Csepelen született, édesapja is eredményes kerékpározó volt. Legnagyobb sikereit a hetvenes években érte el, amikor gyakorlatilag minden versenyt megnyert Magyarországon.

A hatvanas években kezdett el kerékpározni a Csepel SC-ben, amikor olyan nagy nevek szerepeltek a klubban, mint Juliga Gábor, Mahó László, Aranyi Lajos. 1965. augusztus 20-án nyerte meg első versenyét, a Csepel Kupát, ötven kilométeres távon. A következő években egyéniben országos bajnok lett hegyiversenyen és terepbajnokságon. Négy világbajnokságon ért el jó helyezést. A müncheni olimpián a magyar csapat a száz kilométeres országúti versenyen hatodikként ért célba. 1977-ben fejezte be az aktív sportot, utána csak kisebb amatőr versenyeken állt rajthoz. 1983-tól a Csepel SC utánpótláskorú kerékpárosainak az edzőjeként dolgozott, majd hosszú évekre eltávolodott a kerékpársporttól. 1999-ben Gyöngyösön alakított meg egy egyesületet, amelyben sikeres versenyzőket nevelt. 2014-ben kidolgozott egy koncepciót a versenyzők felkészítéséről és a szövetség működéséről, amelyet a Magyar Kerékpáros Szövetség elfogadott.

Szabó János, egykori csapattársa így emlékezett meg a jó barátról: „Néhány napja beszéltem Tiborral telefonon, kórházban volt. Súlyos szív- és érműtéteken esett át, de jónak tűnt a hangulata. Az a különösen szomorú, hogy Peszleg Zoli, aki szintén csapattársunk volt, nemrégiben távozott közülünk. Terveztem, hogy Tibort a napokban meglátogatom. A kerékpárosok családja összetartó, baráti közösség, számunkra szentírás, hogy figyeljünk egymásra.”

Cs. A.