Kerényiné Rippner Zsuzsa, a Budapesti Zsidó Hitközség Dél-Pesti Körzetének elnöke emlékező beszédében kiemelte: „A meghaltak, az elpusztítottak helyén bepótolhatatlan űr támadt, de nemcsak a népességben, nemcsak a gazdaságban, hanem az emberek lelkében is. A történelem beleégett a családok emlékezetébe, még akkor is, ha a túlélők igyekeztek felejteni. Néha később elmeséltek egy-egy történetet csodás menekülésről vagy éhezésről, de a megaláztatásokról, a szenvedésről nem beszéltek. Kerényiné Rippner Zsuzsa hangsúlyozta, a holokausztról, mint a magyar történelem megannyi tragédiájáról, sorsfordulójáról az elmúlt évtizedekben alig eshetett őszinte szó. A népirtás a nemzetek számára feldolgozatlan maradt. Dr. Karsai László történész, egyetemi tanár 2010-ben végezett vizsgálata szerint Magyarország lakosságának harminc százaléka tagadja a holokausztot, ez a szám pedig ország történelmi múltját tekintve az elviselhetetlenség határát súrolja. „Ezen csak akkor tudunk változtatni, ha megismertetjük a valóságot, a pontos történelmet azokkal, akiket elérünk. Elsoroljuk a jogfosztás lépcsőit, a végzetes törvényeket és a vonatok számát, amely az embereket vitte a végső megsemmisülés felé.”

„Azért jöttünk, hogy emlékezzünk.”- hangsúlyozta Totha Péter Joel főrabbi. „Emlékezzünk a budapesti hatos zónában élő egykori csepeli zsidó testvéreinkre, 1944. április 24-ére, hogyan írták össze a hat évnél idősebb gyermekeket és felnőtteket a sárga csillag hatékonyabb viselése érdekében. Emlékezzünk 1944. június 7-ére, a hajnali órákra, amikor több ezer embert hurcoltak a Csepel városszéli telepekre. Arra napra, amikor a csepeli zsidókat a Weiss Manfréd gyár egyik épületének kerékpárraktárába zárták. Emlékezzük a csepeli, a soroksári és dél-pesti zsidó testvéreink bevagonírozására, akiket a budakalászi és a monori téglagyárba vittek át. Emlékezzünk arra a rettenetes körülményre, amik őket fogadták, és azokra a testvéreinkre, akiket az 50 fős Almássy őrnagy vezette csendőralakulat nap, mint nap brutálisan bántalmazott. 1944. május közepétől megkezdték a deportálásokat kevesebb, mint és két hónap alatt 437 ezer magyar zsidót hurcoltak el az ország területéről elsősorban Auschwitz-Birkenauba, a leghírhedtebb koncentrációs táborába. Jóllehet, a magyar holokauszttal könyvtári irodalom foglalkozik, kiállítások születtek megítélése azonban korántsem egyértelmű a nem szakavatottak körében. A holokauszttal foglalkozó kutatók, az érintettek időről időre szembesülnek nemcsak a történelemi tudás hiányával, hanem a szélsőséges nacionalizmus, az antiszemitizmus és a tájékozatlanság egyvelegéből táplálkozó tévhitekkel, amik megakadályozzák az előremutató társadalmi párbeszédet, pedig ez lenne a legfontosabb”- tette hozzá a főrabbi.

A beszédeket követően mécseseket és köveket helyeztek el a résztvevők az emlékhelynél. Az eseményen jelen volt Borbély Lénárd polgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, valamint Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára is.