A Gróf Széchenyi István Általános és Kéttannyelvű Iskolában szeptembertől induló sportosztályba továbbra is várnak minden érdeklődőt. A sportiskolai osztályba olyan – jelenleg - 4. osztályos diákok jelentkezését várják, akik mind a sport, mind a tanulás terén komoly elhivatottságot éreznek magukban.
Érdeklődni személyesen az iskolában (Széchenyi utca 93.) vagy a 061/278-0942-es telefonszámon, illetve Jenei János testnevelőnél, a 06-70 334-6621-es mobilszámon lehet.
Már az ókori Kínában is felfigyeltek a betegségre, „őszi folyásként” írták le, míg a középkorban Leonardo Botallo rózsanáthaként említi meg a virágok közelében fellépő tüsszögést. Nem újkori kórképről van tehát szó, mégis 1819-ig kellett várni, amíg egy angol orvos – saját magán tett megfigyelések alapján – pontosan leírta a betegséget.
Fáradságos munkával összeszámolta, hány hozzá hasonló, „szénalázas” van még Angliában, s mindössze huszonöt sorstársat talált. Maga az allergia kifejezés 1906-tól használatos. Allergiásak egyébként igen sok mindenre lehetünk: a különböző növények pollenszemcséi, az állati szőrök, a penészgombák, az ételallergének – tej, tojás, eper, dinnye stb. -, a gyógyszerek, vagy a rovarméreg is okozhat kellemetlenséget. De vajon mi az oka annak, hogy egyre több allergiás betegek száma? Mi zajlik a szervezetünkben egy allergiás reakció estén? Miért ne egyenek a parlagfűre érzékenyek görögdinnyét? Milyen ételekre lehetünk allergiásak? Hogyan kezelhető az allergia? Ezekre a kérdésekre keressük a választ szakértőinkkel, dr. Illés Krisztina gasztroenterológussal és dr. Ráthonyi Emese háziorvossal.
Várjuk az érdeklődőket május 14-én, hétfőn, 17 órakor a Radnóti Miklós Művelődési Ház első emeletén, a könyvtár előterében. A rendezvény ingyenes.
Az 1956 utáni megtorlások során kivégzett emberek már nem tudják megvédeni az igazukat, ez azoknak a feladata, akik életben maradtak - mondta Wittner Mária, az 1956-os forradalomban való részvételéért halálra ítélt forradalmár, a Fidesz országgyűlési képviselője vasárnap Lakiteleken.
Nem szabad elhallgatni az igazságunkat, de a halottak igazságát az élőknek kell helyre tenniük - mondta az egykori halálraítélt a Lakitelek Népfőiskola Ravasz-Ordass Kollégiuma, a Wesselényi Miklós Kollégiuma és a Steindl Imre Kollégiuma népes hallgatóságának.
A kollégiumok hallgatóinak levetítették a Hóhér, vigyázz! című filmet, amelyet Wittner Mária visszaemlékezései alapján készítettek.
Az 1957-ben letartóztatott, 1958-ban halálra ítélt, majd nyolc hónapi siralomház után kegyelmet kapott hőse szerint nem lehet megalkudni.
"Amikor az ember úgy érzi, hogy igaza van, akkor nem alkudhat meg, hanem az igazságát végig kell harcolni" - hangsúlyozta.
Wittner Mária szerint a mai tanárok felelőssége óriási, mert "beszélni kell arról, amit az '56-os történtekkel kapcsolatban elhallgattak".
"Én 13 éves koromig a karmelitáknál, hitben, hazaszeretetben, erkölcsben nevelkedtem, de megbocsájtani csak annak lehet, aki bocsánatot kér" - fogalmazott egy kérdésre válaszolva, majd hozzátette, hogy a bocsánatkérés nem történt meg. "Ma a hóhér várja el az áldozat bocsánatát, miközben ő nem kér bocsánatot" - fűzte hozzá.
