Kován Andrea a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt. kereskedelmi ügyintézője. Egyetlen gyereke Pénzes Roland, aki a Jedlik Ányos Gimnázium kilencedikes diákja. A fiú jeles eredményekkel végezte az általános iskolát. Az orvosok hat évvel ezelőtt diagnosztizálták nála a Crohn betegséget, azaz a krónikus bélgyulladást, amelyre az orvostudomány jelenleg még nem talált gyógymódot. Vannak betegek, akik akár évekig tünetmentesek, de a baj gyökerét nem képesek megszüntetni.

„Rolandnak sokszor fájdalmai vannak, sok műtéten van túl– mondja az édesanya. --Vannak időszakok, amikor hetente, kéthetente járunk a Heim Pál Gyermekkórházba.  Hol a gasztroenterológiára, hol a sebészetre kell mennünk. A fiam folyamatosan gyógyszert szed, naponta tizenhárom darabot. A kórházat a Ments Életet Alapítvány kereste fel azzal a céllal, hogy megtudja, kik a tartósan beteg gyermekek, akiknek támogatást nyújthatnak. Azt akarták, hogy teljesítsék egy gyermek álmát… Igencsak meglepődtem, hogy konkrétan az én gyerekemre esett a választásuk. Ők aztán a csepeli önkormányzathoz fordultak, a testület pedig megszavazott 200 ezer forintot, hogy Roland vágya teljesüljön.”

Pénzes Roland így emlékszik erre: „Külföldre szerettem volna utazni, mert még soha nem jártam a határokon túl. Ráadásul repülőgéppel, mert ez igazán izgalmas dolog. Görögországba, Korfu szigetére repültünk, mert sokat hallottam az országról, érdekel a kultúrájuk. Végre fürödhettem a tengerben. Fertőzésveszély miatt ugyanis itthon csak zuhanyozhatom, de strandra, uszodába nem járhatok. Pedig korábban, amikor még nem volt bajom, rendszeresen jártam úszni. A repülőút nem egészen két óráig tartott. Odafentről minden kicsi volt a földön, ezt most tapasztaltam meg először. Emlékszem, turbulenciába is került a gép, de élmény volt az utazás.”

Kován Andrea:

„Az alapítvány segített az utazás megszervezésében. Megérkeztünk Korfura, ahol egy barátságos és csendes hotelben laktunk, aminek saját strandja is volt. Félpanziós ellátást kaptunk, ami pont megfelelt az igényeinknek. Minden nap fürödtünk a tengerben, amit a fiam különösen élvezett. Körbejártuk a várost, megnéztük Sissi királyné egykori kastélyát. Hajóval kirándultunk egy közeli szigetre. A görögök nagyon barátságosak voltak velünk; ismerik a magyarokat, mert itthonról elég sokan utaznak oda.”

Pénzes Roland: „A legjobban a tenger vizét élveztem. A sós víz nem ártalmas az egészségemre, végre bármennyit fürödhettem. Találtam kagylókat, tengeri sünt és rákot. Minden vacsora után jókora fagyit ettem. A vendéglátók folyton érdeklődtek, merre jártunk, miket láttunk. Teljesült a kívánságom… Az iskolában szeretem az informatikát, fizikát; érettségi után informatikus lennék legszívesebben.”

Kován Andrea: „Anyaként az volt a legcsodálatosabb érzésem, hogy láttam a gyerekemet örülni. Fürdött, úszkált kedvére. Felszabadult és vidám volt. Nem tudom, hogy mikor jutunk el még egyszer ilyen szép helyre, de egy hétre most megadatott a boldogság. Köszönjük az alapítványnak és a csepeli önkormányzatnak, hogy a fiam vágya teljesülhetett.”

CS.A.