1957. május 6-án tartoztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János hadbíró százados vezette tanácsa szervezkedés vezetése, valamint a társadalmi tulajdon megrongálásának vádjával halálra ítélte 1957. december 14-én. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével 1958. március 4-én megtartott ülésen jogerőre emelte, 6-án kivégezték.
Nyughelye: 301-es parcella 16/23 sírhely
Szülei gazdasági cselédek voltak, az 1945. évi földosztás során ötholdas birtokot kaptak, ezen gazdálkodtak. A hat elemi elvégzése után ő is cselédként kezdett dolgozni, majd 1942-ben önként jelentkezett katonának; korengedménnyel a szekszárdi gyalogezredhez vonult be. 1944-ben egységét a szovjet frontra vezényelték, itt azonban megszökött az alakulatától. 1945-ben szülei földjén dolgozott, majd a következő évben a Budapesti Elektromos Művekben laborosként helyezkedett el. 1950-ben továbbszolgálatra jelentkezett a néphadseregbe. Az írnok tiszthelyettesi, majd tiszti iskola elvégzése után 1952-ben avatták tiszté. A forradalmat megelőzően az egyik budapesti alakulatnál szolgált könyvtárosi beosztásban. 1945-ben tagja lett az MKP-nak, majd az egyesülés után az MDP-nek. Nős volt, házasságából négy gyermek született. 1956-ban főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot.
1956. november 2-ig, az egyik honvéd üdülőben töltötte szabadságát. A rádióból értesült, hogy csapattestükből elszakadt tiszteknek a nemzetőrségnél kell jelentkezniük, ezért felkereste a csepeli rendőrkapitányságon lévő nemzetőr-parancsnokságot. Itt megbízták a szolgálat vezetésével. Nyilvántartást vett föl, tervezte, szervezet a szolgálatot, gondoskodott a nemzetőrök ellátásáról, a sebesültek ápolásáról, és mindkét oldal halottainak eltemetéséről. Megkísérelték a szovjetek feltartóztatását: a nemzetőrökkel együttműködve felrobbantotta a fővárosba vezető utat, majd november 8-án öt, vasbugával megrakott vasúti szerelvénnyel is eltorlaszolta azt. 9-én elvállalta, hogy a csepeli harcokról hírt visz Bécsbe, azonban Budafokon a szovjetek fogságába esett.
Még ugyanebben a hónapban tartalékállományba helyezték. Letartoztatásáig a Cementáru Ipari Vállalatnál dolgozott gépmunkásként.
Tamási Lajos költő Nagykónyiban született egy nagyon szegény családban. A család 1928-ban vidékről a fővárosba, Pesterzsébetre költözött. Tamási felnevelkedésének színtere a külváros, itt erednek a költészet gyökerei. 1941-ben érettségizett, azután szükségmunkás volt az OTI-nál, 1944-ben megszökött a sorozás elől, a felszabadulásig bujkálni volt kénytelen.
1945 után pártmunkás, a Belügyminisztériumban fogalmazó. 1950-től 1956-ig a Magyar Írók Szövetségének munkatársa, 1953-ban a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette, 1954-ben az írószövetség párttitkára. Több versében megjósolta a forradalmat, a leghíresebb verse a Piros a vér a Pesti utcán. A minisztertanács 1956. október 31-én a Magyar Rádió kormánybiztosának helyettesévé nevezte ki. 1957 elején (kihagyásokkal) még megjelenhetett Keserves Fáklya című kötete, a forradalom előtt és alatt írt verseivel. 1957-től a SZOT munkatársa, 1959-től 1983-ig a Csepel Vas- és Fémművek szakszervezti bizottságának munkatársa, a Csepel Újság irodalmi mellékletét szerkesztette, a hatvanas évek elején megszervezte és vezette az Olvasó Munkás Irodalmi Kört a Csepeli Munkásotthonban.
Tamási a kultúra segítségével olyan munkásközösséget teremtett, melynek tagjai ráébredhettek a magasabb rendű erkölcsiségre és tevékenységre, testvéri szolidaritásra, a közösség tehetségesebb tagjai pedig a magyar irodalom országos fórumain is megállták a helyüket. Tamási Lajos még megérte emberi és költői igazának érvényesülését, a Piros a vér a Pesti utcán című verse iskolai tananyag, és benne van minden fontosabb versantológiában.
