A munka a polgármesteri hivatalban kezdődött, ahol is a jelenlévők egy kivetített térképen nézték meg a bejárás útvonalát, majd a helyszínre mentek. Háros korai történetéről keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy 1954. július 31-ig Szigetszentmiklóshoz tartozott, illetve, hogy Hárost 2012 decemberében a Fővárosi Közgyűlés Csepel-Háros névre keresztelte át.
Hároson jelenleg a mintegy 2,7 négyzetkilométernyi területen mintegy 3 ezer ember él, akik közül sokan engedély nélkül felhúzott épületekben laknak. Ezeket az épületeket olykor fészerből tették lakható ingatlanokká – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Így aztán nem csoda, hogy előbb-utóbb a szegénység mellett a bűnözés is felütötte a fejét, óriási kihívás elé állítva ezzel a mindekori önkormányzatokat. A hivatalok persze sorra rótták ki a büntetéseket az engedély nélkül épült házakra – leginkább eredmény nélkül. A behajtás ugyanis lehetetlennek bizonyult. A kényszerbontásra pedig fittyet hánynak az érintettek.
Az itt kialakult helyzet évtizedek óta fennáll. A megoldás pedig nehezen körvonalazódik ott, ahol ma még mindig a szokásjog működik.
Borbély Lénárd polgármester a terület hosszútávú rendezését tűzte ki célul. Elmondta: „továbbra is rengeteg itt a tennivaló, miközben a rendőrséggel és a megújult közterület-felügyelettel igyekszünk minden megtenni a terület jobb közbiztonságért, az itt élők élhetőbb körülményeiért.” A rendőrséggel és a megújult közterület-felügyelettel karöltve dolgoznak, távlati célként kitűzve, hogy Háros is felzárkózhasson Csepel többi részéhez és hogy jobb, biztonságosabb, és emberi körülményeket teremtsenek az itt élők számára.