Különleges ősbemutatót tartott a Nemzeti Színházban a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar hazánk egyik legkiválóbb, nemzetközileg is elismert Kossuth-díjas és Liszt-díjas zongoraművésze, Bogányi Gergely közreműködésével. Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyét Mondvay György hangszerelte át a fúvószenekari kíséret számára, amely így egészen különleges élményt nyújtott a közönség számára.
A zenekar immár második alkalommal lépett fel a Nemzeti Színházban, folytatva a tavaly megteremtett hagyományt. Az előadás fővédnöke Németh Szilárd országgyűlési képviselő beszédében kiemelte, hogy szimbolikus jelentősége van ennek az előadásnak: a nemzet színháza, a polgári élet szimbóluma két HÉV-megállóra van a csepeli munkáskerülettől, a csepeliek pedig – a színházzal kötött együttműködési megállapodás értelmében – immár szervezett módon is ellátogathatnak az első Orbán-kormány alatt épült kulturális intézménybe.
Bogányi Gergely megtisztelő módon a hetven éve alapított fúvószenekarral közösen lépett színpadra a Nemzeti Színházban. A Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész az általa megálmodott Bogányi-zongora prototípusán játszott – a közönség soraiból már akkor elismerő morajlás hallatszott, amikor a futurisztikus megjelenésű hangszer előtűnt a függöny mögül, hangzásának különlegességét és a művész játékát pedig szűnni nem akaró tapsvihar díjazta.
A Liszt-művet a Csepel Örökség-díjas zenekar Giuseppe Verdi A végzet hatalma című operájának nyitányával vezette be, a zongoraverseny után pedig Alfred Reed El Camino Real (Latin Fantázia) című fúvószenekarra írt művével fejeződött be az est. A közönség visszatapsolta Péntek János karnagyot, így ráadásként Fucik Kinizsi Magyar Indulóját is eljátszották a művészek.
A Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar azon túl, hogy hagyományt teremt a Nemzeti Színházban évente megrendezett esttel, országos figyelmet is kivívott magának. Az előadáson jelen volt Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök, Borbély Lénárd, Csepel polgármestere, az est védnöke, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, valamint Scheuer Gyula, az ELTE kancellárja.
MN
Idén rendhagyó módon a Sport, Szabadidő- és Rendezvényközpontban rendeztek gyermeknappal összevont iskolanapot a Gróf Széchenyi István Általános és Kéttannyelvű Iskola tanulóinak június 6-án. A kétévente tartandó eseményre tanárok, szülők és nagyszülők is ellátogattak. Az együtt töltött szabadidőben kulturális és szórakoztató programok várták a résztvevőket.
A tanévet lezáró iskolanap célja, hogy közösségformálást teremtsen tanár-diák és tanár-szülő között. Ezen az alkalmon kitűnő lehetőség nyílik arra, hogy a kapcsolatok még szorosabbá és kötetlenebbé váljanak – tájékoztatta oldalunkat Cserépné Varga Veronika intézményvezető.
Megnyitó beszéde után léptek színpadra a Csepeli Művészeti Szemlén eredményesen szereplő tanulók. Változatos műsorszámaikban többek között verseltek, angol keringőt táncoltak, twisteltek, vidám hangulatot teremtő angol és német dalokat énekeltek, valamint Marionett bábuikkal mozgásművészeti előadást mutattak be. A kiváló produkciók után a közönség megismerhette a Little Big Band zenekart, amelyben az iskola két tanulója, Bakk Tímea (7.b) és Csepelyi Soma (6.b) játszott.
A szabad téren ügyességi akadályversenyek és gyermeknapi játékok kínáltak tartalmas szórakozást. Tanárok és diákok mérték össze erejüket aszfaltrajzolásban, vízipisztolyos célbalövésben, kerékpározásban és görkorcsolyázásban.
Változatlanul népszerű volt a gyerekek körében a légvár, a pónilovaglás és az íjászat. A legkisebbek szüleikkel közösen kikapcsolódhattak az ebédlőben berendezett családi játszóházban. Nem először mutatkoztak be kicsik és nagyok előtt a csepeli tűzoltó-, mentő- és rendőrautók.
Az érdeklődők még számos játékos program mellett mentőkutya bemutatón vehettek részt, akár country táncot tanulhattak a nagyszerű iskolanap forgatagában.
azs
Fotó: Tóth Beáta
Hamarosan a televízióban is bemutatják azt a dokumentumfilmet, ami a csepeli kettős gyilkosságról szól. A film az emberölés mozzanatait rekonstruálja. Van benne egy érdekes rész Kun Tamás utolsó szó jogán elmondott beszédéből, ami szó szerint így hangzik: „Az a kisebbik baj, hogy engem el fognak ítélni. Nagyobbik baj az, hogy nem derítették fel ezt az ügyet. Valójában, hogy miért is történt, ami történt, ez szóba sem került.” (Az oknyomozó cikksorozat második része!)
