Bálinth Lehel, a Radnóti Miklós Művelődési Ház egykori intézményvezetője emlékezett vissza a fiatalon elhunyt zenész életére és Csepelen töltött időszakára. Radics Bélával a hatvanas években találkozott először a pesterzsébeti Csili Művelődési Házban, ahol egy Ki mit tud-válogatón lépett fel zenekarával. Bálinth Lehel 1968-ban hívta meg zenélni a Radnóti Miklós Művelődési Házba, ahol Sakk-Matt nevű zenekarával rögtön óriási sikert aratott. Radics Béla és zenekara berobbant a kerület életébe. A csepeli épületek falait sokszor árasztották el a „Radics a király, Béla az Isten” feliratok, még a csepeli rendőrkapitányság falán is ott virított egyszer.
A rendőröket eleinte nagyon irritálta a rajongók öltözködése, különösen a nagy, nyakba hordott keresztek, de később hallgatólagos megegyezés született: a rendőrök nem bántották a rajongókat, ők sem ugratták a rendőröket. Egyetlen embert nem lehetett meggyőzni, hogy hagyja békén a rendőröket, Radics Bélát – idézte fel Bálinth Lehel, aki a Radnóti Művelődési Házban 1970-től haláláig állandó fellépési lehetőséget biztosított a „gitárkirály”-nak. Radics Béla minden csütörtökön a Vénusz utcában zenélt, és sokszor lépett fel a Csepeli Ifjúsági Parkban is, rendszeresen 3-4 ezer ember előtt.
Bálinth Lehel az ünnepségen elmondta, Radics Béla nagyon szeretett Csepelen lenni, közkedvelt személyiség volt. A művelődési ház melletti rendelő orvosai mindig kérdezgették, hogy nem kell-e átjönniük ápolni a száját. Mint ismeretes, Radics Béla a szájával gitározott, ezért az ajkai sokszor kisebesedtek.
A Radnóti Miklós Művelődési Házban a magyar rock számos nagy csillaga kapott bemutatkozási lehetőséget. Ebben Radics Bélának is nagy szerepe volt, mert ő hívta Csepelre többek között Szakcsi Lakatos Bélát, Hobót, Som Lajost, Balázs Fecót, Póka Egont, Tátrai Tibort, Török Ádámot.

Az emlékfalat Molnár Krisztián, a Királyerdei Művelődési Ház intézményvezetője , akitől az emlékfal ötlete származik, és Dorogi Ferenc kerámiaszobrász, az emlékmű alkotója leplezték le. A kerámia-emlékmű egy gitárt ábrázol, az alsó részén Radics Béla arcképével, mellette pedig egy fényképes tabló, a zenész életrajzával.

Bálinth Lehel lapunknak elmondta, amíg sikeres zenész volt, sok segítője akadt, sokan fürdőztek a sikerében, de ahogy később egyre kevesebb fellépése lett, elfogytak a barátai. Élete utolsó éveiben szinte csak a művelődési ház fellépései jutottak, nehezen tudott megélni, de – tette hozzá – szerencsére a művelődési házban sokan viselték szívükön a sorsát, és nyújtottak anyagi és lelki támogatást.

Czapp József, a Radics Béla Emléktársaság tagja elmesélte lapunknak, hogy amikor Radics Béla Kelet-Berlinben koncertezett, lett volna lehetősége disszidálni, de ő azt mondta, hogy soha nem tudná elhagyni a hazáját és édesanyját.

Radics Bélát a csepeli önkormányzat 2012-ben posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki. Emlékét az újpesti sírköve, az egykori lakóhelyén lévő emléktáblája, szülőházánál felállított szobra, és mától a Radnóti Miklós Művelődési Ház emlékfala is őrzi az utókor számára.

Csepel.hu

fotó: BMF