könnyű embert ölni?
- Adatok bizonyítják, hogy a férfiaknak legfeljebb a két százaléka képes megölni egy másik embert. Közülük a fele pszichopata, a másik része pedig hivatásból teszi ezt, mert például katona. De bennük is azt tudatosítják, hogy jogosan használja a fegyverét, mert ellenséggel áll szemben, s meg kell védenie a hazáját, családját. Gyakorlatilag mindenkiben létezik egy erős belső gát, hogy embert nem ölhet! Ez a belénk vésett elv pedig működik, és ez így van rendjén.
- Hogyan értelmezhető akkor az a helyzet, amikor fegyverrel támadnak valakire?
- A fegyveres bűnözőnél általában azért van fegyver, hogy nyomatékot adjon szándékának, vagyis azt várja el: vegyék őt komolyan. Nem ölni, hanem rabolni akar. Tudni kell, hogy a bűnöző is stresszes állapotban van a bűncselekmény elkövetésekor, ezért azt kell tenni, amit mond. De sem többet, sem kevesebbet! Nem szabad hirtelen mozdulatot tenni, a legjobb, ha a sértett meg sem moccan. Tanácsos megőrizni a lélekjelenlétet, s ebben a kritikus helyzetben is emberi tartást mutatni, hogy nem puszta tárgyak vagyunk. Ez bizonyos tiszteletet vált ki a bűnözőből.
- Visszatartó lehet-e, ha a bűnöző tudja, hogy maga is pórul járhat, mert a sértett akár támadhat is, például egy betöréskor lelőheti a támadót?
- Ez nem riasztja vissza a betörőt! A bűnözők egy része ugyanis eleve úgy él, hogy bekalkulálja a kockázatot. Úgy gondolja, hogy ha lebukik, legfeljebb leüli a büntetését. A sértett viszont, aki esetleg önvédelemből gyilkolt, lelkileg tönkremehet abba, amit tett, mert nem tud elszámolni a lelkiismeretével… Tehát nem javaslom, hogy fegyverrel toroljuk meg a támadást, ezt bízzuk a rendőrségre!
- Mit tanácsol, ha valakinek a lakásába betörnek, vagy az utcán megtámadják?
- Lakásba, házba való betörés előtt a bűnözők felmérik a terepet. Jellemző módon nem törnek be oda, ahol otthon tartózkodnak a háziak. Visszatartó lehet, ha látják, hogy a ház vagy lakás jeladóval, riasztóval van ellátva. A feltűnően túlbiztosított ház azonban felkeltheti a bűnözők figyelmét, mert arra gyanakodhatnak, hogy biztosan nagy értékek lehetnek ott. Ha a betörő éppen a kiszemelt házba igyekszik, tegyünk úgy, mintha máris a rendőrségre telefonálnánk: jó hangosan, hogy a betörő is hallja, közöljük, hogy betörtek hozzánk és várjuk a rendőröket… Ez többnyire elriasztja a betörőket, akik ilyenkor inkább elállnak a szándékuktól. Utcai támadás esetén azt érdemes sugározni magunkról, hogy nem félünk – még akkor sem, ha egyébként „be vagyunk rezelve”. A támadó ugyanis metakommunikációs úton és testszagon keresztül érzékeli, hogy a kiszemelt áldozat „legyűrhető-e” vagy képes akár fizikailag is megvédeni magát. A sértett belső nyugalma, békéje eltántoríthatja a bűnözőt. Esetleges áldozatként előre elképzelhetjük, hogyan viselkednénk egy kiélezett szituációban; ez pedig máris segíthet abban, hogy éles helyzetben ne blokkoljunk le és lehetőség szerint jól reagáljunk. Olyan praktikus tanácsok is adhatók, hogy ne tartsunk magunknál sok pénzt, ne viseljünk feltűnő ékszereket. Az idősebbek, akik könnyebben válhatnak áldozattá, fogjanak össze, s inkább ne egyedül menjenek ügyeiket intézni, hanem kérjék meg rokonaikat, ismerőseiket: ha többen vannak, csökkenthető a rablás veszélye. Ha pedig mégis megtörténik a támadás, érdemes hangosan felhívni magunkra a figyelmet, lehet sikítozni, segítségért kiáltani.
- Általában kik azok, akiket a bűnözők áldozatnak kiszemelnek az utcán?