2009. január 7-én ölték meg Csepelen Takács József iskolaigazgatót és Papp László tanárt. Évekig kutattam a kettős gyilkosság szövevényes hátterét. Elsők között írtam arról, milyen tárgyalások folytak az MSZP-n belül a társtettes Deme Gábor sikkasztásáról. Elsőként írtam le, hogy Podolák György MSZP-s országgyűlési képviselőtől ment Deme a gyilkosság helyszínére. Podolákot a rendőrség ki sem hallgatta a cikk megjelenéséig. Évekig vártam, mikor és ki beszél arról, hogy mi vezetett a gyilkossághoz. Miért történt a gyilkosság, miért vált két ember áldozattá, és kettő gyilkossá? Nem volt ilyen vita. Ezért most elsőként foglalkozom ezzel is. Az első részben (ITT elolvasható) a későbbi gyilkosokat helyzetbe juttató vörös polip tagjait és működését mutattam be. A következőkben összeteszem a hatalmas kirakó darabkáit: a gyilkosok környezetét, motivációját, a gyilkosság eredeti tervét. A történteket jól ismerő egyik szakértő szerint Deme és Kun nem sokkal a bűntény előtt arról beszéltek mások előtt, hogy ők képesek lennének a tökéletes bűncselekmény végrehajtására. Igazat mondtak. Látni fogják, hogy majdnem sikerült.
MILLIÁRDOS MUTYIK A GYILKOSSÁG KÖRÜL
A csepeli MSZP-ben minden képviselőnek volt egy területe, amit „felügyelt”. Volt, aki civilekkel, mások fiatalokkal, megint mások oktatással, útépítésekkel, csatornázással, sporttal, egészségüggyel, más-más ágazatokkal foglalkoztak. Volt, aki ezt igyekezett tisztességesen csinálni – ezek közé tartozott a meggyilkolt Takács József is -, de az eredmény összességében abszurd volt.
A környezetvédelem és a csatornázás egy darabig olyan emberhez tartozott, akinek szippantós cége volt. Egészségügyi szakkérdésekben egy kohásztechnikus lett az Atyaisten. A pedofil politikusuk gyermekekkel, gyermekvédelemmel foglalkozott. Akit jogerősen elítéltek a csepeli munkásőr lakások körüli törvénytelenségek miatt (majd amnesztiát kapott Göncz Árpádtól),gazdasági ügyekért felelős alpolgármester lett 16 évig. Dr. Gulyás G. Gábort, aki az MSZP „ingyenes jogsegélyén” gyűjtötte a fizetős ügyfeleit, egy rokkantnyugdíjas, cukor- és szívbeteg ügyfelének megkárosítása miatt rúgták ki a Budapesti Ügyvédi Kamarából. Az „ügyvéd elvtárs” tagja volt az Országgyűlés lakásmaffia tevékenységet vizsgáló albizottságának. Lehet tippelni, hányan veszíthették el miatta a lakásukat.
A csepeli szocialisták orwelli szubkultúrájában a legtöbb dolog az ellenkezőjét jelentette. A fejlesztési tervek készítése például az egyik kifizetőhely lehetett. Egyáltalán nem a fejlesztésekről szólt a történet, hiszen szinte semmit nem valósítottak meg saját terveikből. Észak-csepeli lagúnavárosra úgy ment el százmillió, hogy egy téglát se tettek le. Aztán Budapest legértékesebb telkét komolytalan áron eladták egy spanyol cégnek, ami csődbe ment.Uszodára, amit 2006-ban ígértek meg, 10 különböző építési tervet készíttettek. A pártból kilépett ismerősöm mesélte, hogy mire minden „pluszköltség” rákerült a tervezetre, a mutyitól vállalhatatlanul drága lett volna a kivitelezés. Elmondása szerint Tóth Mihály végül egy frakcióértekezleten jelentette be, hogy azért nem építik meg az uszodát, mert ő nem fog emiatt börtönbe menni.
Választási években előfordultak fejlesztések. A Csepeli Piacot például 2002-ben adták át. Egy építész azt mondta, hogy harmadannyi anyag sincs benne, mint amennyit kifizettek érte. Az emeleti irodában csukott szemmel meg lehet mondani, hogy odakint személyautó vagy kisteherautó megy el. A teherautóknál már olyan, mintha földrengés lenne. Az „SZTK” épületének felújítása a 2006-os választási év fejlesztése volt. Cserében a Csepeli Kórház aktív osztályait zárták be. A kivitelezés kiérdemli a „katasztrofális” jelzőt. Például a szellőztetőrendszert egyáltalán nem sikerült megcsinálni – még garanciálisan sem – így nyáron egyes helyeken olyan meleg van, mint a szaunában. Az egészségügyet felügyelő kohász-technikus alpolgármester persze akkor is felvette a több milliós jutalmát.
