A VT-Arriva Kft. december 6-án a vállalat által üzemeltett 365 buszon Mikulás sapkát és szétosztásra egy kiló szaloncukrot adott a buszsofőröknek. Fodor Zsolt nem elégelte meg ennyivel: engedélyt kért a cégtől, hogy tetőtől talpig Mikulásnak öltözhessen, valamint a „Csepel Hol-mi?” elnevezésű Facebook-oldalon napokkal korábban felhívást tett közzé, amelyben arra kérte a csepelieket, hogy aki teheti, adományozzon szaloncukrot, hogy minél többet oszthasson szét a buszon. – A Mikulás-busz ötlete tehát tulajdonképpen a vezetőségtől származott, én csak továbbgondoltam azt. Éreztem, hogy egy kiló szaloncukor nekem nem lesz elég, ezért fordultam a csepeliekhez, akik nem hagytak cserben, ugyanis a segítségüknek köszönhetően 14 kiló szaloncukrot tudtam a gyerekeknek elajándékozni – mondta kérdésünkre Fodor Zsolt, aki mosolyogva meséli, hogy ő is kapott ajándékokat. Például egy utas este fél 11-kor egy doboz szaloncukorral köszönte meg a Mikulás-sofőr fáradalmait.

A gyerekek, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szüleik, nagyszüleik is, felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. A kicsik csillogó szemekkel ültek a buszon, hiszen nem mindennap lehet karácsonyi dalokat énekelni a buszt vezető Mikulás bácsival, aki az idősebb korosztály szórakoztatására is gondolt. Például amikor felsorolta, hogy milyen ízesítésű szaloncukrok vannak, hozzátette, hogy „a pisztácia elfogyott, csokoládé nem is volt” (ez Bud Spencer egyik sokat idézett mondata a Megint dühbe jövünk című filmből – a szerk.) A negyven perces műszaki pihenő alatt sokan fent maradtak a buszon, közös fotók készültek, és a Mikulás azt is megengedte, hogy gyerekek kipróbálják, milyen a volán mögött ülni. – Fantasztikus élménnyel gazdagodtam én is, amiért szeretnék köszönetet mondani a vezetőségnek, hogy ezt lehetővé tette, és a csepelieknek is, akiknek külön köszönettel tartozom, mert a néhány perces késéseket senki nem tette szóvá – mondta Fodor Zsolt, akitől már a tegnapi nap során többen megkérdezték, mit tervez karácsonykor és szilveszterkor. Azt felelte, még nem tudja, mivel készül, ezért nyitott bármilyen ötletre, amit az utasok szívesen vennének tőle. – Hiszen nincs mesebusz mesebeli utasok nélkül – tette hozzá mosolyogva.

A Pécelen élő 29 éves fiatalember ritkán ül úgy a volán mögé, hogy előre eltervezze, aznap mivel kedveskedik az utasoknak, hiszen ez, mint mondja, függ az utasok hangulatától is, amit folyamatosan figyelni szokott. – Többféle személyiségtípusú ember létezik, mindegyiket máshogyan kell megszólítani. Az sem mellékes, hogy hétköznap van vagy hétvége, és milyen az időjárás – mondja. Zsolt egy éve dolgozik buszsofőrként, tavaly november óta vezeti a 159-es buszt. Gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy buszsofőr lett, de az, hogy sofőrként különleges élményben részesítse utasait, „spontán jött.” – Amikor még csak készültem erre a hivatásra, olyan sofőr szerettem volna lenni, aki a legjobb tudása szerint, biztonságosan vezetve, a menetrendet betartva végzi a munkáját. Amikor pedig először ültem a volán mögé, éreztem, hogy ennél többet akarok nyújtani az utasoknak. Már az első utamon is nem szokványos módon köszöntöttem őket – emlékszik vissza a kezdetekre. Munkája során azt tartja a legfontosabbnak, hogy az utasokat elsősorban embereknek kell tekinteni, nem „egy zsák krumplinak.” – Nemcsak arra gondolok, hogy óvatosan kell elindulni vagy kanyarodni, hanem minden tekintetben figyelembe veszem, hogy embereket szállítok: üdvözlöm őket és elköszönök tőlük. Ezen felül van bennem egy plusz lelki energia, és úgy érzem, ezt át kell adnom az utasaimnak, amitől nemcsak ők, de én is jobban érzem magam – fogalmaz.

Egy éves pályafutása alatt azt tapasztalta, hogy az emberek ki vannak éhezve a figyelemre, a szeretetre és nagyon hálásak, ha ezt megkapják. A fiatal buszsofőrnek valóságos rajongótábora van Csepelen. A kisgyerekek annyira ragaszkodnak hozzá, hogy megkérik szüleiket, nagyszüleiket, várják meg a mesebuszt, nem hajlandóak más sofőrrel utazni. Sokan tegnap is negyven percet álltak a hidegben, hogy megvárják a Mikulás-járatot. Zsoltot olyanok is megállítják, akik egyáltalán nem közlekednek busszal, de hallottak róla, és csak gratulálni szeretnének neki. Előfordul, hogy néha a 36-os, a 148-as, a 182-es vagy a 194-es járaton teljesít szolgálatot, ám jó hír a kedvelőinek, hogy elmondása szerint fix helye van a cégnél és a 159-es járatnál, így a közeljövőben biztosan nem fogja elhagyni kerületünket. A mese folytatódik.