Telt ház előtt mutatták be a Málenkij robot Csepelen című 45 perces dokumentumfilmet a Csepeli Nyugdíjas Klubban február 27-én. Ábel Attila alpolgármester azt emelte ki, hogy szinte nincsen olyan magyar család, amelynek valamely tagját ne érintette volna a szovjetunióbeli elhurcolás. Csarnai Attila, a film rendezője arról beszélt, hogy a kollektív emlékezetben kell megőrizni, ami a csepeli honfitársainkkal történt. A filmet az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett GULAG-GUPVI Emlékév alkalmából, a Gulág Emlékbizottság civil pályázati támogatásával jött létre.
A dokumentumfilm főként a 93 éves Strein Oszkár egykori kényszermunkás elbeszélése alapján mutatta be az elhurcolás körülményeit, de megszólalt benne Hack Gábor és Nánási Rezső is, akiknek az édesapjuk szenvedte el a megpróbáltatásokat. Stark Tamás történész elmondta, hogy szavakkal szinte leírhatatlan, milyen állapotok között éltek és dolgoztak az elhurcolt magyarok. Csepelről 1945 januárjában vittek el kényszermunkára 300 férfit a Szovjetunióba, akik Liszicsanszk városában főként bányákban dolgoztak. Körülbelül az egyharmaduk soha nem térhetett haza, mert a lágerben a kimerültségtől vagy betegségekben meghaltak. „Emlékezni és számon kell tartani azokat, akik odavesztek a munkatáborokban. Egyetlen csepeli sem tűnhet el névtelenül, örökre elfeledve, hiszen a honfitársaink voltak” – mondta Csarnai Attila.
A filmvetítésen az érdeklődők között többen az egykori kényszermunkások gyerekei voltak. Kronavetter Józsefnak az édesapja, Kronavetter Mihály raboskodott Liszicsanszkban. Úgy vélte, most többet tud apja sorsáról, hiszen az akkori gyötrelmekről alig beszélhettek. Fichtinger Gyulánénak szintén az apját hurcolták el Csepelről. Évtizedekig hallgatniuk kellett a raboskodás körülményeiről, de a filmből sok részletet megtudott, miken ment keresztül az apja.
Csepel.hu
