Wittner Mária, Csepel díszpolgára az ’56-os forradalmi harcok aktív résztvevője volt. Kovács Sándorra úgy emlékezett, mint aki élete végéig hű maradt a szabadságharc eszméihez és a haza szolgálatát tartotta a legfontosabbnak. Szenvedéssel teli élete volt, akit a forradalom leverése után halálra ítéltek, majd a másodfokú bíróság fegyházbüntetésre módosította a büntetését. Közkegyelemmel szabadult 1963-ban. Wittner Mária szólt arról, hogy Kovács Sándorral nem egy alkalommal közösen koszorúzták meg a kommunizmus áldozatainak csepeli emlékművét. Wittner Máriát szintén halálra ítélték, majd a másodfokú bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre módosította a büntetését. Nemzetközi nyomásra szabadult 1970-ben.

Krisán Miklós a bajtársaként búcsúzott Kovács Sándortól, akivel együtt munkálkodtak az Összefogás 1956 Örökségért Egyesület vezetőiként. Miközben az egyesületnek egyre kevesebb tagja van, akik részt vettek a forradalmi eseményekben, ma is sok a tennivaló ’56 örökségének megőrzéséért. Most új feladatok és kihívások előtt áll az ország, amelyek a szabadságharchoz hasonlóan erőpróba elé állítják az embereket.   

Kovács Sándor 1927-ben született Berettyóújfalun, majd fiatalon Csepelre költözött, ahol géplakatosnak tanult. Csakhamar a katonai pályát választotta, és 1950-ben avatták gépkocsi-technikus tisztté. 1956. november 4-én Nagy Imre miniszterelnök hívó szavára állt a nemzetőrség tagjai közé. Egy Királyerdőben alakult csoport parancsnoka lett, hogy a lakosságot megóvja a felesleges vérontástól. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt az elsőfokú bíróság halálra, a másodfokú tíz év szabadságvesztésre ítélte. Később 1956-os emlékéremmel, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, Csepel pedig díszpolgárává választotta.

Cs. A.