Többszöri kórházi kezelés után végül a szíve vitte el, 1992. november 26-án. Posztumusz megkapta a Nagy Imre emlékérmet, majd az ’56-os emlékérmet is.
Született 1934. október 21-én, Budapesten. Érettségit 1952-ben tett Csepelen, a Jedlik Ányos Gimnáziumban, majd a Budapesti Orvostudomány Egyetem Általános Orvosi Karán doktorált 1958-ban. Másfél év határőri szolgálat után a Csepeli kórház sebészeti osztályára került, ahol néhány év múlva megkapta a főorvosi kinevezést. Nyugdíjba vonulásáig -1994-ig- ebben a kórházban dolgozott sebész főorvosként.
Szakmai kitüntetései:
Többszörös törzsgárda tagként elismerést kapott a kerülethez való hűségéért. Az orvosi munkája példaértékű volt kollégái tisztelték, becsülték. Betegeihez való viszonya különlegesen jó volt. Emberségből, empátiából mindig jelesre vizsgázott. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy nagyon sokan szerettek, ragaszkodtak hozzá.
Orvosi tevékenységét szabadidejében is gyakorolta. A Csepel SC labdarúgó szakosztályának volt sportorvosa 1965-től egészen annak megszűnéséig. Ezen a területen is megmutatkozott az emberek iránti tisztelete, szeretete. A sportolók nemcsak egészségügyi, hanem lelki-családi problémáikkal is fordulhattak hozzá, ő mindig gondoskodó tapintattal fogadta és kezelte az ügyeket.
Sportorvosi kitüntetései:
Dr. Kreisz Károly azon kevés ember közé tartozik, aki csepeli törzslakosként éli életét, aki egész életében a csepeli emberekért dolgozott.
Kiss Tamás kenus 1998 óta tagja a Csepeli Kajak-Kenu Szakosztálynak, Ludasi Róbert négy éve vezeti felkészülését.
Az idei évi nyári válogató versenyeken elért eredménye és felkészültsége, valamint Kozmann György csapattárs javaslata alapján, edzőjük Ludasi Róbert is egyetértett azzal, hogy Kiss Tamás a tragikus körülmények között elhunyt kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György „helyére” lépjen és a 2008. évi pekingi olimpián C-2 1000 méteren induljon Kozmann Györggyel. Nagyon rövid ideig tartó közös felkészüléssel olimpiai 3. helyezést értek el.
Az Olimpián elért bronz érme nemcsak az ország sikere, hanem csepeli kötődésük okán Csepel hírnevének öregbítése is, valamint méltó tisztelet a sporttárs – Kolonics György – emléke előtt.
A pekingi versenyen kenu kettesben Kozmann Györggyel nyújtott hihetetlen teljesítménye, küzdeni akarása, sportemberi magatartása elismerésreméltó és példamutató mindenki számára.
Vályi Hugó bencés szerzetes, tanár, a volt Jedlik Ányos Gimnázium első igazgatója. 1945-ben a szülők és az elöljáróság kérésére a pannonhalmi főapát hét szerzete tanárt küldött Csepelre és szeptember 9-én megkezdődött a tanítás.
Vályi Hugó nagyszerű ember és kiváló szervező volt, ezt bizonyította, amikor 1944-ben Pannonhalmát a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma lá helyezték. Vezetése alatt elhagyott gyermekeket, üldözött felnőtteket és betegeket, mintegy 3000 személyt fogadtak be és oltalmaztak.
Csepelen mostoha körülmények között kezdték munkájukat, de nagyon sok segítséget kaptak. Hugó atya a felnőtteknek esti gimnáziumot szervezett és tanított a Felsőfokú Ipariskolában is. Gondoskodott a növendékek nyaraltatásáról és természetesen lelkipásztori tevékenységet is folytatott.
Három évig tartó vezetése alatt meghonosította Csepelen is a bencés nevelés jellemző vonásait: a családiasságot, a szellemi és testi munka fontosságát, a tiszta örömöt és a mindenkire kiterjedő szeretetet. Mint tanár és igazgató szigorú és igényes volt, tanítványai mégis szerették, mert megérezték benne az értük élő nevelőt.
Kapcsolata az államosított iskolával 1949 után sem szűnt meg.
Egyszerűségével, bölcsességével, tárgyszerű megnyilatkozásaival megnyerte a hallgatóságát. Ennek titka a minden szavából sugárzó szeretet volt.
Csepelen maradandót alkotott, egy jól működő gimnáziumot hagyott ránk és olyan szellemiséget, amely mérce lehet minden időben.
