Addig nem lesz egységes Európa, amíg Nyugat-Európa a kommunizmus bűneit nem tekinti ugyanolyan embertelen gyalázatnak és szégyennek, mint a nácizmust – mondta Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a ferencvárosi pályaudvarnál, ahol felavatták a Málenkij Robot Emlékhelyet február 26-án. Egy marhavagont és stilizált embereket ábrázoló művet Párkányi Raab Péter szobrász készítette. Az emlékművet a Kommunizmus Bűnei Alapítvány állíttatta. Az avató ünnepségre meghívták Strein Oszkár egykori kényszermunkást, Csepel díszpolgárát is. Budapesten körülbelül húszan élnek azok közül, akiket a második világháború után a Szovjetunióba hurcoltak málenkij robotra.Balogh Zoltán miniszter emlékeztetett rá, hogy a magyarországi áldozatokról nincsen pontos adat, de szinte nem akad olyan család, amelyet ne érintett volna a tömeges elhurcolás. A szovjetunióbeli kényszermunka nemcsak a magyarokat érintette, hanem a környező országokban élőket is. A történészek a kommunizmus áldozatainak számát 100 millióra becsülik. Magyarországról becslések szerint csaknem egymillió embert hurcoltak el a Szovjetunióba, akik részben hadifoglyok voltak, de sokakat civilként kényszerítettek rabszolgamunkára. A ferencvárosi pályaudvar a tanúja annak, hogy előbb magyar zsidókat vagoníroztak be itt, akiket Auschwitzba vittek, majd a háború után sváb kitelepítetteket szállították el innen Németországba. Több tízezer magyar civilt is a ferencvárosi pályaudvarról indítottak útnak a szovjet lágerekbe. Mintegy egyharmaduk soha nem térhetett haza, mert a táborokban meghaltak. „Azért hirdettük meg a Gulag-Gupvi emlékévet, hogy emlékezzünk a rabszolgasorsra ítélt honfitársainkra. Az emlékhelynél található villamos megálló nevét Málenkij robotnak nevezzük majd el” – mondta a miniszter.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy Budapestről mintegy 100 ezer embert hurcoltak el szovjet lágerekbe. Abban az időben az emberi méltóságnak nem volt helye, a magyar nemzet kollektív emlékezetéből kitörölték az elhurcolás tényét. „Ez az emlékhely központi kegyeleti és nemzetegyesítő hely, ahol a túlélők, hozzátartozók és minden honfitárs leróhatja a kegyeletét” – mondta a főpolgármester-helyettes.
Berghoffer Róbert a túlélők nevében szólt arról, hogy sok társával együtt Rákoscsabáról gyűjtötték be a szovjet hatóságok, majd az Urálban dolgoztatták egy bányában. „A szovjet lágerben bűn nélkül szenvedtünk, mert ítélet nélkül, civilként kényszerítettek rabmunkára. Sorra haltak meg körülöttünk az emberek, miközben éhesen, mínusz 20-30 fokos hidegben dolgoztunk éveken át” – mondta.
Strein Oszkár az egyetlen csepeli túlélő, aki szemtanúként élte át a megpróbáltatásokat Liszicsanszkban.
Cs. A.
Fotó: MTI