- Többnyire a gyengének látszó emberekre vadásznak, tehát leginkább a fiatalok és az idősebbek válnak célponttá. A gyengeséget jelezheti a félénk testtartás is, ellenben a magabiztos, természetes járás erőt sugározhat. A testen hordott ékszerek, és azok elhelyezése is felkelthetik a rossz szándékúak érdeklődését.
- Lelkileg mivel magyarázható, hogy bizonyos emberek az átlagosnál gyakrabban válnak bűncselekmények áldozatává?
- Vannak emberek, akiknek az élettörténetében tetten érhető: olyan formában hívják fel magukra a figyelmet, hogy támadást szenvednek el. Ez nem tudatos törekvés, hanem a lélek mélyén, a tudat alatt lejátszódó folyamat. Figyelmet akarnak elérni maguk iránt, amit a szeretet jeleként élnek meg, noha az igazi szeretet nem ez. Ezek az emberek akkor érzik magukat fontosnak és jelentősnek, ha valamiképpen felfigyelnek rájuk, akár olyan módon is, hogy bűncselekmények áldozatává válnak többször is.
Csarnai Attila
fotó: tv2.hu
Németh Szilárd, Csepel polgármestere az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján kerületünk testvérvárosában - Arany János szülővárosában -, Nagyszalontán mondott ünnepi beszédet.
Németh Szilárd Borbély Lénárd alpolgármesterrel, országgyűlési képviselővel utazott a városba Török László polgármester meghívására, ahol 17 órakor ünnepi istentiszteleten, majd a Kossuth Lajos köztéri szobránál rendezett megemlékezésen vettek részt. Meghallgatták Király András oktatási államtitkár ünnepi köszöntőjét és megkoszorúzták az emlékművet.
A csepeli polgármester, országgyűlési képviselő beszédében kitért arra, hogy „1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk”.
A beszédet teljes egészében elolvashatják alább:
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Államtitkár úr!
Tisztelt Ünneplő Nagyszalontai Közösség
Kedves Magyar Testvéreink!
164 évvel ezelőtt, március 15-én a magyar történelemben olyan bátor eseményekre került sor, amelyek sok tekintetben meghatározták az eltelt másfél évszázad magyar gondolkodóinak, politikusainak cselekedeteit. A pesti Pilvax kávéház ifjai és velük együtt az egész magyar nemzet, az országban élő nemzetiségek java-része, hittel és bizalommal tekintett a jövőbe.
A márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal és nem félve a megtorlástól a legkeményebb fegyverrel, a tiszta szavak erejével indultak harcba. Március 15-én egy maroknyi fiatal elindított egy lavinát, amely örökre megváltoztatta e nép életét.
Az ő tiszteletre méltó bátorságuk ezer éves magyar álmot hozott a felszínre: a szabadságról, a függetlenségről, a magyarok összefogásáról, a magyar becsületről, az adott szóról és hűségről, a magyar kultúráról, mindannyiunk tisztességéről, amiért annyi szabadságharcot, rendi felkelést indítottunk, s vívtunk meg. Olyan hagyományok ezek, amelyekbe a Kárpát-medencére törő külső, idegen hatalmi erők mindig beleütköztek.
„Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!”
1848. áprilisában írta ezen sorokat Arany János, Nagyszalonta híres szülötte Nemzetőr-dal című versében. A Toldi írója 1848 novemberében a szalontai nemzetőrökkel együtt szállt táborba Arad védelmében.
Tisztelt Emlékezők! Kedves Testvérvárosunk!
1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar büszke, határon innen és túl egyaránt. Kokárda, 12 pont, Nemzeti dal, Táncsics Mihály, Petőfi, Jókai, Vasvári, Landerer nyomdája, Nemzeti Múzeum, szabadság. Ezekről a példaképpé vált bátor hősökről, a fogalmakká vált szavakról minden magyar embernek ugyanaz jut eszébe: a legnagyobb nemzeti ünnepünk, 1848. március 15-e, a 48-49-es szabadságharc és forradalom.
Ez a nap adott erőt, és mindig is erőt ad ahhoz, hogy higgyünk magunkban, hogy büszkék legyünk a magyarságunkra!
