Csepelről a hivatalos adatok szerint annak idején legalább 269, főként német nemzetiségű férfit vittek el a szovjet hatóságok, akiket a jelenleg Ukrajna területén található Liszicsanszk városában dolgoztatták szénbányákban. A kényszermunkások egyharmada soha nem térhetett haza, mert meghaltak a kimerültségtől, éhínségtől, betegségek következtében. Az elhurcoltak többségét 1948 nyarán engedték el. Strein Oszkár az utolsó csepeli túlélő.

A német szövetségi közigazgatási hivatal honlapján tette közzé, hogy egyszeri juttatásként 2500 eurós kárpótlást ad gesztusként azoknak, akiket „idegen hatalom által” kényszerítették rabszolgamunkára, és igazolják a német nemzetiséghez való tartozásukat. Magyarországról becslések szerint csaknem 250 ezer civilt hurcoltak el, de közülük már csak néhányan élnek. A Magyarországi Németek Országos Szövetsége (MNOSZ) helyi szervezeteinek segítségével sikerült eddig felkutatni azokat, akik még életben vannak és jogosultak a kártérítésre.

Pomothy Gabriella, az MNOSZ budapesti irodájának vezetője azt mondta, hogy a fővárosban körülbelül egy tucatnyian jelentkeztek a kártérítésre. Közöttük akad egy házaspár, a VI. kerületben élő 95 éves Hell György és 93 éves felesége, Hell Györgyné, akik mindketten a Szovjetunióban raboskodtak. Soroksárról hatan jelezték, hogy igényt tartanak Németország gesztusára. Vidéken eddig főként Pécs környékéről jelentkeztek túlélők. A német nemzetiségi önkormányzatok közbenjárnak a szükséges igazolások beszerezése érdekében és segítenek a német nyelvű formanyomtatvány kitöltésében.

Úgy tudjuk, Srein Oszkár az elsők között küldte el kártérítési igényét Németországba, de valószínűleg csak hetek múlva kap választ, hogy minden iratát rendben találták-e.

A kárpótlási kérelmet 2017. december 31-ig lehet eljuttatni a német szövetségi közigazgatási hivatalhoz.

Cs. A.