Amikor 2010 októberében átvette a Fidesz a kormányzást, a kerület a fizetésképtelenség határán állt. Még a kettős gyilkosság áldozatainak síremlékére sem jutott pénz. Az MSZP a rossz lelkiismeretét azzal próbálta javítani, hogy az áldozatoknak díszpolgári címet adtak. Így járt volna nekik a síremlék. Aztán Németh Szilárd polgármester, Borbély Lénárd gazdasági alpolgármester és Werner Péter, a Csepeli Vagyonkezelő Zrt. vezetője elkezdték szisztematikusan átvizsgálni az önkormányzat szerződéseit, pénzügyeit. Elvtársi kifizetőhelyek, mutyik, pénzszórás volt mindenütt. Pár hét alatt százmilliókat tudtak megtakarítani.Végül két év alatt sikerült teljesen gatyába rázni a kerületet. 2012-ben az addigra bevezetett új szolgáltatásokkal és fejlesztésekkel együtt is kétmilliárd forinttal volt kisebb a csepeli költségvetés kiadási oldala, mint 2010-ben.
A PÁRTKULTÚRA BUGYRAI
A csepeli mutyivilág nem úgy működött, hogy néhány pártfunkcionárius meg a gazdasági köreik kapták egymás után a milliárdos vagy százmilliós megrendeléseket. Volt ilyen is. A soroksáriMSZP-s Juhász Ferenchez köthető vállalkozásoknak sok százmillió forint, a csepeli,SZDSZ-es Kál Károly vállalkozásainak 208 millió forint ment ki az utolsó négy évben. A milliárdok nagyobb része azonban kisebb elvtársi cégeknek, családtagoknak, ismerősök ismerőseinek lett leosztva. Középszinten sem nézte mindenki tétlenül, ahogy felső szinten tolják kifelé a közpénzt. Nekik is kellett saját biznisz, egy kis pluszbevétel. Sok kicsiből lett a nagy. Így megy ez.
Ahol ilyen mélyre süllyednek, ott nincsenek következmények. Amikor Deme Gábor lába alatt forró lett a talaj, három kompromittáló felvétellel kezdte zsarolni a pártvezetést. Köztudott volt, hogy Deme kémkedik mások után, készít titokban hangfelvételeket.Ahogy mások is az MSZP-ben: ne feledkezzünk meg Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről és az azt követő botrányokról, az egymásról szóló dossziékról. Legutóbb a csepeli pártelnökről és frakcióvezetőről, Szenteczky Jánosról derült ki a bíróság előtt, hogy készített titokban hangfelvételeket, amiket a választási kampányban használt fel. Az ellenfelekkel szembeni rosszindulatú és hamis szex-pletykák is rendre felbukkannak a csepeli MSZP háza táján. Nem csak Deme Gábor élt velük: a Szenteczky János elleni büntetőperben is előkelő szerepet foglalnak el.
Az egymást védő, egymást zsaroló mutyivilágból 2009. január 7-ig semmi nem került ki.Ugyanúgy érvényesült az omerta, mint az olasz alvilágban. Férjnek, feleségnek, vejnek, menynek és más családtagoknak, ismerősöknek biztosítva volt megélhetése. A Csepeli Vagyonkezelő Zrt.-nél még egy „pártnevelde” is működött. Ott avatták be és készítették fel a vezetésre az MSZP-s ifjúságot. Deme iskolája munkaadóként és menedékként szolgálta a pártot. Avarkeszi Dezső igazságügyi államtitkár feleségeDeme Gábor helyetteseként kapott pénzt, de dr. Gulyás G. Gábor MSZP-s képviselőnek, a kirúgott ügyvédnek is itt biztosítottak állást és kimagasló fizetést. Irigykedtek egymásra a pártban, de tudták, hogy ha rés nyílik a pajzson, ha valaki megszegi a hallgatás törvényét, minden elvész.
Igazuk volt. Viszont a rést nem Deme Gábor nyitotta, hanem a meggyilkolt iskolaigazgató, Takács József. Takács túl tisztességes volt ehhez a bandához. Nem elégedett meg azzal, hogy akkor is elsimítják Deme sikkasztását, ha nem fizeti vissza az ellopott milliókat. Mélyen sértette, hogy Deme az ő nevével is visszaélt, az ő nevében is pénzt tett el. Ezért rendőrséghez fordult. A feljelentést viszont január 7-én, kivégzésének napján nem tette meg.Reggel elment Tóth Mihály polgármesterhez és Orosz Ferenc alpolgármesterhez,aztán átment a rendőrségre, majd a rendőrkapitány szerint feljelentés nélkül visszament a párt helyi vezetőihez.
Miről beszéltek? Nem tudjuk. A pártvezetők emlékezetét súlyos amnézia nyomja. Takács József és Papp László sorsa viszont ekkor dőlt el véglegesen. Takács nem tett feljelentést, a papírok ott voltak nála, Deme Gábor pedig úgy érezte, hogy nem jut dűlőre Podolák György országgyűlési képviselővel.
