Nagyböjt lényege Húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll. A nagyböjt időtartama nem véletlenül negyven nap: ez a szám, a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám. Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot böjtölt a pusztában; negyven napig tartott a vízözön; 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; negyven napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot - hogy csak néhányat említsünk.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá; a 7. századra alakult ki a szerdai kezdőnap. A 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak tojást, húst, tejterméket.
A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő