A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az elektromos áramkörök elmélete, valamint a nanoelektronika nemzetközi hírű tudósa. 1976 és 1980 között a Távközlési Kutatóintézet tudományos igazgatója. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia természettudományi, 1990-ben általános főtitkárhelyettese lett. 1989-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea), 1992-ben a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Fő kutatási területe az elektromos áramkörök elmélete, valamint a mikro- és nanoelektronika. Jelentősebb eredményeit az informatikai feladatok műszaki megvalósításának feltételei és korlátai területén érte el. Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Három szabadalmat jegyeztetett be, mikrohullámokkal működő szerkezetekről.