Javaslom, hogy ne csak az ünnepen, hanem a hétköznapok során is olvassuk el újra a Nemzeti dalt, próbáljuk meg elképzelni Petőfit, amint papírra veti a szavakat, és amint szavalni kezdi: „Talpra magyar, hí a haza!” Ebben az egyetlen versben benne ég az egész forradalom tüze, benne van a forradalom ifjainak hívó szava. Egyszerű gondolatok ezek, hogy minden magyar megértse. Benne van a bátrak igazsága, elszántsága, és az a hit, hogy jobbá tehetik a hazájukat.
„Felködlő arcukat
az érkező századok
mossák meg majd fénnyel,
hogyha ideérnek,
hol Petőfi emléke
- magyar föld csudája -
soha ki nem húnyó
csillagként világol
minden árnyakon át,
gyötrött hazám egén.
S amit most tűzszívem
a napba lobogtat,
bámulják akkor is
s zúgják túl az Időn:
Március!... Szabadság!”
Nyolc évtizede vetette papírra Március idusán című versét Sinka István, hogy emléket állítson a dicső elődöknek, az eszme hű folytatóinak. Nagyszalonta e másik nagy költőjének nyomán, nekünk a márciusi ifjak mai követőinek is ki kell mondanunk: tisztelettel tartozunk azoknak a bátraknak, akik egykoron – szemben az árral, az idegen elnyomással, szemben az elvárásokkal – mertek a szabadságért harcolni.
Tisztelet a bátraknak, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe: „ne merjétek”, „ne tegyétek”, „nektek ezt nem szabad”.
Tisztelet a bátraknak, akik megelégelve azt, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke.
Tisztelet a bátraknak, akiket a szeretet vezetett, a haza szeretete, mert tudták, gyűlölködésre hazát építeni nem lehet.
A bátrak tabukat döntöttek és erőt adtak azoknak, akikben a félelem még erősebb volt a bátorságnál. A forradalom hősei jól tudták, amit Kossuth Lajos Perczel Mórhoz írt levelében így fogalmazott meg: „az örökös hátrálás lever minden bátorságot a nemzetben”.
A bátor embert arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is, amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekszik akkor is, amikor mások intik őt. Cselekszik, amikor tudja, nincs több vesztegetni való idő. Cselekszik, amikor cselekedni kell. A bátor cselekszik akkor is, ha tudja, bírálat és értetlenség kíséri. Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik akkor, ha tudja, drága a szabadság ára. A bátrak cselekszenek, mert tudják, egyetlen örök van a földön: a haza.
1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ezernyi szállal kötődik a mához, ezernyi útmutatást ad, adhat a ma embere számára is.
Ennek okán idézzük fel Görgey Artúrnak, a magyar honvédséghez intézett kiáltványát, amelyet 1849. április 29-én a komáromi győztes ütközet után tett közzé, de szellemiségében legalább annyira szól a mához, mint egykoron a főparancsnok hős honvédeihez.
„Alig egy hónapja, hogy még a Tisza mögött állottunk, kétkedő tekintetet vetve kétes jövőnkbe. De ki hitte volna akkor, hogy egy hónap múlva már átlépjük a Dunát és felszabadítjuk szép hazánk legnagyobb részét egy idegen dinasztia igája alól. A legmerészebbek sem merték volna közülünk ezt egész biztosra várni. De a honszeretet magasztos érzése lelkesített benneteket s az ellenség szám nélküli hadakat látott vitézségetekben. Győztetek – hétszer szakadatlanul egymásután győztetek, és győznötök kell ezután is”!„
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Államtitkár úr!
Kedves Nagyszalontaiak!
Néhány évvel ezelőtt gondolták-e, hogy eljöhet még az, az idő, amikor itt a Kossuth szobor tövében, mi magyarok szabadon együtt ünnepelhetjük március 15-ét. Nem, nem gondoltuk! De hittünk az ügyben, bíztunk magunkban, vettünk egy mély levegőt, s bátran kiálltunk a közösségünk érdekeiért, s ma itt vagyunk, együtt, közösen és szabadon! Köszönet és tisztelet a nagyszalontai bátraknak!
Gondoltuk-e, hogy olyan oktatási program születik az anyaországban, amely lehetővé teszi, hogy minden tanuló 14 éves koráig legalább egyszer eljusson határon túli magyar testvéreinkhez, megismerkedhessen életkörülményekkel, kultúrájukkal és közösen élhessék át a nemzeti összetartozás felemelő érzését? Nem gondoltuk, de akartuk, ezért cselekednünk kellett. Ezen a nyáron csak Csepelről több száz diák fog Erdélybe és a Partiumba, ide Nagyszalontára is megérkezni.
