„A magyar költészet napja számomra elsősorban a magyar nyelvet jelenti, amelynél nincsen szebb a földön. A mi íróink, költőink mind filozófusok, akik mindig megtalálják a kivezető utat a lélek számára. Óriási értéket hoztak létre, amelyek támaszt nyújtanak az olvasónak, minden magyarnak. Ötvenéves munkásságomból bőven van merítés, amiből előadhattam dalaimat Csepelen. Énekeltem Petőfi Sándor és más ismert költők megzenésített verseit és saját szerzeményeimet is. Énekmondónak vallom magam, mint annak idején Tinódi Lantos Sebestyén vagy Balassi Bálint. Énekmondó az, aki a hírvivő szerepét tölti be. Felelősséget érzek, hogy közvetítsem az embereknek azt a tudást és kulturális irányt, amiben hiszek. Bárhol énekeltem külföldön, a dallok hangzásából ítélve azt mondták, hogy szép lelkű nép élhet ott, ahonnan származom. Emlékszem, 1974-ben jártam Erdélyben, ahol elénekeltem a Kicsi madár, hogy tudsz énekelni című népdalt, amely a nép lelki világát tükrözi csodálatosan. Talán nem mindenki tudja, de nekünk, magyaroknak több százezer népdalunk van, miközben Ausztriának például csak néhány ezer. A népdal szépen megmutatja egy nép lelki világának gazdagságát, mélységét.”

„Vidéken, a Velencei-tó északi részén lakom egy faluban. Csodálatos, szőlőtermő vidék. Szeretem, ahogyan a faluban köszöntjük, megszólítjuk egymást közeli ismerősként. Azt csinálom, amit eddig is: dalokat írogatok, zenélgetek. Boldog vagyok, mert azt teszem, amit szeretek. És hála istennek, sok helyre meghívnak előadni, népdalokat énekelni.”

Cs. A.