Borbély Lénárd azzal köszöntötte a jelenlevőket, hogy a fogyatékkal élő embertársaink nagy értéket képviselnek. Büszke rá, hogy az önkormányzat nemcsak gyermek-, család- és nyugdíjasbarát, hanem fogyatékosbarát is. A Csepeli Városgazdánál külön műhelyt alakítottak ki a megváltozott munkaképességűek számára, mert hisznek abban, hogy segélyek helyett lehetőségeket kell teremteni a boldogulásukhoz. Más területeken is biztosítják számukra az esélyt, és segítik őket, hogy egyenrangú polgárként éljék a mindennapjaikat. Az önkormányzat akkor sikeres, ha jó közösségeik vannak. Csepelen több, jól működő társaságok, egyesületek léteznek, közéjük tartozik a fogyatékkal élők közössége is. A járvány után most a háború és az energiaválság miatt nehezebb az önkormányzat helyzete, de a fogyatékkal élők számíthatnak a helyi vezetés támogatására.
Szuhai Erika emlékeztetett a fogyatékkal élők mottójára, hogy „Semmit rólunk, nélkülünk”, amelyet szem előtt tartanak. Ahogy eddig is, ezután is segítik sérült embertársainkat. Köszöntötte a Csepelen élő, kerekesszékes Magyary Ágnes József Attila-díjas írót, akinek Csepel büszkesége elismerő oklevelet nyújtott át.
Szekeres Pált tiszteletbeli csepeliként köszöntötték, hiszen ezt a napot minden alkalommal kerületünk fogyatékkal élőivel tölti. Korábban az ép sportolók között volt eredményes vívó, majd balesete után a kerekesszékesek között lett olimpiai bajnok. Elmondta, hogy jó látni azt a sok mosolygó arcot, akik itt megjelentek. Sorstársait arra biztatta, hogy fogadják el magukat. A fogyatékkal élők ma már nagyobb megbecsülésben részesülnek, és jobban támogatják őket az országban, mint évtizedekkel korábban.
Ezt követően Schönek Márta, a Segítség Köve Alapítvány vezetője nagyértékű, mintegy kétmillió forint értékű ajándékot nyújtott át a csepeli fogyatékkal élőknek a rendezvényen.”
A protokolláris ceremónia rövid időt vett igénybe, a találkozó legnagyobb részét a szórakoztató műsorok és a kötetlen beszélgetések tették ki. A program legelején a kerekesszékes Papp Antal énekelte el Szécsi Pál egyik dalát, majd a megváltozott munkaképességűek álltak a színpadra, és mondtak el egy prózai szöveget. Levetítettek egy kisfilmet is, amelyben a munkájukról esett szó. Ismert operett dalok csendültek fel, erre sokan táncolni kezdtek. Miközben folyt a mulatozás és a jókedvű beszélgetések, vacsorával vendégelték meg a jelenlévő százakat.
Cs. A.