Prokop Péter, 1919-ben született, katolikus pap, festőművész, író. A XX. századi magyar pap-festők egyik legjelentősebb alakja.

1942-ben szentelték a kalocsai főegyházmegye papjává. 1945-48: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Elekfy Jenő, Kmetty János. 1989-ben Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntették ki. 1992-ben ’56-os Emlékérmet és emléklapot vehetett át és ugyanebben az évben megkapta az IRAT nívódíjat is. Főiskolai tanulmányait nem tudta befejezni, mert diplomaévében visszarendelték egyházmegyei szolgálatra. 1956 telén Rómába utazott. A Római Képzőművészeti Akadémián fejezte be festészeti tanulmányait. Rómában számos egyházi intézmény falait díszítette freskókkal a 60-as, 70-es évek folyamán. Két amerikai templomba is készített freskókat. Magyarországgal a Rómában eltöltött évtizedek alatt sem szakadt meg a kapcsolata. A rendszerváltozás után pedig Budapest és Róma között osztotta meg életét. Korunk legismertebb pap-festőinek egyike. Igen termékeny alkotó: eddigi életműve is több mint 9000 táblaképet számlál. Alkotásainak jórészét Magyarországnak ajándékozta. Művészetének legjellemzőbb példái mély, vallásos meggyőződéséből született, bibliai tárgyú kompozíciói.  2003-ban halt meg.