A jelenleg a Fidesz országgyűlési képviselőjeként dolgozó Wittner Mária visszaemlékezett fogadalmára, amelyet akkor tett, amikor zárkatársát akasztani vitték el mellőle. "Mindig beszélni fogok '56-ról" - ismételte akkori fogadalmát.
Elmondása szerint ma is fájó szívvel lép be a Képviselői Irodaházba, amely korábban az ÁVH épülete is volt. Ahol - fogalmazott - a mai ellenzék egyes politikusain "keresztülnéz", ha elmegy mellettük, mert elfogadhatatlannak tartja azt, hogy az egykori "véresszájú kommunisták, akik egy nap alatt demokratává váltak", akik "jól jártak az államosítással, de a privatizációból is nyertesen jöttek ki", ma is ott ülnek a parlamentben. Ma az elmúlt fél évszázadot festik át - tette hozzá.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke hangsúlyozta: Wittner Mária sorsa elrendeltetett, mert szabadulása után "a sorsa helyére zökkent".
Az elrendeltetett sorsát teljesíti immár évtizedek óta, hogy nagy felelősséggel az országnak is segít abban, hogy a sorsa helyére zökkenjen - fogalmazott Lezsák Sándor.
Bíró Zoltán irodalomtörténész fontosnak nevezte, hogy az egyes embereknek a történelemhez viszonyuló tudta tiszta legyen. Ha nincs Rákóczi, nincs Kossuth nincs 1956, akkor nincs Magyarország - szögezte le az irodalomtörténész. Véleménye szerint a tudat tisztázása, Wittner Mária munkásságának a legfontosabb küldetése.
Wittner Mária 1937-ben született. Az 1956-os forradalom idején szabadságharcosként a Corvin közben a sebesültek ellátásában segített. November 4-én a szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. Sikerült Ausztriába szöknie, de pár hét után hazatért. 1957-ben letartóztatták, majd 1958-ban a hírhedt Tutsek "vérbíró" halálra ítélte. A halálos ítéletet később életfogytiglanra változtatták. 1970. március 25-én nemzetközi nyomásra, az '56 után elítéltek közül az utolsók között szabadult.
MHO/MTI/Fidesz.hu
Tisztelt Utasaink!
Az alábbi táblázatban felsorolt, Frear Kft. által viszonteladóként üzemeltetett jegyárusító helyek műszaki okok miatt ideiglenesen zárva tartanak.
Az adott helyhez kegközelebb található, üzemelő értékesítési pontokról a táblázat utolsó oszlopában adunk tájékoztatást.
Az értékesítési pontokat megtalálják az alábbi vonalhálózati térképen.
Mindent megteszünk az ideiglenesen bezárt pénztárak és értékesítési pontok mihamarabbi újranyitása érdekében, a kényelmetlenségekért megértésüket kérjük.
Budapesti Közlekedési Központ
Május 13-án, vasárnap a Radnóti Milkós Művelődési Házban „Csillagtelepi majális” címmel egész napos családi programokkal várnak mindenkit a szervezők.
A részletekről bővebben itt olvashatnak:
Hosszú idő után ismét főszerepet kapott a sakk Csepelen. A valaha a kerület egyik élsportjának számító játék május 12-én a sétáló utcában talált ideiglenes otthonra, ahol 300 év 300 tábla néven szervezett nagyszabású sakkgálát a csepeli önkormányzat.
A Karácsony Sándor utcában már reggel fél 9-től fogadták a játékos kedvűeket a szervezők, akik minden sakkozónak kedveskedtek egy, külön erre az alkalomra készített emlék pólóval. A türelmetlenebbek már a hivatalos kezdés előtt asztalhoz ültek, és - amolyan bemelegítésként- hozzá is fogtak a bábuk tologatásához.
