Halálának évfordulója alkalmából tartott előadást Zéman István, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület tagja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Sétáló utcai könyvtárában még ősszel. Weiss Manfrédot a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az előadáson elhangzott, hogy Weiss Manfréd hétköznapi szokásairól keveset lehet tudni, és az újságírókat sem engedte a közelébe. Egy alkalommal Bródy Sándor író egy teljes napot töltött vele, hogy riportban számoljon be az életéről, de végül nem született meg az írás. Bródy csak röviden emlékezett meg róla, hogy „arisztokratikus, egyben puritán ember” volt. Mindössze három öltönye volt, amiket a halála után a ruhásszekrényében megtaláltak. Főpolgármesteri engedéllyel, a szokásoktól eltérően az Andrássy úti villájában ravatalozták fel Weiss Manfréd holttestét. Innen indult el a gyászmenet a Salgótarjáni úti zsidó temetőbe, ahol izraelita szertartás szerint búcsúztak el tőle.

A sírboltban négyen nyugszanak: Weiss Manfrédon kívül a felesége, Weiss Manfrédné Wahl Alice és feleségének szülei, Wahl Albert és Wahl Albertné. Wahl Albert a magyar vasút fejlesztése terén szerzett érdemeket és részt vett a mai Nyugati pályaudvar megépítésében. A síremlék elkészítésének ideje nem ismert. Korábban elhanyagolt állapotban volt, de később rendbe tették. Ebben a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület is részt vett. A Fiumei úti sírkert sarkán található zsidó temetőt 2002-ben nyilvánították műemlékké, 2016 óta pedig a Nemzeti Örökség Intézete kezeli.
Weiss Manfréd vagyonát a gyerekei örökölték. Ezt a vagyont 1944-ben a németek kényszeregyezmény alapján megszerezték. A világháború után a Weiss Manfréd Gyárat államosították, a gyáriparos leszármazottai pedig külföldre távoztak.

cs. a.