Harmadjára lett médiáért felelős alpolgármester: mi változott az elmúlt tíz évben?

Korábbról kezdeném. Évtizedekkel ezelőtt, amikor még vették az újságokat, nagyrészt az olvasóktól függött, hogy mit írnak a lapokba. Ha átverték az előfizetőt, elveszíthették. Az interneten ez másként van, már nem az olvasók „veszik a lapokat”, a világhálón megjelenő tartalom látszólag ingyenes. Az újságírót azonban meg kell fizetni. Így a politikai elfogultság azoktól függ, akik az újságírókat fizetik. Véleményem szerint nincs független és objektív média. Akik ezt állítják magukról, többnyire a leginkább elfogultak. Rengeteg információt kapnak az emberek: az igazán nagy baj az, hogy kevesen járnak utána a híreknek, és kizárólag a közösségi médiából tájékozódnak. Ott pedig sokszor szándékosan is félrevezethetik őket.

Ön szerint mire kell vigyázni a közösségi oldalakon?

Az algoritmust, vagyis a programot, ami eldönti, hogy mit olvashatunk és mit nem, titkosítják. Ezek arra épülnek, hogy minél több időt töltsenek az emberek a közösségi oldalon, de politikai okokból is cenzúráznak. És mivel a valódi hírek kevésbé felháborítóak, mint az álhírek, az algoritmusok az álhíreket, a felháborító, felkavaró tartalmakat helyezik előre. Az újságíróknak is muszáj egyre szenzációsabb, felháborítóbb cikkeket írniuk, különben nem olvassák el azokat.

Az álhíroldalak, ahol szándékosan gyártanak vagy írnak át híreket hamissá, különösen jól járnak. Akár magánszemélyek is hatalmas figyelmet kaphatnak egy kis hazugsággal, rosszindulattal. Amikor például valaki azt írta, hogy a buszon kábítószerrel injekcióznak be és rabolnak el iskolába tartó diákokat, vagy szőke gyerekeket rabolnak egy piros furgonnal, hiába cáfoltuk ezt az önkormányzat oldalain. Az álhíreket pár órán belül százezrek olvassák és terjesztik – ehhez elég megállni a görgetéssel vagy rákattintani – a cáfolatot azonban csak egy százalékuk. A közösségi oldalak remekül kihasználják ezt. Nem csoda, hogy szinte lehetetlen levenni az álhíreket róluk addig, amíg pörögnek. S hogy mit lehet ez ellen tenni? Leginkább azt, hogy ismert és megbízható újságokat olvassunk, és nem hiszünk el mindent. A szenzációsnak tűnő híreket inkább ellenőrizzék le máshol. A Facebook vagy a Google akkora cégek, amit már felfogni is nehéz. Túlnőttek az országokon, saját törvényeik szerint cenzúráznak. Politikailag erősen elfogultak, az algoritmusaikkal maguk döntik el, kinek engednek olvasottságot, és kinek nem.

Wass Albert kapcsán is összecsaptak pro és kontra az internetes hírek és híresztelések. Mi erről a véleménye?

Wass Albert – utalva Radnótira is – oly korban élt e földön, amikor a zsidótörvényeket fogadtak el. A zsidógyűlölet mindent átszőtt: az ilyen emberek sokkal jobban érvényesültek. Az Egyesült Államokban nem volt bűn az antiszemitizmus: Henry Ford, a híres autógyártó is az volt. Wass ellenben mindig cáfolta, hogy antiszemita lenne. Az egyik fő érv ellene a Patkányok honfoglalása című fabulája. Ezt azonban a románok románellenesnek tartják, a kommunisták pedig kommunista-ellenesnek. De talán rossz az, aki rosszra gondol. Arról szól, hogy a gonoszság ellen vagy fellépünk, vagy legyőz bennünket.

Ez pedig ma is igaz. Joguk van az igazsághoz az embereknek. Az elhunytaknak is. Wass Albertet egy koncepciós perben ítélték halálra. Megérdemli, hogy méltóképpen emlékezzünk rá, és ne a Ceaușescu által hangoztatott hazugságokat terjesszék róla. A magyarsága miatt üldözött és halálra ítélt író-költő szobrát mi a zsidó származása miatt üldözött és meggyilkolt Radnóti Miklós szobra mellett állítottuk fel. Most ketten együtt üzennek a gyűlölet ellen, és az irodalom szeretete mellett. Mi ezt gondoljuk, és örülünk, hogy a csepeli ellenzékből, az összefogás pártjaiból is sokan gondolják ugyanígy.

TK

A magyarországi álhíroldalakról itt találnak egy - koránt sem teljes – felsorolást: http://csepel.info/?p=72221