A második világháborúban elpusztult hidak miatt a gyerekeknek nem volt módjuk a megszokott módon bejárni a budapesti gimnáziumokba. Ez a szükség hívta életre a Jedlik Ányos Gimnáziumot 1945 szeptemberében, pontosan hetven évvel ezelőtt. Az évfordulóra kétnapos rendezvénysorozattal emlékezett az iskola, melynek záróakkordja a szeptember 26-án megrendezett ünnepség volt.

A rendezvény igazi ablak volt a múltra, hiszen a diákok szavalatai és a vendégek gondolatai hitelesen idézték vissza az alapítás körülményeit. Bese Benő igazgató beszédéből derült ki, hogy a gimnáziumot az akkor elérhető legmagasabb színvonalon szerették volna működtetni, ezért Pannonhalmáról hét bencés szerzetes-tanár érkezett az iskolába. „Amikor államosították az intézményt, egyetlen szerzetes maradt őrködni a gimnázium felett: Jedlik Ányos.” A rendszerváltás után a Jedlik újra felvette a kapcsolatot Pannonhalmával, így vált lehetségessé, hogy az alapítás időszakára Pintér Ambrus atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára tartson beszédet az ünnepségen.

Utána Morovik Attila alpolgármester lépett a színpadra, aki Németh Szilárd levelét olvasta fel a közönségnek. Az országgyűlési képviselő, aki egyben a Jedlik öregdiákja is, nem tudott jelen lenni az ünnepségen, de üzenetében biztosította támogatásáról a gimnáziumot. 2010 óta az önkormányzat rengeteget segít az intézmény fejlődésében – ilyen például a Vermes Miklós Terv keretében megvalósult, több mint háromszáz millió forintos beruházás, mely során megújultak az iskola természettudományos előadói. „Öröm, hogy itt tanulhattam, életre szóló tudást kaptam tanáraimtól. Kívánom, hogy hasonló magas színvonalon érje meg a gimnázium a következő hetven évet is.”

MN

Németh Szilárd országgyűlési képviselő ünnepi üdvözlő levele

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő közönség! Kedves Jedlikes Barátaim, Tanárok, Diákok!

Elnézéseteket kérem, hogy ma, ezen a rendkívül fontos ünnepségen nem tudok személyesen is jelen lenni. Lélekben azonban itt vagyok a Jedlikesek között, és meghatódva osztozom a diákok, tanárok továbbá, minden egykori tanuló, tanító örömében.

Ma rendkívüli, s talán nem túlzok, ha azt mondom, drámai időket élünk. Mindannyian látjuk, halljuk, olvassuk a tudósításokat: idén már több, mint negyedmillió illegális bevándorló lépte át törvénytelen módon hazánk, s egyben az Európai Unió határait. Ebben a válsághelyzetben a legfontosabb feladatunk Magyarország és európai életformánk megvédése. Azonban, ebben a drámai helyzetben is kell, hogy legyen kedvünk ünnepeinket megtartani, kell, hogy legyen akaratunk „normális üzemmódban élni”, mert a jövőnk építésének ez is biztosítéka.

Zárójelben jegyzem meg, büszkeséggel tölthet el bennünket, Jedlikeseket, hogy az új honvédelmi miniszter, Simicskó István is itt végzett ebben a kiváló iskolában. De én is büszkén mondhatom, hogy jómagam is e remek alma mater növendéke voltam. Mindig is nagy megtiszteltetésnek tartottam, és tartom most is, hogy egy olyan régmúltra visszatekintő oktatási intézmény falai között tanulhattam, mint a Jedlik Ányos Gimnázium. Én személyesen, egy életre szóló tudást, hitet, akaratot kaptam kiváló tanáraimtól, osztályfőnökömtől, Ferencz Győzőtől, fizika szakkörön Vermes Miklóstól, „Muki bácsitól”, Krassói tanárnőtől, mindenki „Nelli nénijétől”, Kövesi, Sándorné Szakálos Erzsébet és Kiss Ágnes tanárnőktől. Páratlan és felejthetetlen osztályunk pedig a mindennapok biztonságát, jókedvét és a közösség élményét, a barátságot jelentette mindannyiónknak, a ’82-ben végzett 4. B-seknek. Köszönet és hála nekik!

Bízom benne, hogy az utánam következő generációk is olyan kimagasló értékeket szerezhettek, szerezhetnek az iskolában, mint én az itt eltöltött éveim során.

Kedves Ünneplők!

A 70 éves múlt nem csak büszkeségre ad okot, de számos felelősséggel is jár. Nem elég a hangzatos név, tartalommal is meg kell tudni azt tölteni. A Jedlik Ányos Gimnázium alapítója a Szent Benedek Rend mondhatni biztosíték volt arra, hogy megfelelő alapokat nyújtson az induló intézménynek. Olyan alapokat, amelyek egy erős erkölcsi, lelki tartást, adnak mind a tanulóknak, mind a tanároknak, hogy azok magas színvonalon legyenek képesek elsajátítani a tanulás és oktatás folyamatát. Ma, a 70. születésnap megünneplésekor, az elmúlt hét évtized értékelésekor érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy mennyire nyúljunk vissza a dicső múltba, az alapítói értékekhez és szándékokhoz a Jedlik jövőjének építése kapcsán. Iskolánk nemcsak a miénk, hanem egész Csepelé, ha úgy tetszik, azt várják tőlünk, hogy ismét a kerület oktatási-nevelési „zászlóshajója” legyünk. Hogy mi kell ehhez, milyen külső és belső feltétetek, mit kell tennünk, akarjuk-e, tudjuk-e? Nos, mindezeket magunknak kell eldöntenünk, meghatároznunk. Én, ígérem, hogy mindenben a segítségetekre leszek, s ezen az úton mindenben számíthattok rám.

Polgármesterségem idején Csepel Önkormányzata 2010 óta számos esetben támogatta a nagy múltra visszatekintő iskolát, hogy az oktatás minél kiemelkedőbb színvonalon folytatódhasson. A Vermes Miklós terv részeként Csepel 303 millió forintot nyert pályázaton, amit a Jedlik Ányos Gimnázium használhatott fel új, speciális természettudományos labor létesítésére. Új öltözőszekrényeket vásároltunk, 15 millió Ft-tal támogattuk a tornaterem parketta felújítását, illetve döntöttünk a Jedlik Oktatást Stúdió részére ingyenes terembérlet engedélyezéséről. De támogattuk az új tagozatok indítását és az öregdiák találkozókat is.

Kedves Tanárok, Tanulók! Tisztelt Csepeleiek!

Kívánom, hogy a Jedlik Ányos Gimnázium az elődök által lefektetett szilárd alapokon haladva, hasonló magas színvonalon érje meg a következő 70 évet, és gyarapítsa nemzetünket sok kiválósággal, akikre mi csepeliek és az egész ország büszkén nézhetünk fel.

Boldog születésnapot, Jedlik!

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:

Németh Szilárd

országgyűlési képviselő