Az idei csepeli tűzugráson a fellépő Kis-Csepel és a Csepp Csepel Táncegyüttesek tagjai, valamint az Ifjú Kokányok néptáncosai menettánccal vonultak a Sétáló utcához, ahol a ceremónia, tűzgyújtás, szabad tánc és tűzugrás vette kezdetét.

A hagyományápolás jegyében június 24-én, határon innen és túl megannyi településen égnek majd a szentiváni tüzek. Magyarországon, Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken, ugyanúgy szólal meg az ének és indul el a tánc – mondta az alpolgármester beszédében.

Felhívta a figyelmet a Kárpát-medencei tűzugrás céljára, mely a hagyományban, a népi kultúra összetartó és közösségteremtő erejében gyökerezik. „A közös ének, a közös tánc, az összekapaszkodó körök át tudják törni az elidegenedés falát. Azt, hogy az együvé tartozás érzése le tudja győzni a távolságot, át tudja lépni a határokat, és távoli vidékeket képes összekötni” – hangsúlyozta.

A köszöntés után a néptáncosok a máglyát rituálisan korsóból vízzel meghintették, zöld ágakkal a kezükben körbe táncolták, majd a fáklyákkal meggyújtották a tüzet. Ezt követően a körtáncba, s a páros tűzugrásba a nézők is bekapcsolódhattak.

A Szent Iván napi tűzugrás gyökerei a korai kereszténység idejéig nyúlnak vissza. A középkori Európában a nyári napforduló éjszakáján mindenhol felgyulladtak a sötétséget elűző tüzek és megszólalt a szentiváni ének.

A hagyományok szerint a Szent Iván napi szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célja volt. A tűzgyújtáshoz különböző hiedelmek fűződtek, úgymint megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen és elősegíti a jó termést.

Csepeli Hírmondó