A polgármester felidézte, hogy mit jelentett számára a mozgalom. „A cserkészet világát érdemes újraéleszteni, mert értékalapú közösséget hoz létre. Érték a család, a házasság, a barátság – mindezt meg lehet itt tanulni. Jó döntés született, amikor elhatározták, hogy ilyen közösségnek adjanak otthont a Tamariska-dombon. A gyerekeimet is szívesen hozom majd ide”.

Beszélt a Tamariska-domb múltjáról, amely 2010 előtt, noha védett terület volt, elhanyagolt, szemetes környékként tartották nyilván. Az új önkormányzat rendbe tette, stációkat állítottak fel, barátságos kirándulóhellyé alakította. Az önkormányzat megvásárolta a gázcseretelepet, amelynek a helyén most a cserkészház áll. Egy romos épület volt korábban, amelyet a Csepeli Városgazda Zrt. munkatársainak közreműködésével 65 millió forintért teljesen újjáépítették.

Kispál György elmondta, hogy a 813. számú Ottokár püspök cserkészcsapat már 1930-ban létezett, erről tanúskodik a rendszerváltás után előkerült zászlója. A Béke téri plébánia pincéje volt az otthona. 1948-ban megszüntették a cserkészetet, majd a rendszerváltáskor Bogdán István öregcserkész szervezte újra a csapatot. A 2000-es évek elején elindították az őrsi foglalkozásokat és a kalandos nyári táborokat. A 96. számú Sólyom cserkészcsapatot Szöllősy Vágó János alakította újjá, aki a királyerdei református gyülekezet tagja volt. A gyülekezet lelkésze, Temesvári Imre gyermekkora óta cserkész. Közösen indították újra a Sólyom vízi csapatát. A jelenlegi közösség a református parochia udvarán talált menedéket. Most az új helyükön, a cserkészházban találtak otthonra, a Tamariska-domb eldugott részei pedig ismét lehetőséget adnak a kalandokra.