Nagy Előd, Pestújhelyen született 1942-ben, a Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1967-ben végezte el. Ízig-vérig impresszionista művész, mesterei: Barcsay Jenő, Kmetty János, Eigel István festőművészek és Szabó Iván szobrászművész voltak. Művészettel kapcsolatos meghatározó élményeit Veszter Erzsébet ötvösművész nagynénje munkáiból merítette.

Hosszú pályafutása során a legtöbb európai országában megfordult, de Grúziában, Örményországban, Törökországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is járt tanulmányúton.

Alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múzeumban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is megtalálhatók.

Nagy Előd eddig több mint 90 önálló kiállításon mutatta be képeit, rajzait, éremplasztikáit –hangsúlyozta köszöntőjében Farkas Enikő, a kiállítás rendezője.

Zsellér Jenő, művészeti író az alkotásokat méltatva pedig kiemelte: Nagy Előd erdélyi tájképei a Kárpát-medence elmélyült ismeretéről vallanak. Ahogy fogalmazott: „ A kiállítás anyagára a tömör kifejező erő, egyfajta, magára hangolt és állandósult dinamika jellemző. Képein felelhetők az erdélyi művészet jellemvonásai: a kompozíció, a tér tömörítésének feszültségkeltő hatása, melynek hozadéka egyes motívumok kihangsúlyozása is. Láthatjuk a magyaros karakterisztikát és azt a sokszor balladisztikus előadásmódot, amely egyben titokzatos meseszerűséget is kölcsönöz ennek a szinte az élet egészét felölelő ábrázolt világnak.” A táralt május 24-ig tekinthető meg a Szabó Magda Közösségi Tér Galériájában.

ht