Muray Róbert festőművész jól ismert alakja, szereplője, résztvevője a csepeli művészeknek. Gyakran láthatók speciális festményei a különböző kiállításokon, de megtalálható a művésztársak bemutatóin is.
Festészetéről, melyben kiemelt szerepet kap a természet, az állatok, s ezek közül is jelesen a madarak, ő maga is azt állítja speciális, sajátos művészet, hiszen az ismeretterjesztés áll a középpontban.
Muray Róbert 1931. július 11-én született Rákospalotán, 1954-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán. A legjobbaktól tanulta a mesterséget, hiszen mesterei voltak Papp Gyula, Konecsni György, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Koffán Károly.
Számos kitüntetést és elismerést kapott köztük 1982-ben a környezet védelméért kitüntetést, a Szt. Hubertus-érmet (NSZK) vagy 1985-ben az Emberi környezetért díjat. A természet szeretete meghatározó Muray Róbert életében és tevékenységében, ennek köszönhetően örökítette meg védett területünk a Tamariska-domb növényvilágát is. Tíz éven át volt munkatársa az Országos Környezet-és Természetvédelmi Hivatalnak, 1990 óta címzetes egyetemi docens.
Nagyívű életpálya az övé, hiszen ismerjük, mint festő, grafikus, illusztrátor, plakáttervező, alkalmazott grafikus, dioráma tervező, sőt, mint egyik méltatásában Feledy Balázs művészeti író írja róla, mint szőnyegtervező művész.
Fest olajjal, akvarellel, de ami nála különösen fontos, hogy állatábrázolásait legtöbbször saját megfigyelései alapján készíti. Ezért is tartja magát ismeretterjesztőnek, hiszen sohasem elképzelt, sosemvolt állatokat, tájakat ábrázol. Mindig létezőt, a valóságot.
Az elmúlt évtizedek alatt számtalan kiállításon mutatta be hangulatos természeti képeit, vadászjeleneteit Budapesttől Kanadán át az USÁ-ig, valamint Európa számos országában. Állandó tárlata van a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. Tagja az Angol Királyi Madárvédelmi Társaságnak.
Muray Róbert festőművész a természetfestés egyik legkiválóbb mestere, mely mögött egész életműve, alkotásainak aranyfedezete áll Csepel művészeti, kulturális életének kiemelkedő egyénisége.
Sajnálattal értesültünk a szomorú hírről, hogy 2016. április 21. napján elhunyt Paragi Ferenc ötszörös országos bajnok, olimpiai- és EB döntős, sokszoros válogatott gerelyhajító atléta, 1980 és 1983 között 96,72 méterrel a versenyszám világcsúcstartója, 1967 -1988 között a Csepel SC atlétája.
A kiváló csepeli sportember aktív versenyzői pályafutása befejezése után is a sportág mellett maradt. Eredményes edzői tevékenységet folytatott, több évig irányította a Heraklész program gerelyhajító szakágát. 1979-ben az év magyar atlétájának választották meg, valamint a Magyar Gerelyhajítók Örökös Tagságában is helyet kapott. 2012. október 23-án Németh Szilárd polgármestertől vette át a csepeli önkormányzat elismerését, a Csepel Örökség-díjat.
Paragi Ferenc maradandót alkotott, életművével, kiemelkedő munkásságával, sportteljesítményével szolgálta a magyar sportot, példaértékű tevékenységével hozzájárult Csepel tekintélyének, jó hírnevének növeléséhez is. Személyiségével, tapasztalatával, tudásának átadásával hozzájárult az őt követő nemzedékek eredményeihez, kiemelkedő teljesítményeivel beírta nevét az atlétika, a gerelyhajítás sport történelmébe.
42 éves elhivatott pedagógusi életpályájának 37 éve kötődik szorosan Budapest XXI. kerületéhez, Csepelhez. 2008-ban a Csete Balázs Középiskola igazgatójaként haló poraiból teremtette újjá és virágoztatta fel az intézmény történetében meghatározó szerepet játszó felnőttoktatást és szakképzést. Karizmatikus személyisége, példamutató pedagógiai és vezetői tevékenysége százak számára teremtett esélyt a továbbtanulásra, értékes szakmai végzettség megszerzésére. Munkáját és közéleti tevékenységét Budapest-Csepel Önkormányzata több ízben értékelte: tanácsos címmel, polgármesteri elismeréssel, Csepeli Nívódíjjal, Csepel Szolgálatáért Díjjal és Csepeli Örökségdíjjal.
A Mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban megszerzett érettségi vizsga után képesítés nélkül kezdett tanítani Ököritófülpösön abban az általános iskolában, ahol édesapja iskolaigazgató volt. Egy állami gondozottakból álló osztályt tanított, és ez 40 éves pályafutására nagy hatást gyakorolt. Itt és akkor vált igazi pedagógussá.
1981-ben magyar-történelem általános iskolai tanári diplomát szerzett, és a Budapesti, XXI. Kerületi Ligeti Károly Általános Iskola tanára lett. Magyart és történelmet tanított, osztályfőnök volt, munkaközösség vezetővé is megválasztották. 6 évig vezetőtanári szerepet töltött be. 1994-ban az iskolát átnevezték Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolává. Az új rendszerben egy tehetséggondozó osztály projektjének gondozásával bízták meg. Tanítványai országos versenyek győztesei voltak, a legjobb középiskolákban érettségiztek és híres egyetemekre nyertek felvételt. 1995-ben kinevezték a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola igazgató-helyettesévé. Szakmai munkája elismeréseként abban a tanévben Tanácsosi címben részesült. 1996-ban létrehozott egy magánalapítványt, amelyben kuratóriumi elnök lett. Ő maga is jelentős összegekkel támogatta a tehetséges és a hátrányos helyzetű diákok előmenetelét.
Munka közben folyamatosan képezte magát. A Budapesti Műszaki Egyetem Pedagógiai Karán közoktatás-vezetői szakvizsgát tett, majd beiratkozott az ELTE történelem kiegészítő szakára. A diplomáját 2000-ben vehette kézbe. 2002-ben középszintű érettségi vizsgaelnök, majd 2005-től középszintű érettségi és emeltszintű tantárgyi bizottsági elnöki tisztséget szerzett. Tagja a Történelemtanárok Országos Egyesületének, mert a hosszú évekig tartó vezetői munkássága mellett a történelem tantárgy iránti elkötelezettségét és szeretetét töretlenül megőrizte.
1996-ban a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolát beintegrálták a Csete Balázs Szakközépiskolába. Az új intézményben 4 éven keresztül a szakiskolai tagozatot irányította. 2005. szeptember 1-től a Csete Balázs Szakközépiskola gimnáziumi tagozatának intézményegység vezetője lett. Munkája elismeréseként a Budapest, XXI. kerületi polgármesteri dicséretben részesült, majd megkapta a kerület legmagasabb kitüntetését, a Csepeli Nívó díjat.
2008-ban a kiírt vezetői pályázat nyerteseként lett a Csete Balázs Szakközépiskola új igazgatója. Az intézményt 250 fős tanulói létszámmal vette át. Vezetése alatt az iskola megújult, ECDL és középszintű érettségi vizsgaközpont lett. 2015. július 1-től az iskola a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrumnak tagintézménye lett. A Centrum támogatásának köszönhetően új kezdeményezések és programok valósultak meg irányításával. 2014-ben a kárpát-medencei irodalmi műveltségi versenyben első helyezést ért el az általa vezetett intézmény. Ugyanebben az évben az iskola Csepeli Örökség díjban részesült, majd 2015-ben ezt a szakmai munkáért járó magas kitüntetést személyére szólóan is átvehette. A Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum vezetősége főigazgatói elismeréssel értékelte tevékenységét.
Az igazgató asszony a kerület és a régió közéletében is fontos szerepet tölt be. Intézménye tanulóinak érdekében együttműködési megállapodást kötött a Soroksári, a Pesterzsébeti és a Csepeli Roma Kisebbségi Önkormányzatokkal és a Nemzeti Ifjúságvédő és Tehetségkutató Egyesülettel. Budapest, XXI. Kerület – Csepel Önkormányzata kiemelkedő pedagógiai pályafutása és közéleti tevékenysége elismeréseként Csepel Szolgálatáért díjban részesítette.
Mansfeld Péter 1941. március 10-én született Budapesten. Négyéves korában családja felnőtt férfi tagjait a szovjet hadsereg kényszermunkára vitte, nagyapja nem tért vissza. A Medve utcai általános iskola elvégzése után a BKSZC Weiss Manfréd Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma elődintézményének lett vasesztergályos tanulója, jó eredményekkel. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.
A forradalom idején a Szabó bácsi vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.
November 4-én estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse, és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.
