Az ünnepségen megjelentek Csepel elöljárói, a pártok és civil szervezetek képviselői. Ünnepi beszédet mondott Borbély Lénárd polgármester. Csepel Szolgálatáért díjat adtak át Béres Valéria Ilonának, a csillagtelepi háziorvosi rendelő körzeti ápolójának, dr. Hegedűs Istvánnak, a csepeli szakrendelő baleseti sebészének, Mészáros Andrásnak, a Csepeli Városkép Kft. munkatársának, Németh Béla címzetes rendőr törzszászlósnak, a csepeli rendőrkapitányság munkatársának, Szabics Lajosnak, a Csepeli Városgazda munkatársának és a Csepeli Védőnői Szolgálatnak. Az utóbbiak nevében Horváth Andrea vezető főnővér és helyettese, Nagy Erzsébet vette át a díjat.
Az ünnepségen koszorút helyezett el Petőfi Sándor szobránál a csepeli önkormányzat nevében Borbély Lénárd, valamint Ábel Attila, Morovik Attila, Pákozdi József alpolgármesterek és Vincze Anikó jegyző. A pártok részéről koszorúzott a Demokratikus Koalíció, a Fidesz-KDNP képviselő csoportja, az LMP, az MSZP és Kovács-Dávid Attila független képviselő. Koszorút helyeztek el a Csepeli Görög Önkormányzat, a Csepeli Német Önkormányzat, a Csepeli Örmény Önkormányzat, a Csepeli Román Önkormányzat, a Csepeli Ukrán Önkormányzat, a Történelmi Egyházak Csepeli Lelkészi Köre, a Dél-Pesti Tankerületi Központ képviselői, valamint magánszemélyek. Csepel elöljárói külön megkoszorúzták Kossuth Lajos emléktábláját a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat épületének falán.
Borbély Lénárd beszédében arról szólt, hogy a magyarság egyik legnagyobb nemzeti ünnepén, március 15-én minden évben összegyűlnek itt Csepelen, a Görgey téren, Petőfi Sándor szobra előtt, akinek születése 200. évfordulójára is emlékeznek ebben az esztendőben. „175 év választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadság iránti vágy, a függetlenség, bátorság, a hazaszeretet eszméje, az eszmék melletti határozott és megkérdőjelezhetetlen kiállás semmit sem változott. Március 15.-e példát mutat nekünk, mert egy ország polgárai csak akkor boldogok, ha képesek megvalósítani elképzeléseiket. A márciusi ifjak jól tudták, aki győzni akar, bátornak kell lennie, vállalnia kell a küldetését. (…) Noha a szabadságharc külső túlerő által támogatva elbukott, hősei, eszméi gyökeresen változtatták meg a világot, Magyarországot!” – emlékeztetett a polgármester.
Ezt követően arról beszélt, hogy március 15-e az ébredő természet és az újjászületés időszakában a remény kezdete. Nehéz három év áll mögöttünk, mert előbb a koronavírus szedte az áldozatait, aztán egy újabb csapás ért: keleti szomszédunkban háború tört ki. Gazdasági nehézségek sorát szenvedi el Európa és hazánk is. Magyarország humanitárius segítséget nyújtott a bajba jutottaknak, főként a Kárpátaljáról érkező menekülteknek segített.
„Kerületünk, Csepel is példát mutatott, hiszen – többek között a csepeliek felajánlásaiból – több alkalommal vihettünk élelmiszert, szükséges ellátmányt Beregszászra. (…) A béke és a nyugodt élet megteremtése lehet csak célja minden normálisan és felelősségteljesen gondolkodó embernek. Mert elsősorban – ha nem is kizárólagosan – csak magunkra számíthatunk a magyar nép sorsának alakításában. (…) Azt is nagyon világosan fogalmazzuk meg, hogy a magyar nemzet boldogulása csakis közös akarattal és munkálkodással sikerülhet. És ugyanez a helyzet Csepelen is. A márciusi ifjak által szerkesztett kiáltvány ezzel a kérdéssel kezdődik: Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés! Ezt kívánom én is Európának, a háborúban álló feleknek, az egész magyar nemzetnek, és magunknak is itt, Csepelen” – zárta beszédét Borbély Lénárd.
A hivatalos megemlékezést családi nap követte a Görgey téren. Közreműködött a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar, majd a Csepel Hangja kórus tagjai léptek színpadra. Egymást érték a változatos és színes programok. A színpadon zenés, interaktív gyerekműsort mutattak be, aztán Péter Anna és barátai adtak elő zenés számokat. Felléptek a Kokányok Táncegyüttes néptáncosai. Tímár Sára és zenekara adott koncertet, közreműködött Zrínyi-Gál Vince színművész. A téren sorakoztak a különféle játékok és bemutatók: billiárdfoci, népi játszótér, kovácsműhely, kézműves foglalkozás, reformkori ruhák felpróbálása fényképezéssel egybekötve, huszártoborzó, lovacskázás, gólyalábon járó huszárok.
Nagy érdeklődés kísérte a Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium tüzérségi és gyalogsági bemutatóját, amelyen ágyú dörrent, puskák ropogtak. Erb Lajos, az egyesület alelnöke, gyalogsági parancsnok vezényelte a tüzelést a korhű ruhába öltözött nemzetőröknek, miközben gyerekek hada figyelte feszülten az előkészületeket. Barackmag nagyságú ólomgolyókkal töltötték meg a puskákat, ahogyan azt elődeik tették, majd elhangzott a vezényszó: tűz, és hatalmas durranással, füstölve és szikrákat hányva sültek el a fegyverek a magasba. A parancsnok magyarázattal is szolgált: az ütközetekben annak idején ötven-hatvan honvéd sorakozott fel csatarendben, egyenes vonalban, mögöttük még három-négy sor következett és a lovasság. Az ellenségtől mintegy kétszáz lépés távolságra hangzott el a tűzparancs. A tüzéreknek kürttel, trombitával, a gyalogságnak dobpergéssel és hangos csatakiáltással továbbították a parancsokat. Pergő dobszó: támadás, lanyha dobszó: visszavonulás, ütemes dobszó: menetelés. A gyalogság jellemzően búzavirágszínű atillát, szürke pantallót és bakancsot viselt. Mások hevenyészettebben öltözve vagy civilben álltak katonának, mert nem jutott mindenkinek egyenruha, de karjukon a nemzetiszínű karszalag jelezte, hogy ők magyarok. A lovas nemzetőrök fején fekete csákó, lábukon csizma. A császáriak fehér felöltőben harcoltak.
A megemlékező ünnepséget és a családi napot Keresztes Ildikó énekes koncertje zárta.
Az eseményen készült képek megtekinthetőek az alábbi linken!