Tomanek Gábor és Mészáros Mihály, a békéscsabai Jókai Színház művészei felidézték, hogy Wass Albert 1908-ban született és kalandos életet élt. Számtalan regényt, verset írt, amelyek többnyire a rendszerváltás után váltak ismertté Magyarországon. A Farkasverem című regényét Baumgartner-díjjal jutalmazták. Egyetlen drámát alkotott, amelyet 1944-ben mutattak volna be a Nemzeti Színházban, de a bemutató az ostrom miatt elmaradt. Az író végigharcolta a II. világháborút, majd a szovjet csapatok közeledtével elhagyta szülőhelyét. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, hanem 1945 húsvétján Németországba távozott. Egészen 1955-ig élt ott, majd az Egyesült Államokba költözött. Floridában halt meg 90 éves korában.

Wass Albert a trianoni békeszerződés után határon túli magyarként élt, Erdély egy részének Magyarországhoz való visszacsatolása után pedig „visszatért magyarként” határozta meg magát. „Emigránsként” aposztrofálták, de szívében mindig magyarként gondolkodott, a magyar haza iránt érzett elkötelezettséget.

A Wass Albert igazsága… címmel megjelent könyvet a fiai írták az apjukra emlékezve. Ebben egyebek mellett így szólnak róla: „Nem mindennapi emberként élte le hosszú életét. Egyszerre volt megáldva gyengeségekkel és jellembeli akaraterővel, hol moralistaként, hol realistaként alkotta műveit. A megalkuvást nem tűrte. Főként a Tízparancsolatot tartotta szem előtt, amikor eligazodni akart az életben. Nem a templomba járás jelentette számára a hit forrását, hanem bármely hely lehetett az, ahol úgy érezte, megnyilvánul Isten igazsága.”

cs. a.