Másfél órával az után, hogy Deme Gábor eljött az MSZP-s országgyűlési képviselőtől, egy viszonylag semleges hangvételű, meglehetősen felszínes és egymás mellett elbeszélő tárgyalást pisztolylövés zárt le. Kun Tamás halántékon lőtte Takács Józsefet, majd a rémült Papp Lászlóhoz fordult. „Hozd ide a táskáját! Az ő táskáját hozd!” – mondta neki. Kun és Deme tehát tudták, hogy Takács József táskájában ott maradt a rendőrségi feljelentés. Valaki elmondta nekik. Azt, hogy ki vagy kik voltak az árulók, s szándékosan vagy akaratlanul mondták el ezt a gyilkosoknak, nem tudjuk. Szerintem nem is fogjuk megtudni. Viszont arról, hogyan fogadták a pártban Deme Gábor letartóztatását, jól mutatja egy MSZP-s párttársának helyesírási hibáktól hemzsegő IWIW-es hozzászólása:
„Megmentünk Gábor ! Az MSzP alapszervezet nevében megigérem hogy mindent megteszünk a megmentésed érdekében. A Rendöség is sáros más ügyekben, ha téged bukni hagynak ok is buknak ! Veled vagyunk Gábor ! K. Anasztázia MSzP alapszervezet”
ÍGY LETTEK GYILKOSOK
Magyarországon a gyilkosságok többségénél elkapják az elkövetőket. Ha nem, többnyire akkor is eredményes a nyomozás. Elég a móri mészárlásra vagy a debreceni fideszes képviselőasszony meggyilkolására utalni. Vagyis a rendszer eredménycentrikus, és ezért időnként hatalmasat hibázik. Ne felejtsük el azt sem, hogy az előbbi két fatális tévedés kiderült, és fogalmunk nincs arról, mennyi eset nem derül ki.
Sokan kérdezték, hogy Deme és Kun miért gondolták azt, hogy megúszhatják. Többek között azért, mert biztosak voltak benne, hogy ha tálcán kínálnak a rendőrségnek egy „társadalmi elvárásoknak megfelelő” gyilkost, azzal meg fognak elégedni. Az iskola egyik tanulóját szemelték ki erre, akinek rendszeresen voltak balhéi, ráadásul cigány származású volt. Tökéletesen megfelelt az előítéleteknek. Talán még azt is betervezték, hátha lelövik a fiút a rendőrök, ha úgy tudják, hogy fegyver van nála. Bár a tanulónak látszólag megdönthetetlen alibije volt, a móri mészárlás első tárgyalásakor és Balla Irma fiának elítélésekor ugyanilyen sziklaszilárd alibiket döntöttek be a bíróságokon.
Tegyük fel, hogy a gyilkosság a tervezett módon zajlik le, de élve fogják el a „cigány tanárgyilkost”, és kénytelen-kelletlen még a sziklaszilárd alibijét is elhiszik. Mi történik? Felbujtóként vádolják meg. Azt mondják, hogy pont ezért szervezett magának sziklaszilárd alibit. Az iskolában megszokott volt a drogozás. Nagyobb balhéknál, bandaháborúnál hetente kellett kiszállnia a rendőrségnek. Egy ilyen helyen indítékot keresni nem nehéz. Kinek állt útjában Takács József és Papp László? Hát azoknak, akik drogot akartak eladni, és akadályt láttak bennük.
Amikor Deme és Kun megérkeztek a gyilkosság helyszínére, Deme az iskola bejáratánál rácsörgött Takács Józsefre. Ezzel bizonyították volna, hogy Takács József még élt, telefonon is beszélt. A beszélgetés végén Deme kérte arra Papp Lászlót, hogy csörgessen rá. Ez is hasonló célt szolgálhatott. A gyilkosság bizonyítékait tartalmazó szervert és sikkasztás bizonyítékait tartalmazó táskát Deme elvitte. Gyanítható, hogy Deme egészen Papp László hívásáig diktafonra vette a tárgyalást, és ezt akarta később, mint a saját bizonyítékát bemutatni. Hangsúlyozom: a beszélgetés egészen az első lövésig inkább barátságos volt, sőt arról szólt, mit tesznek majd a következő napokban.
Deme tehát bizonyította volna, hogy a két áldozat még élt, amikor a tárgyalás helyszínére értek. A diktafonos felvétellel bizonyította volna, hogy inkább baráti jellegű volt a beszélgetés, és a jövőről tárgyalnak: ki mit tesz majd a következő napokban. Állította volna, hogy az áldozatok akkor is éltek, amikor elmentek onnan, hiszen Papp László rá is csörgött. Készen állt a mese arról, hogy melyik tanulónak állt útjában az igazgató. Deme a gyilkosság után is terv szerint tette a dolgát. Véglegesen eltüntette a bizonyítékokat, majd a csepeli Tesco-ba rohant, hogy tejet vásároljon – és a számlát gondosan eltegye. Ez lett volna a későbbi időszakra az alibi. Amikor a rendőrök érte mentek, összerogyott a hírtől, hogy megölték a főnökét. A „megrázkódtatástól” az iskola előtt is hangosan zokogott, ordibált. (A dokumentumfilm elég jól rekonstruálja a történteket.)
