Az MSZP-politikus rágalmazási ügye a 2010-es önkormányzati választások előtti időszakra nyúlik vissza.  Akkor történt ugyanis, hogy Szenteczky János a kampány időszakában egy ismert csepeli közéleti blog, a Csepel.info nevével visszaélve egy ugyanilyen nevű kiadványt jelentetett meg. Ebben durván megrágalmazta és bűncselekmények elkövetésével vádolta meg politikai ellenfeleit, főként a Fidesz helyi politikusait. Az újságot 11 ezer példányban nyomtatták ki, s ebből háromezer darabot szét is osztottak, amikor a terjesztőket tetten érték. Az ügyből botrány és rendőrségi feljelentés lett. Szenteczky János tagadta, hogy köze lenne a rágalmazási ügyhöz, a tények és a tanúvallomások azonban ellentmondtak neki. A bírósági tárgyalásokon sorra kiderült, hogy nem mond igazat. Az utolsó szó jogán is ártatlanságát hangoztatta, és a megbánás semmiféle jelét nem mutatta. Megemlítette, hogy szerinte politikai indíttatásúak az ellene tett feljelentések, holott egy korábbi büntetőügyében még elismerte, hogy az ellene folyó perben nincsen politikai motívum. Szintén ellentmondásba keveredett akkor, amikor védekezésül azt hozta fel, hogy még nem büntették meg, miközben a Kispesti Járásbíróság tavaly decemberben már elítélte hűtlen kezelés bűntettében.      

A bíróság az ítélet indoklásában leszögezte, hogy a rágalmazó kiadványban nem vélemény, hanem tényközlés történt. A cikkek megfogalmazása is arra utalt, hogy az állításokat tényként közölték, nem pedig valakiknek az esetleges véleményét. Ezért ez nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásnak minősül. Egyértelmű az is, hogy Szenteczky János a csepeli politikai ellenfeleit akarta lejáratni, hiszen a rágalmak ellenük irányultak. Ezt támasztja alá, hogy a kiadványt a választási kampány időszakában és éppen Csepelen jelentették meg. A cikkekben konkrétan nem nevesítették meg a személyeket, de nyilvánvaló, hogy a Fidesz helyi politikusait akarták lejáratni azzal, hogy őket bűncselekmények elkövetésével vádolták. A bíróság megállapította: „A társadalmi felfogással nem összeegyeztethető, hogy a politikusokat – akármennyire rossz legyen is az általános megítélésük – bűncselekmények elkövetésével vádolják meg igaztalanul, s nekik ezt tűrniük kellene. Nem kell tűrniük.”

A bíró utalt rá: az ítélet megalapozottságát támasztja alá az egyik tanú vallomása, aki elmondta, hogy Szenteczky János titokban hangfelvételt készített a vele folytatott beszélgetésről, majd ezt a tanú beleegyezése nélkül szinte szó szerint közölték a kiadványban. Erről a beszélgetésről egyedül Szenteczkynek volt tudomása, tehát nem igaz, hogy Szenteczkynek nem volt köze a rágalmazó kiadványhoz. A kiadványban ugyanis csak Szenteczky közreműködésével kerülhettek a lapba a tanú szavai. A lapot terjesztő tanú is azt vallotta, hogy a terjesztésre Szenteczky Jánostól kapott megbízást. A bíróság szerint a rágalmazás minősített esete, hogy az nagy nyilvánosság előtt történt, mivel a lejárató újságot nagy példányszámban nyomtatták ki és csaknem háromezer darabot osztottak ki belőle.  

Cs. A.