Amikor Kovács Sándor fiatalemberként, nem sokkal a világháború befejezése előtt Csepelre költözött, a jobb és könnyebb élet reménye hajtotta. A Kossuth Lajos Szakközépiskolában géplakatosnak tanult, aztán katonai pályára lépett. Az 1956 október 23-án kitört forradalom eseményeiben játszott szerepéről így vallott egy riportunkban: „Nagy Imre hívó szavára álltam a nemzetőrség tagjai közé november 4-én, amikor a rádióban elhangzott a miniszterelnöknek a nemzethez intézett ismert szózata, hogy ’csapataink harcban állnak…’ A Királyerdőben alakult meg egy csoport, amelynek a parancsnokságát vettem át. Feladatunk volt a fegyverek begyűjtése, a jogtalan használatuk megakadályozása, a folyamatos járőrözés, a rend fenntartása. A lakosságot akartuk megóvni, mert tudtam, hogy az oroszok szétvernek bennünket, ha ellenállunk.”  

A Budapesti Katonai Bíróság 1957. december 14-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért halálra, mellékbüntetésként pedig vagyonelkobzásra és lefokozásra ítélte. Csaknem hat évet töltött börtönben, ebből nyolcvan napot a halálsoron, mielőtt 1963. február 28-án közkegyelemmel szabadult.

„Mikor meghallottam a halálos verdiktet, magamba roskadtam… Arra számítottam, hogy legfeljebb 1-2 évet kapok. (…) A Kozma utcai börtönben szájról-szájra terjedt a hír, hogy közkegyelemmel szabadulunk. Egyszerre sokunkat kiengedtek, aznap éppen a ’K’ betűsök voltak soron. Átöltöztem a civil ruhámba, és mentem haza a feleségemhez, aki csak hathavonta látogathatott. Pont a gyerekünket fürdette. A nyakamba borult, és sírtunk.”

Kovács Sándor csak a rendszerváltás után nyerhette vissza a becsületét. Ekkortól beszélhette el őszintén, hogy mi történt vele a forradalom napjaiban. Csepelen Wittner Máriával együtt az ’56-os szabadságharc hiteles krónikásai voltak, nem egy alkalommal közösen koszorúzták meg a kommunizmus áldozatainak csepeli emlékművét. Wittner Mária, aki szintén Csepel díszpolgára, a forradalmi harcok aktív résztvevője volt. Őt is halálra ítélték, majd a másodfokú bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre módosította a büntetését. Nemzetközi nyomásra szabadult 1970 március 25-én.

Kovács Sándor fiatal korától kezdve vallásos emberként élt, és hitt abban, hogy a nemzet sorsa jobbra fordítható.

Kovács Sándort a csepeli önkormányzat saját halottjának tekinti.    

Nyugodjék békében.

Cs. A.