Mire kezdetét vette a gála, szinte teljesen benépesült a sétáló utca, ahol a szervezők sörpadok segítségével varázsoltak sakkozásra alkalmas játékteret a jeles alkalomra. Fekete és fehér bábut ragadott idős és fiatal, férfiak és hölgyek, polgármester, alpolgármester és tanár, újságíró és nyugdíjas, amatőrtől a profi szintig, hogy új fejezetét írják meg a sakktörténelemnek, amiben remélhetőleg Csepelnek is jut majd hely ezen túl.
A páros küzdelmeket szimultán partik követték nemzetközi nagymesterek segítségével, akik között természetesen ott volt - a fiatal kora ellenére már 2400 Élő-ponttal rendelkező- csepeli Horváth Dávid is, akit többen is nagy küzdelemre késztettek a nap folyamán. Az úgynevezett schnell-verseny is osztatlan sikert aratott, s abban is jónéhányan próbáltak meg túljárni egymás eszén.
A legjobbakat értékes díjakkal jutalmazták a szervezők, akik a rendezvény ideje alatt igyekeztek mindenben a játékosok kedvében járni. A csepeli sakkgála többszörösen is rászolgált a nagyszerű jelzőre, hiszen méltóképpen emlékezett a kerület tricentenáriumára és remekül népszerűsítette a legendás perzsa eredetű táblajátékot, a sakkot.
Légrádi Gábor
fotó: Kitzinger Adrienn - Csepel.hu
Május 11-én délután 17 órakor adták át P. Boros Ilona törökbálinti képzőművész „Tükör által homályosan…” című kiállítását a Kék Iskola Galériában. A megnyitón rendkívüli sikert aratott Róbert György és Szabó István blockflöte-lant duójának előadása.
Őszinte hangú beszédet mondott Budai Rita művészettörténész, aki elmondta: a tárlat a tükör életünkben, önmegismerésünkben betöltött szerepének kérdését vizsgálja. Elemzésében bemutatta a képzőművész legfőbb, állandó motívumait, a színek és formák értelmezési lehetőségeit. Kiemelte: P. Boros Ilona munkája „mintha a textilművészet különböző ágainak gyermeke lenne”.
A kiállítás megtekinthető június 5-ig, hétköznapokon 8-18 óráig a Kék Iskola Galériában.
Angel Marianna
fotó: Zarándi Bence
Ha egyik pillanatról a másikra megszűnne a paksi atomerőmű, az országnak csaknem a fele áram nélkül maradna. Egyebek mellett ezt lehetett megtudni a paksi atomerőmű tájékoztató kamionjában május 11-én tartott előadáson, amelyen szakemberek válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.
Az ország energiafelhasználása folyamatosan nő, s számítások szerint 15 év múlva legalább 30 százalékkal több energiára lesz szükség, mint ma. A paksi atomerőmű éppen harminc esztendeje termeli az áramot, s a tervek szerint további húsz évre meghosszabbítanák az erőmű működését. Az előadók szerint az atomerőművek állítják elő a legolcsóbban az áramot szerte a világon, emellett biztonságosan, környezetbarát módon üzemelnek. Ha csökkenne a kapacitásuk, súlyos gondot jelentene az energia előállítása. A bemutató célja az volt, hogy az embereket megismertessék a paksi erőmű működésével, s azzal, hogy nem árt takarékoskodni az energiával. Egy gyakorlati példával is szolgáltak: egy félórás tévéműsor megtekintéséhez körülbelül ugyanennyi idő alatt megtett, közepes intenzitású kerékpározással lehetne elegendő áramot termelni.
cs. a.
fotó: Bede Orsolya
Katonai hagyományőrző programok, lovasbemutató, gyermekprogramok, kézműves foglalkozások az Orczy-parkban 2012. május 18-20. között.
Mindenekelőtt a személyes részről: Van valami végtelenül felemelő látni és megélni, ahogy generációm „révbe ér” – s ezzel a révbe éréssel egyszersmind vállára vesz minden felelősséget.
Reformkori dühvel rühelltük a múlt rendszert, s tettünk ellene. Sok-sok hittel, naivsággal. S a sok-sok hit között az volt a legfelemelőbb, hogy mi írjuk a történelmet.
