Szeretni kell a gyerekeket

Kategória: Egyéb 2023. március 31. péntek, 12:06

KaliErzsebetA hónap embere címmel sorozatot indítottunk, melynek célja, hogy olyan csepeli polgárokat mutassunk be, akik a maguk területén kiemelkedő szerepet vállaltak vagy vállalnak, és akik sokat tesznek az itt élő emberekért. Márciusban Káli Erzsébetet, a Csodakút Egyesített Óvoda Erdősor Tagóvodájának vezetőjét, pedagógusát mutatjuk be.

Érdekesen indult Erzsébet pályafutása, merthogy gyerekkorában nem gondolta, hogy óvónéni lesz belőle. Gyerekként viszont sok időt töltött keresztanyjával abban az óvodában, ahol dolgozott - így tetszett meg neki a pedagógus pálya. A gyerekek szeretetét és tiszteletét a családjából, szüleitől hozza és úgy gondolta érdekes terület lehet ez számára. Erzsébet Budapesten végzett a Tanítóképző Főiskola óvónői szakán. A kerületben 1988-ban, a Vénusz utcai óvoda Nyuszi Tagóvodájában kezdte pályafutását, majd 1992-ben került át a jelenlegi munkahelyére az Erdősor Tagóvodába, amelynek a szakmai életét 2015-től irányítja tagóvoda-vezetőként.

 

Erzsébet szereti a kihívásokat, és büszkén dolgozik ebben az intézményben, amely a kezdetektől értékteremtő, értékőrző és egyben a legjobb óvoda. „Azt gondolom, hogy szerencsés vagyok, mert eddig két munkahelyen dolgoztam és mindkét munkahelyem kellő bizalmat, támogatást, önállóságot és ösztönzést adott ahhoz, hogy legjobb képességeim alapján műveljem hivatásomat. Jobban szeretem az állandóságot, kicsit röghöz kötött vagyok. Azért jó, hogy egy ember hosszasan tud egy intézményben dolgozni, mert a célokat szépen lépésről lépésre tudja megvalósítani. Tudatosan törekszem az értékeken alapuló közösségfejlesztésre.” 

 

Különleges óvoda az Erdősor utcai, az intézmény ugyanis környezetbarát, madárbarát „Zöld Óvoda”. Erzsébeték igazi élményeket kínálnak a 3-7 éves korosztálynak. Környezettudatosságra nevelik a gyerekeket, ehhez pedig évről-évre próbálják tárgyi feltételrendszerüket is bővíteni.

 

De hogy néz ki a környezettudatosság a gyakorlatban? A gyerekeknek például tavasszal megtanítják a kertészkedést. Gyümölcsös, veteményes és fűszernövénykertjük van, ahol együtt ültetgetnek, gyomlálnak, ha pedig úgy adódik, a termést leszüretelik és megkóstolják. Az óvodások kitörő örömmel, lelkesedéssel kertészkednek, megfigyelik a szabadban a rovarokat, madarakat. Próbálják meglátni így az összefüggéseket, amelyben a pedagógusok nagy mértékben segítenek nekik. Emellett sok ismeretet tudnak gyűjteni és élménnyel gazdagodni. Az egészséges életmód, a mozgás is fontos szerepet tölt be a mindennapjaikban, nagy segítségükre van a sportudvaron található műfüves focipályája.

 

Az óvodában kisállatokat is gondoznak csoportonként, van degu, hal és achátcsiga. Ezzel is próbálják közel vinni a gyerekekhez a természetet. Az Akácfa utcai kiserdőbe rendszeresen látogatnak ki és tesznek megfigyeléseket. Nagyon közel áll a gyerekekhez az állatvilág és a növényvilág, így könnyű megszólítani őket, mesélte nekünk Erzsébet.

 

És hogy milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy jó pedagógusnak? „Szeretni, tisztelni kell a gyerekeket. Nyitottnak kell lenni a megújulásra, felkészültnek kell lenni a különböző pedagógusszerepekből adódó feladatokra, fontos az önképzés, továbbképzés. Mindenképpen szükség van egy jó kommunikációs eszköztárra, hiszen sokszor egyidőben tartunk kapcsolatot gyermekkel, szülővel, kollegával egyaránt. Óvodapedagógusi, tagóvoda vezetői hitvallásom alapja a gyermekek szeretete, tisztelete, optimális fejlődésük, fejlesztésük támogatása, a tevékenység és élményközpontú élettér biztosítása. Nagy megmérettetés egy folyamatosan és gyorsan változó világban stabilitást, értékeket találni és őrizni, ugyanakkor nyitottan reagálni az új kihívásokra.”

 

Erzsébet aféle „carpe diem” életfelfogást képvisel a munkájában: mindig a mában gondolkodik, mert ekkor teheti a legtöbbet. Egyelőre nem foglalkozik az öregedéssel és a nyugdíjjal. Van még munka bőven, mondja. Nemcsak az óvodában, a saját életében is ez szemlélete, mert különben az ember elfelejti az örömre való képességet, ami nem túl szerencsés.

 

„A gyerekekkel foglalkozás olykor energiavesztéssel jár, de tőlük folyamatosan kapunk is vissza energiát.”– mondja Erzsébet.

 

Energia ide vagy oda, nagy szakmai kihívás számukra pár éve a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása. Elmondása szerint van még mit tanulniuk és van még miben fejlődniük. „Hiszek a folytonos tanulásban. A legfontosabb erőforrásnak kollegáimat tekintem, hiszen támogatásuk nélkül az intézményben folyó munka nem lehetne eredményes. Egy dolog, hogy valaki kitalál célokat, elindul egy irányba, ha nem mennek utána, akkor nem jut el sehová.”

 

„A jövőképből akkor lesz valóság, ha mindenki látja benne saját feladatának fontosságát”

/Alan Randolph/