Tarlós István emlékeztetett rá: a főváros mindig csak úgy fejlődhetett, hogy voltak kimagasló egyéniségek és hazafias elkötelezettségű emberek, akik saját munkájukat a közösség javára fordították, így pedig követendő példát nyújtottak. Olyan polgárok, akik hosszú éveken, évtizedeken át kitartó munkával közösséget teremtettek és erősítettek, maradandót alkottak.

Filip Tamás költőt méltatva megemlítették, hogy a köznapi élethelyzeteket nagy rácsodálkozással, közérthetően megfogalmazó irodalmi munkásságáért veheti át a díjat. Szilágyi Sándor rendőr alezredes a budapesti – kiemelten a csepeli – polgárok biztonsága érdekében végzett példaértékű, alázatos és elhivatott szolgálatáért érdemelte ki az elismerést. Szilágyi Sándor egyéb elfoglaltsága miatt fia vette át a díjat, aki szintén rendőrnek készül.

Az ünnepség után beszélgettünk Filip Tamás költővel, aki édesanyjával, Filip Istvánnéval, feleségével, Filipné Udvardi Beátával és három lányával, Dorottyával, Fannival és Fruzsinával jelent meg a jeles alkalmon.

„Meglepődtem, ugyanakkor nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy ilyen rangos díjra felterjesztettek. A költői pályámat a nyolcvanas években kezdtem, amikor még jogászhallgató voltam, de átjártam a bölcsészkarra Nemes Nagy Ágnes költő poétikai kurzusaira. Nemes Nagy Ágnes szájából jó volt hallani a verskészítés tudományát. Verseim kezdetben a Jelenlét antológiában jelentek meg, majd 1986 különösen szép esztendő számomra, mert megszületett az első lányom és kiadták az első verseskötetemet. Idén a válogatott költeményeimet tartalmazó könyvem került a könyvesboltok polcaira. Közben dolgoztam a Kortárs és a Magyar Napló szerkesztőségében is szerkesztőként. A versírás a mindennapjaim része; úgy mondanám, hogy folyamatosan készenléti állapotban vagyok, gyűjtögetem a képeket, motívumokat, állapotokat, s aztán versbe foglalom őket, mihelyst megértek bennem.” – mondta Filip Tamás.

cs. a.    

fotó: Benkő-Molnár Fanni