Legalább titkon gondoltuk-e, hogy legnagyobb traumánk, a trianoni tragédia dátuma, június 4-e egyszer a Nemzeti Összetartozás Napja lesz? Bizony nem gondoltuk, de hittük, s bíztunk benne, hogy e mély gödörből egyszer ki fogunk mászni! Sőt, minden ellenszél, gáncsoskodás, jajveszékelés ellenében a Magyar Országgyűlés 2010. május 31-én, 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett törvénybe iktatta a Nemzeti Összetartozás Napját.
Gondolták-e, hogy eljön az, az idő, amikor Magyarország Alaptörvénye, alkotmányunk így fogalmaz:
„Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
2004. december 5-e nyomasztó és szégyenteljes légkörében gondolták-e, kedves nagyszalontai barátaim, hogy egyszer, még a mi időnkben magyar állampolgárságot kaphatnak a határon túlra sodort magyar testvéreink? Ugye nem gondolták? De reménykedtünk, nem adtuk fel, keményen dolgoztunk, áldozatokat hoztunk, és meglett, amiért küzdöttünk! Nekem örök emlék marad a tavalyi advent második vasárnapja, amikor ötven nagyszalontai magyar, Török László polgármester úr vezetésével azért jött Csepelre, hogy magyar állampolgársági esküt tegyen.
„Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak h? állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erômhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelôen szolgálom. Isten engem úgy segéljen." – visszhangozta a Szent Imre tér többszáz csepeli előtt.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
1848 márciusa, egy szétszakíthatatlan kapcsot, erős mágnest kell, hogy jelentsen minden magyar ember lelkében és szívében most és mindörökké! Nekünk, magyaroknak múltunkra büszkén, emelt fővel kell tekintenünk a jövőbe!
Ezért tisztelet azoknak a Kárpát-medencében élő bátraknak, köztük a nagyszalontai bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét.
Isten, áldd meg a magyart! Isten, áldd meg Nagyszalontát!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
szöveg és illusztráció: Kitzinger Adrienn
A fotón a nagyszalontai Kossuth Lajos szobor látható. Forrás: panoramio.com
A Csepeli Gerincút építése kapcsán a Corvin út – Kossuth Lajos utca kereszteződésében a közúti jelző építése több ütemű sávlezárással jár. A korlátozás ezen hétvégén (március 17-18.) is érvényben lesz, ezért, kérjük fokozott figyelemmel haladjanak a jelzett útszakaszon!
Az 1848-as példára utalva újra a bátor változások városának nevezte Budapestet Tarlós István főpolgármester a Nemzeti Múzeumnál elmondott ünnepi beszédében.
A főpolgármester kiemelte, hogy a főváros új vezetői nem félnek hozzányúlni több évtizedes tabukhoz. „Nem rettenünk vissza, amikor a város működését szinte ellehetetlenítő hagyatékkal kell szembenéznünk vagy amikor a sokszor egymással is ellentétes egyéni ambíciók kuszaságában kell a köz érdekét szolgálnunk” – jelentette ki, hozzátéve hogy ebben az 1848-as ifjak példamutatása is segít.
A szabadság akkoriban függetlenséget, önrendelkezést és választójogi törvényt jelentett – mondta, majd úgy folytatta: az elmúlt években Magyarországon ugyanakkor „egyeseknek egészen furcsa dolgot jelent, a fővárosban például szabad volt a közjót, a többségi érdekeket naponta lesöpörni az asztalról, szabad volt gyanútlan járókelőket gumilövedékkel lövöldözni, szabad volt szemetelni, graffitizni, és szabad volt a hajléktalanoknak ott meghalni és úgy, ahogy akartak”.
A szabadság felelősség is
A városvezető úgy vélekedett: ezzel szemben a fővárosi többség érdekében be kell tartani az emberi együttélés írott és íratlan szabályait, emberi, de következetes szabályozással kell működtetni a várost. „A szabadság nem egyenlő a korlátok nélküliséggel, nemcsak jog, kötelesség és felelősség is” – szögezte le Tarlós István az ünneplők előtt, akik megtöltötték a Múzeumkert múzeumi lépcsők előtti terét, és több százan álltak a kerítésen kívül, az utcán is, döntő többségükben lengyelországi szimpatizánsok, akik saját nemzeti lobogójuk mellett a Gazeta Polska lengyel lap transzparenseit és a Lengyel–Magyar Barátság Szolidaritás zászlaját emelték a magasba.