Kun Tamás és Deme Gábor tehát mindent megtettek, hogy magukat kimossák a gyilkosságból, a rendőröknek, médiának pedig tálcán kínáltak felelőst. Ezzel párhuzamosan Kunnak régi ismerőse volt a rendőrkapitány. A kapitányt a helyi MSZP egy mutyilakással is lekötelezte, szükség esetén zsarolhatták volna. A kerület vezetését pedig Deme zsarolta a három hangfelvételével.Avarkeszi Dezső igazságügyi államtitkár felesége Deme Gábor helyettese volt az iskolában. A párt addig minden esetben segítette, védte a bajba jutott embereit, bármilyen bűnt is követtek el. Hihetetlenül hangzik, de ha nincs a két véletlen, a diktafonos felvétel és Kun kézlövése, akkor valóban megúszták volna a gyilkosságot. Ezt nem én mondtam ki,hanem a bíró és az ügyész is, egymástól függetlenül.
Deme Gábor nem született gyilkosnak. Nem is annak nevelték. Tanár lett belőle, ami társadalmi presztízsben olyan pozitív hivatás, mint az orvosi vagy más hasonló szakmák. Az MSZP-ben aztán látta, milyen jól élnek, mit összeharácsoltak egyesek, míg neki még saját lakása sincs. Azt is látta, hogyan mennek a zsebekbe ezek a pénzek és azt is, hogy ha be is zsarolják egymást, a hallgatás szabálya elsődleges. Látta, hogyan zár össze a párt, hogyan védik, segítik a sajátjaikat még akkor is, ha bűncselekményt követnek el. Ő maga is megtapasztalta, hogy valamennyi balhéja után megjutalmazzák társai. Minden botránya után előrébb léphet a ranglétrán. Nem ő szegte meg az omertát: ő csak sikkasztott és zsarolt, amit megszokottnak látott abban a körben. A hallgatás törvényét Takács József szegte meg, aki a rendőrkapitányhoz fordult, és ezzel ő követett el bűnt.
Ezek az okok vezethettek oda, hogy Deme és Kun biztosak voltakabban: ha terv szerint csinálják végig a gyilkosságot, akkor annak rájuk nézve kizárólag pozitív következménye lesz. Azzal számolhattak, hogy Takács József és Papp László családja nem fogja elhinni a cigány gyilkosos sztorit, de mindenki mást meggyőz majd Deme diktafonos hangfelvétele a tárgyalásról. A családot a párt lecsendesíti, Deme sikkasztása pitiáner ügy lesz, és visszakapja a pozíciókat, amiket elveszített. Könnyes szemmel mesélte volna: ha nem mennek el hamarabb az iskolából, talán a gyilkosság sem történik meg – vagy ő is áldozattá válik. Ha pedig minden a gyilkosok és az MSZP terve szerint alakul, 2010 októberében talán a gyermekek oktatása során hősi halált halt Takács József fényképe mellett tehette volna le Deme Gábor az alpolgármesteri esküt.
Csak a véletleneknek köszönhető, hogy nem így történt.
Az önkormányzat az előző évekhez hasonlóan idén is felhívást tett közzé: az 50 és 60 éve esküdött kerületi házaspárok jelentkezését várták, akik élni szeretnének az évtizedekkel ezelőtt tett esküjük megerősítésének lehetőségével.
Öt pár jelentkezett: Lados János és felesége, Lados Jánosné 60 évvel ezelőtt kötötték össze életüket, Kalmár Antal és Kalmár Antalné, Szabó János és Szabó Jánosné, Szigeti György és Szigeti Györgyné, valamint Utasi Miklós és Utasi Miklósné 50 évvel ezelőtt döntött amellett, hogy örök hűséget fogadnak egymásnak.
A gyémánt- és aranylakodalmukat ünneplő házaspárokat Borbély Lénárd polgármester köszöntötte június 5-én a Rákóczi Kert Civil és Közösségi Ház erre az alkalomra feldíszített kertjében, ahol a megjelent vendégeknek elsőként a Népművészeti és Kézműves Óvoda - Szivárvány Óvoda búzavirág csoportja énekes körjátékkal kedveskedett.
Az impozánsan díszített fa pavilonban Borbély Lénárd polgármester előtt egyesével, tanúik jelenlétében erősítette meg esküjét a hat házaspár. Ezt követően az „ifjú házasok” egyházi szertartás szerinti fohásszal is újra fogadalmat tettek egymás iránti elköteleződésüknek. A Csepeli Lelkészi Kör nevében Kispál György plébános vezette a házassági eskütételt, majd gratulált a résztvevőknek, akik könnyekig hatódtak. Borbély Lénárd polgármester az óvodások közreműködésével ajándékozta meg a párokat orchidea csokrokkal és Csepel borával, majd jókívánságait fejezte ki az ünnepelteknek. Ezután a megjelent családtagok köszöntötték szeretteiket.
