A hatodik emeleten található ötágyas kórteremben négyen fekszenek. Az egyik ápolónő – Katalin nővér – külön gonddal figyel Lujza nénire, mivel jól ismeri, hiszen maga is csepeli. Lujza néni éjjeliszekrényén minden pedánsan van elrendezve, ahogyan ezt megszokhattuk tőle az életben. Az arca fáradt és törődött, de rendre felderül, amikor az érdeklődők sokaságáról hall.
„Az én családom az a sok gyerek, akiket hosszú évtizedeken át tanítottam Csepelen, és nem feledkeztek meg rólam. Még Bajáról és Balatonfenyvesről is jelentkeztek, hogy vért adjanak nekem, de nem tehették, mert csak hatvan év alattiaktól vesznek vért. Pályafutásom kezdetén Baján tanítottam, s lám, még emlékeznek rám. Aztán jó néhány csepeli is ajánlkozott véradásra… Igazán hálás vagyok nekik. Elég gyenge vagyok, de nem panaszkodom. Az első napokban folyamatosan vérátömlesztést kaptam, de az utóbbi két napban ez elmaradt. Az orvosok azt mondták, ha megkapom a megfelelő adag vért, akkor hazamehetek. De egyelőre kórházban kell maradnom, s nem tudják, mikor engedhetnek ki. Ha távozom, akkor is állandó kontroll alatt kell maradnom. Az étvágyam jó, amúgy is mindenevő vagyok. Ma gyümölcslevest és kelkáposzta főzeléket fasírttal ebédeltem” – mondta Szegedi Lujza.
Információink szerint már számos csepeli, köztük Ábel Attila alpolgármester is adott vért szerdán a Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórházban. Továbbra is várják minden segítőkész csepelit, volt tanárokat, ismerősöket, egykori tanítványokat. A vércsoport nem számít, mert “becserélik” a megfelelőre. Az irányított véradásnál fontos tudnivaló, hogy az alábbi adatokat adják meg a kedvezményezettről a véradás előtt: SZEGEDI LUJZA, 1933. 11. 21., 054 686 342, Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház, 2. belosztály.
Véradási helyszínek és időpontok: http://www.veradas.hu/adj-vert/veradasok
Cs. A.