„Minden évben január 7-én, amikor megemlékezünk a gyilkosságra, újra átélem a szörnyűségeket. Előttem vannak annak a napnak az összes történései percre pontosan. Feltörnek bennem az érzelmek és a sírás kerülget. Ibolyával, Lacika nővérével – mi csak Lacikának szólítottuk Papp Lászlót – kijárunk a temetőbe, megkoszorúzzuk a sírját. Köszönöm a csepeli önkormányzatnak, hogy ők is minden alkalommal koszorút helyeznek el az áldozatok sírjára.”

„Lacika másfél, Ibolya hétesztendős volt, amikor összeházasodtam az édesanyjukkal. Saját gyermekeimként neveltem őket, igazi szerető családot alkottunk. Ibolya aggódó természetű lány, mindig óvta, féltette az öccsét. Jó testvérként ragaszkodtak egymáshoz. Lacika barátságos, udvarias fiú volt, mindenki kedvelte. Eleven volt, de sosem hazudott. Ha az iskolában rajtakapták valami rosszasságon, nem tagadta le. Később is megőrizte vidám természetét, sok barát vette körül. Szeretett zenélni, verseket írni. Életének utolsó éveiben vált igazán komoly férfivá. Megtanulta a gépjárművezetői oktatást, aztán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen elvégezte a műszaki oktatói szakot, amely lehetővé tette számára, hogy szakmunkásokat, szakközépiskolásokat taníthasson. Takács József intézményvezető felkarolta, támogatta törekvéseiben. Úgy volt, hogy majd ő lehet Takács József követője az intézmény élén.”

„Lacika szóba hozta nekem a Deme Gábor által elkövetett iskolai sikkasztásokat. Erős volt benne az igazságérzet, zavarták a pénzügyi visszaélések. Én akkor a kuratórium elnökeként nyolc pontban leírtam, hogy Takács József számoltassa el Demét. Vizsgálat indult Deme Gábor ellen, aki különféle kifogásokat hozott fel. Sorra derültek ki a sikkasztásos ügyei. Akkor, 2008 őszén történt az a betörés is az iskolában, amely minden bizonnyal önbetörés volt, vagyis Deme és Kun Tamás követhették el. Demét felfüggesztettük az állásából. Lacika volt az, aki segített Takács Józsefnek a visszaélések feltárásában.”

„Nem tudtam arról, hogy Lacika diktafont visz magával arra a megbeszélésre, amelyen az iskolából való távozás körülményeit tisztázták volna Demével és Kunnal. Ez volt a végzetes nap, január 7-e… Lacika ötlete volt a diktafon, mert nem bízott Demében, de erről csak Takács József tudott. Úgy gondolhatták, hogy a biztonság kedvéért rögzítik a beszélgetést. Máskor a verseit, zenéit vette fel diktafonra. Végül ez a hangfelvétel lett a gyilkosság döntő bizonyítéka. Sosem hallgattam meg… Olvastam a leiratát, de képtelen lennék rá, hogy meghallgassam.”

„Számomra minden szép emlék, amelyek Lacikától megmaradtak és őrzök az otthonomban. Megvannak a versei, a hangszerei, gitárja, citerája, a dobok. Egy kakukkos óra is ott van a nappali szobám falán, amelyet tőle kaptam ajándékba. Tíz év telt el a halála óta, de a veszteség miatt érzett fájdalom sosem múlik el. Próbálom erősnek mutatni magam – de tudom, belül nem vagyok az.”

Csarnai Attila