A jeles esemény a közösségi ház nagytermében állófogadással zárult, amelyen a hidegtálak mellett ünnepi torta fogadta a jubiláló párokat, akik pezsgővel koccintottak a jó egészségre és a hosszan tartó boldogságra. A polgármester záró szavaiban örömét fejezte ki, hogy a szerinte legfontosabb egység, a család, ennyi év után is ilyen összetartó.
Csepel.hu
Fotó: Tóth Beáta
2015. június 6-án (szombat) az első járat indulásától 7-én (vasárnap) az utolsó járat indulásáig a H7-es HÉV helyett a teljes vonalon pótlóbuszok közlekednek pályakarbantartás miatt. Valamennyi pótlóbuszon szállítható kerékpár.
H7-es HÉV-pótló busz
A karbantartás ideje alatt a H7-es HÉV-pótló busz Csepel H felé a Boráros tér H–Soroksári út–Kvassay Jenő út–Kvassay híd–Weiss Manfréd út–Kossuth Lajos utca–Béla utca–II. Rákóczi Ferenc út–Csepel H útvonalon közlekedik.
A pótlóbuszok az alábbi megállókban állnak meg:
A karbantartás ideje alatt a H7-es HÉV-pótló busz a Boráros tér H felé a Csepel H–II. Rákóczi Ferenc út–Szent Imre tér–Vermes Miklós utca–Teller Ede út–Weiss Manfréd út–Kvassay híd–Kvassay Jenő út–Soroksári út–Boráros tér H útvonalon halad.
A pótlóbuszok az alábbi megállókban állnak meg:
Borbély Lénárd, Csepel polgármestere javaslatára Bárczy István Díjat adományozott Budapest Főváros Közgyűlése Becsei Dénes pedagógusnak, aki 2010-ben történt nyugdíjba vonulásáig a csepeli önkormányzat oktatási ágazatvezetője volt.
A díjat Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes adta át a főpolgármesteri hivatal épületében június 5-én. Méltatásában megemlítette, hogy Becsei Dénes egész életében kiemelkedő nevelő-oktató munkát végzett tanárként, iskolaigazgatóként és oktatási ágazatvezetőként.
A 67 esztendős Becsei Dénes fiatal tanárként először Pesterzsébeten tanított egy általános iskolában, majd az Eötvös Lóránd Szakközépiskolában oktatott. Később a Hajós Alfréd Általános Iskola alapító igazgatója lett. A rendszerváltás után, 1991-ben megpályázta és elnyerte a csepeli önkormányzat oktatási osztályvezetői posztját. Ezt követően az oktatási ágazat vezetője lett, amely beosztást nyugdíjba vonulásáig betöltött. Méltatásában megemlítik, hogy tanárként, iskolaigazgatóként, szakfelügyelőként, művelődési és oktatási ágazatvezetőként kiemelkedő teljesítményt nyújtott évtizedeken át. Kiváló emberi tulajdonságai miatt valódi tekintélyt vívott ki magának a pedagógusok és a diákok körében.
Becsei Dénes ezt mondta a díj átvétele után lapunknak: „Amikor Csepelre kerültem, komoly pénzügyi gondokkal küzdött az oktatási ágazat. Először ezt kellett rendbe tenni. Létrehoztuk a kis létszámú osztályokat, legálissá tettük a művészeti oktatást, szorgalmaztuk a sporttagozatos osztályok elindítását. Kiemelt figyelmet fordítottunk az idegen nyelvek oktatására, amelynek meg kellett teremteni az alapfeltételét, mert nem volt elég idegen nyelvi pedagógus. Célunk volt az egyes óvodák egyéni arculatának kialakítása. Minden oktatási intézményt abban segítettük, amiben a legerősebb volt, hogy a szülők megválaszthassák a megfelelő iskolát. Nyugdíjasként leginkább a két unokámmal foglalkozom és kertészkedek a szülői házban.”
cs. a.
fotó: halászi
A 2013-as nagy árvíz elleni védekezésben a Duna teljes magyarországi partszakaszán, így Csepelen is nagy szerepe volt a Székely Katasztrófa Elhárítás és Polgári Védelem szervezetének. Önkéntes tagjaira mostantól hivatalosan is számíthatunk egy esetleges katasztrófa mentési munkálataiban. Németh Szilárd országgyűlési képviselő és Sághi Jenő, a Csepeli Közterület-Felügyeleti Csoport vezetője hozzájárulásával a székely katasztrófa elhárítóknak irodája nyílik kerületünkben, és önkénteseik országosan elismert képzésben részesülhetnek.
Június 5-én a Hollandi úti Sport-, Szabadidő- és Rendezvényközpontban tartotta meg az egyesület az első hazai képzését, melyen a résztvevők az előadások mellett az árvízvédelmi munkák mikéntjével is megismerkedhettek, az eskütétel után pedig hivatalosan is a polgári védelem tagjává váltak. A képzés megfelel az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által jóváhagyott Nemzeti Minősítési Rendszernek.