Mansfeld készült rá, hogy újraélessze a forradalmat. Öt hasonló korú fiúval betyárbandát alapítottak, és fegyveres rablást terveztek, hogy pénzhez jussanak.
Kezdésnek elrabolták az Árvácska utcai osztrák nagykövetség előtt posztoló rendőrt: lefegyverezték, betuszkolták egy autóba, majd messzebb kidobták.
A periratok tanúsága szerint állítólag Mansfeld Péter ötlete volt a másik „nagy dobás”, amiből később egy újabb vádpont született. A történet igencsak kusza: Mansfeld még a vizsgálati fogságban ismert meg egy férfit, akinek forradalmi szerepét felesége buktatta le. Elhatározta, bosszút áll, és társaival el is mentek a nőhöz, hogy megöljék. Tervük nem sikerült.
1957-ben a fiú a barátaival autókat lopott. Úgy kerültek rendőrkézre, hogy a Tímár utcában egy lopott autóval fának ütköztek. Mansfeld Pétert mindössze egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, de a vizsgálati fogságban szembesült a forradalmat követő megtorlással: megtudta, hogy Szabó bácsit kivégezték, hogy sógorát, Virág Jánost lecsukták, hogy egykori társai foglyok vagy üldözöttek. Még jobban meggyűlölte a Kádár-rendszert és a kommunizmust.
A bandát a rendőrség elfogta. A Börtönben Mansfeld Péter bátran, lankadatlan erővel küzdött a kiszabadulásért, nem alázkodott meg, kifigurázta a bíróságot és a forradalmi tetteivel dicsekedett. Egyszer egy Rózsadombi helyszíni szemle során sikerült megszöknie, de menekülés közben eltörte a kezét és a kórházban elfogták.
Mansfeld Pétert első fokon életfogytiglanra, másodfokon halálra ítélték. 1959. március 21-én, tizenegy nappal a tizennyolcadik születésnapja után végezték ki.
Volt iskolájában Csepelen 2002-ben emléktáblát állítottak tiszteletére és színháztermet neveztek el róla. 2011-óta utca viseli nevét a kerületben.
Néhai Takács József 1947-ben született Ajakon. Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, majd főiskolai tanulmányait a Bánki Donát Gépipari és Műszaki Főiskolán Budapesten végezte.
Életét folyamatos tanulás jellemezte, melyet munkája során a környezetében lévő fiatalok és idősek körében is terjesztett. Különböző felsőfokú szaktanfolyamok, Felsőfokú Anyagi Műszaki Ellátási, Külkereskedelmi, majd Közoktatási vezetői szaktanfolyamok elvégzésével képezte magát az újabb feladatok szakszerűbb ellátása érdekében. Szívügyének tekintette a nehézsorsú fiatalok képzését, szakmához juttatását.
1965-ben kezdett a Csepel Művek Gépgyárában dolgozni, mint géplakatos, majd a Csepel Erőmű és Szolgáltató Vállalatnál dolgozott 1970-1991-ig. Munkája mellett folyamatosan társadalmi megbízatásain keresztül az emberek ügyeinek felvállalását tartotta legfontosabb feladatának.
1991-93 Csepeli Kereskedőház Kft.,
1994-95 Univer Trans Kft.,
1995-98 CSÚCS 91 Kft.,
1998-ban választották a 3. számú egyéni választókerület önkormányzati képviselőjévé.
1998-2002-is az Önkormányzat oktatásért, művelődésért is felelős alpolgármestere. Mint alpolgármester, és mint egyéni választókerületi képviselő szívvel lélekkel arra törekedett, hogy Csepel és a csepeli választópolgárok érdekeit képviselje minden fórumon a lehetőség határain belül megvalósuljanak a célkitűzések. Az EU csatlakozás elkötelezett híve volt. Rendszeresen találkozott a körzete lakóközösségével, kikérte véleményüket, meghallgatta gondjaikat és mindent megtett a jobbítás érdekében. Elindította a lakótelepi összefogás mozgalmát a Miénk ez a Nap mozgalmat. Csepel művelődéséért, sportjáért, egészségügyéért, szociális ellátásáért, a környezet védelméért alpolgármesterként és képviselőként kimagasló eredményeket ért el. Folyamatosan tenni akaró az utolsó percig helytálló a közösségért érzett felelősséget élethivatásának tekintő ember tragikus körülmények között hunyt el 2009. január 7-én. Tragikus halála egész Csepel számára feldolgozhatatlan veszteség.
