Zombori Béla az egy esztendővel ezelőtti első találkozó szervezésében még tevékenyen részt vett, és maga is köszöntötte a megjelenteket. 1955-ben lépett be a gyárba, öt szakmát kitanult, egész élete a Csepel Művekhez (CSM) kötötte. Az önkormányzat támogatta az ötletét, hogy a CSM korábbi dolgozói évente egyszer szervezett keretek között találkozhassanak.

Borbély Lénárd emlékeztetett rá, hogy a CSM fontos szerepet töltött be a kerület életében. Tízezrek dolgoztak a gyárban, a találkozó pedig alkalom arra, hogy az egykori munkatársak újra összejöjjenek és megosszák egymással közös élményeiket. De van mondanivalójuk a gyerekeik és unokáik számára is. A művelődési ház udvarán nemrég megnyílt tájház szintén a múltat és azt az életmódot idézi, ahogyan a csepeliek éltek a 20-as években. Jövőre újra megrendezik a CSM dolgozóinak találkozóját június első napjaiban, amely így hagyománnyá válik.

A találkozón a CSM szinte valamennyi egykori gyáregységének munkatársai megjelentek. Miközben örültek egymásnak és nosztalgiáztak a régmúlt idők eseményeiről, a színpadon folytak a műsorok. Putyera Róbert, a királyerdei nyugdíjas klub énekese szintetizátoron játszott és dalolt. Fellépett Koltai Róbert színművész, majd Soltész Rezső énekelt. Az érdeklődők megtekinthették a Csepeli Helytörténeti Gyűjteményt és a népszerű tájházat. A résztvevőket babgulyással és süteményekkel vendégelték meg, és mindenki kapott egy névre szóló emléklapot.

A 71 esztendős Posta György harmincnyolc évig lakott Csepelen, majd 2001-ben Hajdúszoboszlóra költözött feleségével, ahol korábban is éltek. Mikor hírül vette a CSM dolgozóinak találkozóját, sem tavaly, sem idén nem habozott: feleségével együtt útnak eredt Csepelre.

„Az Acélmű martin üzemében dolgoztam 1967 és 1989 között. A feleségemet már korábban, Hajdúszoboszlón megismertem, ő titkárnőként helyezkedett el a gyárban. Öntőként, úgynevezett „gödrösként” dolgoztam, ami azt jelentette, hogy a kokillákat kellett állítani, önteni. Utóbb már csoportvezető voltam. Úgy emlékszem azokra az évekre, hogy mindig jó kedvvel jöttem be a gyárba, a bejáratnál a főúton szólt a zene. 89-ben már haldoklott a gyár, ezért később a közlekedés-felügyeletnél helyezkedtem el a XI. kerületben. A fiam értesített, hogy a CSM régi dolgozóinak találkozót hirdetnek. Megörültem neki, mert kíváncsi voltam a kollégákra. Sajnos, néhányan már nincsenek közöttünk. Nagyon jó társaság volt a miénk, szerettünk együtt lenni. Most, hogy találkoztunk, minden apróságot átbeszélünk, amik velünk megtörténtek annak idején. Jövőre újra eljövök, ha megérem” – mondta Posta György.

Toldy Gizella gyakorlatilag az egész életét a gyárban töltötte. Azon kevés munkatársak közé tartozik, akit a kollégái szerint a fél gyár ismert.

„Miután 1962-ben érettségiztem, az Egyedi Gépgyárban kezdtem el dolgozni oktatási területen. Később a Metallocemia oktatási vezetője lettem. Az oktatási és társadalomtudományi intézet 1975-ben alakult meg, ahol a továbbképzési osztályon a vezetőképzés referense voltam. A CSM dolgozóinak átképzésével, továbbképzésével foglalkoztunk. A vezetőképzés során két osztály indult negyven fővel, akiket a vállalatok személyzeti munkatársai küldtek hozzánk. A tanfolyam két évig tartott heti kétszer nyolc órában. Tanultak vezetéselméletet, politikai gazdaságtant, számvitelt, orosz nyelvet; félévente pedig vizsgát tettek. Utána lehettek csoportvezetők, művezetők, osztályvezetők. Szívesen jöttem el a mostani találkozóra, mert tavaly is jól éreztem magam. Kíváncsi vagyok a régi munkatársakra. Telefonon is tartjuk a kapcsolatot, de a személyes együttlét még jobb. Jövőre is itt leszek” – mondta Toldy Gizella.

A rendezvényen készült képeket az alábbi linkre kattintva  nézhetik meg: https://photos.app.goo.gl/66EbJviIBMa7r8ET2

Cs. A.