Ma már tudjuk: mások írták azt. S akkor mi, a rendszerváltás hajnalán statiszták voltunk, akikkel elhitették, hogy a Hamlet címszereplői, pedig alabárdosok voltunk csupán.
De legalább azzal nem vívódtunk soha, amivel Hamlet vívódott.
„A tett halála az okoskodás” – hát persze. Mi viszont nem okoskodtunk sokat akkoriban. Tettük, amit jónak gondoltunk. Jónak s muszájnak. A márciusi ifjak – ha beleöregedhettek volna a sorsba – eltöprengtek volna azon, vajon megérte-e. S ennek a töprengésnek leginkább a Monarchia romjain, Trianon után lett volna értelme.
A mi töprengésünk nem megspórolható.
De legalább azon nem kell már, hogy megérte-e.
Mi nem egy Monarchiát szedtünk széjjel, csak egy szörnyszülött államot. A gonosz birodalmát.
A mi töprengésünk tárgya tehát nem a múltra vonatkozik, s múltbéli cselekedetek helyességére – bár nyilván személyre szabottan ott is van töprengenivaló. Ám általánosan minekünk a jövőn kell töprengenünk. Most, hogy immár végképp a miénk minden felelősség.
Mert minekünk a jövő lett a kérdés.
Mert minekünk az volt a legnagyobb illúziónk, hogy ha végzünk a régi rendszerrel, minden jó lesz magától.
Nekünk a Nyugat volt a legnagyobb illúziónk.
S most a szemünk láttára omlik össze.
Ezért aztán kezdhetjük elölről a dolgot, s leginkább idehaza.
Mert hiába az általános összeomlás – Magyarország egyszerre jobb s rosszabb hely sok egyéb helynél.
Jobb, mert számos okból sokkal élhetőbb.
Rosszabb, mert ugyanennyi okból élhetetlenebb.
S mindez nem afféle divatos paradoxon. Hanem szikár, csontos tény.
S az élhetetlenségben leginkább az egymás gyűlölete viszi a prímet.
Talán nincsen hely a világon, talán nincsen nép, amelyik ennyire feneketlenül gyűlöli egymást.
Van ebben vétkünk, nagy és alapos.
S e vétek tetejéről volt jó hallani, ahogy Elnök Úr hitet tett a kiegyezés mellett.
Amikor kiegyeztünk a Monarchián belül a Habsburggal, mindjárt csodára voltunk képesek. Olyan fejlődés indult el, amelynek méltán járt csodájára akkor az egész művelt világ.
Aztán sok-sok végzet, balsors, s még annyi önsorsrontás után – ritka kegyelmi pillanatoktól eltekintve – elveszítettünk majdnem mindent.
S jött a rendszerváltás pillanata, amelyről azt hittük – Istenem! Bolondok! –, mindenkinek egyformán fontos, s hogy mindenki erre várt.
Nem volt úgy.
Ezért lett oda akkor ismét a kiegyezés lehetősége.
És eltelt húsz év, és sebek borítják a lelkeket.
Ráadásul most körbepillantva úgy tűnik, már semmi sincsen, amiben a szekértáborok meg tudnának állapodni.
A tetejébe pedig berúgta az ajtót az utánunk jövő generáció, amelynek dühe jórészt érthető – ám inkvizítori lelkülete, kérlelhetetlensége, s leginkább gyűlöletéből fakadó ostobasága szinte felfoghatatlan.
S akkor azt mondja az Elnök Úr, ideje a kiegyezésnek.
Bizony, nagyon ideje.
Már csak azt kellene tudni, van-e legkisebb közös többszörös.
Ha fogcsikorgatva is, de akarom hinni, hogy van. Talán ez a legutolsó illúzióm.
S ha nincsen? Akkor majd meglátjuk. Igaza akkor is az Elnök Úrnak van. Kérdés, ezzel az igazsággal felülírható-e mindaz, amit hurcolunk magunkban. Talán…
Bayer Zsolt
