Borbély Lénárd gratulált és köszönetét fejezte ki az alapítványnak és az egyesületnek, hogy minden évben méltó módon megemlékeznek Kolonics Györgyre, akire joggal büszke egész Csepel. A kiváló sportoló úgy élte az életét, hogy halála után mindenki jó szívvel gondol rá, és példát mutat a mai kajakozó-kenuzó gyerekeknek. Egyszerre volt kiemelkedő sportoló és nagyszerű ember. A csepeli önkormányzat ápolja az emlékét és támogatja az évente megrendezendő fáklyás emlékevezést. Az utóbbi években sikerült rendbe tenni, majd Kolonics Györgyről elnevezni a Kis-Duna parti sétányt, amely megszépülve sok csepeli kedvenc helyévé vált.  

A megemlékezésen archív tévés felvételeken felelevenítették Kolonics György legemlékezetesebb versenyeit, majd a meghívott egykori élsportolók szóltak röviden a kenus legendáról. Wichmann Tamás: „Gyurival Csepelen találkoztam először. Figyeltem a mozgását, amely elképesztően különleges volt. Utoljára az maradt meg bennem, hogy jó kedvű, viccelődik. Nagy tisztelettel vagyok iránta.” Vaskuti István: „Ő olimpiai bajnok volt sportolóként és emberként. Különleges személyiséggel bírt. Itt van velünk most is.” Vajda Attila: „Példaképem volt, nagy szerencsém, hogy vele együtt versenyezhettem. Mikor megismertem, akkor döntöttem el, hogy én is olimpiai bajnok leszek. A pekingi olimpián 2008-ban, ahol Koló már nem lehetett ott, ő adta azt a többlet motivációt, hogy érte is versenyezzek és győzzek.” Kozmann György: „Nagy élmény volt Kolóval együtt evezni. Ma is ő jár a fejemben, amikor versenyzek.”

Ezt követően fáklyákkal kivilágított sárkányhajókban tettek tiszteletkört a Csepeli Kajak-kenu Egyesület növendékei a Kis-Dunán. Őket más hajók is elkísérték az útra.

Szót váltottunk Kolonics György szüleivel: idősebb Kolonics Györggyel és feleségével, Erzsébet asszonnyal.

„Minden megemlékezésen itt vagyunk, és megható látni, mennyien jönnek el rá. Jelenleg Érden lakunk. Eredetileg Budafokon éltünk, ott nőtt fel a fiúnk és a lányunk. Gyuri mindenféle sportot szeretett gyerekként, és mindenben első akart lenni. Szánkózásban, futásban, bármiben. Úgy lett kenus, hogy a Spartacus egyesületben levitték a Dunára. Egyszer volt úgy, éppen 14 éves korában, hogy inkább focista lenne, mert éppen akkor rendezték a labdarúgó világbajnokságot. Mondtam neki, rendben, de szólj az edződnek. Nem merte neki elmondani… Akkor már Csepelre járt edzeni. Volt úgy, hogy biciklivel ment Budafokról Csepelre, minket meg a frász kerülgetett, nehogy baja legyen az úton. Amikor világbajnok lett, kicsit féltünk, hogy fejébe száll a dicsőség. De nem volt ilyen, megmaradt szerénynek. Utána sokszor le akarták győzni, de nem tudták. Mi pedig nagyon büszkék voltunk rá.”

Cs. A.