A főpolgármester külön köszöntötte a lengyel vendégeket, és a közös történelmi szálakat felidézve köszönetet mondott nekik a baráti biztatásért. „Európa sokat tanulhat a hagyományaira büszke, önazonosságát őrző, de összetartozását a legnehezebb időkben is bizonyító lengyel és magyar nemzettől” – fogalmazott.
Ünnepi beszédében arról is szólt, hogy a magyarság mindig egyénien vizsgálta, szűrte meg az európai sorskérdéseket, s ez nincs másként ma sem. „A színességére büszke Európa ugyanakkor valamiért szűnni nem akaró aggodalommal figyeli nemzeti öntudatunk szűrőjén lepárolt válaszainkat, pedig soha nem voltunk rosszabbak másoknál – ma sem vagyunk azok –, és nem akarunk rosszat senkinek” – mondta a főpolgármester, hozzátéve hogy „egyszerűen csak szeretjük a hazánkat, és úgy gondoljuk, hogy ezt egy nagyobb közösség hasznos tagjaként is meg szabad tennünk”.
Biztonság van az út végén
A városvezető kitért arra is, hogy vannak néhányan, akik „arcukra a hazaféltés téves vagy hamis álarcát öltve látszataggodalmaikkal kürtölik tele a világot”. Ennek kapcsán kijelentette: lehet a regnáló hatalmat szeretni vagy nem szeretni, de a nemzet tagjaként a nemzetet nem szeretni vagy a nemzetnek ártani súlyos hiba és bűn. A kétkedőknek azt üzente, nincs mitől félniük, s hangsúlyozta: „senkinek ne legyen kétsége, hogy Európához akarunk tartozni”.
Kitért arra is, hogy „a gazdasági válság és a nyomás nem ok arra, hogy meginduljon a föld a lábunk alatt, hogy eltérjünk az iránytól, amit kitűztünk magunk számára”. Szavai szerint az út végén igazságosabb, közteherviselésen alapuló, mindenki felelősségére támaszkodó biztonság van, Magyarország pedig büszke lehet önmagára, hogy „önerejéből képes eltüntetni a múlt elkopott bálványait, és az azok által hátrahagyott romokat”. A főpolgármester azt is elmondta, Magyarország ha nem is nagyhatalom, egészséges tartása és saját értékei vannak, amelyek miatt véleménye szerint Európának nincs oka szégyenkezni. Tarlós István beszédét az Alaptörvény szavaival zárta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
„Közeleg a mi időnk”
A Múzeumkertben felszólalt a nemzeti ünnepre Lengyelországból érkező Tomasz Sakievicz, a Gazeta Polska főszerkesztője is, aki magyarra tolmácsolt beszédét azzal kezdte: „Ha a lengyel és a magyar történelemben van valami egyedülállóan értékes, akkor az éppen a szabadság szeretete”, majd több példát is hozott a két ország közös történelmi eseményeiből.
A nyakában magyar és lengyel nemzeti színű sálat viselő főszerkesztő, akinek szinte minden mondatát tapssal fogadták az ünneplők, közölte: Budapestre utazásukkal a magyar változások iránti támogatásukat akarják kifejezni. „Mielőtt bárkinek eszébe jutott volna létrehozni az EU-t, mi, magyarok és lengyelek Közép- és Kelet-Európa más nemzeteivel együtt már régen megteremtettünk egy hasonló közösséget évszázadokkal ezelőtt. És most más államok számos politikusa arról szándékozik kioktatni bennünket, miként kell alkalmazkodnunk az egyesült Európához” – mondta Sakievicz, a zászlókat lengető ünneplők pedig nagy tapssal reagáltak szavaira. Szónoklatát azzal zárta: „Közeleg a mi időnk, a kor, amelyben szabad nemzetek önként fognak össze, azért, mert erre belső késztetésük van, nem pedig azért, mert valaki ezt diktálja nekik”.
A résztvevők a beszédeket követően elindultak a Várba.
forrás: mno.hu