A Székely Katasztrófa Elhárítás és Polgári Védelem huszonöt éve alakult meg Erdélyben, Gyergyószárhegyen. Kolcsár Géza, az egyesület alapítója elmondta, hogy a szervezet a katasztrófa elhárítás mellett a székelység összetartásának feladatát is magára vállalta: a világ 92 országában vannak tagjai, jórészt a szétszóródott székelységből. A legkülönbözőbb polgári védelmi feladatokat látják el, idén például ők biztosították a csíksomlyói búcsút.
MN
fotó: Tóth Beáta
Gyászmisét tartottak a 94. életévében elhunyt Hermann Mária Siegfrieda kalocsai iskolanővérért a Szent József Otthon kápolnájában június 4-én. A temetési szertartást Kóczán Árpád tábori lelkész, Kispál György és Kertész Péter plébános celebrálták. Hamvainál a csepeli önkormányzat nevében Ábel Attila alpolgármester rótta le kegyeletét.
Mária nővért 2011-ben Németh Szilárd Csepel polgármestereként Csepel Örökség díjjal tüntette ki. „25 évig lakott a Béke téri otthonban és több tízezer magyar szerzetes keresztútját járta végig. A háború utáni pár év reményei után egy éjszaka ponyvás teherautókon találták magukat és a Rákosi rendszer velük zsarolta meg a püspöki kart. Vagy tárgyalnak az állammal, vagy a szerzetesekkel meg se állnak Szibériáig. Maradtak itthon, de szétszóratva, mindenki civil állásban. Mindenhol megállta a helyét. Kántorként, tanárként. Visszajáró idős tanítványai bizonyítják.
A hőgyészi, elszászi eredetű leány megállta a helyét itthon és külföldön. Rómában és Németországban. Szervezőként és gazdasági managerként. Csanád Béla professzor úrral nemcsak a csepeli kolostort építették föl, hanem a kalocsai iskolájuk is kibővült, megújult. Kalandos, bátor utakon hozta a pénzt Nyugatról, nővér társaitól. Élete utolsó húsz-huszonöt évét a csepeli kolostor-öregotthonban töltötte. Itt adott helyet a Rómából ismert Prokop Péter papfestőnek is. Amikor kellett, első szóra segített a Béke téri templomnak is” – így emlékezett róla nekrológjában Kispál György.
Örök nyugalomra a székesfehérvári Szent Imre téri templomban helyezik június 6-án, 10 órakor.
azs
Fotó: Tóth Beáta
Csepel önkormányzata június 3-án Ismerős Arcok koncerttel kezdte az emlékezést, amit másnap koszorúzás és műsor követett a Béke téri emlékműnél. A trianoni békediktátum 95. évfordulója alkalmából Borbély Lénárd polgármester mondott emlékező beszédet, majd Tolcsvay Béla Kossuth-díjas előadóművész előadását láthatta a közönség.
Borbély Lénárd polgármester beszédében kiemelte: „Június 4-ről a gyász, a veszteség érzése jut eszébe minden magyarnak bárhol éljen a földkerekségen. Amit az antant művelt Magyarországon 1920-ban, arra egyszerűen nincsenek szavak. Aligha véletlen, hogy a kortársak függetlenül nemzetiségüktől, politikai elveiktől egyöntetűen elítélték az országcsonkítást. Valljuk be, ma sem értjük, ma sem fogadjuk el, hogy a kincses Kolozsvár, Márai Sándor Kassája, Kosztolányi Dezső Szabadkája és Arany János Nagyszalontája csak azért tartozik másik országhoz, mert valahol valakik meg akarták büntetni a magyarságot el nem követett bűneiért. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy június 4-e nem a gyásznak, hanem a Nemzeti Összetartozásnak Napja. Fontos a különbség, hiszen amíg az ember gyászol, csak az el nem múló fájdalmat érzi és megbénítja a veszteség érzése. Ha azonban cselekszik, a legreménytelenebb helyzetekből is fakadhat nyereség. Trianon terhét tehát csak annyiban szabad hordoznunk ma 2015-ben, amennyiben kisebbségben élő honfitársainknak baráti jobbot, segítséget nyújthatunk” – tette hozzá a polgármester.
A színvonalas előadásokat követően – melyek során közreműködött a Kis-Csepel Táncegyüttes, Tolcsvay Béla Kossuth-díjas gitáros, énekes-zeneszerző, a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar és a Gór Nagy Mária Szinitanoda növendékei – koszorúzásra került sor.
A csepeli önkormányzat nevében Borbély Lénárd polgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, a Magyar Országgyűlés nevében Németh Szilárd országgyűlési képviselő helyezte el a megemlékezés koszorúját az emlékműnél. Koszorúzott még Szabó Szabolcs országgyűlési képviselő, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Kovács Sándor Csepel díszpolgára, nyugalmazott vezérőrnagy, a csepeli Fidesz-KDNP tagjai, a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselői, az LMP tagjai, az MSZP helyi frakciójának képviselői, valamint a Párbeszéd Magyarországért.
