Nagy a zsongás a székelyudvarhelyi birkózóteremben: két tucat fiatal végzi az izzasztó gyakorlatokat, feszül egymásnak, odébb a Fások Sportklub felnőtt sportolói vesznek részt átmozgató tréningen. Az egykor a helyi faipari vállalat által támogatott, csaknem hat évtizedes múltra visszatekintő sportklub folyamatosan nevelte és neveli ki ma is a bajnokokat, ám az első székely birkózósikerig egészen az 1928-as amszterdami olimpiáig kell visszamenni: akkor az alsósófalvai Keresztes Lajos, nyolc évvel később a berlini ötkarikás játékokon a korondi Lőrincz Márton állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára – mindketten a magyar színeket képviselve.

A sóvidéki, avagy székely Herkuleseknek nevezett sportemberek nemcsak olyan erősek voltak, mint a mitológiai hős, hanem hozzá hasonlóan halhatatlanságot is nyertek: köztér, sportcsarnok és sportklub viseli a nevüket. Székelyudvarhely az elmúlt évtizedekben nemcsak a székelyföldi, hanem az erdélyi szabadfogású birkózás bölcsőjévé is vált. „A székely virtus miatt fekszik nekik a birkózás” – magyarázza Bodrogi Csaba edző, miközben folyamatosan adja az utasításokat a sportolóknak. Hogy mennyire fekszik a székelyeknek a birkózás, az leginkább eredményekben mérhető. A már említett olimpiai bajnokok mellett az évtizedek során olyan birkózók kerültek ki a Nagyküküllő partjáról, mint Papp Lajos, az első udvarhelyi, aki román országos bajnoki címet nyert, László János és Bálint József Balkán-bajnokok, Miklós László Eb-ezüstérmes vagy Sándor Lajos Eb-bronzérmes.

Közben a fojtogató diktatúra elől több csapatra való székely birkózó menekült külföldre, akik idegenben is megállták a helyüket. Így történhetett meg, hogy az 1992-es barcelonai olimpián két székelyudvarhelyi születésű sportoló lépett szőnyegre: Elekes Endre a magyar, Szabó László pedig Schneider Ludwig néven a német válogatott versenyzőjeként – a németek másodedzője a szintén udvarhelyi Kalapács Árpád volt. A székely birkózósportnak is hatalmas érvágás volt a tömeges kivándorlás, nagyon nehéz volt talpra állni a rendszerváltás után, ráadásul anyagi okok miatt 1996-ban megszűnt a felnőtt csapat, a Fások is, amely hosszú éveken keresztül a legjobb civil csapat volt Romániában a Steaua, valamint a Dinamo után – a fővárosiakat akkoriban nem is nagyon „illett” két vállra fektetni.

Az utánpótlásképzés azonban folyamatos volt, az udvarhelyi edzők többszörös román bajnokokat, Balkán-bajnokokat, vb- és Eb-résztvevőket neveltek ki, és legnagyobb örömükre 17 éves szünet után újraalakult a Fások is, amely rögtön a dobogó harmadik fokára állhatott fel a román csapatbajnokságban. De ami ennél sokkal fontosabb: az együttest – amely nemrégiben együttműködési szerződést kötött a Budapesti Vasassal – helyi, fiatal székely birkózók alkotják, és olyanok is akadnak közöttük, akiket a rég várt lehetőség hazahozott szülőföldjükre.

Az újraindulás – amelyben elévülhetetlen érdemei vannak Németh Szilárdnak, a Magyar Birkózószövetség elnökének is – után is elapadhatatlannak tűnik a tehetségek forrása: a székelyudvarhelyi kadett (16-17 évesek) birkózók zsinórban hatszor nyerték meg a román csapatbajnokságot. A székely birkózó gyerekek az utóbbi két évben 44 érmet szereztek a korcsoportok országos bajnokságain.

Érmeik számát tovább gyarapíthatják Magyarországon, hiszen 2017-től a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi birkózók a magyar országos bajnokságokon is részt vehetnek és a magyar válogatottat is erősíthetik. Utóbbira hamarosan lesz is példa: a székely birkózópalánták közül Kaffai Botond Magyarországot, Veress Tivadar pedig Romániát képviseli a május végén megrendezésre kerülő, 12-13 évesek számára kiírt belgrádi Európa-bajnokságon.

Székelyudvarhelyen legendaszámba megy a következő eset: egy fiatal birkózó depressziós lett, amikor meghallotta, hogy a birkózást törölni akarják az olimpiai sportágak közül. Hiába, mint bárhol máshol a világon, Székelyföldön is az a sportolók álma, hogy egyszer az ötkarikás játékokon szerepeljenek.
Szívósságukat, akaraterejüket elnézve nem is kérdés: a kis székely Herkulesek hamarosan újra térdre kényszerítik a világot!

Forrás: magyaridok.hu