„Emlékszem, 2009 októbere volt, amikor egy szombatra virradó éjjel lezsibbadt a bal felem, alig tudtam felkelni. Elmentem a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy szívinfarktusom volt. Semmi előzménye nem volt az esetnek, előtte nem voltam beteg. Az orvos beutalt a Jahn Ferenc Kórházba, ahol szívelégtelenséget diagnosztizáltak. Két hétig feküdtem bent, aztán egy évig betegállományban voltam. Folyton járnom kellett a kórházba, mert nem javult az állapotom. Főként éjszaka fulladtam, nem kaptam levegőt. Azt mondták, a koszorúér el van záródva. Korábban víz-, gáz- és fűtésszerelőként dolgoztam, végül leszázalékoltak. A városmajori szívsebészeti klinikán értágítást végeztek a szívemen 2011-ben, amit még háromszor megismételtek. Tavaly decemberben közölték, annyira gyenge a szívem, hogy csak a szívátültetés segíthet. Várólistára tettek, hogy ha donor érkezik, elvégezhessék a műtétet.

„Október közepén értesítettek, hogy második vagyok a várólistán. Sokat beszélgettem az orvosaimmal, akik megműtenek. Mindent aprólékosan elmagyaráztak, hogy mire készüljek fel. Megmutatták a kortermeket is, ahová kerülök.

„A klinika egyik orvosa felhívta a csepeli Humán Szolgáltatások Igazgatóságát, hogy helyezzenek el olyan helyre, ahol állandó felügyelet alatt vagyok. Április 25-én így kerültem az önkormányzat és Nagyné Kovács Tímea intézményvezető segítségével a Simon Bolivár sétányon lévő idősek otthonába. Köszönöm nekik. Az ápolók figyelmesek velem, vigyáznak rám, mindig szólnom kell, ha elmegyek valahová. A klinikáról bármikor értesíthetnek, és küldik értem a mentőt.”

Csarnai Attila