Kölcsey Ferenc 200 évvel ezelőtt, 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Csepelen a Szabó Magda Közösségi Térben Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész önálló estjét tekinthette meg a közönség. Az eseményre olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a színházterem mellett, az intézmény kiállítóterében kivetítőn is közvetítették az estet. A megjelenteket Borbély Lénárd polgármester köszöntötte.

Elmondta, hogy ebben a válságokkal teli nehéz időszakban különösen nagy szükségünk van az olyan lelki feltöltődést biztosító kulturális eseményekre, mint a mostani program. Idén több kerek évfordulóra is megemlékezünk: 200 éve született Petőfi Sándor, 150 évvel ezelőtt egyesült Pest, Buda és Óbuda. Csepel akkor még önálló község volt, jóval később csatolták Budapesthez. A Weiss Manfréd Gyár kapuit 130 éve nyitották meg. Idén a maihoz hasonlóan, több kulturális eseményt rendeznek Csepelen.

Lukács Sándor beszélt miskolci gyerekkoráról, színészi pályájának kezdeteiről és azokról a férfiakról, akiktől a legtöbbet tanulta. Elsőként említette édesapját, akitől az irodalom iránti szeretetét kapta. Várkonyi Zoltán rendező volt az, aki leszerződtette a Vígszínházba, ahol immár ötven éve játszik. Kálnoky László költő által került közelebb a költészethez, és tanulta a versírás mesterségét. Lukács Sándornak kilenc verseskötete jelent meg, s élményei alapján folyamatosan írja az újabb költeményeket. Az általa legjobb daraboknak ítélt verseiből olvasott fel jó néhányat, miközben felidézte keletkezésük körülményeit. Így emlékezett meg miskolci éveiről, ahol született és tizenhat éves koráig élt. 1981-ben unokatestvére meghívására feleségével együtt egy hónapot töltött New Yorkban: abban az időben nagy szó volt, hogy útlevelet kapott. A sok élmény mellett egy hónap után már honvágya volt. Érzéseit, tapasztalatait versekben fogalmazta meg.

A magyar kultúra napi program befejezéseként a csepeli néptáncosok adtak rövid ízelítőt hazánk kulturális kincseiből.

Cs. A.