A megjelenteket a hitközség képviseletében Kerényiné Rippner Zsuzsa elnök köszöntötte. Beszédében a csepeli zsidóság megsemmisítésének folyamatáról szólt, amely a munkaszolgálattal kezdődött. „A csepeli katonakorú zsidókat az orosz fronton kisegítő szolgálatra, aknaszedésre kötelezték. A német megszállás után a királymajori internáló táborból a csillagtelepi barakkokból vonultak kényszermunkára” – mondta el az elnök.

Németh Szilárd országgyűlési képviselő megemlékezésében felelevenítette:

„Ismereteink szerint 960 zsidó származású embert hurcoltak el Csepelről, közülük csak hatvanan tértek haza. Ma már csak néhányan élnek. Nem véletlen, hogy Csepel volt az egyetlen magyar település, ahol már ekkor ellent mondtak a gonosznak. A csepeliek ekkor is bebizonyították, hogy elutasítják a szélsőséges nézeteket, az embertelenséget” – hangsúlyozta.

A politikus beszédében visszautalt a több mint négy évvel ezelőtti Csepeli Zsinagóga és Kulturális Központ alapkőletételére, melynek elindítója néhai Kerényi András volt. „A zsinagóga megépítésének fáradhatatlan harcosával teljesen egyetértettünk abban, hogy nyolcvan év elteltével nemcsak zsinagógát fogunk építeni, hanem közösséget is. Olyan új teret, olyan új lehetőséget nyithatunk, amely nemcsak a múlt sebeinek gyógyulását, nemcsak egy kisebbség értékeinek gyarapodását, de Weiss Manfréd szellemi és anyagi örökségének jegyében egész csepeli közösségünk épülését is jelenteni fogja” – emelte ki a képviselő.

Ezután Orbán Viktor miniszterelnök Heisler András elnökhöz írt levelét tolmácsolta.

A megemlékezést a Mazsihisz képviseletében dr. Kardi Judit folytatta.

Ahogy beszédében fogalmazott: kötelesek vagyunk a történelmünk tudományos, kulturális, erkölcsi, szociális értékeinek és eredményeinek terjesztésére.

Csepel története elválaszthatatlan a XIX. századi magyar zsidó vállalkozótól, Weiss Manfrédtól és az 1892-ben megépült hadianyag és gépgyártól – emlékezett vissza beszédében Totha Péter Joel rabbi. Hozzátette: „Csepel lakói közül 1941-ben 902 személy volt az izraelita felekezet tagja. 1944 júniusában több ezer embert hurcoltak a különböző internáló telephelyekre. A csepeli zsidókat a Weiss Manfréd Gyár egyik épületébe, a kerékpár raktárba zárták. A csepeli, soroksári és a dél-pesti zsidókat bevagonírozás céljából a budakalászi és a monori téglagyárba vitték át”.

A megemlékezések után a koszorúkat és az emlékezés köveit elhelyezték a csepeli mártírok emléktáblájánál.

AZS

Fotó: Tóth Beáta