Eszter negyven éve szerzett diplomát fali kárpit és szőnyegtervező szakon, Péter 1966-ban szövöttanyag-tervező művész diplomát kapott a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mindkettőjük munkáiban közös vonás a természet szeretete, első közös kiállításuk at1986-ban a tatai várban mutatták be.

Az elismert texteltervező először csak rajzolgatott, nem tervezte, hogy ez lesz a foglalkozása. „Munkám egyben a szenvedélyem lett, Szenes Zsuzsa textiltervező művész hatására választottam ezt a pályát. Goblenjeimen régi családi levelezések sorai, bibliai idézetek és tao tanítások jelennek meg. Egy-egy munka megszületése szinte mérhetetlen folyamat, mindent fejben kell tartani, s amíg kialakul a gondolatból a mű, az évekig is eltarthat” – mondta el oldalunknak Eszter.

Kovács Péter Ferenczy Noémi-díjas textilművész először építésznek készült, aztán más irányt vett életútja. „Édesapámnak volt egy barátja, aki a Soproni Posztó- és Szőnyeggyárban dolgozott, majd bevitt a munkahelyére és megtetszett nekem. Egyik munkatársnőm inspirált, hogy a szövés mellett döntöttem. Amikor sző az ember, nem is látja az egészet együtt, ezért gondolatban kell kapcsolatban lenni a textillel. Én rendszerint mindig fotózok, a természet csodás motívumait keresem, de úti élményeket is megörökítek kárpitjaimon. Ma már egyre kevesebben ülnek szövőszékbe, nehéz, ám gyönyörű hivatás ez” – tette hozzá Péter.

A kiállítás február 2-ig tekinthető meg hétfőtől csütörtökig 8-16 óra között, pénteken előzetes bejelentkezéssel (Csete Balázs u. 15. tel.: 278-0711).

AZS

Fotó: Gubis Mariann