AZS
Fotó: Tóth Beáta
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megszokhattuk már, hogy nemzeti ünnepeinkhez, megemlékezéseinkhez különböző lelkiállapotok társulnak. Ha március 15-e a forradalmi pátosz napja, akkor október 23-a a komor ünnepélyességé. Mi tagadás, június 4-ről, a trianoni évfordulóról a gyász, a veszteség érzése jut eszébe minden magyarnak, bárhol éljen a földkerekségen. És ez érthető is. Amit az antant művelt Magyarországgal 1920-ban, arra egyszerűen nincsenek szavak.
Aligha véletlen, hogy a kortársak – függetlenül nemzetiségüktől, politikai elveiktől – egyöntetűen elítélték az országcsonkítást. És valljuk be, ma sem értjük, ma sem fogadjuk el, hogy a Kincses Kolozsvár, Márai Sándor Kassája, Kosztolányi Dezső Szabadkája és Arany János Nagyszalontája csak azért tartozik másik országhoz, mert valahol, valakik meg akarták büntetni a magyarságot, el nem követett bűneiért. Mégis szeretnék arra emlékeztetni, hogy június 4-e nem gyásznap, hanem a nemzeti összetartozás napja. Fontos a különbség. Hiszen amíg az ember gyászol, csak az el nem múló fájdalmat érzi, és megbénítja a veszteség érzése. Ha azonban cselekszik, a legreménytelenebb helyzetekből is fakadhat nyereség. Trianon terhét tehát csak annyiban szabad hordoznunk 2015-ben, amennyiben kisebbségben élő honfitársainknak baráti jobbot, segítséget nyújthatunk.
Tisztelt emlékezők!
Gondoljunk arra, hogy csak a mi életünkben mennyi minden megváltozott a határon inneni és túli magyarok életében. Emlékszem, annak idején - még a kilencvenes évek első felében is - nyolc-tíz órát várakoztunk autóval a magyar-román határon. Hogy a partiumi, erdélyi magyaroknak be kellett jelenteniük a rendőrségen a magyarországi vendéget. Hogy sem szellemi, sem anyagi javakat nem cserélhettünk. Manapság csak felmutatjuk a személyi igazolványunkat, és már mehetünk is, sőt repülőgéppel ötven perc alatt Marosvásárhelyen lehetünk. Megváltozott a világ, és megváltoztunk mi is. Csak egy valami nem változott: elrabolt területeink hovatartozása. Bánkódás helyett azonban inkább ösztönözzön bennünket újabb feladatokra a terhes örökség! Hiszen olyan sok teendőnk van, hogy szinte ki sem látszunk a munkából. Én úgy látom, a jelenlegi magyar kormány sokat tett a görcsök feloldásáért. Itt van például a Határtalanul program, amely csepeliek számára is elérhető. A nemzeti összetartozás operatív programja az elmúlt években több tízezer magyar diáknak segített, hogy eljuthasson a határon túlra, és saját szemével láthassa, hogyan élnek honfitársaink. És nagyon fontos a magyar állampolgárság kiterjesztése is. Tudom, Magyarországról nem mindig látszik, de az a bizonyos útlevél nem egyszerű dokumentum a világ magyarságának. Hiszen ha az volna, akkor a Himnusz is csak egy dal, a nemzeti lobogó is csak bot és vászon, és a Szent Korona is csak valamiféle ékszer. Nem, a magyar útlevél a 21. századba kalauzolja és lelki értelemben összekapcsolja tulajdonosát a többi magyarral. Éppen ezért szükséges kimondanunk: csak egy magyar nemzet létezik, és ennek a magyar nemzetnek mindenki egyenjogú tagja Los Angelestől Csepelen át Kézdivásárhelyig.
Reméljük, nálunk, Csepelen, határon innen és túl, gyermekeink már egy olyan világban nőnek fel, amelyben magyart és magyart semmi sem választja el egymástól. Nekünk, politikusoknak pedig különösen nagy a felelősségünk: a magyar nemzetet egyszerűen szolgálnunk kell. Egyikünk sem élhet vissza azzal, hogy a határon túlra szakadt magyarság is a nemzet része.
Hölgyeim és uraim!
Végezetül engedjék meg, hogy Tamási Áront idézzem. Azt az írót, akit Németh László a „székely Homérosznak” nevezett, és aki csodálatos regényeivel, novelláival oly sok örömet okozott nekünk. Tamási Áron 1946-ban, tehát területeink újbóli elveszítése után a következőket írta egyik újságcikkében: „A magyarság egyes részeit szétválaszthatják valameddig a határok, de azokat először lélekben s majd talán egy áldásos Duna menti föderációban gyakorlatilag is le lehet bontani. Addig is egyek vagyunk és egyek leszünk egy közös lelki impériumban, amelyet nem politikusok kormányoznak és katonák védenek, hanem az isteni törvények.”
Köszönöm a figyelmet.
